8 Órai Ujság, 1924. szeptember (10. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-02 / 181. szám
2 megoldását egy ilyen kombinált eliftráctól várja. Genf, szept. 1 Az egész világ figyelme most Genf felé fordul — írja a Nework Times Genfbe kiküldött tudósítója. — Oroszország, az Egyesült Államok és Németország kivételével a világ valamennyi állama elküdötte ide képviselőit a Nemzetek Szövetségének most megnyíló közgyűlésére. A város valamennyi szállodája tömve van. A hivatalos megbízottakon kivől a nagyközönség is élénk érdeklődést mutat a közgyűlés iránt és az utóbbi napokban tömegesn érkeztek külföldiek Genfby Különösen Macdonald angol és Herril francia minszterelnököt várják nagy érdeklődéssel. A közgyűlés tárgyalásai elé pénzügyi körökben is feszült figyelemmel néznek. Erre vall, hogy a vendégek között sok neves bankár is fakad. A légiforgalom ellenőrzése. Genf, szept. 1. j A nemzetek szövetségének katonai, tengerészeti és légügyi bizottsága, amelynek kebelében a Tanács tíz tagállama valt képviselve, Cemiriek tábornok elnöklésével tartott ülésén annak a szervezetnek az ügyét tanulmányozta, amelyet a Tanács rendelkezésére kell állítani a saint germaini szerződés 159., a trianoni szerződés 143. és a neuillyi szerződés 104. cikkében megállapított vizsgálati jog gyakorlása céljából. A Tanács a kérdést azzal a felhívással terjesztette a bizottság elé, hogy tegye meg erre vonatkozó javaslatait és tervezetében vessen számot a mai helyzet szükségesével. Macdonald holnap indul Gcnfbc. London, szept. 1. (Havas.) Macdonald miniszterelnök ma reggel indul vissza Skóciából Az éjszakát Londonban fogja tölteni, holnap pedig korán reggel Genfbe utazik. Macdonald és Werriot a fegyverkezés elenőrzéséről fognak tanácskozni Genfben. Genf, szept. I. (Havas.) Macdonald és Herriot tanácskozásának egyik legfontosabb tárgya az lesz, hogy a Nemzetek Szövetsége mikre gyakorolja beavatkozási jogát Németország és a volt ellenséges országok fegyverke,?é,. síW•’'í?ft'íhéiTí**A francia kiküldöttek hián’ goztatják, hogy kormányuk e kérdésnek mielőbbi ínegöldáíát onajfjá. Franciaország képviselői a Nemzetek Szövetségében. Genf, szept. 1. (Havas.) Bourgeois, De Jouvenel. Maurice Saraid és Cassin — a nemzetek szö- IA hét filmszenzáció e ’ Tivoliban 1 Bebe Daniels és Dorothy Dalton | i , szereplőjével. vétségébe kiküldött francia képviselőkezet szükségességével. A leszerelés kérdése elsőrangú szerephez jut Genfben. Paris, szept. 1. (Havas.) A lapok megállapítják, hogy a Nemzetek Szövetségének mostani közgyűlésén elsőrangú szerepet fog játszani a leszerelés kérdése. Kifejtik a francia felfogást, amely múlhatatlanul szükségenek mondja a biztonsági garanciák előzetes megvalósítását és hangoztatják hogy Franciaországra nézve nagyon fontos a kölcsönös segélyről tervbe vett egyezmény, amely nagy erkölcsi befolyást gyakorolna a népekre. Amerika érdeklődik a genfi program iránt. Páris, szept. 1. ( llovas.) A Petit Párisien jelentése szerint Amerika genfi képviselője Lyonba utazott, hogy ott tanácskozzék Herriot miniszterelnökkel a Nemzetek Szövetségének közgyűlésére váró munkálatokról. és ezért egyhónapi fogházra és egymillió korona pénzbüntetésre ítélte, egyben pedig kötelezte, hogy a sértettnek 15 millió korona vagyoni elégtételt fizessen meg. Az ítéletet jogerőre emelkedése után a Pénz című hetilapban egész terjedelmében körtölni kell. Ili Isipi jogáiszra, épült pénzügyészt és 13 millió Műim üllelé rágalmazóját Shál István a mai fűtárgyaláson kijelentette, hogy cikkét alaptalan információk után írta. — Saját tudósítónktól. — Dr. Gaál István egyetemi magántanár a múlt évben az egyik hetilapban cikket irt, amelyben Bédi Hugó helyettes államtitkárt megvádolta, hogy a kommunizmus alatt a bányák szocializálásáról ő készítette el a tervezetet, továbbá hogy Andreics János és Máiy miniszteri osztálytanácsosokat kitúrta állásukból. Gaál cikkében még azt is mondta a helyettes államtitkártól, hogy nemcsak az államtól húzott fizetést, hanem a földgázrészvénytársaságtól is, holott a társaság állami ellenőrzése is az ő hatáskörébe tartozott. A cikkben foglaltak miatt dr. Bach Hugó sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége címén tett följelentést dr. Gaál István ellen, akinek ügyét ma tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszéken Tereky Géza dr. kúriai bíró büntetőtanácsa. A mai tárgyalásra megidézték tanuként Toleszky János és Grátz Gusztáv nyugalmazott minisztereket is, akik azonban nem jelentek meg, mert ez idő szerint külföldön tartózkodnak. Az elnök kérdésére Gaál István dr. kijelentete, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert cikkét közérdekből írja és ezért kéri a valódiság bizonyításának elrendelését. A cikkben foglaltakat nem közvetlenül tudja, hanem Andreics Gálóczy, "illetve Mély milítiáért Takácsosoktól hallotta. Kéri ezért tantikéut' való kihallgatásukat; valaniuf. IIfék .és'47iszerc«-miniszteri ' tanácsosok, továbbá Teleszky és Grál: volt miniszterek tanúként való megidézését indítványozza. Jákó Sándor dr. kir. főügyés'./helyettes hozzájárul a valódiság bizonyításához és a maga részéről ezenbizonyítékokat terjeszt elő. Beck Hugó a kommunizmus alatt nem készített szocializáló tervezetet, tisztviselőket sem túrt ki állásából, mert Mádl miniszteri tanácsost 40 évi szolgálat után nyugdíjaztak Ami pedig Andreics nyugdíjazását illeti, erről államérdekből csak zárt tárgyaláson nyilatkozhatok. Mert felel meg a valóságnak a cikknek az az állítása sem, hogy Beck Hugó lett volna a bányászati ügyosztály vezetője. Ami pedig azt a rágalmat illeti, hogy ugyanazon időben hivatalos állami szakértője és fizetett alkalmazottja volt a földgáz részvénytársaságnak, kijelenti a főügyész helyettes, hogy nem Beck Hugó kért engedélyt a földgáz részvénytársaságnál való hivatalviselésre Teleszky Jánostól, illetve Grátztól, hanem Strauss Emil a Deutsche Bank igazgatója, aki annak idején az állammal a földgázszerződést megkötötte. A sértett jogi képviselője hozzájárult a főügyész indítványához. A bíróság ezután megkezdte Beck Hugó kihallgatását, aki elmondotta, hogy Gaál Istvánnál régeben kellemetlen ügye volt. Az időközben elhunyt dr. Dóczi Lajos egyetemi tanár ajánlatára ugyanis Gaál Istvánt küldötték ki Erdélybe földgázkutatásra. Mivel azonban feladatának nem felelt meg, költségszámlájának kiutalását megtagadta. Innen datálódik Gaál István ellenségeskedése. A cikkben foglalt állításokra vonatkozólag ugyanazokat mondotta el, amiket a főügyészhelyettes felszólalásában már előadott. A bíróság Böck Hugót vallomására megeskette. Utána dr. Vértessy Sándor államtitkárt hallgatták ki, aki általában megerősítette Böck Hugó vallomását. Böhm Ferenc, Pfeiffer Ignác, Kálik Frigyes és Gálóczy Árpád tanúvallomása után Jákó Sándor főügyész-helyettes kérte, hogy a nyilvánosság kizárásával indokolhassa meg azt az indítványt, mely szerint az Andreics miniszteri tanácsos nyugdíjazására vonatkozó iratokat zárt tárgyaláson óhajtja ismertetni. Az elnök felszólította a hallgatóságot, hogy távozzék a teremből, majd rövid ideig tartó zárt tárgyalás után a bíróság határozathozatalra vonult vissza, aztán pedig az elnök kihirdette végzését, mely szerint az Andreics-iratokat a nyilvánosság kizárásával ismertetheti a főügyész-helyettes. A vád- és védőbeszédek elhangzása után a vádlott kijelentette, hogy a főtárgyalás során meggyőződött, hogy cikkét alaptalan információk után írta. Rövid tanácskozás után a bíróság bűnösnek mondotta ki Gaál Istvánt rágalmazás vétségében Kedd, 1924 szeptember 2. ~ KOlilin 18110, a SEteMer-szaMiSzM igazgatója meghalt. Orrvérzést kapott, a fehérvérűségben szenvedők betegségét, amely nyolc nap alatt megölte. — Saját tudósítónktól, — Ma reggel 9-kor a Sieste-szanatóriumban meghalt Komlós Jenő, a Schwartzer-szanatórium igazgatója. A fővárosban általánosan ismert és kedvelt igazgató halálát egy meglehetősen ritka betegség okozta, amely nyolc nap alatt végzett a mindösze 48 éves erős, robusztus, egyébként egészségesnek látszó emberrel. Komlós Jenő Balatonaligán töltötte nyári szabadságát, ahol nyolc nappal ezelőtt heves orrvérzés támadta meg. Komlós Budapestre utazott, ahol a Lieszte-szanjtóriumban , vették kezelés alá- Az orvosok eleinte azt hitték, hogy a betegség közönséges vérzés csupán amely heves mértékben lépett fel, azonban a pontos vérvizsgálat kiderítette, hogy úgynevezett akut lymphatikus leunkémiáról (fehérvérűség) van szó, amely rohamosan végzett a beteggel és az orvosok minden fáradozása hiábavalónak bizonyult arra, hogy megmentsék őt az életnek. Ma reggel a kora hajnali órákban nagyfokú szívgyengeség lepte meg a beteget, aki agonizálni kezdett, míg kilenc óra tá han megváltotta őt szenvedéseitől a halál. Kérdést intéztünk Komlós Jenő tragikus halálával kapcsolatban dr. Katona szanatóriumi főorvoshoz, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Komlós igazgató betegsége egyike a legritkábbaknak, amelyek az orvosi praxisban előfordulnak. A lymphathikus leukémia krónikus, idült formájában meglehetősen gyakori betegség, de Komlós igazgatónál ez akut formájában lépett föl, ami egyike a legritkább cseleknek. Mindent elkövettünk megmentésére és a lehikitimöbB tanárok vizsgálták meg a o íegéht,akiknek • r . diagnózisa teljesen egybehangzó volt a betegség tekintetében. Szénimin iekciókkal próbáltuk kezelni, azonban nem tudtunk segíteni a rapid lefolyású kóron, amely napról-napra erősebben kerítette hatalmába a betegét, míg végre ma regggl meghalt. A temetés iránt lapunk zártáig még nem történtek intézkedések, de valószínű, hogy feleségének, Ringer Stefánia festőművésznőnek műterméből temeti el a halottat, akit feleségén kivül két gyermeke gyászol. Q T A N ÍK! vérsydögítő UniUn?UuK rendelőintézet VII. Dohány ucca 39. Rendloh 11— 1-ikos 4—7-íg Előadások: 6, *,48 és 1/310 órakor. Rózsák halottja. írta Vértessy Gyula. Egyik szépirodalmi lap szerkesztőjével arról beszélgettünk, hogy több értéke van-e a kitalált történeteknél azoknak a novelláknak, regényeknek, amelyekbe az író a maga életéből visz be megtörtént dolgokat. — Feltétlenül többet érnek azok az írások, melyekben egyéni élmények vannak és egy kis iru. A lírikus elem, olyan mint a fűszer az ételekben. Sok elrontja az ételt, de egy kevés kell a prózai ételekbe is. Sőt, van rá eset, hogy egy különben gyenge dolog is érieket nyer, ha az ember megtudja, hogy az írója való történetet írt meg. Megállj csak, majd megmutatok neked egy tárcát, amelyet már a papírkosárnak szántam és íme közölni fogom, mert írója a halálával tanúságot tett írása igazságáról. Itt a tárca: Hózsák halottja a címe. Vidékről kaptam. Tucatszámra kapok naponta tárcát, novellát, verset; érthető bizalmatlansággal olvasok el az uj zsenik írásaiból pár sort, amiből többnyire tisztába jövök vele, hogy a halhatatlan irásmű papírkosárba való. Mert ma mindenki firkál s a tisztelt írójelölt urak megszekundázott gimnáziumi , magyar dolgozataikkal, vagy önképzőköri kísérleteikkel állnak elő. Mintha csak az iskolákban az utóbbi évkeben Csak írni tanítottak volna. Olvasni senki se olvas, mindenki firkál. Mert persze nincs könnyebb mintt írni, de nincs nehezebb mint jól írni. Minden mesterséget tanulnak és tanulni kell, de azt hiszik, hogy ha mindenki lehet. Ilyenféle gondolatok fogtak el akkor is, mikor Szilvássy Sándor másodéves joghallgató úr kis novelláját meghozta a vidéki posta. De mielőtt tovább beszélném a történetemet, olvasd el a dolgot. Addig én átnézem, a lapom jövő heti számának a kerelevonalait. Tessék itt a tárca. RÓZSÁK HALOTTJA. Irta Szilvássy Sándor. A fiatal szerelmes legény hordta az ideáljának, akibe halálosan szerelmes volt, a rózsákat, a leány kedvenc virágait. Halál sak szerette a fiú a leányt, de olyan gyáva volt, hogy a szerelméről még csak beszélni se meri előtte. Csak a rózsák nyelvén beszélgetett vele. Ha fehér rózsákat küldött, azt üzente: fehérnek, tisztának, ártatlannak tartalak; vörös rózsák azt az üzenetet vitték: piros ajakadra gondolok és lángolok érted, a sárga rózsákkal pedig azt üzente: sárga halott leszek, ha nem szeretsz! És a kis színésznő, akihez a virágok beszéltek, meghallgatta az illatos postákat és válaszolt is rájuk. A fehér rózsákból visszaküldött egyél; jó vagy, ártatlan vagy, vágyakozom a te Ilila szerelmedre; a pirosakból ,is eggyel visszaüzente: tűz lesz az arcod, , ha én , megcsókollak és a sárga rózsa helyett egy húsos sinn azáleát küldött, amely virágnyelven azt jelentette: ne légy csacsi s ne virágokat küldözz, de gyere magad, várlak csókkal, öleléssel. De a csacsi fiú nem értette meg, vagy nem akarta, vagy nem merte megérteni az üzenetet Úgy képzelte a leányt, ezt a kis léha, mindenki rózsája teremtést (persze azt a kis városkában mindenki tudta róla, csak ő nemi), mint valami elérhetetlen szentséget, akihez csak imádkozni lehet és ábrándozni róla és verset írni hozzá, oa“y rózsákat küldözni neki ". És elhatározta a maga buta szerelmes rajongásában, hogy addig nem közeledik hozzá, míg a szívével együtt a kezét is fel nem ajánlhatja neki. Majd szerez valami kil áfást és elveszi. Mikor az édesapjának is elmondta ezt az ostoba tervét, az apja először jót nevetett rajta, de azután meggondolta a dolgot, hogy a fiú még elköveti a tervezett hülyeségét, hát kapta magát és mint Duval Armand apja, elment a kaméliás hölgyhöz, hát az ő apja is elment Gerlits Irén művésznő önagyságához és megkérte őt, hogy ábrándítsa ki a gyereket magából. Lehet, hogy pénzt is kapott a leány a fiú apjától, de az is lehet, hogy magától megtette, úgyis ráunván már a csacsi szerelmesre, hogy megírta neki — Csacsikám, ne küldözz nekem rózsákat, hanem ma előadás után várj meg és kisérj haza. Ezer puszit küld Irénkéd ... És a fiú nem várta meg a leányt előadás után; nem is kísérte haza, de nem is kísérhette volna, mert akkor már mereven feküdött, holtan, sárgán, mint a sárga rózsák, homlokán egy pici kis perzseltszélű golyó ütötte sebhellyel . . . Nem tudta túlélni azt, hogy akit ő úgy imádott, mint valami szentet, hogy az beismerje, hogy egy közönséges kis bestia. Levelet is írt halála előtt a leánynak. Csak annyi volt benne. ..Nen magáért halok meg. Egy ilyen nőért nem lenne szabad meghalni, de azért halok meg, mert magam volt lelkemnek egyetlen boldogsága, életemnek egyetlen célja és céltalanul minek éljek tovább?... — Nos elolvastad? • — El, miAlit szólsz hozzá? — Elcsépelt história! Sablonos, gyerekes. — Én is azt mondtam rá, mikor először elolvastam. A kísérőlevélen pedig jót nevettem. ", 1 —• Becsületemre mondom szerkesztő úr, hogy igazi história... Adja kérem le. Hogy olvassa ő el. j fis most olvasom abban a kis vidéki lapban, ahonnan a Rúzsák halottja érkezett, hogy „Szilvássy Sándor, nagyreményű ifjú, ki lapunkat is fölkereste gyönyörű költeményeiül, tegnap ismeretlen okból öngyilkos lett. A magyar irodalom gyásza a kiváló ifjú halála .... sab. ( Hát csakugyan igazi história volt! . . . Hogyne adnám le! Hogy olvassa ő el! Az a hitvány, haszontalan kis ő, aki pedig olyan becsületesen járt el szegény Szilvássy Sándorral szemben. És szinte elérzékenyedve folytatta a kürtönben máskor oly cinikus szerkesztő barátom : — Szegény, fiatal gyerek! Hogyne kerítenék helyet a tárcádnak. Ennyit csak megérdemelsz tőlünk, akik annyit írunk a szerelemről, holott nem hiszünk benne... Te a szerelem igazsága mellett akartál írni s bizony nem hittem volna az írásod igazságában, ha a haláloddal nem tettél volna bizonyságot mellette. Most már hiszek neked .. . És néha szükség van rá, hogy meghaljon egy fiatal lélek, hogy" el ne veszítsük hitünket a szerelemben ... Magam előtt látom a sárga halottat, amint homlokára mutatva mondja: — Lásd, még meg tudnak halni, akik igazán szeretnek... ; — És akik elég ostobák hozzál végezte be beszédét a szerkesztő, akiből mégis csak kitört befejezésül a cinikus ur,