8 Órai Ujság, 1924. december (10. évfolyam, 258-280. szám)

1924-12-02 / 258. szám

r Kedd, 1924 december 2. i Qfe»-iu--is.^fíí i I I Hl...............—É——— Részletfizetésre kabátvelour, kosztümszövet, öltöny- és vaglán­­kelme, vászon, zefir, batisztsifon, selyem, flaneil, kész női kabát és női fehérnemű. Miután ügy ,­ükünk nincs, olcsó árban Prmn Sándor divatáruházának részletosztálya VII., Király ucca 23. sz. 1»» udvarban! .vitv-fran­sessaBSI Megkezdték a Százszabályrevizió tárgyalását. n­yugodtan folyik a vita. — A Ház Elfogadta a mentelmi bizottság Javaslatát. A nemzetgyűlés mai ülése — Saját tudósítónktól. — A nemzetgyűlés mai ülését egynegyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A foly­ókon már előzőleg nagy érdek­lődéssel és izgalommal tárgyaltak a kép­viselők, vajjon mi lesz a mentelmi bizott­ság határozata a kivezetett képviselők ügyében. Az ellenzéki folyosón nem volt az az élénkség, amire egyesek számítottak, mert egyetlen szocialista képviselő sem volt a Házban. A nemzetgyűlés üléstermé­ben a jobboldalon és a középen éltek képviselők, mg a baloldal egészen üres volt. Csak később ment be a terembe Ugron Gábor, Meskó Zoltán és Lendvai István. A kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Rakovszky Iván belügyminiszter és Bod János pénz­ügyminiszter voltak jelen. Az elnöki bejelentések után Ru­binek István, a menelmi bizottság előadója terjesztette elő jelentését. — A november 28-án tartott ülésen — mondotta — a nemzetgyűlés több képvi­selőt utasított a mentelmi bizottság elé. A bizottság megál­lapította, hogy Györki Imre azzal, hogy e­lilik képviselőtársát súlyosan megsértette és amikor az elvet, a szót tőle moo­­nta, beszédét tovább folytatta, az elnöki érrel szemben renitens magatartást tanúsított. Szilás­yi Lajos ugyanebbe a hibába esett, mert amikor tőle is megvonta a szót az elnök, ő is tovább akart beszélni. Ezek a képviselők renitens magatartásukkal a tár­­tomlást lehetetlenné tették. Ekkor a nem­zetgyűlés Györki Imrét és Szilágyi Lajost két-két ízben is a mentelmi bizottság elé utasította. Ezeknek a körülményeiknek a megfontolásával a mentelmi bizottság a kö­vetkező javaslatot terjeszti nemzetgyűlés elé. A nemzetgyűlés Györki Imre és Szilágyi Lajos képviselőket a nem­zetgyűlés egymásután következő huszonöt üléséről­, Propper Sándor és Kabók Lajos képviselőket a nemzetgyűlés egymás­után következő huszonkét üléséről, Eszergályos Jánost, Payer Károlyt, K­atitz Gyula, Sütő József, Saly Endre, Farkas István, Szeder Ferenc és Marasits Géza képviselőket a nem­zetgyűlés egymásután következő husz üléséről, Peidl Gyula képviselőt pedig a nem­zetgyűlés egymásután következő tíz üléséről zárja ki, Hébert Ede képviselőt utasítja a nem­zetgyűlés, hogy a nemzetgyűlést ünne­pélyesen kövesse meg. (Általános helyeslés.) Javaslatot terjeszt elő továbbá arról, hogy Elnök: A mentelmi bizottság ülésén A nemzetgyűlés előtt ezt, mint ennek képviselője, Vargha Gábor terjeszti elő. A kisebbségi vélemény azt akarja bizo­nyítani, hogy a mentelmi bizottság javas­lata túlságosan szigorú. Azokat az esemé­nyeket, amelyek a nemzetgyűlés ülésén le­játszódtak, ő is rendkívül súlyosnak tartja, de a politikai rezon szempontjából helyes­nek tartaná az ítéletek leszállítását. Kéri a többségi pártot, hogy ezt a kérdést ne tekintse pártk-érdésnek. Na»»v felzúdulás támad erre a jobb­­oldalon. »m pártkérdés! — kiáltották. Vargha Gábor: Nem volt jelen azon az ülésen . . . Felkiáltások a jobboldalon: Azért beszél is­! (Nagy zaj). Vargha: A kerületében tartózkodott és ott az események Ik­re igen nagy megbot­ránkozást váltott ki. Ebben a kérdésben politikumot lát, mert összeesik ez az ítélet a há­zszabályrevizó tárgyalásának megkez­désével. Ezzel az ítélettel az a gyanú me­rülhet fel, mintha az egész azért történt volna, hogy az ellenzék a vitából kizá­­rassék. Nagy zaj és ellentmondások a jobb­oldalon és középen. Vargha Gábor: De látja azt a tendenciát is, amely a háttérben húzódik meg és a­mely megmagya­rázza azt a magatartást, a­mely a balszélső ellenzék eddigi magatar­tásában is megnyilvánult. Ez az út csak a forradalomhoz vezethet. Helyeslés:)­h­ans Alberttal együtt beterjeszti a kisebbségi véleményt. A javaslat előadója­­­rffy Imre, aki hosszabb beszédben indokolta a kormány házszabály revíziós javaslatát. Mielőtt az indokolást előterjesztené, ki­jeleníti, hogy beszédében teljesen tárgyilagos kíván lenni és a javaslat indokolása nem annyira a saját álláspontját fedi, mint inkább annak a bizottságnak a felfogását, amely a javas­latot részleteiben is letárgyalta. Beszéde során kifejti Örffy, hogy min­den modern állam törvényhozásának ma­gának kell megjelölnie a törvényhozói munka irányításának módozatait. Nem tisztán önérzetű kérdés az, hogy a nemzet­gyűlés magának vindikálja azt a jogot, hogy a házszabályait maga alkossa meg. Mikor a nemzetgyűlés ragaszkodik a jogá­hoz, csak alkotmányos jogával él. Ha ezt egy nemzetgyűlés nem teszi meg, vagy ha­bozik ezt met­ni, saját magának a sírját ássa meg. A XX-ik század magyar nemzetgyűlései­nek tárgyalásaiban jelentős helyet foglal­nak el a különböző házszabály-revíziós vi­ták. Már ez, a múlt is arra a meggyőző­désre bár bennünket, hogy a változó körül­mények indokolttá tették ilyen vitáknak újból való megindításait. Rámutat ezután az előadó arra, hogy Rakovszky István, az első nemzetgyűlés elnöke 1918-ban enunciációt tett, amelyben azt javasolta, hogy a Ház az 1908-as ház­szabályokat fogadja el. Rakovszky akkori­ban két szempontot javasolt irányelv gya­nánt: a szólásszabadság és a tanácskozás szabadságának biztosítása elvét. — Meg kell azonban jegyeznünk, — folytatja Orffy, — hogy Rakovszky István megfeledkezett a harmadik legfontosabb irányelvéről, arról, hogy igenis a nemzet­gyűlés házszabályainak biztosítaniuk kell a munkaképességet is. Hangsúlyozza, hogy semmiféle modern államban, de különösen a törvényhozási munka őshazájában, Angliá­ban, nem lehet azt a bizonyos junkuimot megtalálni a házszabályrevízió és az álta­lános titkos választójog között, mint azt nálunk kívánja az ellenzék. Az összes par­lamentek annyira követték Anglia parla­menti rendszerét, hogy ma már mindenütt csaknem közös alapon vezetik a tárgyalá­sokat. Az a javaslat amelyet most indokol meg a Ház plénuma előtt, szorosan véve kompromisszumos javaslatnak tekinthető, amely számol a jelenlegi közjogi helyzettel. Ha a régi házszabályokat vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy azoknál fő szempont volt az osztrák politikához való állásfoglalás.­­ Mindig kellett ugyanis, hogy nyitva maradjon egy ajtó a nemzeti akarat meg­nyilvánulása és egy esetleges nemzeti obstrukció számára. A szólásszabadságnak az az értelmezése, amely magában foglalja a teljes korláttalanságot, egyik modern államban sem található meg. A szólássza­badság csak addig terjed, amíg a kritika igazán csak szabad kritika marad. A mos­tani házszabályrevíziós javaslatba átvették az 1913-as házszabályokból a technikai obstrukcióra vonatkozó részt, de nem vet­ték fel a tárgytól való eltérésre vonatkozó rendelkezéseket, a tanácskozóképes­ségre vonatkozó létszámot és az említett javas­lattal szemben a mostani javaslat tizenkét órában szabja meg a maximális tárgyalási időt.­­ Az a körülmény, hogy bizonyos idő­beli korlátozást állapítottak meg az inter­pellációknál nem lehet sérelmes, miután meg van adva a lehetőség a minimális idő­től való éltől való eltérésre. A vita korlá­tozása csak az általános vita nyolcadik napján kérhető, akkor is csak annyiban, hogy a szónokok beszédét egy órára kor­látozzák. Most az a nóvum, hogy anyagi szank­ciókkal van összekötve a fegyelmi jog, a­mely szerint kéri, hogy Szilágyi Lajos és Györki Imre képviselőket hat napra, Peidl Gyulát egy napra, a többieket pedig, akik huszonkét és­oúsznapos kitiltásban részesül­tek, három napra tiltsák ki. Különben az előadói javaslatot többi ré­szében elfogadja. Az elnök ezután minden képviselő ügyé­ben külön-külön teszi fel határozathozatal végett a kérdést s a nemzetgyűlés egyhangúlag az elő­adó javaslatát fogadja el. Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója jelent­ be ezután, hogy Baross János mentelmi jogánál­ több megsértését jelentette be. Kéri ezek kinyomatását és sz­étoszlását. A nemzetgyűlés ilyen értelemben határoz. A Ház ezután áttér a napirendre. Bethlen István gróf miniszterelnök a Ház pénteki ülésén, mint ismeretes, vissza­vonta mindazokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány már benyújtott, de a nemzetgyűlés még nem tárgyalt le. Ilyenformán lekerültek a napirendről azok a javaslatok, amelyek a tárgyalási sorrend szerint a házszabályrevízió előtt kerültek volna le tárgyalásra s zárt ülésekre vonatkozó fegyelmi jogot is feltélenül be kellett vezetni. Ezek voltak a javaslat legfontosabb részei. Ha meggondoljuk azt, hogy az összes modern államok milyen házszabályokkal rendelkeznek, megállapíthatjuk, hogy a mienk már elavult. Ezt a javaslatot lelki meggyőződésükből készítették el s kéri a baloldalt, hogy ezt az anyagot egy magas nívóján vita során tárgyaljuk le. Kéri a javaslatot általánosságban elle­­nadni. (Helyeslés jobbról és a közepén.) Elnök ezután az ülést öt percre felfüg­geszti. Félórai szünet után háromnegyed 1 óra­kor nyitotta meg Huszár Károly elnök az ülést. Az első szónok Griener Miklós. A parlamenti élet álta­lános alakulását s a külföldi államokban elért változásairól szól először. Spencer egyik mondását citálja, amelyből a kis­ántán­­ parlamenti életének hamis formá­ját bizonyítja, majd rámutat a Mussolini által megindított olasz mozgolódásokra, a törökországi detronizálásra és a spanyol­­országi katonai puccsra. Ezekből azt a következtetést vonja le, hogy mindenütt az egyéni diktatórikus irányzatok akarnak felülkerekedni Ezek után szomorúan állapítja meg, hogy nálunk a parlamentarizmus nagy válság előtt áll és olyan beteg, hogy szanálásán legkiválóbb férfiasok fáradoznak nagy ne­hézségek közepette. A komoly parlamenta­rizmus nem bírja el azt az alakulását a pártok­tnik, ami nálunk van. A kormány rovására írja ,hogy rendeleti úton szabá­lyozta a választást és ezzel megbénította a szabad akarat tiszta kifejezhetőségét. A nemzetgyűlés a mai napig sem legalizálta magát. Megjegyzi, hogy a kormány sok­szor annyi időt sem adott a­z ellenzéknek, hogy egyes javaslatokat behatóan áttanul­mányozhassa. Kérdezi, várjon miféle véleménye lehet a magyar közönségnek a nemzetgyűlésről, ha mindig a legborzasztóbb dolgokat kell olvasnia a tárgyalásokról. Itt okvetetlen­­kednek, civakodnak, renedtlenkednek. A gyermekes közbeszólás már annyira elha­rapódzott, hogy ma­holnap már nem is lesz lényeges, hogy mit beszélnek a szóno­kok, hanem az, hogy mit mondanak a közbeszólók. Azt kell hinni, hogy politikusaink jobban gyűlölik egymást, mint ahogyan szeretik a hazát. Beszédek hangzanak el, amelyek tele van­nak rágalmazással, becstelenítéssel. Olyan ez a hang, hogy a külföld m­ár-már azt hiheti, hogy itt csupa szélhámos él. Talán őt is a panamisták között fogják emlegetni, mert valóban ő is ajánlott egy-két szegény embert a kiviteli engedélyek idejében. De csak azért nem támogathatott többet, mert többen jöttek hozzá. Az egész világ sóvárogva figyeli na­ponta f­lekzetü­nket, a nemzetgyűlés az a reprezentatív testület, amelyről a külföld képet alkot magának Magyarországról. Súlyos tény, ho­gy olyan dolgok, ame­lyek a nemzetet nemesítik, mint például kultúra, művészet, tudomány, nem érdek­lik a magyar népet, csak a politika. Nemcsak a szuverenitás mértéke teszi naggyá a parlamentet, hanem az, hogy mi­lyen erkölcsi és szellemi munkát t­ud pro­dukálni. Hangsúlyozza, hogy egészen ellen­tétes világnézetű politikusok is meg tudják érteni egymást finom, írói fegyverekkel. (ügy van!) Az elnök az ülést a szónok kérelmére néhány percre felfüggeszti. Azután Griger Miklós azt fejtegeti, hogy azoknak a képviselőknek eljárását, akik a parlament nívóját lejáratják, elítéli még azért is, mert ezzel az ország hitelét is rontják. Bizonyos körök nem tudják meg­bocsátani, hogy egyesek elég erősek voltak az ország keresztény jellegét biztosítani s kifejezésre juttatni. Ezeknek a köröknek a keresztény gondolat ilyen hirdetése soh­­­sem volt szimpatikus Azok a képviselők, akik mindenekfelett az általános titkos vá­lasztói jogot követelik, gondolnak-e arra, hogy eddigi magatartások éppen a demo­kráciát járatják le. Gondolnak-e arra, hogy a demokrácia nem elvadulást jelent s nem gondolnak arra, hogy a parlamentarizmus elvét nemcsak XVI. Lajos-féle eljárással, de olyan jelenetekkel is meg lehet sérteni, mint amilyeneket a magukat proletárok­nak nevező, de tisztességes polgári sorban élő képviselők rendeztek. A népképviseleti rendszer szempontjából nem helyeselné a szocialisták erőszakos kizárását a parla­mentből, de kérni szeretne valamit tőlük. Ma idejutottak s a parlament elpusztul, vele ők is elpusztulnak s illeszkedjenek bele abba a keretbe, amelyet a törvényho­zás erkölcsi mentalitásánál­ lehetne nevezni. Grieger Miklós beszéde során fölveti a kérdést: szükség van-e a házszabályok re­víziójára vagy sem. Igenis, — mondotta — indokoltnak tartja a házszabályrevíziót már csak azért is, mert most már a tár­gyalási hang és modor oly tűrhetetl­enné vált, hogy félő, ha ezen nem változtatunk, kivetjü­k a törvényhozást sarkaiból és a nép lelkében megássuk a sírját a parla­mentarizmusnak. Ha nem változtatunk ezeken az állapotokon, egy szép napon, alulról előtörhet a nyers erő, mely a köz­vélemény tetszése mellett kergeti szét a nemzetgyűlést. A javaslatnak a vita korlátozására s a kid­ürre vonatkozó részét nem teszi ma­gáévá. Hosszan kitér arra, hogy a nemzet­gyűlés eddigi tanácskozásai soha nem vol­tak obstrukciós jellegűek. A vita korlátozás­­áról és a klofürről csak akkor lehetne be­­­zélni, ha ennek meglenne az előfeltétele: az általános, titkos választójog. Ami a rend­­fentartásra vonatkozó intézkedéseket illeti, azokat örömmel üdvözli és meg is szavazza, de­­ javaslatot ebben az alakjában általá­­nosságban nem fogadhatja el. , Ezután Karaffiáth Jenő szólalt fel. Nemzeti érdeknek tartja, hogy a legna­gyobb körültekintéssel kezeljék a házsza­bályok kérdését. Nálunk­ fenforog annak a veszedelme, hogy az események alakulása megzavarhatja törvényhozásunk alkot­mányos működését. Nemzetünk vérmér­sékletében Trianonban kétségtelenül nagy fordulat állott be. Számolnunk kell ezzel az új helyzettel nemcsak odakint, de itt benn a parlamentben is. Amikor házsza­­bályrevízióról beszélünk, igen sokszor hi­vatkozás történik az angol alkotmányra és parlamentarizmusra. Ilyen alkalmakkor mindig az a tiszteletreméltó törekvés nyi­latkozik meg, hogy a parlamenti képvi­selőtestületnek meg kell adni a lehető­séget a tanácskozásra, azaz törvényhozás nyugodt lefolytatására. Ha ezt a célt el lehet érni egyébként is, akkor nincs szük­ség semmi különleges eszközre. Ellenkező esetben azonban szigorúbb rendszabályok­hoz kell nyúlni. Karaffiáth Jenő beszédében visszapillan­ts í­vet az angol klotikr történetére. Az angol klotűrnek — mondotta — sok év­tizedes története van. Ez a kérdés különö­sen 4—5 évtizedde­l ezelőtt vált sürgőssé Angliában. Felsorolja azokat a körülmé­nyeket, amelyek az angol házszabályra ví­zióra vezettek. A klotürnél Angliában­ eleinte úgy jártak el, hogy a kormány be­jelentette a Háznak a javaslat sürgőssé­gét. Ekkor 40 képviselő a kormány mellé állva megszavazta­­ a sürgősséget, amivel egyidejűleg a parlament elnöksége már jogot is nyert arra, hogy a vitát akkor, amikor a renitens szónok hosszúra akarta nyújtani, elnöki intézkedéssel bezárják. Hasonlóan fejlődött ki a klotár alkalma­zása az összes európai parlamentekben. Az angol parlamentet megillette a teljes fegyelmezési jog és Anglia sohasem rettent vissza a legszigorúbb eszközök megragadá­sától sem­, hogy a szabadságellenes maga­tartásokat megakadályozza és megtorolja. Ezután összehasonlító statisztikát olvasott fel, amelyet a gyorsiroda tagjai készítettek el és amely pontos kimutatásokkal, még­pedig általános ülésekkel és a parlamenti napló oldalszámaival mutatja be a régi képviselőhöz és a mostani nemzetgyűlés munkája közötti különbséget. Eszerint a parlamenti napló oldalaiban kifejezve az átlag­szám a képviselőháznál 22,6, míg a nemzetgyűlésnél 32. A mai körülmények között okvetlenül szükségesnek tartják a házszabályrevíziót és ezért a javaslatot ál­talánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezután Hegymegi Kiss Pál felolvasta a demokratikus alapon egyesült ellen­zék deklarációját. Erről szóló tudósításunkat lapunk más helyén közöljük. . -ng ? ?-..4 a mai nap p resid szerint csupán a házszabály­­revíziós javaslattal foglalkozott a nemzetgyűlés. ö­t is.

Next