8 Órai Ujság, 1924. augusztus (10. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

Budapest, 1924 augiisitiis 1. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona Egy szám ára kedd kivételével 2000K, kedden 3000. Külföldre az előfizetés kétszeresét számítjuk Ara Ausztriában: hétköznap 2000 osztr. korona, vasárnap 2500 osztr. korona ^Wx^Éfitt Felelős szerkesztő : Dr. NADÁNYI EMIL Péntek, X. évfolyam, 156, sz. SZERKESZTŐSÉG: VIIL, RÖKK SZILÁRD­ UTCA 4. SZÁM Telefon: József 103—00, J. 105—01, J. 105—02. KIADÓHIVATAL: VHL KER., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. SZÁM Telefon: József 43, J. 53, J. 63, József 23—84. Egységes tankönyv. Hivatalos híradás jelenti a kultusz­miniszternek azt az elhatározását, hogy a középiskolai reformmal kapcsolat­iban egységesíti a tankönyveket s ezzel megszünteti a kiadóvállalatok egész­ségtelen versenyét, melynek a szülők pénztárcája adta meg az árát. A tan­könyvmizéria nem új keletű foga­lom. Már a békében is az iskolaév kez­detén állandó volt a panasz a drága tankönyv miatt és minden szeptember­ben megismétlődött a szülők felzúdu­lása ama visszaélés ellen, hogy legtöbb­ször ugyanazt a tankönyvet új kiadás­ban kellett drága pénzen megvenni. Sehol a világon olyan sokféle tankönyv nem volt használatban, az üzleti spe­kuláció sehol nem vetette magát olyan erővel a tankönyvekre, mint minálunk. És a kiadóvállalatok e nagy versengé­sének csodálatosképpen nem az volt az eredménye, hogy olcsóbb tankönyvek kerüljenek forgalomba, hanem ellen­kezőleg, a mi gyermekeink tanultak a legdrágább könyvekből. Bölcs és bátor elhatározás az, amely­­véget akar vetni az évtizedek óta vi­rágzó tankönyvuzsorának. Mert ez lesz a legelső és legüdvösebb hatása a kultuszminiszter elhatározásának. Az egységes tankönyv egy csapásra meg­szünteti a kibővített és javított és át­dolgozott és a jó ég tudja milyen jog­című uj meg új kiadásokat, a jó alkal­mat, hogy a régi tankönyvet értékte­lenné tegyék és új vásárlására kénysze­rítsék a szülőket Egy-egy új iskolaév új tankönyvei a békében is jelentékeny terhet róttak a családapákra és ma, amikor minden rendkívüli kiadási tétel pénzügyi felfordulással fenyegeti a háztartások túlnyomó részét, különös örömmel kell üdvözölni ennek a ki­adási tételnek bizonyosan igen jelentős lecsökkentését. De anyagi természetű hasznán kívül van ennek a tankönyv egységesítésnek egy másik igen nagy előnye is. Ez az egységesítés ugyanis szigorú kiválasz­tást jelent, csak az a könyv kerülhet a tanulók kezébe, amely valamennyi kö­zül a legjobb, a legvilágosabb, az okta­tás céljait legjobban szolgáló. A ma­gyar tankönyvírás, bár igen kiváló mű­velőkkel dicsekedhet, mégis szép szám­mal produkált olyan könyveket, me­lyek nem állják ki a legszigorúbb kri­tikát. Az üzleti élelmesség, mely eze­ket a könyveket napvilágra hozta, el­veszti talaját abban a pillanatban, amint az egységesítés következtében csak a legkiválóbb, a legszigorúbb kri­tikát is kiálló munka juthat a kiadás­­dicsőségéhez. Hogy ez a szelekció mi­lyen hasznára lesz a magyar oktatás ügyének, az egész magyar kultúrának, azt nem is­ kell külön hangsúlyozni. Az epiteiph­an­ Ami ifibiztostól a Röu­lálra szánt 12 millió arányin egyszerre való loigisitisát kérték. Az Építőiparosok Országos Szövetségének küldöttsége Smith főbiztos alatt­ — A küldöttség tárgyalásai Szabóky Alajos pénzügyi államtitkárral — Saját tudósítónktól. — A szanálási törvényben tudvalevőleg 12 millió aranykorona szerepel közmunkák céljaira, amely összeget a költségvetés sze­rint havi részletekben utalja ki a kormány. Az Építőiparosok Országos Szövetsége ma dr. Kálmán László szövetségi ügyész veze­tésével küldöttségileg kereste fel Smith Ja­remiás népszövetségi főbiztost ebben az ügyben, akitől azt kérték az építőiparosok, hogy tegye lehetővé a főbiztos a 12 millió aranykoronát kitevő összegnek egy­szerre és nem havi egymillió arany­­koronás részletekben való kiutalását, miután az építkezéseknek a főszezonja most még tart, azonban decemberben, ja­nuárban és általában a téli esős havas hó­napokban az építkezések szünetelnek. A küldöttség szónoka előadta azt, hogy most van legnagyobb szükség az építőiparral kapcsolatos szakmákban pusztító munka­nélküliség leküzdésére és ezért szükség volna arra, hogy ez a 12 millió aranyko­rona már most folyósíttassék egy összeg­ben, nem pedig elaprózott havi részletekben és olyankor, amikor az építkezés szünetel és a vele kapcsolatos iparágaik is panganak. Kérték továbbá a főbiztost, gondoskod­jék arról, hogy az eddig már teljesített, de még ki nem fizetett munkálatokat ne vegyék be a közmunkáknak abba a kontin­gensébe, amelyre a 12 millió aranykoronát első­sorban fordítani kell, hanem csak az újon­nan kiírandó közmunkákra szolgáljon ez az összeg. Kérték végül a főbiztost, tegye lehetővé a közmukákra és az építkezésekre előirányzott összegeknek a felemelését. Smith főbiztos rendkívüli megértést és jóakaratot mutatott az építőiparosok kí­vánságaival szemben, azonban hangsú­lyozta válaszában, hogy a közmunkákra előirányzó­ összeg felemeltetése neki nem áll módjában. A 12 millió aranykoronának a szezonban egyszerre való folyósítását nem tartja lehetetlennek és ígéretet tett arra, hogy az építőiparo­soknak ez irányú kívánságát pártolni fogja a kormánynál. A közmunkákra szánt összeg a jelenlegi költségvetési keretek között már nem emel­hetők fel, azonban nem tartja lehetetlen­nek — mondotta a fő­biztos — hogy ha a külföld bizalma a szanálás si­kerei folytán Magyarország iránt meg­erősödik, akkor újabb kölcsönössze­gek lesznek fölvehetők, amelyek azután fokozott mértékben hasz­nálhatók fel a közmunkák céljaira. Egy­előre azonban csak magában az országban lehetne újabb segélyforrásokat keresni, amelyek a 12 millió aranykoronán kívül is közmunkák céljaira volnának felhasz­nálhatók. Smith főbiztostól a küldöttség a pénzügy­­miniszériumba vonult, ahol báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter távollétében Sza­­bóky Alajos államtitkár fogadta a küldött­séget. Az építőiparosok megismételték a fő­biztosnál előterjesztett kéréseiket, kiegé­szítve azokat azzal az újabb kérésükkel, hogy az 1909 törvény szerint érvényben volt adómentességeket, amelyek ez év január elseje óta megszűntek, az új építkezésekre újból léptessék életbe és azok visszamenőleg az idei építkezésekre is érvényesek legyenek. Szabóky államtitkár válaszában kijelentette, hogy a kormány a legjobb indulattal kezeli az építőiparos­­ság ügyeit és iparkodik a munkanélküliség leküzdésén, továbbá különböző adókedvez­ményekkel akarja előmozdítani a magán­­építkezést is s ezért arra kérte a küldött­séget, hogy előterjesztett kívánságaikat írásba foglalva juttassák el hozzá, hogy azokat a kormány megfontolás tárgyává tehesse. kormány kezében bizonyítékok vannak, amelyek szerint Avarescu tábornok állam­csínyt tervezett. Avarescu ugyanis meg akarta dönteni a Bratianu-kormányt és diktátorrá akarta kikiáltatni magát. Az ostromállapot országos kihirdetését beavatott helyen szerzett információink szerint azonban másért rendelték el. — A liberális kormány — mondotta tu­dóssónknak egy vezető politikai személyiség — az ellenzéki pártok tömörülése óta csak a legnagyobb erőszakkal tudja fenntartani hatalmát. A múlt évben azért hirdették ki az ostromállapotot Erdély nagyobb városai­ban, hogy megakadályozzák az ellenzék szervezkedését. A mostani rendeletnek azonban ennél sokkal súlyosabb okai­k­ vannak. A kormány érzi azt a nagy bizonyta­lanságot, amely a megoldatlan bessz­­arábiai kérdéssel lebeg a feje fölött. Vezető katonai körökben állandóan arról sugdosnak, hogy az orosz kormány nagyobb csapat­összevonásokat végez Besszarábia ha­tárán. Ezt természetesen Románia sem nézheti tétlenül s ezért most be is szüntették a katonák nyári szabadsá­golását és az összes tisztet visszaren­delték csapa­tősi­jéhez, sőt a tartalé­kosok egy részét is behívták fegyver­gyakorlatra.­­ A román hadseregben azonban nem uralkodik erős háborús hangulat és így kénytelen a kormány a katonaság kedvét másképp is fokozni. Ezt azzal remélik el­érni, hogy kimondották: Besszarábia front­nak tekintendő és így az ott szolgálatot teljesítő katonák ugyanolyan felemelt fize­tést kapnak, mint amennyit a háborúban kaptak.­­ Az első behívók szétküldésekor ter­mészetesen már mindenütt mozgósításról beszéltek és ez a parasztság körében olyan elkesere­dést váltott ki, hogy a kormány komo­lyan tartott a forradalom kitörésétől. A lakosság megfékezését célozza tehát első­sorban az ostromállapot kihirdetése és ha Avarescu tényleg gondolt arra, hogy egy puccsal átvegye most a hatalmat, akkor nagyon jól számított, mert a mostani idő a legmegfelelőbb a liberális kormány el­söprésére, mert minden erre irányuló tö­rekvést boldogan támogatna Románia la­kossága. Óra BwlesnaÉti mii litdeli Ili loiÉiiM a: oslrtmállapilol Beszüntették a katonák szabadságolását. — Beszarábiában frontszol­gálatot teljesítenek a katonák. — A bukaresti kormány fél a forradalom kitörésétül. — Saját tudósítónktól. — Kolozsvár, július 31. A 8 Órai Újság jelentette először, hogy a román kormány az egyetemi városokban kihirdette a szigorított ostromállapotot és a belügyminisztériumban az ország összes sziguranca főnökének bevonásával hosz­­szabb tanácskozást folytattak arról, hogy az ostromállapotot kiterjesztik az egész­­ország területére. Ezt az értesülésünket az események rövidesen igazolták is, mert ma már Romániában mindenütt kihirdették az ostromállapotot. Hogy ez miért történt, annak súlyos és komoly okai vannak. Ér­tesülésünk szerint legkevésbé felel meg a valóságnak az az ok, amelyet a bukaresti kormány Parison keresztül mintegy a maga igazolására közölt a külfölddel. Ez a fran­cia hír arról számol be, hogy­ a román Az angol felsőház elfogadta a munkanélküliek biztosításáról szóló javaslatot. London, július 31. (Wolff.) A felsőház harmadik olvasásban elfogadta a munkanélküliség ellen való biztosításról szóló törvényt, még­pedig olyan változtatásokkal, amelyekkel az alsó­ház nem ért egyet. (Wolff.) Snowden kincstári kancellár hosszabb beszédét követő vitában Lloyd George kijelentette, hogy a munkás­pártnak a munkanélküliség ellen tervezett intézkdései végeredményben a magántu­lajdon kiküszöbölését s az ország vala­mennyi iparának az állam részéről való kisajátítását célozzák. A munkáspárt ezzel várni akar a legközelebbi parlamenti vá­lasztásokig, amikor reménye szerint több­ségbe jut.

Next