8 Órai Ujság, 1924. április (10. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-17 / 83. szám
2 A szanálási vita utolsó szónokai Ulain a fajvédő politikáról. — Kiss Menyhért megkövette a Házat A nemzetgyűlés mai ülése. — Saját tudósítónktól. -rA nemzetgyűlés mai ülését reggel 7 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A mentelmi bizottság elé utasított Propper Sándort és Nagy Ernőt a vita megkezdése előtt felhívta az elnök, hogy a bizottság határozata szerint kövessék meg a Házat. A képviselők nyomban eleget tesznek az elnöki felszólításnak. A szanálási javaslatok általános vitáját folytatták ezután. Szeder Ferenc az első szónok. A mezőgazdasági munkások helyzetével foglalkozik és határozati javaslatot nyújt be a mezőgazdasági munkások baleset és betegség elleni biztosítása, a munkaalkalmak megteremtése és a hadirokkantast ellátása ügyében. Beszéde végén az egyesülési és gyülekezési jogról szól és határozati javaslatoterjeszt be arra nézve, hogy ezt a kérdéstSilon törvényjavaslattal sürgősen szabályozzák. A javaslatot nem fogadja el. Szilágyi Lajos a következő felszólaló. Beszédét azzal kezdte, hogy múltkori felszólalása után a 8 Órai Újság részéről olyan brutális támadásban volt része, melyet kötelessége megemlíteni a nemzetgyűlés előtt, azért, hogy a többségi párt tagjai ne csodálkozzanak, ha az ellenzéki oldalról némelykor vehemensebb módon védik a maguk igazát, vagy pedig vehemensebb módon támadják azt az álláspontot, melyet a többségi párt tagjai és a kormány velük szemben elfoglalnak. — Tény, — folytatta azután, — hogy a 8 Órai Újság cikke azzal a fenyegetéssel végződött, hogy: hol leszünk mink akkor majd, amikor a felelősséget kell vállalni! Ez a fenyegetés olyan burkolt formában történt, hogy semmiféle mód nincs arra, hogy az ember sajtóper útján elégtételt szerezhetne magának érte, a következménye azonban az volt, hogy nyomban utána kaptam egy névtelen levelet, melyben figyelmeztetve lettem arra, hogy nem lesz időm kimenekülni az országból, nem lesz időm emigrálni (Derültség a jobboldalon.), mert majd elintéznek bennünket X-ek és Y-ok. Megjegyzem azonban, hogy ez a levél ugyanazzal az írással van írva, amellyel a múlt esztendőben már többizben kaptunk névtelen leveleket briganti és egyéb megszólításokkal, melyekben a Duna fenekére kívántak bennünket, egy-egy felszólalásom után. Ebből azt állapítom meg, hogy ezek a fenyegető urak nem ahhoz a táborhoz tartoztak, amely az u. n. fajvédő csoport mögött áll, hanem ahhoz a táborhoz, amely a többségi párt mögött áll. (Ellenmondások a jobboldalon.) Ennek ellenére teljesen leplezetlen nyíltsággal támadom tovább a kormányt. Szerinte ez a kormány, amely Gömbös Gyula súlyos vádjaira nem válaszol, nem kérhet ilyen messzemenő felhatalmazást. Véleménye szerint még most is háború folyik és ezért nem bízik azoknak az államoknak a jóakaratában, mely államok ezt a külföldi kölcsönt megszavazták. Az első számú jegyzőkönyv az általános béke érdekében állónak mondja azokat a segítségeket, amelyeket számunkra kilátásba helyeztek. Az általános béke érdekében inkább azt ajánlaná a nagyhatalmaknak, adják vissza határainkat. Akárhogyan is igyekeznek a mi kölcsönünket az osztrák kölcsönnel összehasonlítani, mégis az a tény, hogy az antanthatalmakat nem az az önzetlen jóakarat vezette ott sem, amelyet mutattak, hanem egyszerűen a békeszerződés határozmányainak biztosítása, konzerválása. Azután hosszadalmasan szól magáról a szanálási javaslatról, melyet nem hajlandó megszavazni. Utána Utain Ferenc szólalt fel. Esszédében leginkább azokkal a következményekkel foglalkozik, amelyekkel szerinte a kölcsön jár. Az a meggyőződése, hogy a kormány nemsokára egymás után fog jönni több újabb kényszerkölcsönnel. Koncedálja, hogy ma már elkéstünk attól, hogy magunk tudjunk lábra állni, ennek a kormánynak azonban mégsem hajlandó megszavazni a felhatalmazást, mert neki látja a lehetőségét annak, hogy a kormány gazdasági téren valami érdemeset tudna produkálni. Koncedálja továbbá, egy-két évre terjedően helyzetet teremteni, de milyen utakat akar , hogy a kormány, tud majd stabil ma még nem látni, kormány követni agrárpolitikai téren abból a célból hogy ezt a stabilitást szervessé tegye. Összehasonlítja a német gazdasági életet és pénzügyi politikát a miénkkel és kiemeli, hogy a szakértő-bizottság legutóbbi jelentésében is leszögezi, hogy a német, mezőgazdaság a márka nagy romlása ellenére is örvendetesen halad előre. Részletesen ismerteti a Rentenmark elméletét és megállapítja, hogy a kibocsátott 2400 millió Rentenmark arra kellett, hogy a német kormány tehermentesítse magát a bankokkal szemben fennálló kötelezettségek alól. A Rentenmark szerkezetének ismertetése után rámutat ennek hibáira is. Végül azt a konzekvenciát vonja le, hogy nálunk megfelelő átalakítással ez a forma szintén eredményre vezetne. Erre vonatkozólag azonnal ajánl is egy tervet, amelylyel mintegy 50 milió aranykoronát reprezentáló 800 milliárd földkoronát lehetne a fegyintézetnek juttatni. A 300 millió aranykorona alapot úgy osztaná fel, hogy kétszázzal megterhelné a földbirtokot, ami nem teszi ki a magyar föld értékének 3 százalékát, a 100 millióból pedig 40 milliót a házbirtok, 50 milliót a részvénytársaságok és 10 milliót a kereskedelem fizetne be. Ezt a tervet nagy részletességgel fejtegette s azt biznyította, hogy az ő tervében nincsenek benne azok a hibák, amelyek meg vannak a németeknél és igy vissza lehetne verni minden támadást, amit a magyar korona élen indítanak. Czettler Jenő mosolyogva tagadókig rázza a fejét. Ulain Ferenc: Bátran meri állítani, hogy ezzel az átalakítással megerősítenék az ország pénzügyi helyzetét. A mi pénzügyi kormányzatunk azonban átaludta a legfontosabb időket. Baloeo Sorgia. Irta Kozma Andor. — Bocsánat, — szólt a Tobozfüred gyógyhely részvénytársaság közgyűlésén egy nagyrészvényes, — de én kénytelen vagyok a tekintetes igazgatóság évi jelentését komoly bírálat alá venni. Semmi kétségem a vezetés szoliditásában. A tiszta nyereség realitását szintén készséggel elismerem. De mindössze is mit jelent ez? Részvényenként négyszáztéli osztalékot. No már, engedelmet kérek, akkor inkább négyszázalékos koronajáradékot veszek a pénzemen. És tessék elhinni, vennék is legott, ha fürdőnk helyzetét reménytelennek tartanám. De korántsem tartom annak. Csak egy kis reform, és szükségképp vissza kell térni nyolc, tíz, sőt tizenötszázalékos osztalékainknak. A hiba a maradiságban van. Legyünk modernek! Minek az a görcsös ragaszkodás a tüdőbajokhoz? Hiszen a tüdőfül ma már csakugyan képtelenség négy százaléknál többet kifacsarni. Ki gyógyítja még manapság a tüdejét klimatikus gyógyfürdőkön? A világ el van árasztva tüdőszanatóriumokkal, tüdővészellenes magyar kir. hatósági hirdetésekkel és higiénikus köpcsészékkel. A tüdőbaj nem az a kincsesbánya többé, ami volt. Most már, magyarán szólva, mástól döglik a légy. Miért nincs, például, gondunk a szívbajra? Az most oly szépen virágzik, s valóságos hazafiatlanság, hogy szívbajos honfitársainkat csupa külföldi gyógyhelyekre szorítjuk. Miért? Kizárólag, mert mi lusták vagyunk fürdőhelyünk sétaútjain öt percnyi távolságokban felirásos táblákat alkalnazni, melyek figyelmeztetnék a szívbajosokat, hogy a fürdőorvos rendeletének megfelelő távolságot besétálták-e vagy nem. De itt a köszvények is. Csupa kiaknázatlan nyavalyák, melyek nekünk szinte kínálkoznak Ne utasítsuk vissza kínálkozásukat. Egyszóval, én indítványozom: utasíttassék a tekintetes igazgatóság, hogy a már leélt tüdőbaj helyett, kitűnő gyógyfürdőnket haladéktalanul áldásosabb alapokra helyezze. A figyelemreméltó felszólítás a részvényesekre mély benyomást tett. Ám az igazgatót, aki nem volt rá elkészülve, zavarba hozta. Intett is rögtön a fürdőorvosnak, hogy szakszerű érvekkel morzsolja pozdorjává az indítványt. — A tisztelt előttem szóló feledés — szólt a főorvos, — hogy a fürdőhelyek gyógyrendeltetését, az emberi akarattól függetlenül, a természet határozza meg. No, most már, kérem a lássan, ha egyszer mi, nem kimérve költséget és fáradtságot, három-négy fakultás egész tekintélyét évtizedeken át latba vetettük annak bizonyítgatására, hogy Tobozfüred specializer tüdőbajokat gyógyít, akkor nem lehet márólholnapra, csak úgy mimix-dimix szakítanunk a tüdőbajokkal, s olyan uj nyavalyákra áttérnünk, melyeket a kellő orvostudományi módszerrel még elő nem készítettünk. — Az előkészítés — vette át a szót maga az igazgató — olytekintélyes új tőkebefektetéssel járna, s néhány évet annyira igénybe venne, hogy egyelőre még az évi négyszázalékos szerény kamathozamért sem mernék jótállani. — Egyelőre, néhány átmeneti esztendőn át, ebbe is beíe F»rőHr^»v. — Vető ellen az indítványozó részvényes, — ha bizonyosak volnánk, hogy utóbb az uj alapokon tartós és nagyszabású fellendülés következnék. Az igazgató gyors elméje máris alkalmazkodott a modern irányhoz s feladta konzervatív álláspontját. — Ha a tisztult részvényesek — monda — bennünket jegyzőkönyvbe foglalt bizalmi szavazattal megnyugtatni kegyesek afelől, hogy az átmeneti nehézségektől nem riadnak vissza, akkor az indítvány elfogadásának az igazgatóság részéről nincs semmi akadálya. Sőt, ez esetben a tisztelt részvényesek határozatával az is lehetségessé válhat, hogy az átmeneti idő alatt várható bevétel-csökkenést, mint hasznos befektetést a jövendő jobb esztendőknek előre terhére írjuk, s a legalább évi négyszázalékos osztalékot az átmeneti időben is biztosítjuk. Ez ugyan a magasabb osztalékok megkezdését valamivel távolabbi jövőbe tolja ki, mert az átmeneti évek hiányát lassanként kell majd letörlesztenünk, ámde jobb ma is, holnap is, holnapután is egyegy veréb, mint sokáig semmi s csak nagysokára egy túzok, miért is bátor vagyok remélni, hogy a tisztelt részvényesek a felmerült indítványt az általam jelzett módozatok mellett emelik határozattá. Az igazgató ezzel az üzleti szellemtől áthatott nyilatkozatával ismét teljesen a helyzet magaslatára emelkedett. Maga az a részvényes sietett ezt lojálisan kijelenteni, ki előbb a vezetőség maradiságát megrótta volt. Ugyancsak ő indítványozta, hogy az igazgatóságnak jegyzőkönyvi bizalom szavaztassák és meghatalmazás adassák a fürdőhely évcévi tóerejének konverziójára, nemkülönben arra, hogy négy százaléknál alacsonyabb osztalékot sohase fizethessen, de többet — minél előbb. Ekkor már a főorvos is nekibátorodott s egyszeriben átnyergelt a legradikálisabb újító eszmékhez. Szakértői lelkiismeretének engedve, bevallotta, hogy voltaképpen a tudomány újabb, helyesebb szempontjából Tobozfüred, mint tüdőgyógyítóhely, hajítófát sem ér. Bizonyos benne, hogy az áttérést a gyomor-, szív-, csúzos és kösztényes bajokra, a kellő költségekkel jól előkészítendő orvosi tudomány maga is a legnagyobb örömmel fogja üdvözölni. Azonban, igy folytatá, ha már, akkor!... Ha már lúd, legyen kövér. Vagyis, Tobozfüred újjászervezésénél kár volna megfeledkezni a speciális női bajokról. A nők nagyon szeretnek fürdőre járni s a férfiak is szívesebben gyógyulnak ott, ahol női társaságot találnak. Másrészt, a statisztika mutatja, hogy a speciális női bajokat gyógyító fürdőhelyekre a férjek sohasem kisérik el saját feleségeiket. És ez jó. Mert minden asszonynak csak egy férje van, míg udvarlója, olyan fürdőn, ahol férje nélkül időzik, átlag három vehető számításon. S ha mindezen fölül Tobozfüred még némely tiltott szerencsejátékra is berendezhető lenne, a tisztelt vezetőség és részvényesek emelt fővel nézhetnének e remek fürdőhely nagyszerű renaissance-a elé. Az igazgató hivatalos jogául, sőt kötelességéül érze, hogy mindenkinél okosabb legyen s mindenkit felülmúljon. Ezért körülbelül igy szólott: — Mint egy közérdekű egészségügyi vállalat részesei, az orvosi szakértelem előtt valamennyien szívesen hajlunk meg. De o Csütörtök, 1924 április A Jegybank és az agrárhitel. A Jegybank kérdéséről szólva, rámutat arra, hogy ennek a fontos nemzeti intézménynek az agrárérdekeken kell alapulnia. Ebben az irányban óriási agitációt fejtettek ki, de az eredmény az, hogy a javaslat megengedi, hogy a Jegybank a mezőgazdasági hiteleket is engedélyezhet. A többség agrárius összetételére apellál és azt indítványozza, hogy a kormánypárt saját sorsának megvédése kedvéért szavazza meg azt a javaslatát, hogy a jegybank által mindenkor kihelyeet hitelek 30 százaléka agrárcélokra szolgáljon. Hangsúlyozza, hogy Franciaországnak és Németországnak jól kiépített agrárhitelszervezete van, míg minálunk ezt a kérdést teljesen elhanyagolták. Tervezetet dolgozott ki ennek a problémának a megoldására, amely a következőkben foglalhatók össze: Felállítandó egy u. n. Farmerbank, melynek vidéki osztályai lesznek a részvényesei. Ha valakinek szüksége van agrárhitelre, farmon árót nyújt be a fiókban. A gazdának vissza kell fizetni a hitelt, mielőtt a gabonáját eladta. A lebonyolítás úgy történik, hogy a Farmerbank a pénzt a fegyintézettől veszi föl, amely a vidéki bankfiókok által ellenőrizteti a gazdát. Ezáltal elérhetjük azt, hogy a pénzt be tudjuk vezetni a legkisebb vidéki faluba. Ehhez csak két intézkedés kell: az egyik jogi intézkedés, amely a farmerváltót hitelesnek vezeti be, a másik pedig egy újabb szakasz beiktatása a javaslatba. A jegybank felállításával kapcsolatban újra figyelmezteti a kormányt, hogy az egész magyar, bankrendszer elvesztette méreteit és értékarányait. Békében egy-egy vidéki bank 500—1000 hold értékét képviselte, míg ma alig 2—3 holdat reprezentál. Ma már csaknem minden vidéki értéket a budapesti nagybankok szívtak fel. Egész bizonyos, hogy 8—10, vagy még ennél is kevesebb esztendő alatt Magyarországon, illetve Budapesten három-négy nagybank olyan pénzügyi hatalmat kap a kéziébe, amellyel az egész ország gazdasági életét dirigálhatja. Vegye elejét tehát a kormány annak, hogy egy-két budapesti nagybank a kezébe vegye az egész hiteléletet. Franciaországban megoldották ezt a kérdést a Crédit Lyonnais-val és még két másik bankkal, amelyek nem foglalkozhatnak iparral és kereskedelemmel, hanem csupán a hitelüzletek közvetítésével. Ezzel kapcsolatosan ismerteti a német Sparkassa-szisztémát, amely szerinte a leghelyesebb, mert a mi takarékpénztáraink tulajdonképpen csak bankok. Magyarországon csak 16 Sparkasse-szerű takarékpénztár van. Azt kívánja, hogy a kormány rendeleti úton biztosítsa nálunk is az ilyen Sparkassek felállítását. — Ezekkel az indítványokkal azt akarta bizonyítani, hogy a tájvédelem nem antiszemitizmus, hanem gazdasági problémák helyes megoldása. — Ma van három éve annak, hogy Bethslen István gróf mint miniszterelnök itt bem mutatkozott. (Lelkes éljenzés jobbról és a közérten.) Eckhardt Tibor: Az eredményeket tessék éljenezni. Ulain Ferenc: Akkor a korona 2 centi, mén volt... Nagy zaj a fajvédőknél. Ez az eredmény! ^ Ellentmondások jobbról. Ulain Ferenc felolvassa Bethlen István gróf miniszterelnök három év előtti beszédéből az egyik részt és szinte minden mondatnál a jobboldalon és a középen nagy helyesléssel fogadják a miniszterelnök három év előtti kijelentéseit. Eckhardt Tibor Usain felolvasása alatt folyton közbeszól, mire az elnök kéri, hogy ne tartson parallel beszédet a szónokkal. Eckhardt Tibor azonban az elnöki figyelmeztetés után is többször közbeszól, mire az elnök rendreutasítja. Ulain Ferenc: Abból, amit a miniszterelnök három évvel ezelőtt mondott, semmi sem következett be, hanem minden leromlott. Nemcsak a kisgazdáknak, de a nagy gazdáknak sincs meg az a stabilitásuk, ami három évvel ezelőtt volt. A keresztény polgári társadalom pedig teljesen leszegényedett és tönkrement, ugyanakkor új gazdagok egész légiója élősködik itt. Felkiáltások a jobboldalon: Ezt a háború okozta! Ulain Ferenc: Ezzel a beszéddel a miniszterelnök lekötötte magát a magyar keresztény polgárság társadalom mellett. Egy évvel ezelőtt pedig a miniszterelnök Génfből visszatérve Gömbös Gyulától azt kérte, hogy tegye konfideráció tárgyává a keresztény agrárprogramot, mert ő már nem áll teljesen azon az elven, amelyet két évvel ezelőtti beszédében hangoztatott. Nagy zaj és tiltakozás a jobboldalon. Bethlen István gróf miniszterelnök tagadókig rázza a fejét. Ulain Ferenc: Tudom, hogy a párt a miniszterelnök úr iránt abszolút bizalommal viseltetik. (Felkiáltások a jobboldalon: Úgy van! Úgy van!) Eckhardt Tibor: Nagy Emil iránt is bizalommal viseltettek. (Ellentmondások jobbról.) Podmaniczky Endre báró: Sohasem viseltettünk bizalommal. Bessenyei Zénó: Nagy Emilt a párt buktatta meg. Ulain Ferenc: Sajnálatosnak tartja, hogy a miniszterelnök azokat az elvi alapokat dobta el, amelyen három évvel ezelőtt állottak. Ezek késztették őt és pártját arra, hogy bizalmatlansággal viseltessék a miniszterelnökkel szemben. Hivatkozik arra az emberre, aki talán harmadik nagy mártírja lesz az országnak Széchenyi és Tisza István után, ez a férfiú Hegedűs Lóránt, akinek beszédéből felolvas egy részletet. Hegedűs Lóránt beszédében kijelentette, hogy lehetetlen olyan dolgokat csinálni, amely a becsületérzésével ellenkezik. Ulain