8 Órai Ujság, 1924. szeptember (10. évfolyam, 181-204. szám)
1924-09-14 / 191. szám
2 Hétfőn érkezik Budapestre Smiffi főbiztos. Az Egységes Párt mozgalma a mezőgazdasági hitel feltételének megváltoztatása érdekében. — Saját tudósítónktól. — A kormány tagjai tegnap minisztertanácsot tartottak, amelynek legkiemelkedőbb pontja az volt, hogy Vass József népjóléti miniszter a vidéki közmunkák kérdésével kapcsolatban, bejelentette, hogy e hó 18-án az ország főispánaival és polgármestereivel e sürgős kérdésben döntő értekezletet fog tartani. A minisztertanácsra, szabadságát megszakítva, a fővárosba érkezett Pesthy Pál igazságügyi miniszter is, aki ma ismét visszautazott Ózdra. Smith főbiztos ma este utazik el Génfből és hétfőn reggel érkezik Budapestre, ahol azonnal megkezdi a negyedik népszövetségi jelentés összeállítását, valamint az augusztusi költségvetés felülvizsgálását. A főbiztos, mint értesülünk, részt vesz azon az értekezleten, amelyet a kormány szakminiszterei a jövő héten a tőzsde érdekeltségeivel együtt a tőzsde szanálásáról fognak tartani. Az egységes párt október 7-re hirdetett első pártülése elé politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek, mert azon az eddigi hírek szerint a munkaprogramol megbeszélésén kívül több nagyfontosságú gazdasági kérdés megvitatása is szerepel. Ezek között első helyen áll a mezőgazdasági hitel kérdése, amelynél a pártnak az az álláspontja, hogy a minisztertanács által már megszavazott 12 milliárdos rövid lejáratú hitelnél egészen más alapokra kell helyezkedni, mert a mostani feltételek mellett dacára annak, hogy az érdeklődés igen nagy, a kívánt hitelösszegeket mégsem lehet elhelyezni. Mint értesülünk, a mezőgazdasági hitelakcióra nézve a pártban a feltételek megváltoztatására irányuló konkrét tervezetet is terjeszteni, majd elő. A szélsőjobboldaliak délutáni lapja tegnapi számában éles támadást intézett Bethlen István gróf miniszterelnök ellen abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök Genfben, a Nemzetek Szövetségének ülésén a magyar helyzetről nagy beszédet mondott. A támadás olyan éles és olyan valótlanságokat tartalmaz, hogy szükégesnek tartottak erre nézve kérdést intézni az Egységes párt egyik vezető politikusához, aki a következőket mondotta a S Órai Újság munkatársának: — Bethlen István gróf miniszterelnök beszéde az egész ország közvéleményének osztatlan elismerését váltotta ki, mert nemcsak államférfiui tapintattal, hanem a magyar nemzethez méltó önérzettel is fejtette ki azokat az igazságokat, amelyek az ország helyzetét ez idő szerint külpolitikailag determinálják. Egyes sajtóorgánumok, amelyeknek különben mesterségük a politikai méregkeverés, és ha kell, a hazudozás, úgy látszik, sehogy sem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy a miniszterelnök politikája nemcsak befelé, hanem kifelé is döntő győzelmet aratott és ezért a legszánalomraméltóbb erőlködést fejtik ki, hogy elhomályosítsák azt a ragyogó sikert, amelyet aratott. Legutóbb a szélsőjobboldaliak délutáni lapja azt a politikai dajkamesét költötte, hogy még az Egységes párt köreiben is megdöbbenést és elégedetlenséget váltottak ki a miniszterelnök fejtegetései, holott nyilvánvaló, hogy mindenek éppen az ellenkezője történt. A legerősebb bizonyítéka ennek az az üdvözlő sürgöny, melyet a párt spontán elhatározásból nyomban a beszéd elhangzása után Genfbe küldött. Úgy látszik, ennek a lapnak minden eszköz és módszer jó arra, hogy bizonyos politikai célokat szolgálhasson, amelyeket különben igen nehéz lenne megjelölni és nem átal még ilyen otromba valótlanságoknak jó nyomdafestéket adni akkor, amikor Magyarország legelső reprezentánsának hazulról támogatást kellene nyújtani, nem pedig hátulról orozva megtámadni. Kitagadott legény dala. Dolga van itt mindenkinek — Madár repül, bogár siet, Egyedül csak én állok. Eget nézve mélázok . . . Csak én nekem nincsen dolgom. Nem szégyellem léha voltam. Csak állok, esik állok, — Közbe-közbe nótázok . . . Elmennék, de hova mennék, Hova mennék, mit keresnékf Jó itt nekem szegénynek, Kitagadott legénynek! . . . Elmennék, de minek mennék. Mit keresnék — tán szerencsét ? Tán szerencsét s hü szivet.? Hiszen úgyse lelném meg! . . . Nem megyek el .. . itt várok, Amoda egy nagy árok, Árok szélén fűzfa van, Oda temetem magam . Árok szélén lesz sírom, — Fejjóné, vízi liliom. Siratom, ki könnyet ont: A lehajló fűzfalomb . . . Vályi Nwfy Gésa. ha a rali leirtát emeli írta Zábráczky József. Augusztusi alkonyatkor a falu tehéncsordája elnyúlva, szinte libasorba húzódik végig a falun, s amint a tehenek belefordulnak egy-egy udvarba, kopik a csorda. Mire a falu túlsó végére jutnak, nem marad egy csomóban csak a két községbika, meg a csorda elején-végén pattogó két suhanc, a csorda közepén bandukoló számadó fiai. EKoODEOlják a bajor haragkereszttséHet Magyarországból. A budai svábok közül toboroztak. — Nem ismerik el a jelenlegi német államformát. — Saját tudósítónktól. —Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy a főkapitányság őrizetbe vette Werner Ábel, Berlel Arnold és Thürmann Károly báró bajor fiatalembereket. A főkapitányságon megállapították, hogy it tartózkodásuk alatt ezek a bajor fiatalemberek állandóan titkos összejöveteleket tartottak és embereket toboroztak Ludendorff titkos csapatai számára. A tulajdonképpeni vezetőjük Werner Ábel volt, aki élénk összeköttetést tartott fenn a budapesti Ébredő Magyarok Egyesületével. A főkapitányságon részletesen kihallgatták az őrizetbe vett bajorokat, akik bevallották, hogy útlevél nélkül szöktek el Németországból a Slittler-puccs leveretése után és azóta Magyarországon tartózkodnak, ahol németországi megbízóik utasításai alapján dolgoztak. A fiatalemberek a Fadrusz utca 2. számú házban laktak albérletben és innen intézték levelezésüket, amelyekben részletesen beszámoltak németországi társaiknak magyarországi missziójuk eredményéről. Az ügy felderítéséhez nagymértékben hozzájárult az, hogy csütörtökön Werner Ábel megjelent a főkapitányság útlevélosztályán és alt istartózkodási engedélyt kért. Wernernél azonban semmiféle igazoló iratok nem voltak és így a főkapitányság gyanúsnak találta az okmány nélküli idegenfiatalembert. Külön szobába vitték, ahol megmotozták. Zsebében revolvereket és számos Németországból kapott levelet találtak, amely levelekben dicsérettel írnak német társaik magyarországi munkájáról. A három bajor fiatalember egybehangzóan azt vallja, hogy a mostani németországi rezsimet nem ismerik el és Németország államfőjének még ma is II. Vilmos német császárt ismerik el. A főkapitányságon azt is megkérdezték tőlük, hogy valamilyen formában kerestek e összeköttetést az itteni német követséggel. A bajorok erről azt mondották, hogy A jelenlegi német követséget sem tartják törvényesnek. A főkapitányságon a kihallgatás során érdeklődtek az iránt is, hogy Budapesten és környékén foglalkoztak-e emberek toborzásával. Erre nézve a bajorok egyöntetűen igenlő választ adtak. Mivel azonban a magyar büntetőtörvénykönyv 161 szakasza alapján jogtalan toborzás tényálladékát csak abban az esetben lehetne megállapítani, hogy ha fegyveres csapatokat szerveztek volna és azokkal hadgyakorlatokat, végeztettek volna, nem lehet ellenük a jogtalan toborzás miatt megindítani a bűnvádi eljárást. Az őrizetbe vett bajor fiatalemberek ellen közigazgatási eljárás fog megindulni, amelynek során ki fogják őket toloncolni az ország területéről. A budapesti főkapitányságnak még az is tudomására jutott, hogy az őrizetbe vett bajor fiatalemberek három-négy társa Győrben tartózkodik. Sürgősen intézkedtek, hogy ezeket is elfogják. A főkapitányságon ezenkívül elrendelték, hogy több nagyobb városba, főleg a Dunántúlra küldenek ki detektíveket, miután a Dunántúl több helyéről is bizalmas értesítés érkezett, hogy a német horogkeresztesek képviselői ott is megfordulnak és híveket gyűjtenek a német fajvédő csapatok számára. Young főbiztos hétfőn teszi első jelentését a Dawes-tervek végrehajtásáról. Paris, szept. 13. Young, a jóvátétel fizetések főbiztosa, vasárnap Parisba érkezik és valószínűleg hétfőn beszámol a jóvátételi bizottságban azokról a rendszabályokról, amelyek Berlinben a Darves-terv végrehajtása során történtek. IPasfináft VrietaspekillátM is rémbirtcneulis ifit Mistfitmi egy M nagybani igazgatóiét- A római pénzpiac botránya. — Széleskörű nyomozás folyik a bűnügy kiderítésére. — Bécsi tudósitónk telefonjelentése. — J Béea, szept. 13. ^ Rómából jelentik: Római pénzügyi körökben nagy feltűnést keltett a Bondi és társa bank cégvezetőjének letartóztatása, akit valutaspekulációi és rémhírek terjesztése miatt vetettek fogságba. A római tőzsdét az utóbbi időben ismételten megrázkódtatták különböző hírek, így először a Mussolini ellen elkövetett merénylet híre, majd az a jelentés, hogy a király Mussolinit magához kérette és lemondását követelte. Később olyan hírek keringtek, hogy egy turini nagybank fizetési zavarokba jutott, majd hogy a Banca d Itália bankjegykészletéből több, mint egymilliárd értékű ezerlírás bankjegy tűnt el. A börze élénken reagált ezekre a hírekre és a Banca dTtália részvényei 60, a Banca Kommerziale részvényei 40 ponttal estek, hasonlóképpen a legfontosabb ipari papírok árfolyamai is. Ezeket az eseményeket a Bondi bank manővereivel hozták összefüggésbe, amelynek könyveit lefoglalták, igazgatóját őrizetbe vették és kihallgatása után letartóztatták. Hír szerint még több letartóztatás várható ez üggyel kapcsolatban és valószínű a lapok jelentései szerint, hogy a botrány nőni log. A nyomozást Rómán kívül egyes turini bankokra is kiterjesztették. Hozzávetőleges számítás szerint a valutaspekuláció sikere több millió líra nyereséget jelentett volna a banknak. Cse-Kiang győz Kínában. Két zászlóaljat foglyul ejtettek. Shanghai, szept. iá. A nyugati harcvonalon tegnap a Ktangsaihaderő a Csang-Csan melletti főállásokba vonultak vissza. A Csektang-haderők, amelyek Csang-Gsantól huszonöt mérföknyire délre elfoglalták Kihinget, ezt a főállást veszeyeztetik. A déli és nyugati harcvonalon nincs változás. A Csekiang-csapatok azt jelentik, hogy két zászlóaljat foglyul ejtettek. London, szept. 13. A Reuter-iroda Mandzsúria egyes kínai tartományainak állásáról a következőket jelenti: Csangcsolin főparancsnokot támogatja Kirim. Fengtien és Kolungkinng. Wupeifu hadügyminiszter oldalán van Csili. Szecsuan. Kansu. Senszi. Santung. Hunon. Kiangsu. Shipo, Kianasi, Tukien és Sanszi. Sunjalszent támogatja Kwangutn, Kwangsi. Junnan és Kwekcsau. Csekiang Luyunghsiang vezérlete mellett független. A bikákat bekötik, abrakot-élelmet csapnak elibük, s ezzel elvetették a nap gondját. Amikor még a tehencsorda befelé húzódott a főúton, feltűnt, hogy alig van a csordában kolomp-csengőhang. Meg is lesz kérdezve ezirányban az elballagó számadó: — Mondja csak Nagy bácsi, mi annak az oka, hogy mostanság ilyen szótalan a csorda? — Sok oka van annak, instálom, de különösképen a háború. Akkor összerekvirálták a széphangu kolompokat meg csengőket, hogy jó lesz ágyúnak meg rapnek nk. El is vitték mind oszt azóta nem vettek a népek újat. Most, — követem alásan — a legrihesebbnek is trimplire, pantaleonra, meg táncmesterre kell a község, nem pedig szépen szóló csengőre kolompra. Ekkor egy gichestestii kicsi tehénke — nyakában egy nagy, alig szóló pléhkolomppal, — fordul be a szembelévő portára, a hol tűzrölpattant menyecske fogadja, de nem kisérheti jószágát az istállóig, mert az én soromról megszólal egy rikácsoló hang. — Te Erzsi, ugyan van lelketek azt a hitvány cserebogártehenet gyilkolni azzal a nagy fene kolomppal, majd nagyobb, mint a tehén, de még hangja sincsen. — Mi közi hozzá, Katyi néni, — repült vissza a válasz, — persze, ha a maga nyelve régire lenne akasztva, úgy fúrt szóba. — Megyek, sietek, mert ennek törvény lesz a régi, — illedelmesen köszön az öreg Nagy és ellép. — Oh te átok magzatja, — smt megint a Katyi néninek titulált, — hát már mi bajod van az én nyelvemmel, meg én vélem, aki csak javadat akartam, mindig. Még te beszélsz nyelvről. Te ördögborda, hiszen ha a te nyelvedet lefektetnék a vidéki vasúti sínre, hát még a cseszkó gyorsvonat is kisiklanék. — Nem perelek figyelmeddel, hiszen engem nem fogott balkezes bába, mint magát, pukkadjon meg, — s ezzel eltűnt a fiatal menyecske az istállóba. Katyi néni toporzékolt, acsarkodott, dühöngött jó ideig, de szavából csak annyi volt hallható: — Megállj híres, ezért megtáncoltatlak. Vége lett a nyelvcsatának, de én ott maradtam továbbra is a líceumos öreg kőkerítés mellett, élveztem a fám csöndjét. Elrobog előttem egy úri hajtókocsi, csak a libériás kocsis ül a bakon. A leányok szeme megakad a nyalka legényen, bizonyosan azt is tudják, ki kenyerét eszi s máris felcsendül az incselkedő nóta. ..Volt szeretőm százféle, is. Csak nem akadt cifra kocsis...” Fújják is vígan, míg csak a kocsizörgés hallik. Most fütyörészve jön valaki fölfelé az uton, nemsokára megismerem a járásáról is, de különösen a füttyéről, így az egész hernádvölgyén nem tudja senki se cifrázni, csak a Kő Gyuri, az imént pattogó szép menyecske ura. A füttyszót meghallja ám Katyi néni is, s már is kipenderül a kiskapuhoz. — Gyuri- Gyuri te gyere csak közelebb egy szóra, mondanivalóm van. — Mi az, Katyi néni? — Hun vótál délután? — Sarjat vágtam az uraság rétjén. — Jobb lett volna, ha ahelyett a kenderáztatók körül jársz, mert ott ette a fene a Fényes Janit, a te Erzsid körül, nem hiába pislogott leánykorába is rá. — Mi volt ott? — hördült fel a férfi. — Mi vót, mi vót, hát azt nem mondhatom, hogy nyalták-falták volna egymást. Hát, hát jóízűen tereferéltek, meg cicáztak. Az a betyár Tani vagy kétszer el is kapta a menyecske szoknyáját. Merem mondani, hogy olyan fehér az Erzsi lábaszára,akárcsak a hatvani süvegescukor. Én csak amondó vagyok, hogy jó lesz szem előtt tartani a menyecskét. Ilyenféleképen verte a tüskét Katyi néni a szerelmes fiatal férj szívébe, s hirtelen magára hagyta a tépelőket. A férfi egyet lépett hazafelé, majd hirtelen megfordult , ment visszafelé. Az eset folytatása csak másnap tudódott ki, még pedig okvként, hogy Kő Gyuri a Mészely zsidónál teleitta magát bátorsággal s mikor már ágaskodott benne a virtus, hazament és szabályszerűen végigverte mit sem sejtő feleségét. Az asszony ordított, sirt, azt hitte, hogy az ura esze ment el, hiszen az eddigi öt hónapig egy zokszava sem volt hozzá. Az ember, mint aki dolgát jól végezte, elaludt. Az asszony virrasztott, kesergett de bosszús is volt, mert nem tudta elképzelni, hogy miért járt ki neki ez a verés. Reggel persze, mikor Gyuri józanan felébredt, kitudódott minden, így az is, hogy Erzsi a kenderáztató tájékán sem járt, a Janit meg hatodik hete nem látta, hiszen képet arat a harmadik határban, a bárónál. — Igaz biz’ r. — állapítja meg Gyuri. — Na megáll vén boszorkány, ezért megrázlak. — Soha se bántsa, majd elintézem én a magam sorát-baját véle. Tudom Istenem rém köszöni meg. — pattogott a méregbe hozott menyecske. Vasárnap reggel volt. A falu népe húzódott a templom felé. Lukács-Kántor Kalvi is érmen akkor fordította reá a navírajtó kulcsot, amikor Kené fennhangon átal kiásltott: — Maga hazug boszorkány, siessen a templomba, van elég leimádkozni való bűne. — Talán néked nincsen, te angyali jóság. — nyelvelt rassza az Öreg. Már tudta, holmfít fuj a szél. — Persze, hogy nincsen, legalább olyant nincsen, mint magának. — s most már! Döntött feltartóztathatatlanul a megbántott