8 Órai Ujság, 1924. szeptember (10. évfolyam, 181-204. szám)

1924-09-14 / 191. szám

2 Hétfőn érkezik Budapestre Smiffi főbiztos. Az Egységes Párt mozgalma a mezőgazdasági hitel feltételének megváltoztatása érdekében. — Saját tudósítónktól. — A kormány tagjai tegnap minisztertaná­csot tartottak, amelynek legkiemelkedőbb pontja az volt, hogy Vass József népjóléti miniszter a vidéki közmunkák kérdésével kapcsolatban, bejelentette, hogy e hó 18-án az ország főispánaival és polgármesterei­vel e sürgős kérdésben döntő értekezletet fog tartani. A minisztertanácsra, szabadsá­gát megszakítva, a fővárosba érkezett Pesthy Pál igazságügyi miniszter is, aki ma ismét visszautazott Ózdra. Smith főbiztos ma este utazik el Génf­ből és hétfőn reggel érkezik Budapestre, ahol azonnal megkezdi a negyedik népszö­vetségi jelentés összeállítását, valamint az augusztusi költségvetés felülvizsgálását. A főbiztos, mint értesülünk, részt vesz azon az értekezleten, amelyet a kormány szak­­miniszterei a jövő héten a tőzsde érdekelt­ségeivel együtt a tőzsde szanálásáról fog­nak tartani. Az egységes párt október 7-re hirdetett első pártü­lése elé politikai körökben nagy érdeklődéssel tekintenek, mert azon az ed­digi hírek szerint a munkaprogramol meg­beszélésén kívül több nagyfontosságú gaz­dasági kérdés megvitatása is szerepel. Ezek között első helyen áll a mezőgazda­sági hitel kérdése, amelynél a pártnak az az álláspontja, hogy a minisztertanács által m­ár megszavazott 12 milliárdos rövid le­járatú hitelnél egészen más alapokra kell helyezkedni, mert a mostani feltételek mellett dacára annak, hogy az érdeklődés igen nagy, a kívánt hitelösszegeket még­sem lehet elhelyezni. Mint értesülünk, a mezőgazdasági hitelakcióra nézve a párt­ban a feltételek megváltoztatására irá­nyuló konkrét tervezetet is terjeszteni­, majd elő. A szélsőjobboldaliak délutáni lapja teg­napi számában éles támadást intézett Beth­len István gróf miniszterelnök ellen abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök Genf­ben, a Nemzetek Szövetségének ülésén a magyar helyzetről nagy beszédet mondott. A támadás olyan éles és­­ olyan valótlansá­gokat tartalmaz, hogy szü­kégesnek tartot­tak erre nézve kérdést intézni az Egységes párt egyik vezető politikusához, aki a kö­vetkezőket mondotta a S­­ Órai Újság mun­katársának: — Bethlen István gróf miniszterelnök beszéde az egész ország közvéleményének osztatlan elismerését váltotta ki, mert nem­csak államférfiui tapintattal, hanem a ma­gyar nemzethez méltó önérzettel is fejtette ki azokat az igazságokat, amelyek az or­szág helyzetét ez idő szerint külpolitikailag determinálják. Egyes sajtóorgánumok, a­melyeknek különben mesterségük a politi­kai méregkeverés, és ha kell, a hazudozás, úgy látszik, sehogy sem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy a miniszterelnök politikája nemcsak befelé, hanem kifelé is döntő győzel­met aratott és ezért a legszánalomraméltóbb erőlkö­dést fejtik ki, hogy elhomályosítsák azt a ragyogó sikert, amelyet aratott. Legutóbb a szélső­jobboldaliak délutáni lapja azt a politikai dajkamesét költötte, hogy még az Egységes párt köreiben is megdöbbenést és elégedetlenséget váltottak ki a miniszter­­elnök fejtegetései, holott nyilvánvaló, hogy mindenek éppen az ellenkezője történt. A legerősebb bizonyítéka ennek az az üdvözlő sürgöny, melyet a párt spontán elhatározás­ból nyomban a beszéd elhangzása után Genfbe küldött. Úgy látszik, ennek a lapnak minden eszköz és módszer jó arra, hogy bizonyos politikai célokat szolgálhasson, a­melyeket különben igen nehéz lenne meg­jelölni és nem átal még ilyen otromba valótlanságoknak jó nyomdafestéket adni akkor, amikor Magyar­­ország legelső reprezentánsának hazulról támogatást kellene nyújtani, nem pedig hátulról orozva megtámadni. Kitagadott legény dala. Dolga van itt mindenkinek — Madár repül, bogár siet, Egyedül csak én állok. Eget nézve mélázok . . . Csak én nekem nincsen dolgom. Nem szégyellem léha voltam. Csak állok, esik állok, — Közbe-közbe nótázok . . . Elmennék, de hova mennék, Hova mennék, mit keresnékf­ Jó itt nekem szegénynek, Kitagadott legénynek! . . . Elmennék, de minek mennék. Mit keresnék — tán szerencsét ? Tán szerencsét s hü szivet.­? Hiszen úgyse lelném meg! . . . Nem megyek el .. . itt várok, Amoda egy nagy árok, Árok szélén fűzfa van, Oda temetem magam . Árok szélén lesz sírom, — Fejj­óné, vízi liliom. Siratom, ki könnyet ont:­­ A lehajló fűzfalomb . . . Vályi Nwf­y Gésa. ha a rali lei­rtát emeli írta Zábráczky József. Augusztusi alkonyatkor a falu tehén­­csordája elnyúlva, szinte libasorba húzó­dik végig a falun, s amint a tehenek be­lefordulnak egy-egy udvarba, kopik a csor­da. Mire a falu túlsó végére jutnak, nem marad egy csomóban csak a két község­bika, meg a csorda elején-végén pattogó két suhan­c, a csorda közepén bandukoló számadó fiai. EKo­ODEOlják a bajor haragkereszttséHet Magyarországból. A budai svábok közül toboroztak. — Nem ismerik el a jelenlegi német államformát. — Saját tudósítónktól. —­Tegnapi számunkban részletesen beszá­moltunk arról, hogy a főkapitányság őri­zetbe vette Werner Ábel, Berlel Arnold és Thürmann Károly báró bajor fiatalembe­reket. A főkapitányságon megállapították, hogy it tartózkodásuk alatt ezek a bajor fiatalemberek állandóan titkos összejövete­leket tartottak és embereket toboroztak Ludendorff titkos csapatai számára. A tulaj­­donképpeni vezetőjük Werner Ábel volt, aki élénk összeköttetést tartott fenn a budapesti Ébredő Magyarok Egyesületével. A főkapitányságon részletesen kihallgat­ták az őrizetbe vett bajorokat, akik be­vallották, hogy útlevél nélkül szöktek el Németországból a Slittler-puccs leveretése után és azóta Magyarországon tartózkod­nak, ahol németországi megbízóik utasítá­sai alapján dolgoztak. A fiatalemberek a Fadrusz­ utca 2. számú házban laktak al­bérletben és innen intézték levelezésüket, amelyekben részletesen beszámoltak német­­országi társaiknak magyarországi misszió­juk eredményéről. Az ügy felderítéséhez nagymértékben hozzájárult az, h­ogy csütörtökön Werner Ábel megjelent a főkapitányság útlevél­­osztályán és alt­­ istartózkodási engedélyt kért. Wernernél azonban semmiféle igazoló iratok nem voltak és így a főkapitányság gyanúsnak találta az okmány nélküli idegen­­fiatalembert. Külön szobába vitték, ahol megmotozták. Zsebében revolvereket és számos Németországból kapott levelet ta­láltak, amely levelekben dicsérettel írnak német társaik magyarországi munkájáról. A három bajor fiatalember egybehang­zóan azt vallja, hogy a mostani németor­szági rezsimet nem ismerik el és Német­ország államfőjének még ma is II. Vilmos német császárt ismerik el. A főkapitány­ságon azt is megkérdezték tőlü­k, hogy va­lamilyen formában kerestek e összekötte­­tést az itteni német követséggel. A bajorok erről azt mondották, hogy A jelenlegi né­met követséget sem tartják törvényesnek. A főkapitányságon a kihallgatás során ér­deklődtek az iránt is, hogy Budapesten és környékén foglalkoztak-e emberek toborzá­sával. Erre nézve a bajorok egyöntetűen igenlő választ adtak. Mivel azonban a ma­gyar büntetőtörvénykönyv 161­­ szakasza alapján jogtalan toborzás tényálladékát csak abban az esetben lehetne megállapítani, hogy ha fegyveres csapatokat szerveztek volna és azokkal hadgyakorlatokat, végez­tettek volna, nem lehet ellenük a jogtalan toborzás miatt megindítani a bűnvádi el­járást. Az őrizetbe vett bajor fiatalemberek ellen közigazgatási eljárás fog megindulni, a­melynek során ki fogják őket toloncolni az ország területéről. A budapesti főkapitányságnak még az is tudomására jutott, hogy az őrizetbe vett bajor fiatalemberek három-négy társa Győrben tartózkodik. Sürgősen intézked­tek, hogy ezeket is elfogják. A főkapitány­ságon ezenkívül elrendelték, hogy több na­gyobb városba, főleg a Dunántúlra külde­nek ki­ detektíveket, miután a Dunántúl több helyéről is bizalmas értesítés érke­zett,­ hogy a német horogkeresztesek kép­viselői ott is megfordulnak és híveket gyűjtenek a német fajvédő csapatok szá­mára. Young főbiztos hétfőn teszi első jelentését a Dawes-tervek végrehajtásáról. Paris, szept. 13. Young, a jóvátétel fizetések főbiztosa, vasárnap Parisba érkezik és valószínűleg hétfőn beszámol a jóvátételi bizottságban azokról a rendszabályokról, amelyek Ber­linben a Darves-terv végrehajtása során történtek. IPasfináft VrietaspekillátM is rémbirtcneulis ifit Mistfitm­i egy M nagybani­ igazgatóiét- A római pénzpiac botránya. — Széleskörű nyomozás folyik a bűnügy kiderítésére.­­ — Bécsi tudósitónk telefonjelentése. — J Béea, szept. 13. ^ Rómából jelentik: Római pénzügyi kö­­rökben nagy feltűnést keltett a Bondi és társa bank cégvezetőjének letartóztatása, akit valutaspekulációi és rémhírek terjesz­­tése miatt vetettek fogságba. A római tőzs­dét az utóbbi időben ismételten megráz­kódtatták különböző hírek, így először a Mussolini ellen elkövetett merénylet híre, majd az a jelentés, hogy a király Mussoli­nit magához kérette és lemondását köve­telte. Később olyan hírek keringtek, hogy egy turini nagybank fizetési zavarokba ju­tott, majd hogy a Banca d Itália bankjegy­készletéből több, mint egymilliárd értékű ezerlírás bankjegy tűnt el. A börze élénken reagált ezekre a hírekre és a Banca dTtália részvényei 60, a Banca Kommerziale részvényei 40 ponttal estek, hasonlóképpen a legfontosabb ipari papírok árfolyamai is. Ezeket az esemé­nyeket a Bondi­ bank manővereivel hozták összefüggésbe, amelynek könyveit lefoglal­ták, igazgatóját őrizetbe vették és kihall­gatása után letartóztatták. Hír szerint még több letartóztatás várható ez üggyel kap­­csolatban és valószínű a lapok jelentései szerint, hogy a botrány nőni log. A nyo­mozást Rómán­­ kívül egyes turini bankokra is kiterjesztették. Hozzávetőleges számítás szerint a valutaspekuláció sikere több mil­lió líra nyereséget jelentett volna a bank­nak. Cse-Kiang győz Kínában. Két zászlóaljat foglyul ejtettek. Shanghai, szept. iá. A nyugati harcvonalon tegnap a Ktangsai­­haderő a Csang-Csan melletti főállásokba vonultak vissza. A Csektang-haderők, ame­lyek Csang-Gsantól huszonöt mérfök­nyire délre elfoglalták Kihinget, ezt a főállást veszeyeztetik. A déli és nyugati harcvona­­lon nincs változás. A Csek­i­a­ng-csap­a­t­o­k azt jelentik, hogy két zászlóaljat foglyul ejtettek.­­ London, szept. 13.­­ A Reuter-iroda Mandzsúria egyes kínai tartományainak állásáról a következőket jelenti: Csangcsolin főparancsnokot támo­­gatja Kirim. Fengtien és Kolungkinng. Wupeifu hadügyminiszter oldalán van Csili. Szecsuan. Kansu. Senszi. Santung. Hunon. Kiangsu. Shipo, Kianasi, Tukien és Sanszi. Sunjalszent támogatja Kwangutn, Kwangsi. Junnan és Kwekcsau. Csekiang Luyunghsiang vezérlete mellett független. A bikákat bekötik, abrakot-élelmet csap­nak elibü­k, s ezzel elvetették a nap gond­ját. Amikor még a tehencsorda befelé húzó­dott a főúton, feltűnt, hogy alig van a csordában kolom­p-csengőhang. Meg is lesz kérdezve ezirányban az elballagó számadó: — Mondja csak Nagy bácsi, mi annak az oka, hogy mostanság ilyen szótalan a csorda? — Sok oka van annak, instálom, de kü­lönösképen a háború. Akkor össze­rekvi­­rálták a széphangu kolompokat meg csen­gőket, hogy jó lesz ágyúnak meg rapnek­­­­ nk. El is vitték m­ind­ oszt azóta nem vet­tek a népek újat. Most, — követem alásan — a legrihesebbnek is trimplire, panta­leonra, meg táncmesterre kell a község, nem pedig szépen szóló cse­n­gő­re­­ k­o­lom­p­r­a. Ekkor egy gichestestii kicsi tehénke — nyakában egy nagy, alig szóló pléhkolomp­pal, — fordul be a szembelévő portára, a hol tűzrölpattant menyecske fogadja, de nem kisérheti jószágát az istállóig, mert az én soromról megszólal egy rikácsoló hang. — Te Erzsi, ugyan van lelketek azt a hitvány cserebogártehenet gyilkolni azzal a nagy fene kolomppal, majd nagyobb, mint a tehén, de még hangja sincsen. — Mi közi hozzá, Katyi néni, — repült vissza a válasz, — persze, ha a maga nyelve régire lenne akasztva, úgy fúrt szób­a. — Megyek, sietek­, mert ennek törvény lesz a régi, — illedelmesen köszön az öreg Nagy és ellép. — Oh te átok magzatja, — sm­­t megint a Katyi néninek titulált, — hát már mi bajod van az én nyelvemmel, meg én vé­lem, aki csak javadat akartam, mindig. Még te beszélsz nyelvről. Te ördögborda, hiszen ha a te nyelvedet lefektetnék a vi­déki vasúti sínre, hát még a cseszk­ó gyorsvonat is kisiklanék. — Nem perelek figyelmeddel, hiszen en­gem nem fogott balkezes bába, mint ma­gát, pukkadjon meg, — s ezzel eltűnt a fiatal menyecske az istállóba. Katyi néni toporzékolt, acsarkodott, dü­höngött jó ideig, de szavából csak annyi volt hallható: — Megállj híres, ezért megtáncoltatlak. Vége lett a nyelv­csatának, de én ott maradtam továbbra is a líceumos öreg kő­kerítés mellett, élveztem a fám­ csöndjét. Elrobog előttem egy úri hajtókocsi, csak a libériás kocsis ül a bakon. A leányok szeme megakad a nyalka legényen, bizo­nyosan azt is tudják, ki kenyerét eszi s már­is felcsendül az incselkedő nóta. ..Volt szeretőm százféle, is. Csak nem akadt cifra kocsis...” Fújják is vígan, míg csak a kocsizörgés h­allik. Most fütyörészve jön valaki fölfelé az uton, nemsokára megismerem a járásá­ról is, de különösen a füttyéről, így az egész h­ernádvölgyén nem tudja senki se cifrázni, csak a Kő Gyuri, az imént pattogó szép menyecske ura. A füttyszót meghallja ám Katyi néni is, s­ már is kipenderül a kiskapuhoz. — Gyuri- Gyuri te­ gyere csak közelebb egy szóra, mondanivalóm van. — Mi az, Katyi néni? — Hun vótál délután? — Sarjat vágtam az uraság rétjén. — Jobb lett volna, ha ahelyett a kender­­áztatók körül jársz, mert ott ette a fene a Fényes Janit, a te Erzsid körül, nem hiába pislogott leánykorába is rá. — Mi volt ott? — hördült fel a férfi. — Mi vót, mi vót, hát azt nem mond­hatom, hogy nyalták-falták volna egymást. Hát, hát jóízűen tereferéltek, meg cicáz­tak. Az a betyár Tani vagy kétszer el is kapta a menyecske szoknyáját. Merem mondani, hogy olyan fehér az Erzsi lába­szára,­­akárcsak a hatvani süvegescukor. Én csak amondó vagyok, hogy jó lesz szem előtt tartani a menyecskét. Ilyenféleképen verte a tüskét Katyi néni a szerelmes fiatal férj szívébe, s hirtelen magára hagyta a tépelők­et. A férfi egyet lépett hazafelé, majd hirtelen megfordult , ment visszafelé.­­ Az eset folytatása csak másnap tudódott ki, még pedig okvként, hogy Kő Gyuri a­ Mészely zsidónál teleitta magát bátorsággal s mikor már ágaskodott benne a virtus, hazament és szabályszerűen végigverte mit sem sejtő feleségét. Az asszony ordított, sirt, azt hitte, hogy az ura esze ment el, hi­szen az eddigi öt hónapig egy zokszava sem volt hozzá. Az­ ember, mint aki dol­gát jól végezte, elaludt. Az asszony virrasz­tott, kesergett de bosszús is volt, mert nem tudta elképzelni, hogy miért járt ki neki ez a verés. Reggel persze, mikor Gyuri józanan felébredt, kitudódott minden, így az is, hogy Erzsi a kenderáztató tájékán sem járt, a Janit meg hatodik hete nem látta, hiszen képet arat a harmadik határ­ban, a bárónál. — Igaz biz’ r. — állapítja meg Gyuri. — Na megál­l vén boszorkány, ezért meg­rázlak. — Soha se bántsa, majd elintézem én a magam sorát-baját véle. Tudom Istenem rém köszöni meg. — pattogott a méregbe hozott menyecske. Vasárnap reggel volt. A falu népe húzó­dott a templom felé. Lukács-Kántor Kalvi is érmen akkor fordította reá a na­víra­jtó kulcsot, amikor Kené fennhangon átal ki­­ásltott: — Maga hazug boszorkány, siessen a templomba, van elég leimádkozni való bűne.­­ — Talán néked nincsen, te angyali jó­ság. — nyelvelt rassza az Öreg. Már tudta, holmfít fuj a szél. — Persze, hogy nincsen, legalább olyant n­incsen, mint magának. — s most már! Döntött feltartóztath­atatlanul a megbántott

Next