8 Órai Ujság, 1924. december (10. évfolyam, 258-280. szám)
1924-12-02 / 258. szám
r Kedd, 1924 december 2. i Qfe»-iu--is.^fíí i I I Hl...............—É——— Részletfizetésre kabátvelour, kosztümszövet, öltöny- és vaglánkelme, vászon, zefir, batisztsifon, selyem, flaneil, kész női kabát és női fehérnemű. Miután ügy ,ükünk nincs, olcsó árban Prmn Sándor divatáruházának részletosztálya VII., Király ucca 23. sz. 1»» udvarban! .vitv-fransessaBSI Megkezdték a Százszabályrevizió tárgyalását. nyugodtan folyik a vita. — A Ház Elfogadta a mentelmi bizottság Javaslatát. A nemzetgyűlés mai ülése — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés mai ülését egynegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A folyókon már előzőleg nagy érdeklődéssel és izgalommal tárgyaltak a képviselők, vajjon mi lesz a mentelmi bizottság határozata a kivezetett képviselők ügyében. Az ellenzéki folyosón nem volt az az élénkség, amire egyesek számítottak, mert egyetlen szocialista képviselő sem volt a Házban. A nemzetgyűlés üléstermében a jobboldalon és a középen éltek képviselők, mg a baloldal egészen üres volt. Csak később ment be a terembe Ugron Gábor, Meskó Zoltán és Lendvai István. A kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter és Bod János pénzügyminiszter voltak jelen. Az elnöki bejelentések után Rubinek István, a menelmi bizottság előadója terjesztette elő jelentését. — A november 28-án tartott ülésen — mondotta — a nemzetgyűlés több képviselőt utasított a mentelmi bizottság elé. A bizottság megállapította, hogy Györki Imre azzal, hogy elilik képviselőtársát súlyosan megsértette és amikor az elvet, a szót tőle moonta, beszédét tovább folytatta, az elnöki érrel szemben renitens magatartást tanúsított. Szilásyi Lajos ugyanebbe a hibába esett, mert amikor tőle is megvonta a szót az elnök, ő is tovább akart beszélni. Ezek a képviselők renitens magatartásukkal a tártomlást lehetetlenné tették. Ekkor a nemzetgyűlés Györki Imrét és Szilágyi Lajost két-két ízben is a mentelmi bizottság elé utasította. Ezeknek a körülményeiknek a megfontolásával a mentelmi bizottság a következő javaslatot terjeszti nemzetgyűlés elé. A nemzetgyűlés Györki Imre és Szilágyi Lajos képviselőket a nemzetgyűlés egymásután következő huszonöt üléséről, Propper Sándor és Kabók Lajos képviselőket a nemzetgyűlés egymásután következő huszonkét üléséről, Eszergályos Jánost, Payer Károlyt, Katitz Gyula, Sütő József, Saly Endre, Farkas István, Szeder Ferenc és Marasits Géza képviselőket a nemzetgyűlés egymásután következő husz üléséről, Peidl Gyula képviselőt pedig a nemzetgyűlés egymásután következő tíz üléséről zárja ki, Hébert Ede képviselőt utasítja a nemzetgyűlés, hogy a nemzetgyűlést ünnepélyesen kövesse meg. (Általános helyeslés.) Javaslatot terjeszt elő továbbá arról, hogy Elnök: A mentelmi bizottság ülésén A nemzetgyűlés előtt ezt, mint ennek képviselője, Vargha Gábor terjeszti elő. A kisebbségi vélemény azt akarja bizonyítani, hogy a mentelmi bizottság javaslata túlságosan szigorú. Azokat az eseményeket, amelyek a nemzetgyűlés ülésén lejátszódtak, ő is rendkívül súlyosnak tartja, de a politikai rezon szempontjából helyesnek tartaná az ítéletek leszállítását. Kéri a többségi pártot, hogy ezt a kérdést ne tekintse pártk-érdésnek. Na»»v felzúdulás támad erre a jobboldalon. »m pártkérdés! — kiáltották. Vargha Gábor: Nem volt jelen azon az ülésen . . . Felkiáltások a jobboldalon: Azért beszél is! (Nagy zaj). Vargha: A kerületében tartózkodott és ott az események Ikre igen nagy megbotránkozást váltott ki. Ebben a kérdésben politikumot lát, mert összeesik ez az ítélet a házszabályrevizó tárgyalásának megkezdésével. Ezzel az ítélettel az a gyanú merülhet fel, mintha az egész azért történt volna, hogy az ellenzék a vitából kizárassék. Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon és középen. Vargha Gábor: De látja azt a tendenciát is, amely a háttérben húzódik meg és amely megmagyarázza azt a magatartást, amely a balszélső ellenzék eddigi magatartásában is megnyilvánult. Ez az út csak a forradalomhoz vezethet. Helyeslés:)hans Alberttal együtt beterjeszti a kisebbségi véleményt. A javaslat előadójarffy Imre, aki hosszabb beszédben indokolta a kormány házszabály revíziós javaslatát. Mielőtt az indokolást előterjesztené, kijeleníti, hogy beszédében teljesen tárgyilagos kíván lenni és a javaslat indokolása nem annyira a saját álláspontját fedi, mint inkább annak a bizottságnak a felfogását, amely a javaslatot részleteiben is letárgyalta. Beszéde során kifejti Örffy, hogy minden modern állam törvényhozásának magának kell megjelölnie a törvényhozói munka irányításának módozatait. Nem tisztán önérzetű kérdés az, hogy a nemzetgyűlés magának vindikálja azt a jogot, hogy a házszabályait maga alkossa meg. Mikor a nemzetgyűlés ragaszkodik a jogához, csak alkotmányos jogával él. Ha ezt egy nemzetgyűlés nem teszi meg, vagy habozik ezt metni, saját magának a sírját ássa meg. A XX-ik század magyar nemzetgyűléseinek tárgyalásaiban jelentős helyet foglalnak el a különböző házszabály-revíziós viták. Már ez, a múlt is arra a meggyőződésre bár bennünket, hogy a változó körülmények indokolttá tették ilyen vitáknak újból való megindításait. Rámutat ezután az előadó arra, hogy Rakovszky István, az első nemzetgyűlés elnöke 1918-ban enunciációt tett, amelyben azt javasolta, hogy a Ház az 1908-as házszabályokat fogadja el. Rakovszky akkoriban két szempontot javasolt irányelv gyanánt: a szólásszabadság és a tanácskozás szabadságának biztosítása elvét. — Meg kell azonban jegyeznünk, — folytatja Orffy, — hogy Rakovszky István megfeledkezett a harmadik legfontosabb irányelvéről, arról, hogy igenis a nemzetgyűlés házszabályainak biztosítaniuk kell a munkaképességet is. Hangsúlyozza, hogy semmiféle modern államban, de különösen a törvényhozási munka őshazájában, Angliában, nem lehet azt a bizonyos junkuimot megtalálni a házszabályrevízió és az általános titkos választójog között, mint azt nálunk kívánja az ellenzék. Az összes parlamentek annyira követték Anglia parlamenti rendszerét, hogy ma már mindenütt csaknem közös alapon vezetik a tárgyalásokat. Az a javaslat amelyet most indokol meg a Ház plénuma előtt, szorosan véve kompromisszumos javaslatnak tekinthető, amely számol a jelenlegi közjogi helyzettel. Ha a régi házszabályokat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy azoknál fő szempont volt az osztrák politikához való állásfoglalás. Mindig kellett ugyanis, hogy nyitva maradjon egy ajtó a nemzeti akarat megnyilvánulása és egy esetleges nemzeti obstrukció számára. A szólásszabadságnak az az értelmezése, amely magában foglalja a teljes korláttalanságot, egyik modern államban sem található meg. A szólásszabadság csak addig terjed, amíg a kritika igazán csak szabad kritika marad. A mostani házszabályrevíziós javaslatba átvették az 1913-as házszabályokból a technikai obstrukcióra vonatkozó részt, de nem vették fel a tárgytól való eltérésre vonatkozó rendelkezéseket, a tanácskozóképességre vonatkozó létszámot és az említett javaslattal szemben a mostani javaslat tizenkét órában szabja meg a maximális tárgyalási időt. Az a körülmény, hogy bizonyos időbeli korlátozást állapítottak meg az interpellációknál nem lehet sérelmes, miután meg van adva a lehetőség a minimális időtől való éltől való eltérésre. A vita korlátozása csak az általános vita nyolcadik napján kérhető, akkor is csak annyiban, hogy a szónokok beszédét egy órára korlátozzák. Most az a nóvum, hogy anyagi szankciókkal van összekötve a fegyelmi jog, amely szerint kéri, hogy Szilágyi Lajos és Györki Imre képviselőket hat napra, Peidl Gyulát egy napra, a többieket pedig, akik huszonkét ésoúsznapos kitiltásban részesültek, három napra tiltsák ki. Különben az előadói javaslatot többi részében elfogadja. Az elnök ezután minden képviselő ügyében külön-külön teszi fel határozathozatal végett a kérdést s a nemzetgyűlés egyhangúlag az előadó javaslatát fogadja el. Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója jelent be ezután, hogy Baross János mentelmi jogánál több megsértését jelentette be. Kéri ezek kinyomatását és szétoszlását. A nemzetgyűlés ilyen értelemben határoz. A Ház ezután áttér a napirendre. Bethlen István gróf miniszterelnök a Ház pénteki ülésén, mint ismeretes, visszavonta mindazokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány már benyújtott, de a nemzetgyűlés még nem tárgyalt le. Ilyenformán lekerültek a napirendről azok a javaslatok, amelyek a tárgyalási sorrend szerint a házszabályrevízió előtt kerültek volna le tárgyalásra s zárt ülésekre vonatkozó fegyelmi jogot is feltélenül be kellett vezetni. Ezek voltak a javaslat legfontosabb részei. Ha meggondoljuk azt, hogy az összes modern államok milyen házszabályokkal rendelkeznek, megállapíthatjuk, hogy a mienk már elavult. Ezt a javaslatot lelki meggyőződésükből készítették el s kéri a baloldalt, hogy ezt az anyagot egy magas nívóján vita során tárgyaljuk le. Kéri a javaslatot általánosságban ellenadni. (Helyeslés jobbról és a közepén.) Elnök ezután az ülést öt percre felfüggeszti. Félórai szünet után háromnegyed 1 órakor nyitotta meg Huszár Károly elnök az ülést. Az első szónok Griener Miklós. A parlamenti élet általános alakulását s a külföldi államokban elért változásairól szól először. Spencer egyik mondását citálja, amelyből a kisántán parlamenti életének hamis formáját bizonyítja, majd rámutat a Mussolini által megindított olasz mozgolódásokra, a törökországi detronizálásra és a spanyolországi katonai puccsra. Ezekből azt a következtetést vonja le, hogy mindenütt az egyéni diktatórikus irányzatok akarnak felülkerekedni Ezek után szomorúan állapítja meg, hogy nálunk a parlamentarizmus nagy válság előtt áll és olyan beteg, hogy szanálásán legkiválóbb férfiasok fáradoznak nagy nehézségek közepette. A komoly parlamentarizmus nem bírja el azt az alakulását a pártoktnik, ami nálunk van. A kormány rovására írja ,hogy rendeleti úton szabályozta a választást és ezzel megbénította a szabad akarat tiszta kifejezhetőségét. A nemzetgyűlés a mai napig sem legalizálta magát. Megjegyzi, hogy a kormány sokszor annyi időt sem adott az ellenzéknek, hogy egyes javaslatokat behatóan áttanulmányozhassa. Kérdezi, várjon miféle véleménye lehet a magyar közönségnek a nemzetgyűlésről, ha mindig a legborzasztóbb dolgokat kell olvasnia a tárgyalásokról. Itt okvetetlenkednek, civakodnak, renedtlenkednek. A gyermekes közbeszólás már annyira elharapódzott, hogy maholnap már nem is lesz lényeges, hogy mit beszélnek a szónokok, hanem az, hogy mit mondanak a közbeszólók. Azt kell hinni, hogy politikusaink jobban gyűlölik egymást, mint ahogyan szeretik a hazát. Beszédek hangzanak el, amelyek tele vannak rágalmazással, becstelenítéssel. Olyan ez a hang, hogy a külföld már-már azt hiheti, hogy itt csupa szélhámos él. Talán őt is a panamisták között fogják emlegetni, mert valóban ő is ajánlott egy-két szegény embert a kiviteli engedélyek idejében. De csak azért nem támogathatott többet, mert többen jöttek hozzá. Az egész világ sóvárogva figyeli naponta flekzetünket, a nemzetgyűlés az a reprezentatív testület, amelyről a külföld képet alkot magának Magyarországról. Súlyos tény, hogy olyan dolgok, amelyek a nemzetet nemesítik, mint például kultúra, művészet, tudomány, nem érdeklik a magyar népet, csak a politika. Nemcsak a szuverenitás mértéke teszi naggyá a parlamentet, hanem az, hogy milyen erkölcsi és szellemi munkát tud produkálni. Hangsúlyozza, hogy egészen ellentétes világnézetű politikusok is meg tudják érteni egymást finom, írói fegyverekkel. (ügy van!) Az elnök az ülést a szónok kérelmére néhány percre felfüggeszti. Azután Griger Miklós azt fejtegeti, hogy azoknak a képviselőknek eljárását, akik a parlament nívóját lejáratják, elítéli még azért is, mert ezzel az ország hitelét is rontják. Bizonyos körök nem tudják megbocsátani, hogy egyesek elég erősek voltak az ország keresztény jellegét biztosítani s kifejezésre juttatni. Ezeknek a köröknek a keresztény gondolat ilyen hirdetése sohsem volt szimpatikus Azok a képviselők, akik mindenekfelett az általános titkos választói jogot követelik, gondolnak-e arra, hogy eddigi magatartások éppen a demokráciát járatják le. Gondolnak-e arra, hogy a demokrácia nem elvadulást jelent s nem gondolnak arra, hogy a parlamentarizmus elvét nemcsak XVI. Lajos-féle eljárással, de olyan jelenetekkel is meg lehet sérteni, mint amilyeneket a magukat proletároknak nevező, de tisztességes polgári sorban élő képviselők rendeztek. A népképviseleti rendszer szempontjából nem helyeselné a szocialisták erőszakos kizárását a parlamentből, de kérni szeretne valamit tőlük. Ma idejutottak s a parlament elpusztul, vele ők is elpusztulnak s illeszkedjenek bele abba a keretbe, amelyet a törvényhozás erkölcsi mentalitásánál lehetne nevezni. Grieger Miklós beszéde során fölveti a kérdést: szükség van-e a házszabályok revíziójára vagy sem. Igenis, — mondotta — indokoltnak tartja a házszabályrevíziót már csak azért is, mert most már a tárgyalási hang és modor oly tűrhetetlenné vált, hogy félő, ha ezen nem változtatunk, kivetjük a törvényhozást sarkaiból és a nép lelkében megássuk a sírját a parlamentarizmusnak. Ha nem változtatunk ezeken az állapotokon, egy szép napon, alulról előtörhet a nyers erő, mely a közvélemény tetszése mellett kergeti szét a nemzetgyűlést. A javaslatnak a vita korlátozására s a kidürre vonatkozó részét nem teszi magáévá. Hosszan kitér arra, hogy a nemzetgyűlés eddigi tanácskozásai soha nem voltak obstrukciós jellegűek. A vita korlátozásáról és a klofürről csak akkor lehetne bezélni, ha ennek meglenne az előfeltétele: az általános, titkos választójog. Ami a rendfentartásra vonatkozó intézkedéseket illeti, azokat örömmel üdvözli és meg is szavazza, de javaslatot ebben az alakjában általánosságban nem fogadhatja el. , Ezután Karaffiáth Jenő szólalt fel. Nemzeti érdeknek tartja, hogy a legnagyobb körültekintéssel kezeljék a házszabályok kérdését. Nálunk fenforog annak a veszedelme, hogy az események alakulása megzavarhatja törvényhozásunk alkotmányos működését. Nemzetünk vérmérsékletében Trianonban kétségtelenül nagy fordulat állott be. Számolnunk kell ezzel az új helyzettel nemcsak odakint, de itt benn a parlamentben is. Amikor házszabályrevízióról beszélünk, igen sokszor hivatkozás történik az angol alkotmányra és parlamentarizmusra. Ilyen alkalmakkor mindig az a tiszteletreméltó törekvés nyilatkozik meg, hogy a parlamenti képviselőtestületnek meg kell adni a lehetőséget a tanácskozásra, azaz törvényhozás nyugodt lefolytatására. Ha ezt a célt el lehet érni egyébként is, akkor nincs szükség semmi különleges eszközre. Ellenkező esetben azonban szigorúbb rendszabályokhoz kell nyúlni. Karaffiáth Jenő beszédében visszapillants ívet az angol klotikr történetére. Az angol klotűrnek — mondotta — sok évtizedes története van. Ez a kérdés különösen 4—5 évtizeddel ezelőtt vált sürgőssé Angliában. Felsorolja azokat a körülményeket, amelyek az angol házszabályra vízióra vezettek. A klotürnél Angliában eleinte úgy jártak el, hogy a kormány bejelentette a Háznak a javaslat sürgősségét. Ekkor 40 képviselő a kormány mellé állva megszavazta a sürgősséget, amivel egyidejűleg a parlament elnöksége már jogot is nyert arra, hogy a vitát akkor, amikor a renitens szónok hosszúra akarta nyújtani, elnöki intézkedéssel bezárják. Hasonlóan fejlődött ki a klotár alkalmazása az összes európai parlamentekben. Az angol parlamentet megillette a teljes fegyelmezési jog és Anglia sohasem rettent vissza a legszigorúbb eszközök megragadásától sem, hogy a szabadságellenes magatartásokat megakadályozza és megtorolja. Ezután összehasonlító statisztikát olvasott fel, amelyet a gyorsiroda tagjai készítettek el és amely pontos kimutatásokkal, mégpedig általános ülésekkel és a parlamenti napló oldalszámaival mutatja be a régi képviselőhöz és a mostani nemzetgyűlés munkája közötti különbséget. Eszerint a parlamenti napló oldalaiban kifejezve az átlagszám a képviselőháznál 22,6, míg a nemzetgyűlésnél 32. A mai körülmények között okvetlenül szükségesnek tartják a házszabályrevíziót és ezért a javaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezután Hegymegi Kiss Pál felolvasta a demokratikus alapon egyesült ellenzék deklarációját. Erről szóló tudósításunkat lapunk más helyén közöljük. . -ng ? ?-..4 a mai nap p resid szerint csupán a házszabályrevíziós javaslattal foglalkozott a nemzetgyűlés. öt is.