8 Órai Ujság, 1923. november (9. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-01 / 247. szám

1925 november 1. Tisza halálának tragikus órája A gyilkos merénylet előkészítése. — Izgató beszédek Tisza ellen. — Károlyi a tragédia mögött — A forradalom orgiája. A merénylet részletei. . .— Saját tudósitónktól. —K­ét esztendő gyászfátyola libben meg a fájdalmas emlékezés előtt ama nem­zeti tragédiáról, melynek Tisza István volt mártír áldozata, öt esztendeje, a be nem gyógyuló seb fájdalmával és Egy elm­ulhata­tlan gyász érzésével gon­dolunk arra a­ rettenetes napra, ame­lyen őt elveszejtették a forradalom föl­dönfutóvá lett haramiái. Mert nem igaz az, hogy azon a szörnyű októberi na­pon csak a felszabadult csőcselék in­dulata kereste halálra a nemzet nagy fiát. Aó előkészített, ördögi fortéllyal felépítet politikai ármány következ­ménye­i volt a Tisza István tragédiája.­­Hetekkel, hónapokkal előbb kezdődött Tisza meggyilkoltatása. Kezdődött a politikai brávók lelkiismeretlenül iz­gató parlamenti hazugságaival, folyta­tódott ádáz forradalmi jelszavak bujto­­gatásaival, az utcán és­ végződött az áléit nemzet kezéből kicsavart hatalom haramia-munkájával, amely ezt a sze­gény országot történelmi katasztrófába sodorta. Nem felejtünk, de ne is felejtsük el, mi történt 1918 október 30-nak utolsó óráiban. Az antik tragédiák klasszikus fenségével ekkor halt meg Tisza István, Károlyiék egyik csordá­jának gyilkos támadása alatt. Hogy akadtak emberi voltukból kivetkőzött bestiák, akik fegyvert fogtak a nem­zet leghívebb nagy fiára, ez szinte el­maradhatatlan következménye volt a forradalmi brávók uszításainak, mér­hetetlen izgatásuknak, az aljas politi­kai vezérek sugalmazásának. Hiszen minden szavuk, amit a parlamentben, utcán suttyomban és nyilvánosan, a politikájukkal megmérgezett nép fü­lébe juttattak, csak Tisza István felé irányították a szennyes forradalmi in­dulatot.­ Nem volt olyan gondolatuk, amely merni Tiszta István hősi alakjának vesz­­tét sürgette volna. Nem volt olyan szavuk­, amely ne azt rikoltotta volna, hogy a nemzet mind­en nyomorúságá­nak csak! Tisza volt az oka és csak az 55 élete áll útjában az ország boldogu­lásának. Jól értették ezek a lézengő hazaárulók, mint kell a csordájukban megvaditalni a gyilkos hajlamot és mint fog az aztán elszabadult vadságá­val áldozatot keresni vérszemé­­us­ágára ? És ki lett volna a legelső áldozat, ha nem az, akinek a nevét a tajtékzó gyűlölet minduntala­n beledobta az Utca tüzébe. Ki lett volna, ha nem az a férfiú, aki majorságának klasszikus felsőbbségével, személyének ragyogó tulajdonságaival, nemzeti érzésének pá­ratlan tisztaságával oly elentéte volt a forradalmi politikusok gyalázatos karakterének, mint amily ellentéte a­­ragyogó nap az éjszaka sötétségének. És így történt aztán, hogy öt évvel ez­előtt, egy komor őszi napon, amikor már a forradalom minden szennye az utcán hömpölygött és a nemzet ájul­­tan tűrte a forradalom vezetőnek vég­zetes munkáját, egy szó nyilatott a magyar sziveken keresztül:­­• Megölték Tisza Istvánt! Hogyan történt a gyilkosság. A Hermina­ uton játszódott le a tragédia. Itt lakott Tisza István leg­szűkebb családjával és itt tartózko­dott politikai baráti körében a forra­dalom kitörésekor is. Hiába sürgették azok, akik tudták, hogy politikai el­lenfelei életére törnek, hogy hagyja el a fővárost, hiába kérlelte mindenki, Tisza rendületlenül nézett szembe a sorsával és nem tért ki előle. — Nem bujkálok — mondotta, bár napok óta érezte, hogy sorsa betelt és a végzet rohamosan közeledik. A gyászos esti órák komor köd­fátyollal vonták be a fővárost. Tíz lé­pésnyire sem lehetett látni, amikor a Hermina­uti villához lopva közeledett Kéri Pál vezetésével a gyilkos bérenc­csapat. Talán éppen akkor harsongott legtajtékosabb szavakkal Károlyi Mi­hály az ő esti programmja szerint utcai hallgatóságához az Asztoria erkélyéről, vagy Búza Barna, Fényes László és a többi forradalmi szónokok, talán épp ekkor izgattak legnagyobb gyűlölettel Tisza ellen. Pedig akkor már felesle­ges volt a Tisza István nevével való izgatás. Akkor már szemben álltak Ká­rolyiék gyilkosai a magyar nemzet legnagyobb fiával. Már töltve meredt rá a Manlicher-puska csöve és egy dörrenés és Tisza István halálos go­lyókkal a testében, földre zuhant. Almássy Denise grófnő híven mon­dotta el annak idején, hogy mint folyt le a tragédia. Még délután az inas le­velet adott át Tisza Istvánnak, amit Balázs Béla volt főispán irt. A levél­ben ez állott: _______ „Kegyelmes Uram! Biztos forrásból értesülök, hogy házad és életed veszély­ben forog, az este vagy az éjjel folya­mán merénylet fog megkiséreltetni el­lened. Kérlek, a szükséges intézkedése­ket tedd meg.“ Tisza összehajtotta a leveleme­t? — A­ szükséges intézkedéseket, it­t mondotta. ..— majd másutt teszik meg, én itthon maradok ii . Ismeretes, mint szemléltették ki már délelőtt Tisza házatájékát a gyilkos­ság értelmi szerzői. Látták, hogy az őrizetére rendelt emberek messze ta­nyáznak Tisza dolgozószobájától. Lát­ták, hogy Tiszához úgyszólván zárt ajtó vezet. .Tisza nem félt a háláitól. Nem a saját életét, hanem a nemzetét akarta megmenteni. Mondotta is kör­nyezetének, a tragédia napján, hogy még nagyon szeretne élni, hogy a vég­veszélyben lévő nemzetét megmenthes­se. És bár sejtette, mi vár reá, azt re­mélte, hogy a Gondviselés megadja neki ehhez az erőt A telefon reggeltől kezelve Tisza lakásán nem működött már akkor el volt zárva a világtól és csak a környeze­tétől értesülhetett a forradalom ese­ményeiről. Délelőtt Sándor János, Radvánszky Antal báró, Almása Denise grófnő és a felséges társaság délben eltávozott Este hat óra felé egyszerre felbuk­kant nyolc-tíz katona és a kert vas­kerítésén hirtelen átmászott és a villa üvegajtaját benyomva, behatoltak­ a szuterentbe, ahol csendőrök tartózkod­tak. A csendőröket lefegyverezték és kizavarták a villából. A katonák közül erre négyen bementek a villa előcsar­nokába és ott tanácskozni kezdtek, Tisza inasa megkérdezte tőlük, hogy ■ kit keresnek. — Tiszát! — volt a felelet. — Megnézem itthon van-e? — mon­dotta az inas. — Ne hazudjon, itthon van —■ ri­­valtak rá. Az inas beszaladt és jelentette, hogy furcsa emberek vannak odakinn és kérte urát, hogy ugorjon ki az öltöző­szoba ablakán. — Ne félj fiam —­ felelte Tisza — csak légy bátor. Nem történik itt sem­mi baj, majd beszélek én ezekkel itt. Azután a feleségéhez és Almássy grófnőhöz fordulva így szólt: — Ahogy éltem­, úgy fogok meg­halni. A katonák félretolva Tisza inasát, a hall mellett lévő kis szobába lép­tek, ahol a zongora előtt állt Tisza István. Jobbján felesége állott, balról pedig unokahúga, Almássy Denis­ grófnő. A katonák, amikor már léptek, a vállukhoz emelték fegyverü­ket. Tisza István kezében revolver volt. Egy lépést tett előre, mire az egyik katona a fejére célzott, a másik pedig rászólt, hogy tegye le a fegy­vert. — Leteszem, de tegyék le maguk is — felelt kurtán Tisza és ugyanakkor letette a fegyvert. Tisza felesége rászólt a katonákra: — Mit akarnak? Almássy grófnő pedig Tisza elé ug­rott, hogy a testével védje meg őt, de a katonák eltaszították. Ekkor a mosdatlan szájú gyilkosok durva szavakkal támadtak Tiszára. Tisza felütötte a ráirányzott puska csövét és ez volt az a szörnyű pillan­t­irata, amely Tisza halálát okozta. A gyilkosok fegyverei eldördültek és Ti­­szát több golyó találta. Az egyik a mellébe fúródott és szivét ütötte át, a másik a lágyékon hatolt be. Tisza hangtalanul hanyatlott vissza és összeesett. A rettenetes pillanatban Tisza Ist­vánná ráborult az ura vérző testére. A gyilkosok eltakarodtak, Tisza pedig lassú, elhaló hangon ennyit mondott: — Megöltek! Végem van! Ennek így kellett lennie! ... Ahogy ezt kimondta, egy-két perc múlva meghalt. A nemzet gyásza. A hatalmas tölgy kidőlt. Tragédiája nyomán megrendült suttogás adta to­vább a hírt, hogy Tiszát megölték. A tébolyodott forradalom, ekkor tombol­ta ki orgiáját, de még ezt a politikai f delíriumot is egy időre elnémította a megrázó hír, hogy Tisza István nincs többé. A nemzet riadt ösztöne meg­érezte, hogy mérhetetlen történelmi súlyú veszteség szakadt reá. Országos volt a gyász és megrendülés, de egész Európa hangot adott hódolatának Tisza István nagyságával szemben. A gyilkosság után rövid idő múlva a forradalom ördögi szelleme, Károlyi Mihály gyalázatos alakoskodással rész­vétét akarta kifejezni Tisza István megtört családja előtt. A luciferi ál­szenteskedés ilyen közeledését utálat­tal utasították vissza, koszorúját kive­tették oda, ahova kellett, a szemétre. Tisza István emléke felett azóta is égő lánggal világít a nemzet kegyelete. Károlyi Mihály földönfutó hazaáruló. Tisza sírja Mekkája lett a tiszta nemzeti gondolatnak és a magyar ha­­zafiság bucsujáróhelye, ahova évről­­évre elzarándokolunk, hűséggel emlé­kezni a nemzet nagy fiáról és hamvai mellett megtisztultan, megerősödni a hazaszeretetben. A nemzet becsületes magyar állam­férfiak vezetésével, már m­essze haladt a forradalom szörnyű szakadékától, Tisza István szelleme új útra vezeti az országot. De bármily messze leszünk is az öt év előtti tragédia eseményétől, szívünk égő fájdalma újul meg, vala­hányszor arra gondolunk, ki volt ne­künk Tisza István. 3 November 6-án érkezik a nép­szövetségi delegáció Budapestre A magyar kölcsön ügyében a népszövetség titkársága részéről Ávénd­ főtitkárhelyettes, Saller, a politikai ügyosztály vezetője és Stoppani ki­küldött november 6-án, kedden reggel érkeznek Budapestre Bourfois­­szal, a jóvátételi bizottság kiküldöttjével együtt. (MTI.) Szervezkednek a főváros elbocsájtott tisztviselői. Éles akció a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségé­nek vezetői ellen. — Állásközvetítő irodát állítanak fel a B-listások elhelyezésére.­ ­— Saját tudósítónktól, m­­á, fővárosnál eszközölt létszámcsök­­kentés első része a mai napon befeje­ződött. Az elbocsájt­ott 433 alkalmazott mindegyike ma már megkapta a tanács végzését, úgy, hogy november 1-től kezdődőleg a fővárosi adminisztráció már lecsökkentett létszámmal fogja in­tézni a­ hivatali teendőket. A hivatali elbocsátásokkal kapcso­latisan most éles és erős mozgalom indult meg a Fővárosi Alkalmazottak­­Nemzeti Szövetsége kebelében. A ta­gok jelentős része ugyanis nehezmé­nyezi, hogy a fővárosi alkalmazottak elismert szervezete egy lépést sem tett hogy az elbocsájtandók elbírálásánál bizonyos szempontokra hívja fel a ta­nács figyelmét, így történt meg, hogy egyes esetekben súlyos méltánytalan­ságok történtek, amelyet megelőzhetett volna a FANSz, ha a kellő időben in­formálta volna a város vezetőségét. A FANSz tagjainak egy csoportja ma délelőtt megbeszélést tartott, amelyen elhatároztak, hogy sürgős akciót indí­tanak a vezetőség felelősségrevonása érdekében. — Az alkalmazottak tömörülésének vezetői, ső t mondották, —­ teljesen neg­ligálják azt a feladatukat, hogy a tisztviselők érdekeit képviseljék. He­tek óta a legnagyobb izgalomban vár­ták a tisztviselők ezrei a B-lista elké­szülését és a FANSz ölhetett kezekkel nézte, hogy az alkalmazottak exiszten­­ciáival mi történik. A vezetőség nem tudja, hogy tagjainak sokkal fontosabb a kenyérgond, semmint az, hogy a vezetőség az egész testületet politikai célokra használja föl és minduntalan a tisztviselői kar politikai állásfoglalá­sáról tárgyalnak. Az elégedetlen tisztviselők az elbo­csájtott alkalmazottakkal együtt rend­kívüli közgyűlés összehívását határoz­ták el. Ettől függetlenül külön akciót indítanak a B-listás alkalmazottak el­helyezése céljából. Ennek a keresztül­vitelére állásközvetítő irodát fognak fel­állítani, amelyik révén foglalkozáshoz juttatják mindazokat, akik a városi szolgálat elhagyása után új életpályá­kon akarnak érvényesülni. .. bútorok, órák, dísztárgyak, Hit I In ékszerek nagy választékban JÁMBOR.. Muzeum-körut 31. szám. Veszek, eladok* cserélek* Antik érák szakszeri­ javítása. Teteíc®., Józs. 88—78. .az.

Next