8 Órai Ujság, 1924. augusztus (10. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

2 Csak reális alapon segíthet a szanálás. Az osztrák példa tanulságai. Irta: Dr. Dréhp Imre. Karlsbad, július 25. Az ország pénzügyi szanálásának vég­képpen eredményes voltába vetett hitet mintha az utóbbi időben zavarnák azok a változások, amelyek Ausztriában elkövet­keztek. Ez a meghökkenés, mely nálunk az osztrák események nyomán tapasztal­ható, nem indokolatlan, amivel egyáltalán nem akarom azt mondani, hogy a magyar szanálási akció ne lehetne gyökeresebb és eredményében tartósabb, mint amilyennek az osztrák bizonyult. Sőt ellenkezőleg, éppen arra akarok rámutatni, hogy nekünk tanulnunk kell az osztrák példából és a mi műveleteinkből ki kell küszöbölni azo­kat a fogyatékosságokat, amelyek az oszt­rák szanálás alapjait megingatták. Nyilvánvaló, hogy Európa gazdasági vál­ságának elsőrendű oka az­ általános tőke­szegénység, amit megmagyaráz az, hogy az összes, még a győztes államok nemzeti va­gyona is nagymértékben megcsökkent és ezért komoly javulás nem következhet el addig, míg egy másik földrész, Amerika be nem kapcsolódik Európa rekonstrukciós munkái­ba. Ennek a helyzetnek a kihatá­sát konstatálhatjuk Ausztria példáján is. Igen kitűnő szakemberek állapítják meg, hogy az, a külföldi tőke, amely Ausztriát a múlt évben szanálta, nem volt, mert nem is lehetett más, mint spekulációs tőke, ami már az idén nagyobb részében ki is vonult az országból, ma pedig az általá­nos európai tőkehiány akadályozza az osztrák termelésnek újból való életre keltését. Ez tehát egyik oka az osztrák hajóknak és egyik oka annak, hogy nekünk is igen óvatosnak kell lennünk számvetéseinkben, ám ez az ok nem az egyetlen s az óvatos­ság nemcsak itt indokolt. Ha majd az európai tőkehiány enyhülni fog, akkor tűnik csak ki életbevágó fontos­sága annak, hogy az a szanálási munka, ami nálunk megindult és Ausztriában fo­lyamatban van, tényleg reális legyen. Az Ausztriába vándorolt külföldi magántő­kének nem spekuláns része is lassanként visszaszivárog onnan, mert nem hisz az osztrák pénzügyi egyensúly realitásában. A külföldnek ugyanis nem elég, hogy a költségvetés egyensúlyban legyen, bizal­ma csak akkor áll szilárdan, ha az egyen­súly tényleg reális is.­­ Ausztriában, úgy mondják, konjunktúra-equilibrun­, van, sem az állami hiteleket, sem a kiadásokat nem tartja a külföld reálisaknak. A kül­kereskedelmi mérleg horribilis deficitje pedig azt mutatja a külföld szemében, hogy Ausztriában nem a külföldi tőke se­gítsége az egyetlen, a­mi hiányzik. Már­pedig hatásosabb külföldi segítségre reá­lisan csak akkor lehet számítani, ha a külföld tudja, hogy az ő támogatásával az illető országban teljes, nem csupán költségvetési equilibrumra lehet számí­tani. Ezek a szempontok nálunk is döntők és reánk is érvényesek. A szanálás csak akkor biztathat tartós sikerrel, ha az ország a maga részéről oly mértékben biztosítja az egyensúlyt, hogy annak teljességében éppen csak a külföldi segítség hiányozzék. Reális kiadási oldal a költségvetésben; takarékos­ság a legnagyobb mértékb­en ott, ahol le­het, de óvakodni attól, hogy tényleg felme­rülő szükségletek figyelmen kívül hagyassa­nak. Ezen a ponton a legfontosabb a tiszt­­viselőkérdés reális beállítása. A tisztviselői illetmények Ausztriában már kétszer is felborulással fenyegették az egész szanálást; vigyáznunk kell, hogy az e tekintetben beállított számok a minimális igényeket tényleg kielégítsék. A bevételi oldal viszont, míg egyrészről számot kell, hogy tartson az elmellőzhetetlen kiadásokkal, másrészt szintén kell, hogy föltétlenül reális legyen, vagyis, hogy az előirányzott bevételek tényleg be is folyjanak.­­ Ha pedig az így, reálisan előirányzott bevételek mégsem fedezik a reálisan elő­irányzott kiadásokat, inkább fedjük fel a valóságot, kérjünk újabb kölcsönt, — a­mire a népszövetségi jegyzőkönyv módot is nyújt, — semhogy látszat-költségvetéssel dolgozzunk, a­mi a külföld bizalmát úgy sem­ szerzi meg nekünk, miként nem sze­rezte meg­ — úgy látszik —» Ausztriának. A szanálási terv realitása előfeltétele a a külföldi magántőke bizalmának. Ez a bizalom pedig előföltétele annak a hitel­nek, a­mi nélkülözhetetlen a magán- és ezen keresztül az államgazdaság rendbe­­hozására. Mert hiszen kétségtelen, hogy a magángazdaság szanálása nélkül, az ál­lamháztartás szanálása sikerrel nem bír­hat. Az európai tőkeszegénység enyhü­lésének Magyarországon reális szanálást kell találnia, d­e kettő együttesen képes csak megcsökkent nemzeti vagyonunk helyreállítására. Könnyek. Miért van az, ki tudná azt, Hogy néha a könnyek. Míg jó kedvvel mulatozunk Váratlan kitörnek.­ Úgy peregnek, mint amikor Tiszta az ég boltja S egyszerre a záporesőt Váratlanul ontja. De utánna a kék égen Megint napfény támad, Míg lelkünket elfogja egy Nehéz, rejtett bánat. Sejtjük, érzzük, hogy a szívünk Valamitől vérzett. Amit még csak jövőben mér Ránk egy zordon végzet. Elcsüggedve, szomorúan Gondolunk Teára, Mit visz el majd a sors tőlünk, Ami nekünk drága. Ezek a bús, titokzatos, Félelmetes könnyek, Miktől a szív, úgy mint máskor. Nem lesz vígabb, könnyebb. Feleki Sándor. Eredménytelenül végződtek az angol-orosz tárgyalások, London, július 31. (Brit hivaldos .szikraszolgálat.) A lon­­doni angol-orosz értekezlet teljes sikerte­lenséggel végződött, miután a­­szovjet kor­mány kiküldöttei nem voltak hajlandók tárgyalásba bocsátkozni a háború előtti orosz­ tartozások visszafizetéséről. A szak­értők ezeknek a tartozásoknak összegét 182 millió fontra becsülik. A francia amnesztia-javaslat a szenátus előtt. Paris, július 31. (Wolff.) A szenátus mai ülésén elhatá­rozta, hogy a bizottság javaslatának értel­mében korlátozott amnesztia joggal ruházza­­el a kormányt. A javaslatot annak bizto­sítása mellett fogadták el, hogy szeptember folyamán a kamara részéről elfogadott amnesztia-törvényjavaslat a szenátusban tárgyalásra kerül. Egy asszony naplójából. írta Keblovszky Lajos. "A házasságban engedni nem vereség, akaratunkat keresztülvinni nem győzelem. Abban, hogy miként viseli el a nő a férfi gyengeségeit és tökéletlenségeit, nyil­vánul meg gyakran legtisztában szerelme. Gyakran szemére hányják a nőnek, hogy nem logikus. Pedig az asszony logikus a maga módja szerint. De logikája olykor inkább szeszélyének és szellemi nyughatat­­lanságának következménye, mint gondol­kodásának és valódi nézetének. Még a legboldogabb házasság is azon alapul, hogy az egyik olykor nem ismeri a másiknak gondolatát. Fiatal asszony mondta: Amikor még nem volt gyöngyfüzérem, akkor csak azt láttam, hogy minden ismerősömnek van, csak nekem nincs; most, hogy nekem is van, látom, hogy csak azzal bírok, amivel a többi mind. "Amikor a minap mesélték, hogy valaki megnősült, mert beteg sz ápolónőre van szüksége, eszembe jutott az a bölcs, aki azt mondta egyszer: Cipőt akkor kell rendel­nünk, ha tyúkszemünk van; ha nincs­ tyúk­szemünk, soh­se tudjuk, várjon ránk sza­bott-e a cipő. Ha valakiről azt beszélik, hogy verseket ír, úgy gyakran csak lekicsinylő mosoly­­lyal találkozunk. De ha azt mondják vala­kiről, hogy „nyakkendője valóságos költe­mény", ez már sokkal jobban hangzik. Amint hogy van napsütés, amely mögött eső leselkedik, úgy mosoly is van, amely mögött könnyek bújnak, el. Férfi asszonnyal sokszor úgy jár, mint a szivarral, nem bírja a „valódi havannát". Férfi, akinek más feleségével van h­arsonja, olyan mint az a szék, amelyiken ruhadarabok vannak; nem épen elfoglalt, de nem is szabad. Ha egy férfi és egy nő, de nem férj és feleség, igen jól megérti egymást, akkor az emberek ezt sehogy se értik. Vannak asszonyok, akik semmi árért sem viselnének nem illő tellek­et, de könnyen szoknak hozzá a leg nem illőbb férfihez. Gyakran hallottam, amikor fiatal anyák egész komolyan azt mondták kis gyerme­keiknek: „Ugyan ne légy olyan gyerekes". Ha az, amit az asszony tesz, nem volna egészen más, mint amit a férfi kivon tőle, akkor nem volna asszony. Vannak asszonyok, akik komornájuktól megkívánják, hogy a pár zsenirozza őket, de a házasságtörés nem két asszony, aki alapjában véve ki nem állhatja egymást, ha egy harmadikról pletykázhatnak, tüstént valami sympáthia féle szövődik közöttük. Ne törjük magunkat nagy tisztesség után; ha már nálunk kezdik az ebédnél a szervirozást, akkor az élet már nem tar­togat számunkra sokat. Korlátlan csodálat kettőt jelenthet: hozzá nem értést és mélységes hozzáértést. A legkevésbbé természetes színésznők is természetesek, ha a színpadon veszek­szenek. Felebarátaink örömeit rendesen túlbe­csüljük, bánatukat pedig lekicsinyeljük. Mert az örömöt nyíltan mutatják, a bá­natot elrejtik. Azon is megismerni az úri gondolkozást! embert, hogy miként igyekszik menteni a magyarázni az őt ért igazságtalanságot. Jó táncost s jó táncosnőt már járásukon is megismerni: „ha szalad is a madár, érezzük, hogy szárnya van". A boldogság illúziója soha sincs köze­lebb, mint amikor nagy műalkotásokat szemlélünk vagy róluk hallunk. A ma pazarlása olykor a holnap takaré­kosságát jelenti. Ami ma szükséges, holnap felesleges lehet. Könnyű: megbocsátani — nehéz: fe­­­lejteni. Vannak emberek, akik hibáik felett álla­nak; ez magyarázza, hogy miért szeretjük őket hibáik dacára. Azoknak az embereknek, akik csak a munkának élnek, szükségük van az ál­mokra; akik szemében az élet csak mulat­ság, azoknak álmokra nincs szükségük. Egy napon valaki azt kérdezte egy úri nőtől. ..Mit ért igazságszerető asszony alatt? „Igazságszerető asszony alatt", felelé a legnagyobb lelki nyugalommal, „értem azt az asszonyt, aki nem hazudik akkor, ha az érdeke ezt nem kívánja. Ismerek egy asszonyt, aki, ha csak egé­szen kis dologról van szó, azt vallja be férjének, hogy igen nagy ostobaságot kö­vetett el. Ilyen előkészítés után a férj könnyen megbocsát. Sok függ a helyes elhelyezéstől. Ninoit de Lenclos monda egyszer: „Ha a világ te­remtésekor tanácsomat kérik, amellett szavaztam volna, hogy a nőnél a ráncot ott helyeztessenek el, ahol az ach­illessarok-­ nak találtak helyet". Nagyanyám mondogatta: Aki otthont mosat, kíméli a fehérneműt; ak­i kiadja, önmagát kíméli. Péntek­, 1924 augusztus Bűnös-e Magyarország a háború felidézésében? A defetista sajtó rágalmai. — Egy előkelő parlamenti politikus nyilatkozata. — Saját tudósítónktól. — A szélső­baloldali sajtó az utóbbi napok­ban vakmerő és hazafiatalan célzatosság­gal élezte ki éppen Magyarország és a köz­ponti hatalmak ellen a háborús felelősség kérdését. A 8 Órai Újság munkatársa kér­dést intézett ez ügyben a parlament egyik nagytekintélyű vezető politikusához, aki a kövtkezőket mondotta: — Élénk figyelemmel, sőt megdöbbenés­sel kísértem az utóbbi napokban azt a kampányt, amely már szinte tűrhetetlen, provokatív módon tombol a szélső­baloldali sajtó hasábjain. A háború 10 éves fordu­lója szolgáltatott alkalmat ennek a sajtó­nak arra, hogy immár minden tekintet széjjeldobásával szabadon hirdesse a Kun Bélák, Károlyi Mihályok és Jászi Oszkárok igazságát a saját, sőt a nemzet és a törté­nelem igazsága gyanánt. Egész irodalma van már a háborús bűnösség kérdésének, amelyet tulajdonképen a Clemenceau béke­­diktátumai vetettek felszínre és állítottak a világ érdeklődésének homlokterébe. Mi sem természetesebb, minthogy az ilyen súlyos kérdésben soha sem lehet nyugvó­pontra jutni és olyan elintézést teremteni, amely a szemben álló feleket kielégíthetné. A gyűlölet és elfogultság azonban mint­ha oszlóban volna már a túlsó oldalon és ennek lehet tulajdonítani talán azt is, hogy a legyőzöttek argumentumai, ha nem is elfogadásra, de legalább meghallgatásra ta­láltak már a győzőknél. Németországban a Marx-kormány annak idején hivatalosan is programjába vette a háborús felelősség kérdésének tisztázását és nem akadt az egész nagy német birodalomban egyetlen sajtóorgánum sem, — még a kommunista lapokat is ideszámítva, — amelyeknek csak észrevételük is lett volna az ellen, hogy a német kormány tisztázni akarja Németországot a háborús bűnösség kérdé­­­sében. — Nem úgy a mi elvakult, szertelen és­ gyűlölettől izzó forradalmi sajtónk. Ezek­ a lapok kéjelegve keresnek és kutatnak a létünk 10 esztendő dokumentumai között látszólagos bizonyítékok után annak meg­állapítására, hogy igenis a központi hatal­mak, a monarchia és különösképpen Ma­gyarország az, amelyeknek bűnös könnyel­műsége és elvakult hatalmi őrülete sodorta a világot abba a rettenetes katasztrófába.­­ Most már kérdem én: még ha így volna is, ahogy ezek a jó urak állítják, még ha bizonyos mértékig csakugyan fele­lőssé is lehetne tenni a monarchia és Ma­­gyarország akkori közéleti tényezőit a be-, következett szörnyű eseményekért, s­aj­­án mi volna a legelemibb kötelelessége annak a sajtónak, amely magyar nyelven jelenik meg, sőt magyarnak meri hirdetni és val­lani magát? Nem azt parancsolná-e a józan és becsületes érzés, hogy az esetleg elköve­tett hibákat, ha nem is palástolni, de leg­alább is hallgatással mellőzni kelljen­. Ehelyett azonban egyes újságok a magyar nemzet ártatlanságának teljes tudatában perverz kéjjel lobogtatják meg a világ köz­­véleménye előtt Magyarország háborús bű­nösségének ravasz csalafintasággal össze­hordozott és csoportosított dokumentumait, nem egyébért, csak hogy a saját forradalmi szereplésüket utólag igazolják és ma is vál­tozatlan deffétista felfogásuknak megfelelő kielégülést találjanak. — Őszintén szólva, csodálom nem csak­ a kormányhatóságok, hanem főként a ma­gyar közönség türelmét is, hogy tétlenül és közömbösen nézi ezt az újabb ország­­veszejtést és még csak egyetlen szava sincs a történelemhamisítók­ megbélyegzésére. Ennek a kárhozatos polgári „türelemnek” a vészes gyümölcseit már egyszer learatta: a nemzet. Remélem, még egy ilyen aratást nem akar megérni. A török-bolgár-görög határt megállapító bizottság Konstantinápolyban, Milánó, július 31­.­­ Konstantinápolyból jelentik. Tegnap ide­ érkezett az a szövetség­közi bizottság, amely a lausannei szerződés értelmében megállítj­attja a török-görög-bolgár hínárt. Bizalmat szavaztak a görög "'A kormánynak. Athén, július 31. (Havas.) A nemzetgyűlés 181 szavazattal 141 szavazat ellenében bizalmat szavazott, a kormánynak. Húszan nem szavaztak. Szenzációs a legújabb száma Ara 8000 kor.

Next