8 Órai Ujság, 1923. december (9. évfolyam, 272-294. szám)
1923-12-06 / 276. szám
J ^x J^" í ■ // , /—ír"" Wij^íS" jún’ . )r^ I —"i Budapest, 1923 december 6. jf % ^^MtdrtOk, IX. évfolyam, 276. sz. ■TMTM~" ' MM—Bk JB "“i«——————“ O WujsMj előfizetési Akan Eig hóra 10.000 K. negyedévre 30.000 ‘ Egyes szám ára hétköznap 500 K, vasárnapokon 600 K. Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk. Ára Ausztriában : hétköznapon 2000 o. Kor. vasárnapon 2500 o. Kor. Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL. SZERKESZTŐSÉG: Vili., RÖHR SZILÁRD UTCA 4. Telefon ISzszt 105-00, J. 105—01. J. 105-02. KIADÓHIVATAL: VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM. Telefon: jártér 43, J. 53. J. 63. J. 23—84. Az interpellálás joga. Irta: Kenedy Géza. A parlamentáris alkotmányok politikai értékéről az általános választójog sikerei óta erősen ingadoznak a vélemények. Kivált pedig Mussolini példaadása óta, aki a szélesre kiterjesztett olasz választójog okozta súlyos parlamenti romlásokat egész erőszakkal és fél diktatúrával reparálta. Sokan már a parlamentáris korszak alkonyodását is hirdetik. Egyelőre azonban elég annyira menni, hogy e sokat és méltán magasztalt angol intézmény demokratikus jellegű ugyan, de demokratának nem született. Ezért brzt csak oly nehezen meghonosodni a kontinensen és ezért szaporodtak meg a velejáró nehézkességek és viszszaélések még Angliában is az általános választójog behozatala miatt. Mindazáltal azt is példák mutatják, hogy működési zavarain a házszabályok helyes reformjával igenis lehet segíteni. Hogy ez a törekvés maga is demokratikus jellegű, az már céljából is kiűzik, hiszen az értékén túl imádott általános választójogot akarja meggyökeresíteni a régi alkotmány talajában. .De éppen azért érthetetlen még ma is, hogy Tisza István éles előrelátásától megvadulva, az ellenzék 1903 óta, tehát teljes húsz éve akadályozza a házszabályoknak a korhoz való alkalmazását, noha azzal az amúgy is sínylődő országnak szertelen károkat okoz Ez az ok nélkül kiélezett, de lényegében oly egyszerű probléma a mostani válságos időben nincs ugyan közvetlenül soron, de azért mégis ki kell szakítani részleteim közül egyet, amiben minden héten legalább egyszer nagyot botlik a nemzetgyűlés. Némi jóakarattal legalább ezt az egyet nagyon könnyű, de nagyon szükséges is volna az útból eltakarítani. Az interpellálás becses jogának szembetűnő elvadulásáról van szó Ez a jog talán sehol az egész világon nem mutat akkora elfajulásokat, mint nálunk. A messzi múltakból reánkmaradt csúnya kor-teskedési módszereken kívül a kerületek különérdekeinek nem egyszer a kortesek, egyes választók sőt egyes képviselők magánérdekeinek szertelen kultusza okozta ezt az elfajulást. Amihez csatlakozott az obstrukciós korban az ellenzéki erőszakoskodásoknak, bosszúállásoknak sötét motívuma, sőt ami legfájdalmasabb: a parlamenti, felelőtlen rágalmazások csatakos uszálya is. Idők folytán maga az alsóház nemcsak nem szabályozta ezeket a kicsapongásokat, hanem a sürgősségen kívül még az ülés elején való kivételes fölszólalási joggal is gyarapította. Ma az általános választási jogból kikerült nemzetgyűlésnek, amely a helyes mértéktartás érzékének amúgy is feltűnő díjával van, nem volna szabad többé halogatni az interpellációs jog szabályozását, ha csak meg nem akarja engedni, hogy az végre is mindenféle apró magánérdekek és rágalmak szemetesládájává legyen. A nemzetgyűlés magát is megbecsülné vele, ha az úgynevezett treuga dei mostani hangulatában legalább ezt az egy parlamenti betegséget meggyógyítaná. Arról ugyan nem vagyunk tájékozva, hogy a kormánynak e részben van-e valami szándéka, (állásfoglalása bizonyosan nincsen), szerény véleményünk szerint azonban a krónikus bajok javarészén az 1902. évi Balfour-féle angol reformnak idevágó részével vagy az olasz képviselőháznak még a háború előtt való egyszerű módszerével nagyon könnyű volna segíteni. A Balfour-féle reform abból áll, hogy a miniszter írásban is vala. .. . . ..- es szétosztása útján, de a fölszólalás ellene már a speakerelnöki engedelmétől függ. Ez a kis reform nálunk a házszabályok 203 és kör szakaszainak csekély módosításával volna elérhető. Az olasz módszert puszta házhatározattal is alkalmazni lehetne. Ez abból áll, hogy a montecitorei képviselőház i. e. 10—12-ig formális ülést tart, ahol csak folyó adminisztratív ügyeket és interpellációkat tárgyalnak. Itt rendesen csak a kérdés és válasz körül érdekelt képviselők és miniszterek jelennek meg és igy itt, — háttér híján, — nem is volna értelme semmiféle szenzációnak vagy botránynak. Délután 4 órakor következik azután a munkaülés, amelyen már csakis törvényjavaslatokat szabad tárgyalni. . . Természetesen a Balfour-féle írásbeliség nálunk is üdvösebb orvosság volna, de az olasz módszer puszta intermezzós határozattal is be lenne hozható. Sőt a mi szó rény emberismeretünk azt mondja, hogy jobbig még az is sokat érne, ha az interpellációkat nem a forró levegőjű déli órákban tartanák, amikor is a terem már megtelt, hanem délelőtt pont 10— 11-ig, amikor még üres. Ilyenhajnalban1s nálunk is csak azok jelennének meg, akiknek komoly dolguk van ott. Botrányokat csinálni az üres padok előtt nem volna érdemes. Ítt lánss ! Mi! Járgplísolis!, 3 Ulaldicsönről és a jcivilelis Atmenetneg gazdasági Hrizis Haysteik. — Nagyobb adóterheket kell viselnünk a kölcsönnel kapcsolatban. — A kölcsön stabilizálni fogja a koronát. — A pénzügyi ellenőrzés alkalmas esz arra, hogy a külföldét az ország teherbíró képességéről tájékoztassa. — Saját tudósítónktól. — A külföldi kölcsönre vonatkozó tárgyalásokon a magyar pénzügyi szakférfiak részéről Teleszky János titkos tanácsos, volt pénzügyminiszter, vett részt. Teleszky János a londoni tanácskozásokról és a külföldi kölcsön várható eredményeiről a következőket mondotta a 8 Órai Újság munkatársának: — Befejezettnek tekinthető-e a londoni tárgyalásokkal a kölcsön fölvételének az ügye? — kérdeztük Teleszkytől. ti — A londoni tárgyalásokkal a kölcsönügy befejezettnek semmiképpen sem tekinthető, mert Londonban nem a kölcsön felvételéről folytak a tárgyalások, hanem arról, hogy a magyar kiküldöttek meghallgatása után megállapíttassék az a javaslat, amit a Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyar-ország pénzügyeinek mikénti rendezése tekintetében a Népszövetség tanácsa elé terjeszt. . . ! — Csak ha ez a javaslat az összes retortákon keresztül megy és a magyar törvényhozás az annak ér- ' i telmében szükséges törvényeket meghozza, lehet szó arról, hogy a külföldi kölcsön tényleges felvétele iránt a tárgyalások megindulh ,janak. De azok a kiváló szakemberek, akikből a Népszövetség pénzügyi bizottsága áll, felelősségük érzetében és saját reputációjuk érdekében semmiesetre sem terjesztettek volna elő az ország ,pénzügyi regenerálása érdekében egy olyan tervet, amelyeknek sarkövét egy külföldön fölveendő kölcsönt képezi, ha nem volnának meggyőződve aról, hogy ha teljesülnek azok az összes föltételek, amelyek a javaslatukban foglaltatnak, ez a kölcsön tényleg fölvehető nem lesz, így azt hiszem, hogy azt a gondolatot, hogy ezeknek az előfeltételeknek teljesítése esetén a kölcsön felveheő nem lesz, eleve ki kell zárnunk. De ismétlem, az eziránti tárgyalások csak akor indulhatnak meg, ha a Népszövetség tanácsának és a jóvátételi bizottságnak Magyarország pénzügyi rendezése tekintetében hozandó határozat után a magyar törvényhozás a szükséges törvényeket megalkotta. — Minő kihatása lesz annak, hogy a kilátásba vett 600 millió aranykorona helyett csak 250 millió aranykorona kölcsönt kapunk? — E tekintetben megjegyzem, hogy a kormány rekonstrukciós terve szerint is nem 600, hanem 400 millió aranykorona kölcsön felvételéről lett volna szó, kapcsolatban azzal, hogy a szanálási időszak nem 1926 június végéig, hanem három és fél évi időtartamra terjedt volna ki. Kétségtelen, hogy nagyobb kölcsön és hosszabb szanálási időszak felvétele esetén bizonyos tekintetben könnyebb lenne a pénzügyi rekonstrukció keresztülvitele, de ha azok a kiváló szakemberek, akik ezzel a kérdéssel alaposan foglalkoztak, az e tekintetben esetleg még nyerendő felvilágosítások után is megmaradnak azon nézeten, hogy 250 millió aranykorona kölcsön felvételével 1926 július végéig az államháztartás egyensúlya helyret állítható, ez a nézetkülönbség véleményem szerint nem lehet oka annak, hogy a szanálási terv általunk el ne fogadtassák. . . Az bizonyos, hogyha kisebb lesz