8 Órai Ujság, 1924. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

Budjafort. Budapest, 1924 március 28.Péntek, X. éyf®­yam, 73. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 30.000 korona, negyedévre 90.000 korona Egyes szám ára hétköznap 350-3­0, vasárnap 2000 K Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona Felelős szerkesztő: Dr. NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG: VI.,RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4.SZÁM Telefon: József 105—00, J. 105—01, J. 105—02. KIADÓHIVATAL: VALKER., JÓZSEF-KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. A rekonstrukció. Nem fogadjuk kitörő örömmel, lelkes hozsánnával a gazdasági újjáépítés alapkövének letételét, a rekonstrukciós törvényjavaslatot. Kegyetlen kényszer teremtette meg ezt a törvényt és al­kotói is bizonyára inkább fájdalom­mal, mint büszke örömmel tekintenek rá. De ha fájdalmak árán is, meg kellett teremteni, mint ahogy a súlyos betegnek mű­tőkés alá kell feküdnie, ha el akarja kerülni a biztos pusztulást. Ez a törvény a maga egész koncepció­jával, adózási rendszerével, az állami élet sok minden fontos követelmé­nyéről kényszerűen lemondó gesztusá­val súlyos terhet ró a nemzet egyete­mére, hatalmas áldozatot követel az összességtől és külön-külön minden egyes állampolgártól. Az önmegtartóz­tatás szép és örömet adó erénye komor kötelességgé súlyosodik minden ma­gyar ember vállán. Áldozati dézsmát kell fizetni az ország minden lakójának pénzben, munkában, verejtékben és le­mondásban. Ezt kívánja a rekonstruk­ciós törvény, ez a fundamenuma a gazdasági megújhodás nagyszerű mű­­­vének. De akármily fájdalmas és nehéz rá, meg kell hozni minden áldozatot, amit a gazdasági újjászületés ránk ró. Ön­magunkért áldozunk. M­inden teher, melyet magunkra válalaunk a saját javunkat szolgálja. Az orvosság, ha keserű is, mégis csak meggyógyít és­­ ez a törvény is kétségtelenül meghozza a gazdasági gyógyulást, a nemzet ki­lábolását a pénzügyi és szociális ká­rokból. S ha erre a végső célra füg­gesztjük tekintetünket, mindjárt ki­sebbnek tűnik föl a rekonstrukciós­­törvény sok nyomasztó terhe is. A gyó­gyításra váró bajok között talán egyik legsúlyosabb a pénz elefántfázisa, a hatalmassá dagadt számok, melyek gyakran eltorzítják magukat a reali­tásokat is. A kívánt áldozatokat még nagyobbnak, még súlyosabbnak tünte­tik föl a monstruózus számjegyek, melyek igazi értékükre átszámítva távolról sem jelentenek elviselhetetlen terheket. Ezek a számok a gazdasági újjáéle­dés során tartalmat és értéket fognak kapni és többé nem véletlenektől függő önkényes jelzései lesznek­ az in­gadozó értékelésnek, hanem pontos ki­fejezői belső erejüknek, vásárlóképes­­ségüknek. A pénz ismét pénz lesz, szi­lárd és állandó értékmérő, megbízható alapja az iparnak, kereskedelemnek, mezőgazdasági termelésnek. Kalkulálni lehet vele, érdemes lesz dolgozni érte, a munkának és vállalkozásnak ösz­tönzője és jutalma lesz. A gazdasági és kulturális virágzás, melynek elma­­radhatatlanul jönnie kell a szanálási időszak nyomán, bőségesen fölér az áldozatokkal, melyekkel a rekonstruk­ciós törvény előkészíti a jövőt. ­ I nagyfontosságu tárgyalások fül mi­­ pémügyminiszterné. Korányi pénzügyminiszter ma négy dra­vissszal tanácskozott Szabóky Alajos államtitkárral. ~ A gyáripari és kereskedelmi érdekképviseletek is!Ho Lajos miniszternél. — Walko és Korányi tárgyalásai­ — Saját tudósítónktól. — Mitiepamé j&iptaíni Mvámja Poincaré p Poincaré alghanem vállalja a k&nmún&alakitást. — 71 leszavazást véletlennek mondják a párisi lapok. Németország­ban bukott embernek tartják Po ímcanét. — Saját tudósítónktól. — A hivatalos lap mai száma közli Korányi Frigyes báró pénzügyminszterré és Sza­bó­ky Alajosnak, a statisztikai hivatal igaz­gatójának pénzügyi államtitkárrá való ki­nevezését. A pénzügyminiszter ma már a kora délelőtti órákban megjelent a pénz­ügyminisztériumban. Szokásos üdvözlések azonban nem voltak. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter a vezető tisztviselőkkel már tegnap tanácskozott, amint megírtuk és így a vezető tisztviselőkkel való szoká­sos tárgyalás is elmaradt. Az új p­nzü­gy­­miniszter azonnal bevonult szobájába, ahol Szabóky dr.-t fogadta, majd később fölke­resi­e Korányi bárót Walk­o Lajos kereske­delmi miniszter. Korányi, Walko és Szabóky délelőtt 11 órától délután 4 óráig tanácskoztak. A­árgyalás szigorúan bizalmas jellegű volt és erről a nyilvánosságot ne kívánják tá­jékoztatni.­­ Információnk szerint a tárgyalásokon az aktuális gazdaságpolitikai és pénz­ügyi kérdésekről volt szó. A tanácskozások befejeztével a L­orai Újság munkatársa kérdést intézett Szabóky A francia válság minden valószínűség szerint igen rövid lesz és azzal fog véget érni, hogy Poincaré válallja az új megbíza­tást és új kabinetet alakít. Hogy kiket tart meg új kabinetjében régi munkatársai kö­zül, az még nem tudható. Bizonyos­ az, hogy úgy Millerand elnök, mint a Poinca­­rét támogató többség vételien incidensnek tartja a tegnapi leszavazást és az elnök üze­netet szándékozik intézni a kamarához és ebben le kívánja szögezni azt, hogy válto­zatlanul ragaszkodik Poincaré politikájá­hoz és azt folytatni kívánja még az esetben is, ha nem Poincaré állna a kormány élin. Németországban ezzel szemben bukottnak tartják ezt a politikát és maga Poincarét is, aki csak ideig-óráig állhat már a kor­mány élén­­ berlini vélemény szerint, ha most vállalja is a kabinetalakítást. A francia válságról következő táviratai­:1 számolnak be: Paris, márc. 27. A Havas-ügynökség jelenti: Poincaré ma délután válaszol arra az ajánlatra, hogy megalakítja-e az új kormányt Alajos államtitkárhoz és arra kért, hogy kinevezésével kapcsolatosan nyilatkozzék, mit tart legfontosabb teendőjének. Szabóky Alajos mindössze ennyit mondott munka­társunknak: — Nekem nem lehet programmom. Programmja csak miniszternek van, a miniszter hivatott arról tájékoztatni a nyilvánosságot. Ami a beosztásomat illeti, arra vonatkozóan még nem történt vég­leges döntés. A mai tanácskozás teljesen intern jellegű volt és arról nem közölhe­tek semmit. A déli órákban megjelent a pénzügymi­nisztériumban a gyáripari érdekeltség kép­viseletében Fenyő Miksa, a Gyosz igazga­tója, aki Walko és Korányi miniszterekkel hosszabban tárgyalt. Majd ezután Belatiny Artúr, a Budapesti Kereskedelmi és Iparka­mara elnöke és Gyulay Tibor, a kamara ügyvezető titkára keresték fel a minisztere­ket és velük tanácskoztak mindazokról a kérdésekről, amelyeknek megoldását az új pénzügyminisztertől várja a gazdasági élet. Berlin, márc. 27. Saját tudósítónk jelentése. Nemcsak a politikai köröket, hanem az egész német közvéleményt élénk megelé­gedéssel töltötte el Poincaré bukásának híre, amely a kora délutáni órákban ért ide. A hír nem jött váratlanul. Németor­szágban jó idő óta számoltak azzal a lehe­tőséggel, hogy az az erőszakos külpolitika, amely Poincaré működésének tengelye volt, előbb-utóbb csődöt mond és Poincaré­­nak távoznia kell helyéről. Viszont a német politikai körök tisztában vannak azzal, hogy Millerand elnök nem fog egykönnyen belenyugodni a Poincaré-kormány távozá­sába, hanem újabb injekcióvál­ut ci­ire akarja majd kelteni a megbukott kabinetet. Millerand többször tanújelét adta annak, hogy ragaszkodik Poincaréhoz és hogy annak politikája, különösképpen pedig kül­politikája mindenben egyezik az ő politi­kájával. Millerand éppen olyan kevéssé a megértés és a békülékenység embere, mint Poincaré és bizonyára minden lehetőt el fog követni, hogy ezt a harcias és erősza­kos politikát továbbra is fönntartsa. Köny­­nyen megeshetik tehát, hogy egy új Poin­caré-kormány váltja föl a megbukott Poincaré-kormányt és Millerand mindössze új mázt ad a régi kabinetnek. Ezzel szem­ben Németországban mégis bukott ember­nek tartják Poincarét és bukott politikának az ő politikáját. Ha most sikerül is kime­nekülnie a csávából; ha most a kabinet rekonstrukciójának az árán továbbra is ő kormányozza a francia politikát, ez nem jelenti azt, hogy ez a politika huzamosabb ideig fenntartható volna még. Az a gazda­sági háború, amelyet a németek Francia­­ország ellen indítottak és amely elsősorban a francia frank zuhanását vonta maga után, az itteni politikai és gazdasági körök fölfogása szerint még nem ért véget és nem igaz az, hogy a németek ezt a háborút is elvesztették. Azontúl pedig az a körül­mény, hogy Poincaré és Millerand jól meg­értik egymást, — mondják itt a legilleté­kesebb körök, — nem jelent­ azt, hogy Poincaré az angol premierrel, Macdonald­­dal is meg fogja tudni magát értetni. Mac­­donald anélkül, hogy eddig határozott lé­pést tett volna bármily irányban, nyilat­kozataival és leveleivel a megértés, a Né­metországgal való kiengesztelődés politiká­ját hirdette és bizonyos, hogy ez lesz ténykedésének alapja. Ha tehát Poincaré uralmon marad, ezzel a nehézséggel, ezzel az ellenféllel is meg kell küzdenie még H. D. Paris, márc. 27. (Wolff) A Matint felhatalmazták arra, hogy a köztársaság elnökének a krízisről tett következő kijelentését közölte: a .A francia politika nagy irányvona­lai semmiesetre sem változtathatók meg más okból, mint csak az ország világosan kifejezett óhajtásából. A köztársaság el­nöke erősen bízik abban, hogy Poincaré fogja megalakítani az új kormányt, amely kifelé a szilárdság, befelé pedig a rend és takarékosság politikáját követi. Ami a külügyi politikát illeti, Francia­­ország a Ruhr-vidéket mindaddig nem ürítheti ki, amíg teljes összegű jóvátételi fizetésekre nem tett szert.­­ Ami a belpolitikát illeti, Francia­­országnak helyre kell állítania költség­­­vetési egyensúlyát, kölcsönt kell felven­nie, s nem szabad olyan kiadásokat tel­jesítenie, melyeket bevételek nem fedez­nek. Ha Poincaré nem tudna kormányt alakítani,­­ ez term­észetesen csak felte­vés, amely­re a köztársaság elnöke ko­molyan nem számít , akkor az államfő csak olyan kormány alakulásához járul­hatna hozzá, amely szigorúan el van tö­kélve ,az ország általános politikáját a vázolt vonalak szerint vezetni tovább. Arra az esetre azonban, ha az ország en­nek a politikának folytatásával szemben ellenséges magatartást tanúsítana, a köz­társaság elnöke, ami saját magát ihleti, haladéktalanul levonná azokat a követ­keztetéseket, amelyeket szükségesnek tart. " (MTI.)) Pária, márc. 26. Poincaré este megbeszélést folytatott a kamara és a szenátus elnökével, akik azt­­ ajánlották neki, hogy vegye át a pénzügyi tárcát. Poincaré még nem nyilatkozott,­ de nem látszik kétségesnek, hogy hozzájárul a külügyi tárcától való visszalépéshez. Bizonyosnak látszik, hogy Poincaré, mi­után a kereskedelemügyi minisztériumot is .

Next