8 Órai Ujság, 1924. szeptember (10. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-16 / 192. szám

2 A kisantánt nagyon elégedett genfi sikereivel. „leniben a nagyhatalom szerepét játszottuk"1.­­ A Népszövetség enyhíti Ausztria ellenőrzését. — A cseh sajtóiroda harca a magyar szónokok ellen — Saját tudósítónktól. — Belgrád, szept. 15. (Avala.) Marinkovics külügyminiszter és Sumenkovics kereskedelemügyi miniszter Genfból visszaérkezett Belgrádba. A kül­ügyminiszter kihallgatáson jelent meg a királynál és jelentést tett neki a genfi de­legáció munkálatainak eredményeiről. A miniszter a sajtó képviselői előtt kije­lentette, hogy jó benyomást hozott m­agá­­<­­val a Nemzetek Szövetségének most ülésező­­ közgyűléséről, ahol a kisantónt nagyhata­lom szerepét játsza. Genf, szept. 15. i (Svájci Távirati (­gynökk­rp) Daca ro­­­mán külügyminiszter B­ukare­tbe utazott. Prága, szept. 15. Marinkovics szerb külügyminiszter fo­gadta a Prager Presse tudósítóját, akinek a genfi tanácskozásokkal kapcsolatban a Nemzetek Szövetségének munkájáról a kö­vetkezőket mondotta: — Ma már élesen körü­lhatár­olják ennek az államok szövetségének politikai jellegét. Feladata i*z, hogy a békét, biztosítsa, a há­borút megakadályozza és a nemzetközi szerződéseket garantálja. Aligha sikerül a Nemzetek Szövetségének más jelleget adni, noha vannak erre törekvések, Franciaor­szág és Anglia miniszterelnöke nem úgy jött Genfbe, hogy országának hatalmával érvényesítse a maga felfogását.­­ Azért jöt­tek, hogy tételeiket képviseljék és felfogá­sukat a Nemzetek Szövetségében győze­lemre juttassák. Röviden szólva, saját tűz­helyük és saját érdekeik megvédésére jöttek el. Tudvalevő, hogy Appontii Albsért gróf­nak, Magyarország képviselőjének beszéde kellemetlen benyomást keltett a kisantánt körében, Apponyi önmagának ártak­ leg­többet beszédével. Mi valamennyien ide­gesség nélkül, hidegvérrel fogadtuk szavait. Apponyi magától az elnöktől kapta meg azt a renidreutasítást, amelyet beszéde meg­érdemel. (Az elnök tudvalevően azt mon­dotta, hogy Apponyi beszédének varázsa annyira lenyűgözte, hogy elfelejtene figyel­meztetni, amikor eltért a tárgytól. A szerk. megjegyzése:) Az a kérdés, amelyet Ap­ponyi felvetett, egyszerűen nem tart­ozik többé a Nemzetek Szövetsége elé. A kisantánt helyzetét­­ a Nemzetek Szö­vetségében jól megerősödöttnek lehet te­kinteni és jellemezni. Minden okunk meg van arra, hogy elégedettek legyünk. Geni, szept. 15. (Avala.) Marinkovics külügyminiszter a sajtó képviselőj­elölt­jét újabb nyilatkoza­­táben kiemelte, hogy milyen vállvetve dol­goztak Génfben a kisantant delegációk Azon igyekeztek, hogy biztosítsák a gya­korlati hatályosságát a garanciaszerződés­ről és a döntőbíróságról előterjesztett ja­vaslatoknak, amelyek a világbéke megóvá­­­­­át és a békeszerződések alapján kialakult­­ rendnek megerősítését célozzák. — Apponyi Albert beszédét — mondotta ezután a miniszter — válasz nélkül hagy­tuk, tekntettel arra, hogy a Nemzetek Szö­vetsége tagjainak nagy része azt alkalom­­szerű­tlennek tartotta. Miután a Nemzetek Szövetségének célja határozott, működési területe pedig korlátozott, ezért úgy Ap­­ponyinak, mint Fan Noli albán delegátus­nak kezdeményezései már eleve sikertelen­­ségre voltak kárhoztatva. A második bizottság tárgyalásai. Genf, szept. 15. A közgyűlés második bizottsága (techni­kai szervezkedés) elfogadta Cabatero (Pa­raguay) jelentését a higiéniai szervezetek­­­­ről, azután megkezdte Gilbert Murray (An­­­­glia) jelentésének tárgyalását a szellemi­­ együttműködés bizottságának tevékenység­­­gérő. A vita során gróf Mensdorff osztrák de­­­­legátus elismerését fejezte ki azon a Segít­­­­ségen, amelyet a bizottság szegény tudó­soknak nyújt. Kína képviselője újból az­zal a követelésével állott elő, hogy a szel­lemi együttműködés bizottságába kínai ta­got is vonjanak be. A Népszövetség megengedte Ausztriának költségvetése felemelését. Genf, szept. 15. A Nemzetek­­ Szövetségének pénzügyi bi­zottsága,­ amely napok óta az ausztriai ké­résekre adandó válaszjelentés kidolgozásá­val foglalkozott, befejezte jelentését. Mint I­­re jár, a bizottság az államháztartás költ­ségeinek fokozása tárgyában teljesíti az osztrák kormány kérését és az államháztartás költségvetését 350 millió aranykoronáról 495—500 milióra emeli. Ami a Nemzetek Szövetségének ellenőrzé­sét illeti, arra az esetre, ha a közigazga­­­­tási és­­ adóügyi reform területén bizonyos­­ előfeltételek teljesülnek, a bizottság jelentése kilátásba helyezi az ellenőrzés fokonkénti csökkenését, iletve megszüntetését. A jelentést átadták az itt időző osztrák ki- I Egy vasúti állomáson Pár év előtt, a háború előtt. — Mintha lett volna, ezer év előtt — Olyan, örökre eltűnt szél­ idők. Egy őszi nap, idekisúrlom öt. Kis útra ment. Pár napra ment csak el. S könnytől magouott, váláskor, szemünk. Búcsúcsókom, míg ajkán remegett. Reszketett, egybefonódó kezünk. Ma újra itt vagyok, de egyedül. Pár éve csak s mindennek vége lett. () örök útra ment s én egyedül Vonszolom még. e megunt életet. Nincs dolgom itt. S idehozott a vágy. In­i együtt álltunk, állok egyedül. Egy távozó vonatra nézek és Szememre könnyek fátyola terül. S hazugság minden! Emlék, kong s­e vers! Magát siratja, aki tönkrement. Az már boldog, ki innen mehetett. Akár ott fehnt van, akár odalennt... Vértessy Gyula. Kedd, 1924 szeptember 16. küldöttnek, aki azt hétfőn a bizottságnak adja­ vissza. Benes genfi sajtóapparátusa mérget és epét hány, ha magyarok szólalnak fel. Prága, szept. 15. A Bohemia a következőket írja: Azok a kommentárok, amelyeket Benes külügy­miniszter zsurnalisztikai vezérkara a Nem­zetek Szövetségében történtekről Genfben gyárt és a cseh sajtóiroda útján terjeszt, már-már botrányossá fajulnak. Az még ért­hető, ha ezekben a jelentésekben a Benes dr. által képviselt regioniális szerződéseket mint „a legcélravezetőbb utat" állítják oda és senki sem veheti rossznéven a minisz­tertől, ha a rendelkezésére álló propaganda­­eszközöket a maga céljaira használja föl. Mihelyt azonban egy magyar szónok lép a színre, ez az apparátus mérget és epét hány. Amit a sajtóiroda e tekintetben ma megengedett magának, messze túlszárnyalja azokat a határokat, amelyeket a nemzet­közi tapintat még az olyan hatalmas urak kíséretének is megszab, mint amilyen a csehszlovák álam külügyminisztere. Smith főbiztos ma reggel hazaérkezett és elfoglalta hivatalát. A főbiztos teljes reménységgel tekint a szanálási akció befejezése elé. — A miniszterelnök még a héten hazajön. Saját tudósítónktól. — A Népszövetség genfi konferenciájára tudvalévőleg Bethlen István gróf minisz­terelnökön és­ Korányi Frigyes báró pénz­ügyminiszteren kívül Smith Jeremiás nép­­szövetségi főbiztos is kiutazott és részt vett a Népszövetség összes tanácsülésein.­­A népszövetségi főbiztos most, hogy a teljes ülések befejeződtek, visszatért Magyaror­szágba. mníg . Bethlen István gróf miniszterelnök és Korányi Frigyes báró pénzügyminisz­ter szeptember végéig maradnak Genfben, ahol fontos külpolitikai és gazdaságpoli­tikai tanácskozásokat folytatnak a nagy­hatalmak és a kisantánt vezető képvise­lőivel. A népszövetség főbiztos szombat este in­dult el Genfből Budapestre és ma reggel hét órakor érkezett meg a Nyugati pálya­udvaron, az Orient-expresszel. A főbiztost a pályaudvaron Córtert’, a Népszövetség francia delegátusa, a főbiztos helyettese fogadta, megjelent továbbá a pályaudvaron Lukács György dr. a nép­­szövetségi főbiztos mellé beosztott titkár is. A pályaudvaron semmiféle nagyobb szabású fogadtatás nem volt, csak a fő­biztos legszűkebb környezetének tagjai mentek ki a főbiztos elé. A főbiztos jókedvűen, frissen szállt ki egy 1. osztályú kocsiból és elmondotta, hogy mindvégig nagyon kellemesen uta­zott. A népszövetségi főbiztoshoz közel­álló helyen érdeklődtünk, hogy a főbiztos milyen megítélésben látta a genfi tanács­üléseken Magyarország szereplését és hogy milyennek látja a szanálási akció további menetét. Információnk szerint a népszövetségi főbiztos igen nagy re­ménységgel tekint a szanálási akció további állomásai felé és igen kedvező megítélésben látta Magyarország szere­pét a genfi tanácsülésen. Ma reggel érkezett vissza a­ fővárosba Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter is, aki már a reggeli órákban el­foglalta hiva­talát. A pénzügyminiszter a mai napra ál­lapította meg a fi­t­ túsz­minisztérium költ­ségvetésének felülvizsgálását, amely célból délelőtt 10 órakor Bod János pénzügy­mi­niszter és Szabóky Alajos államtitkár a kultuszminisztériumba mentek, ahol Kle­­belsberg Kunó gróf kultuszminiszterrel együtt azonnal hozzáláttak a minisztérium költségvetésének felülvizsgálásához. Erre az időre magához rendelte a minisztérium összes ügyosztályainak Vesztőit, akik tétel­­ről-tételre pretszírozták osztályuk kiadásait és bevételeit. A kultusz­tárca felülvizsgálása a kora délutáni órákig tartott.­­ Rakovszky Iván belügyminiszer Nyíregy­házán rész lesz az ottani centen­náriumi ün­nepségeken és f csak pénteken érkezik vissza a fővárosba.­­ Ma délben érkezett vissza Csongrádról Schandl Károly dr. államtitkár, aki a csom­­grádi gazdasznnepen vett részt. Az ünnep­ségről lapunk más­­ helyén számolunk be, Bethlen István gróf miniszterelnök előre­láthatóan még e hét folyamán érkezik vissza Budapestre. Még nincs eldöntve, hogy ugyanakkor utazik-e el a miniszter­­elnökkel Gom­b­i Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter is­, mert mint illetékes helyen értesülünk, a pénzügyminiszter jelen akar lenn­­­i a jóvátételi bizottságnak a napokban tartandó egyik ülésén, amelyen az utódállamokat s így Magyar­­országot is érintő némely pénzügyi kérdés­ben döntenek. Nagyon valószínű tehát, hogy a pénzügyminiszter Génfből egyene­sen Párisba utazik, ahol a jóvátételi bizott­ság ülésén személyesen részt akar venni. I­midire. iog) szipk­aiokra alapvizsgákra, illamszámvitelre előkészitiek. Előkészítések megkezd­őd­tek Vidékiekr­en a jegyzetet a pra kiküldjük. Minden, he­len kettős könyvviteli tanfolyam nyílik SZONTAüH-szeminárium, SŰPÍ&Ví: Kániszné levelesládájából. Irta Siklóssy P­ ál dr. Kántorné és Déryné. Déryné gyakran is Kántornéról, aki első alkalommal nem fogadta nagyon szívesen, egy aranygyűrűje veszett el ,és folyton azt kereste. Később nagyon összebarátkoztak. „Senki iránt nem viseltetett annyi bizalom­mal, mint én irántam", Írja Déryné (Ráth kiadás II. 36.) „mindenki nagyon különös természetnek tartotta s azt mondták, egy n­ő ön szeretett soha. No, én elmondhatom, hogy engem szeretett mindig, mert én, nő létemre, pályatársam létemre is elismertem benne a nagyságot”. — Tulajdonképp azon­ban soh­a sem voltak vetélytársak. Kántorné inkább drámai szerepeket játszott, Déryné énekes darabokban lépett fel. Kántorné írá­sai között valóban van egy röpcédula, me­lyet a karzatról dobtak jutalomjáték­ok al­kalmával: Dérynéhez Légy ii­lvezetve, szivünk várta lény, E­rdély s/.m­­ben oh légv i­dvezelve! Kelléke­ szent Rómából újra kelve. Egy szebb jövőt néz benned a’ remény Omolj, ömölj szép égizengemény’ Ángyalkéból’ szelíd varázsu nyelve! Nyosttá­ M’.Jó földi gőzön túl emelve. Tisztább Ujt tőled esd az érzemény. .. múlt’ gyönyör korát bájold elé, s Midőn te boldog esték fülmiséje, | Elvziont nyit ál e' nép felé. Te lés? ma is bő keblünk Dérynéje! Te lesz örökre, inig­yen áll Kolos’vár. Feléd szeretve tisztelő szivet tár Kedves szokás volt ez r­ XIX. század első felében, Dérynét gyakran tünteti,,, ki ilyen módon a közönség. Nagyváradon Kántorné jutalomjátékára (1838 XII. 31.) hozzá is írnak verset. Déryné napTÖjtrban találtam más feljegy­zéseket is Kántorné magánéletéről. Szen­vedélyesen kiszámíthatatlannak és makacs­nak mondja Déryné. Leányát idegenekkel neveltette s mikor mint­ fiatal, asszonyt meglátogatta s leánya öt téniasszonynak szólította, Kántorné sarkon fordult és soha többé nem látta viszont leányát. Fesztyné (Akik elmentek 192S.) nagy­anyjától, Laborfalvy Rózától hallotta, hogy mikor mint művésznövendék Kántor­nénál lakott, egy társnőjével a szoba kö­zepén álló nagy suhladnis ágy fiókjában aludtak, m­ig Kántorné fönt az ágyban — nem mindig egyedül. .Az­ iratok között találunk leveleket, me­lyek igen jellemzők Kántorné egyénisé­gére. Több levél van egy Bernhoffer Ká­roly nevezetű úrtól, aki hol németül, h­isl magyarul írja hosszabbnál-hosszabb leve­leit. Ezekből kitűnik, hogy Kántorné né­hány éjszakával megajándékozta Bern­­hoffert, aki ezt a szerelmet nagyon is a szivére vette. Kántorné, úgy látszik, el­került abból a városból, ahol mézesnapjai­­kat élték. Bernhoffer már másnap fölkeresi levelével, tegezi imádottját és bocsánatot kér merészségéért. Későbbi levelei mind udvariasabbak, visszatér a magázásra és szomorúan említi, hogy leveleire nem kap­ választ. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a levélíró Bernhoffer Lencz álnév alatt küldte céduláit. A rövidszavu Lencz is szerelemről beszél: ...Jó reggelt, szegény Kántorkám­! ígéretemet megtartottam. Az virág itten van. Lencz.­“ vagy „Kántorkám! Ninám! hidd el én nagyon szeretlek. A te innen ■ elmeneteled engeanet földi. Boldog­ságomtól megfoszt.“ így lett a boldog szűk­szavú Lewesből, a bőbeszédű, szerencsétlen Bernhoffer. De sokkal kedvesebbek az is­meretlen imádók: Béke ’s Áldás Kegyednek! Semmivé­­ kell lenem­­!­ Uiv magához a nem létet — vonszolt szivem gemberedj meg. „ Ha belehalok, te nyögj akkor., igy szól­ván: Oh, én keserítettem meg,­­ érettem szívből lángolva. Szerelme kínja ölte meg. A legjobban imádta azonban a „kedves jó tekintetes asszonyt” egy f-aláirású barátnéja. Leveleihez szép szőke hajfürtöt mellékel, azza a kéréssel, hogy Kántornő küldjön cserébe egy fürtöt a saját hajá­ból. Kedves­ ez a naiv ragaszkodás: vájjon küldött-e neki Kántorné hajfürtöt? Néhány sor a Mosó-jegyzékben (1839 Szept. kezdve) valószínűleg Kántorné saját­kezű írása. A kis füzetben hátul van egy igen szen­vedélyes szerelmes levél, nagyrészt olvas­hatatlan, de világosan, kitűnik, hogy a gyerm­ekéhék atyjához írta (talán a szen­­­nyes összeíró könyvben fogalmazta): „Kedves ... a Menyország és pokol, az élet­ erkölcsös vagy erkölcstelen útja áll most előttem . . . választanom kell, de ezt ön nélkül nem tehetem — csak egy szót, s ezt öntől várom .. . egy szót, mondom, egy drága szót, mitől egész életem­ függ..­­reményt, reményt, hogy ön nem utál..­­ mit öntől kérek, azt ön neje se tagadhatja meg... ne tagadja m­ég ezek után gyer­meke anyja becsüllését... azon perszére emlékeztetem gyermekem­ útját, midőn ... lábaimhoz borult stb­.“ Az itt ismertetett írások és a korábbi feljegyzések sem támogatják Bayer (A nem­zeti játékszín története 1887) jellem­zését: „Kántornét, mint különc természetű nőt írják le kortársai, ki a világtól elvo­nulva, a legszigorúbb erkölcsös életet foly­tattaValóban különc és szeszélyes volt, a teljes meghódolást kívánta mindenkitől, parancsolni és uralkodni akart nemcsak a színpadon királynő­ szerepei­ben, hanem mindig és.. mindenkor. Ő, aki egy három­negyed évig tárni Ibi Sappho szerepét (az iratok közt található egy fametszett: „Sophief Schröder als Sappho", akinek alakításáról egyhangú volt az elismerés, — Déryné is milyen lelkesedéssel ír róla, — méltán kí­vánhatta, hogy az első legyen a színfalat­ között is. Szeszélyes sóit és igy akart szín­házat vezetni.

Next