8 Órai Ujság, 1924. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

. A/i 1 ' / /v^msrtk­j^ / /yV j / ^ ? Budapest. 1924 március 1. .4/x Szombat, X. évfolyam. 51 sz, mmmmmmmimmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmé ffggjH ragja 'V. v­ . 'x*v­­­il. * ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Ejty hónapra 20.000 korona, negyedévre 60.000 korona Egyet szám ára hétköznap 1000 K, vasárnap 1200 K Külföldre az eh-fizetés kétp­eresét számítjuk Ara Ausztriában: hétköznap 2000 psz.tr. korona, vasárnap 2300 osztr. korona SZERKESZTŐSÉG: VUL RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon József 105—00. J 105—01 J. 105—02. Felelős szerkesztő Dr. NADÁNYI EMIL KIADÓHIVATAL VIII. KER. JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM / Telefon József 43. J. 53. J 63. József 23—84* / Budapest, 1924 március 1. Q­uo Vacas. Irta: Kaas Albert. Tegnapelőtt a szociáldemokrata párt a régi nemzetiségi pártok örökébe lé­pett. Akik nevükben „magyarorszá­­giak“, de nem ,,magyar“-ok, akik a nemzeti eszmében legtöbbször soviniz­must látnak, akik hangos közbeszólá­­sunkban, hivalkodóan nem egyszer hím­et varrnak magukra a hazaáruló szóból, szónokot állítottak ki, aki bűn­bakul állítja be Magyarország előbbi nemzetiségi politikáját, amely az or­szág felosztásának és minden bajnak főokozója lett volna. A magyar parlamentben nemzetiségi vita nem most folyt először, de őszin­teségében a régiek fölött nem nyert. A nemzetiségi kérdésben burkolni szok­ták a célt vagy az egész kérdést esz­közül használják amelynek érdeké­ben külföldön és bent évtizedekkel ez­­ezelőtt, de most is ferdítés, elhallga­tás, vagy hamisítás, logikai ugrások és helyt nem álló általánosítások járják körtáncukat. Régen a nemzetiségek tőrüket a lojalitás tógájának ráncai közé rejtették, ma a történelmi reqii­­minációjukkal az intrikának vagy a propagandának állanak szolgálatában. A különös csak az, ahogy a nemzeti­ségi kérdést a szociáldemokrata párt kezeli. Szónokuk a magyar nemzetet támadta a nemzetiségek érdekében. Kérdezem, miért harmonikus a tót, a román, a szász fajnak a törekvése a szociáldemokrata eszmékkel és miért ellentétesebb ennél a magyar nemzeti gondolat? Mert ha a nemzetiségi aspi­rációk megértést találhattak a szocia­listáknál, vájjon mi a különbség más nemzetiségek és a magyar faj között. Nem hisszük, hogy Magyarország szét­­darabolása az elszakított területen élő munkásságnak Romániában, Szerbiá­ban előnyére szolgált volna, sem pedig, hogy a tót Felföldön a cseh hatalmi törekvések érdekében visszaszorított ipar hosszabb időre az odavaló mun­kásság jobblétét biztosítaná. De min­denesetre tagadjuk és tagadnia kell mindenkinek, aki tárgyilagos akar ma­radni, hogy Magyarország fölosztását a nemzetiségi kérdés okozta volna. Ha a beteg meghal, sohasem azért hal meg, mert beteg volt, hanem vagy meghűtötték, vagy az orvos nem is­merte föl a bajt, vagy az ápolók hanya­golták el. Az emberek ürügyeket ke­resnek és könnyen találnak. Hiszen már a háború előtt és a háború alatt forgalomba hozták azokat a térképe­ket, amelyekbe Magyarország felosztá­sának a határait is berajzolták. Ausz­­tria-Magyarországot beteg embernek tartotta a nyugati hatalmak politikája, épp úgy, mint Törökországot és hogy a felosztás a nemzetiségek érdekében tör­tént volna, ezt csak azok hihették el, akik Wilson steril és naiv professzori pontjainak­­ megvalósításában hittek, Clemenceau és a többiek semmiképpen sem. Jól mondotta Bethlen István, hogy Ausztriát is felosztották, bár any­­nyit adott a nemzetiségeknek, hogy már államiságát osztotta föl. Magyarországon pedig az erősebb magyarosító politikát mindig megelőz­ték a nemzetiségeknek elszakadásra irányuló egyes erősebb támadásai. Lukácsu memoranduma váltotta ki a Bánffy-korszakot. Az orosz rubel elleni védekezésből jártak el a Matica ellen, de nem a tót nép kultúrája ellen. Ha valahol igaz a post hoc. ergo propter hoc, akkor kimutatható hogy a ma­gyar állam sosem volt a támadó fél. Sőt Lukacsu kegyelmet kapott. Vajda Sándor elkeseredett küzdelmet folytat a regna ellen. Jurigát vagy Hlinkát sem találjuk a prágai nemzetgyűlésen a többség soraiban Nem akarom ösz­szehasonlítani, hogy várjon üldözött-e a magyar állam valakit is magánjogai­ban, azért, mert nem volt magyar és hogy milyen helyzetet teremtettek a környező államokban a különböző ag­rárreformok. Ha a szociáldemokrata párt ma ugyanabba a hajóba ül bele, amibe 1918-ban, hogy szövetkezett a jászis­tákkal, ma szövetkezni óhajt az októb­rista radikálisokkal, ha a magyart im­perializmussal támadta Jászi agyrémbe illő kantonaiért, ma pedig a magyar múltat támadja igazságtalanul a soha el nem vett nemzetiségi kultúráért, akkor a szociáldemokrata párt vagy az ér­telmi meddőségbe kalandozik el, amely egyszer a guilotinnál kötött ki, má­sodszor a bolsevizmusban jutott révbe, vagy csak taktikázás befelé és megté­veszt kifelé, de mindenképpen megne­hezíti az igazi céljnt, a munkásság érde­keinek képviseletét, amelyben több eredményt érhetne ,­ a polgári pár­tokra gyakorolt befolyásával, ha az igazsághoz tartja magát, mint akár doktrinerség lével akár a radikalizmus falá való kacsintással vagy a meghono­sított közéleti d­irvnokr­sal. _________________________________________________ 1 Ilii Mi siejii,­iiÉpsslie itól s lép fiselsie Émí pitiig Siidlísip fí biroság tagjai: IltiRRO’, Saller, Jansen és Shrac­ojch Valá­­s iniies m in­s­­fin trading. a ntmwvsag pénzügyi megbzott­a is. — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés mai ülése teljes csend­ben folyt le. A képviselők a folyosókon a pénzügyi szanálásra vonatkozó terveket tárgyalták s főként azokat a módozat­okat vitatták meg, amelyekkel szerintük lég­könnyebben lehet megvalósítani a belföldi kölcsönt, úgy, hogy az ne éreztesse halását károsan a gazdasági életre. Tegnap este a miniszterelnökségen volt nagyjelentőségű tanácskozás Bethlen István gróf miniszterel­nök elnöklésével. A tárgya­láson a kormány tagjai közül jelen voltak Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter, Duruváry Géza külügyminiszter, Vass József népjóléti és Bod János közélelmezési mi­niszter. A tanácskozáson, amelyen résztvett Kállaii Tibor volt pénzügyminiszter is megkezdték a pénzügyi szanálás összes részletkérdéseinek,­ valamint az erre vonat­kozó összes terveknek megbeszélését. A tegnapi tanácskozásokat ma délután foly­tatják a miniszterközi értekezleten s így a ma délutánra tervezett rendes heti minisz­tertanács is elmarad. A pénzügyi kérdések megtárgyalása már azért is különösen sürgős, mert a Népszövetség pénzügyi bizottsága a jövő hét elején megérkezik Buda­pestre. Valószínűleg velük jön Har­­ding, a Népszövetség pénzügyi meg­bízottja is. A bizottság leginkább azokból a tagok­ból áll, akik már Londonban is tárgyalták a magyar külföldi kölcsön nevét. A bizottság tagjai Avenol francia, Sal­­ter angol, Jansen belga és Strackosch angol délafrikai megbízott, akik közül az utóbbit, mint igen kiváló valuta­­szakértőt ismerik. A bizottság megér­kezése jóval előbb történik, mint ahogy azt eredetileg tervezték volt, s ezért most a kormány kettőzött erővel dol­gozik azon, hogy előkészítse a pénz­ügyi szanálásra vonatkozó intézkedé­seket. Tegnap este a miniszteri értekezlet is ezeket a javaslatokat tárgyalta és Bethlen István gróf miniszterelnök ma­ egész dél­előtt folytatta ezekre vonatkozólag tanács­kozásait. A tizenkettes bizottság ülése után Walkó Lajos helyettes pénzügyminiszter és nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter keresték fel a miniszterlenököt, akivel hosszasan tárgyaltak. A külföldi kölcsön kérdésével kapcsola­tosan politikai körökben arról beszéltek, hogy Kállay Tibor volt pénzügyminiszter­nek a kölcsön lebonyolítása körül a kor­mány d­n­ktátori hatalmat biztosít Ez a hír, — jól átformált helyről nyert értesülésünk szerint, — egyáltalán nem felel meg a va­lóságnak, mert igaz ugyan, hogy Kállay Tibornak, mint a népszövet­ségi megbízott és a magyar kormány közötti összekötőnek igen fontos sze­repe lesz, de semminemű diktátori hatalmat nem biz­tosítottak részére. Ellenzéki körökben Kállay Tibor meg­bízásával kapcsolatosan a pénzügyminisz­teri tárca betöltésére vonatkozóan ma dél­előtt újabb kombinációk merültek fel. A baloldali folyosókon arról beszéltek, hogy az új pénzügyminiszter dr. Bod János közélelmezési miniszter lesz, aki­vel Bethlen István gróf miniszterelnök erről a kérdésről már napok óta ta­nácskozásokat folytatott. A hírek szerint olyan kombináció is fél­ Stresemann a nemzeti érzésről és a felelősségről. A németeknek vissza kell hódítani régi pozíciójukat . Saját tudósítónktól. — Berlin, febr. 29. Dr Stresemann német birodalmi külügy­miniszter a sajtóképviselők előtt többek között a következőket mondotta: — A világtörténelem új alakulásáért folyó harc kellős közepén vagyunk Nyíl­tan megmondom, hogy a birodalomra nézve a legnagyobb szerencsétlenségnek tartanám ha itt amerikai mintára trösztök alakulnának- Ennek meggátl­ására mindent el fogok követni ami csak tőlem telik, amig felelős állásban vagyok. Aki egy nép vezetését vállalja, annak minden igyekeze­tével azon kell lennie, hogy a népet közös, vállvetett munkára egyesítse. Szent meggyőződésem, hogy abban a pilla­natban, amikor arról van szó, hogy a Rajna-vidék a birodalom kebelében marad-e, a baloldali pártok is habozás nélkül a birodalom egysége mellett ál­­l­janak csatasorba. — A nemzeti érzés feltételezi egyúttal a felelősségérzetet is. Amikor Szinovjev által megtudtuk, hogy a szászországi kommunis­táknak milyen terveik voltak akkor elha­tároztuk, hogy velük szemben teljes erővel felvesszük a küzdelmet. De épen ebben a kritikus időpontban Bajorországban hátba­­támadtak bennünket. Ebben a bajor mozgalomban nem lehet fel­fedezni a felelősség érzetét, ez nem volt egy nagy eszmény támogatása, hanem esztelen, gonosz rombolás. — Elismerem, hogy az a politika, ame­lyet én, mint birodalmi kancellár képvisel­tem, némelyekkel szemben kíméletlen vot. De nézetem szerint az állam érdeke ma­gánérdekek felett áll, így parancsoló szük­ség volt jó fizetési eszközt teremteni, de eközben némely kellemetlenséget is vál­lalni kellett, mint amelyen a tisztviselők létszámának redukálása. — Ismét vissza kell hódítani régi pozíciónkat a világ népei között, mert erre jogot ad nekünk történelmünk és kultúránk. Nem mi tartozunk a világnak jóvátétellel, hanem a világ tartozik nekünk elégtétellel a mi háborús felelősségünk dazugságáért és mind­azért, amit eellenük elkövettek. Már némileg konstatálható, hogy Fracia­­ország erkölcsi elszigeteltsége mindig telje­sebb lesz. Ezért a jövőt illetőleg nem sza­bad kétségbeesnünk. merült hogy Búd János miniszter venné át a kereskedelmi tárcát és akkor Walkó Lajos maradna a pénzügyminiszter. Ha Búd János vállalja a pénzügyminisztersé­get, akkor a közélelmezési minisztérium rövidesen megszűnik, hiszen a jóvátételi bizottság jegyzőkönyve szerint ennek amúgy is be kell következnie.

Next