8 Órai Ujság, 1924. június (10. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-08 / 112. szám

10 Megnehezült a kutyák élete is. Mit kell tudnia egy intelligens kutyának? — Ma versenyeztek a rendőrkutyák. — Holnap nyílik meg a Tattersallban az Országos Ebkiállítás. — Saját tudósítónktól. — Igazuk van azoknak a halandóknak, akik. Valahányszor életük keserveit panaszolják em­bertársaiknak, röviden „kutyának való élet­nek" jellemzik a magukét. Hogy a kutyák élete csakugyan nehéz és hogy az nem csu­pán az ugatásban és a farkcsóválásban merül ki, arról mindenki meg fog győződni, aki részt­­vesz a holnap, pirospünkösd napján megnyíló Országos Ebkiállításon. A Tattersall, ahol hol­nap a kutyatársadalom különböző fajtái nem­csak szépségüket, vagy mint a szigorú bírálók mondják: „kellemüket", hanem tudásukat, kü­lönböző képességeiket is bemutatják, már ma is hangos a farkaskutyák csaholásától, a daxlik, a pulik, a foxterrierek és egyéb kutya­fajták vonításaitól. Pedig ma még nincsenek együtt teljes szám­ban a kutyavilág örémjének reprezentánsai, akiknek nagyobb részét csak holnap reggel, a megnyitás előtt hozzák, és büszke tulajdono­saik, így­ holnap érkezik meg a magyar királyi rendőrkutya-idomítótelep .40 kutyája és a gö­döllői csendőrkutyatelep 12 német farkas­kutyája, amelyeknek — ha szabad ezzel a sántító hasonlattal élnünk, — oroszlánrészük lesz a holnapi kutyakiállítás és rendőrkutyaverseny sikerében. A rendőrkutyaverseny bevezetője tulajdon­képpen már ma zajlott le a Tattersall gyepén, ahol bemutatták a nyilvánosság előtt még nem szereplő rendőrkutyákat, amelyeknek ko­moly vizsgát kellett tenniük a bíráló­ bizottság előtt képességeikről. Az ugrás, a tárgyőrzés, a támadás, a szaglás, az apportírozás, a fo­golyőrzés szakmáiból tették le a vizsgát a be­mutatott kutyák, amelyeknek egyikén sem észleltük azt a lámpalázt, amely kétlábú tol­­latlan kollégáikon olyan sokszor erőt vesz, amikor először lépnek a világot jelentő desz­kákra. Ebben az esetben a gyep helyettesítette eze­ket a deszkákat, amelyen különböző akadá­lyok, furcsa kis torlaszok, kerítések voltak fölállítva. Itt folyt le a verseny, amelynek eredményét csak később fogja megállapítani a zsűri, amelynek tagjai Grafi Frigyes főállat­orvos, Fehér József rendőrfőfelügyelő és Rad­­vártyi István kereskedő, mindannyian első­rangú kutyaszakértők. Már ma is feltűnt a ver­senyen egy Karl Nándor nevű németországi, lauenburgi kutyatulajdonos idomított rendőr­­kutyája, amelynek telivérségét már előkelő hangzású neve is elárulja. Asso von Wetzel-Jieim-nak hívják és hir szerint kitűnő formát árult el a mai versenyen. Szenzációja lesz az ebkiállításnak a pest­­erzsébeti polgármester Jass nevű német far­kaskutyája és az a két airdale-terriere fajtájú angol rendőrkutya, amelyek egyikének Hoff­­mann Mici urhölgy, a másiknak Ilosvay Zol­tán miniszteri titkár a tulajdonosa. Ezek lesz­nek — mint nekünk mondották — a jövő rendőrkutyái. — Azonkívül természetesen a kutyafajok egész sora képviselve lesz holnap, a dobermannok, airdale-terrierek, a boxerek, schnautzerek, pulik, pumik, mopszlik, dakszlik stb. szám szerint közel 250-en, amelyek bizo­nyára mindent el fognak követni, hogy az ér­tékes díjak valamelyikéhez hozzájussanak. Sajnos, nem volt alkalmuk beszélgetést foly­tatni egyikükkel sem arról, hogy a sok díj közül melyikre tartanak igényt, mert a már megjelent versenyzőknek legnagyobb része zárt helyiségben tartózkodott. A dijak igen értékesek és a legkisebb dij értéke is 300 ezer korona. Dijakat tűztek ki többek között: Rakovszky Iván belügyminisz­ter, aki a rendőrkutyaverseny győztesének ajánlott föl tiszteletdíjat, azután gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter, gróf Károlyi József, gróf Eszterházy Miklós, gróf Eszter­­házy Ferenc, Rakovszky István kormány­­főtanácsos stb. összesen 35 tiszteletdíj van, amelyek fölött nem lesz nehéz összemarakod­­niok a győzteseknek. Holnap tartják az eb­kiállításon az első vizslaidomitási versenyt és hétfőn délután fog lefolyni a szokásos mű­­ketorékverseny, amelyekre foxterrierek és tacskók „neveztek“ és borzra,meg rókára fognak vadászni. •..! Millerand meghívására­­ az algíri főkormányzó ia Párisba érkezett. \­ Páris, június 7. Steeg algíri főkormányzó ma reggel Pa­risba érkezett és Millerand meghívására ma délelőtt kihallgatáson kiégik meg nála. a IV’ás'SzHáp 1951 június 8. Interpellációban teszik szóvá a Házban a közönségnek a vasutakon való molesztálását. Östör József egyforma elbánást követel a belföldi ás külföldi utasok számára. — Mleg kell javítani a soproni gyorsvonati összeköttetést. — Saját tudósítónktól. — Östör József nemzetgyűlési képviselő a Ház interpellációs könyvébe a tegnapi na­pon két interpellációt jegyzett be, amely tárgyánál fogva közelről érinti a nagy­kö­zönség érdekeit. Mindkét interpelláció a magyar közlekedési viszonyokra vonatko­zik és egyrészt egy régi anomáliát tesz szóvá, amely a budapest—bécsi gyorsvo­­n­ati közlekedés nívóját veszélyezteti, más­részt Sopron városának és egész Nyugat- Magyarországnak a fővárossal való nehéz­kes összeköttetését tárja fel. A két interpelláció anyaga nem ismeret­len a L­orai Újság olvasóközönsége előtt, mert már régebben és több ízben teret adtunk azoknak a panaszoknak, amelyek a bécsi gyorsvonat belföldi közönségének molesztálása körül felmerültek és ugyan­csak rámutattunk azokra a nagy érdekekre is, amelyeket Sopronnak és környékének Budapesttel való közvetlen kapcsolata szol­gál. A Budapest bécsi gyorsvonaton az Uta­sok ellenőrzése végett a MÁV, a pénzügyi közigazgatás kívánságára szigorú ellenőrzési rendszabályokat léptetett életbe. Ezek leg­elsője az, hogy a bécsi gyorsvonaton a bel­földi közönséget, tehát a magyar közönsé­get, amely a mai nehéz viszonyok között és a rendkívül megdrágult vasúti tarifa mellett kétségkívül csak legfontosabb ügyeinek rendezése végett száll vonatra, a belföldi közönség számára külön kijelölt kocsikban helyezik el. A közönségnek ez a része e kocsi­kat nem is hagyhatja el és a több órás uta­zás alatt még az sincs számára lehetővé téve, hogy az étkezőkocsit felkereshesse. A hivatalos álláspont szerint erre a to­­loncszerű utazásra azért van szükség, hogy ily módon a csempészetet megakadályoz­zák és a pénzügyi közegek az utasok ellen­őrzését könnyebben végezhessék. A csem­pészet megakadályozására kétségtelenül mindent meg kell tenni, hogy ily módon az államot minden károsodástól megóvják. Az ellenőrzésnek mai formája azonban le­hetetlen helyzetbe hozza az utazó publi­kum egészét, mert a csempészet gyanúja miatt úgyszólván vesztegzár alatt tartják a belföldön utazó összes magyar utasokat. De nemcsak magára az utazásra vonat­kozik ez a szigorú felügyelet, hanem a bécsi gyorsvonat Budapestre való megérkezésé­nél a kiszállásra is. Itt ugyanis az történik, hogy a belföldi gyorsvonati kocsikból az utasokat mindaddig nem engedik kiszállni, amíg a többi kocsikból az utasok nem tá­voztak és amíg a belföldi kocsikban az ellenőrzés és a felülvizsgálat meg nem tör­tént. Az eljárás természetesen meglehetős időt vesz igénybe, nem kell külön indokolni tehát, minő kellemetlenséget jelent a jó­hiszemű utazóközönség számára a szabad mozgás­ ilyen akadályozása. Az ismételt panaszok folytán Östör József nemzetgyű­lési képviselő bejegyzett interpellációjában azt kéri a kereskedelemügyi minisztertől, hogy a budapesti bécsi gyorsvonaton a bel­­földi utasokat részesítsék a külföldi uta­sokkal egyenlő elbánásban. A budapest-soproni gyorsvonati össze­köttetés megjavítása szintén régi elintézet­len kérdése a belföldi közlekedésnek. Bu­dapest és Sopron között két évtizeden át kifogástalan, közvetlen gyorsvonati össze­köttetés állott fenn, amely Sopronnak és környékének Bécs felé való gazdasági gravitálását sikeresen ellensúlyozta. Most, hogy meghúzták az osztrák vámvonalat és Nyugat-Magyarország kereskedelmi élete s minden egyéb gazdasági vonatkozása még erősebben Budapestre helyeződik, a megfelelő vonatösszeköttetés természetesen annál inkább nagy fontossággal bír. Már most ahelyett, hogy ez az összeköt­tetés megjavult volna, az egyik gyorsvonati járatot megszüntették. A megszüntetés folytán a nyugat-ma­gyarországi érdekeltségek erőteljes akciót indítottak meg illetékes iielven és a moz­galmat azzal indokolták, hogy a jelenlegi körülmények között a soproni üzletemberek számára a Budapestre utazást rendkívüli mértékben megnehezítették. Az akció nem járt eredménnyel, sőt a helyzet még annyi­ban is rosszabbodott, hogy most a meglévő járatot is korábban indítják és ezzel szinte lehetetlenné teszik, hogy az üzletemberek munkájukat elvégezhessék. A bejegyzett in­terpelláció arra irányul, hogy a kereske­­­delmi kormány ezen az állásponton vala­milyen módon segítsen. A pápa tróntermében. Magyarok Rómában. — Kihallgatás a szent­atyánál. — Gáspári bibornok figyelmeztetése a nők számára. — XI. Pius pápa előtt. —­ Saját tudósítónktól. — A dolgok belső összefüggésére figyelő szem bizonyos örömmel, követendő példa gyanánt ismeri föl, hogy a római Egyház és az olasz Állam közt a háború előtt megvolt fe­szültséget is le tudta Mussolini szerelni. Az olasz kormányelnök még mint fasciszta dúca kijelentette volt, hogy a kath. Egyháznak (itt csak egyetlen kereszténység van), nemcsak nem ellensége, hanem ő maga is vallásos em­ber. Mésfél év előtt a híres marcha su Roma után az olasz városi és falusi iskolákba pedig visszahelyeztette az onnan előbb eltávolított­­feszületet és a kath. iskolák bizonyitványait államilag is elfogadtatta. Kormánya más­különben is sok mindenben kezére járt XI. Piusnak, aki viszont a maga részéről a saler­­nói hegyomlások áldozatainak 500 ezer lírát ajándékozott, a Szentszék mű viszonyaihoz mérve elég nagy összeget. Ez a barátságos vi­szony az egész olasz politikára igen kedvező­­leg hatott vissza és sokban hozzájárult az olasz nemzeti egység megerősítéséhez, vala­mint a kommunista üzelmek elnyomásához. A Vatikán régi, konzervatív jogfentartásai ugyan nem változtak meg most sem (legalább eddig nem), de a Szentszék ismeretes és okos mértéktartásai mellett a lappangó közjogi ellentétek már a háború előtt is inkább elő­mozdították, mint gyengítették az­­olasz nem­zeti aspirációkat s Róma és Itália szembetűnő haladását. Annál inkább így van ez most, amikor egyes lapok már egyenesen a Quirinál és Vatikán nyílt kibékülését várják, ami kü­lönben nem valószínű, de igazán véve nincs is rá szükség, mivel valóság szerint már ügy is elkövetkezett. Reánk magyarokra nézve talán az a legörvendetesebb, hogy sok felől szoron­gatott nemzeti politikánknak ez a békés álla­pot szintén kedvez egy kicsit. Szerencsénk az is, hogy jelenleg néhány kitűnő papunk van Rómában, amilyen például Bangha páter, első debrendi tanár. Páter Pazsitny szentszéki gyóntató, kánonjogi tudósunk. Akik mellett gróf Somssich József vatikán­i meghatalmazott miniszterünkről és rendkívüli követünkről szintén megelégedéssel kell följegyezni, hogy a Szentszéknél igazán megtisztelő és messze­­terjedő kedveltségnek örvend. A még mindig tartó nagy idegenjárás mel­lett XI. Pius pápa sűrűbben tart kihallgatást, mint elődei. Ezek a kihallgatások, ha testüle­tek jelennek meg, olykor intim jellegűek és a pápa fenkelt jóindulatáról tanúskodnak a há­ború miatt sokat szenvedett nemzetek iránt. Ilyen volt kivált a magyar iskolák és taná­raik húsvét másodnapi kihallgatása, ami a Rómában időző magyarok hangulatát szinte föllelkesítette. És ilyen volt a Magyar Katoli­kus Szövetség zarándokútja is, amelyet maga Csernoch János hercegprímás vezetett. Egyébiránt általános kihallgatás is kétszer van helenkint. A jelenlegi pápa szívesen maga elé ereszti minden nemzetiségű hívét a zöld­köves halászgyűrü csókjára. A pápai kézcsók ugyanis a halászgyűrü kövének megcsókolá­­sából, vagy legalább a csók „markírozásából" áll, tehát oktalan állítás az, hogy bárkire meg­alázó lehetne. A kihallgatásra a követség vagy egyházi személy útján könnyű meghívót kapni. Déli egy órakor legutóbb mintegy 200 idegen gyűlt össze a Vatikán bronz­kapujánál, ott, ahol a sárga-kék-vörös csikós ruhájú svájci alabárdo­­sok a bejárást őrzik. A meghívón ugyan frakk és fehér nyakkendő, a nőkre pedig fá­tyol és a nyak befedése volt parancsba írva, azonban az idegenből jötteknek az egyszerű fekete ruhát, sőt még a szürkét is elnézik. A gyermekeket pedig szívesen látják. Itt meg kell jegyezni, hogy Rómában s ál­talában Olaszországban a nők a fönt és lent, mélyen és magasan dekollerált öltözködésnek távolról sem engedtek olyan nagy tért, mint Budapesten. Itt idegen nőt könnyű fölismerni ezekről a pária szertelenségekről, amelyek itt annyira illetlenség-számba mennek, hogy Gaspari bíbornok Szt. Péter templomának be­járásánál, majd a többi templom kapujában is külön ediktummal a következőre figyelmezteti a nőket: A nő befödve (coperta) és nyakán is betakarva lépjen be Isten házába, mivel az öltözködésben való szerénytelenséget mindenhol­ meg kell róni, de a templom szentségét is megsérti, kizár az Oltári szent­ség asztalától, a hívőket megbotránkoz­tatja és Istennek félelmes büntetését vonja magára. Hosszú idő óta először láttam ezen a ki­hallgatáson decensül öltözött női társaságot. És mondhatom, hogy tetszetősebbek voltak, mint ahogyan az utcán szaladoznak. A társaság a nagy Scala Pia lépcsőfokain zajongva rohant föl a második emeletre, a nagy, freskókkal borított pápai trónterembe. E fölött a III. emeleten van a Szentatya la­kása. Mindenféle fölösleges rendcsinálás, az asszonyi fátylak fölillesztése és a nyakak betakarása után a társaságot a bíborszinű se­lyemmel befödött intimebb trónterembe vezet­ték. Ez a 40 lépés hosszú és 15 lépés széles terem egészen be van borítva nagyvirágos sző­nyeggel. Falain csak három óriási kép ékes­kedik: Krisztus születése. Krisztus betegeket gyógyít, Krisztus Lázárt föltámasztja. A te­rem egyik végében egy hatalmas, angyaltar­totta feszület. Másik végében háromlépcsős emelvényen a pápa aranyos trónszéke, tá­­maszkodóján egy kis gobelin-kép: Krisztus át­adja a menyország kulcsait Szent Péternek. A zarándokokat két hosszas négyszögben állították föl. Némi várakozás után lakály­­kísérettel, fehér ruhában bevonult XI. Pius. Fehér cappája alól fekete haja erősen kilát­szik. Javakorbeli, eleven, testes, emberileg is rokonszenves alak. Előtte egy főnemesi pol­gári titkár, ezután viola szinbe öltözött nyúlánk titkára és papi kamarása halad. A pápa után a nemesi testőrségnek vértes ruhába öltözött ezredese megy két testőrrel. Az egész tömeg letérdel és a pápa a sorok közt lassan elhalad. Mindenki előtt kinyújtja gyűrűs kezét és a gyűrű nagy smaragd kövét csókra tartja. Egy sor szerzetes és vagy tíz hófehérbe öltözött Mária-leány is van a zarándokok közt. Ezek előtt kissé megáll és szeretettel nézi őket egy kis ideig. Mindez szó nélkül történik, de mégis föl­emelő, ünnepies hatása van. Ha a pipa téré­delő kis fiúcskához vagy leánykához ér, mé­lyen lehajlik hozzájuk és fejüket többször sze­retettel megsimogatja, ami láthatóan mély be­nyomást gyakorol a jelenlévőkre Ezután a pápa trónszéke előtt rövid fohász végén megáldotta a jelenlévőket és kíséretével lassan távozott.­­­­ Kanady Géza A Seypel kancellár állapotában mellhártyairritációk mutatkoznak. Bécs, június 7. A szövetségi kancellár állapotáról reggel fél 9 órakor a következő orvosi jelentést adták ki: Hőmérséklet 37,4, érve­rés 92, lélegzés 32. A mellhártya érzékeny ingeri tümnetei kis fájdalmat okoznak. Az anyag­cserezavarok jelentékenyen javultk. A szö­vetségi kancellár által kifejezetten óhajtott és a betegszobában megtartandó rövid mi­nisztertanács ellen az orvosoknak nem volt kifogása. Aláírva : Bauer, Eiselsberg, Ort­­her, Schnitzler, Singer, Steiger, M. Stern­­berg. 1 . A fejfájást, fáradságot és derékfájást, a megerőltető járás kísérő jelenségeit elkerülhetjük, ha Berson­­gummisarkot és Bernon-gummi­­féltalpat viselünk, mert ez esetben a hát­gerinc és az idegrendszer nincsen járás közben rázkódtatásnak kitéve. Ügyeljen tehát másr az új cipő vásárlásánál arra, hogy Berson-gummisarok és Ber­­non-gummiféltalp legyen rajta.

Next