8 Órai Ujság, 1924. december (10. évfolyam, 258-280. szám)
1924-12-25 / 277. szám
Csütörtök, 1924 december 25. Izgalmas küzdelem az oroszokká ameddig az összes üvegek egy aránylag kis helyre összpparositani tudják tüzüket és ily ha ' Irámassá tudják a zárótüzet tenni, addig nem lesz baj! De mi lesz akkor, ha az ellenség az egész arcvonalon egységesen támad és enne- kém kedves ütegemmel az egéz arcvonal elé kell zárótüzet adni? Mi lesz akkor? Egész sereg orrvonalamon csak tüzérségi küzdelmek. A tegnapi küzdelmemben 48 emberemet, közölte tizenegy 101-est vesztettem! A XXV. tartalék hadtest parancsnokánál, General Seutnant Freiherr von SUchthofennál, finom vacsorát szolgálnak és azután vasúton Borsára utazóin. József főherceg háborús naplójának alábbi érdekes részletét bocsátotta a 8 Órai Visán rendelkezésére: Irta: József főherceg. Hahó, 1917. 11/25. Heves hóvihar Ki sok hideg mellett volt ma egész nap Ilii kísérőm Midim szürkülni kezdett, automobilon Kojmániákon át egy szép erdős völgyben a XVereit Debrijnek északi partjához siettem. Onnét a , úti. ezred segédtisztjével a német 157. ezred zászlóaljparancsnokságához gyalog tö.kapasz- kodtam. A hó több mint négy méter mély. Elragadóan fenséges a téli álmukat alvó jeges , Kárpátok fagyos képe. A zászlót*jparancosok- ság egy föl-.'geen szép sötét ösfenyvesben van. Hihetetlen pusztítást vittek véghez benne az orosz gránátok. Ott létem alatt nem lett az ellenséges tüzérség. Körülbelül 250 lépésre nyugatra áttól a helytől, ahol tegnap fejőttem az állásból, ma folyiáltam állásszemlé-met. Ez is kitűnően van kiépítve, mint a 22. német tartalékezredé. Az állás egy fix 800 lépés széles, a németek által e célra készelért vágásöv szélén húzódik el. Ezt határozóban kifogásolom, mert jobb célt, mint ezt a vágásövét, az orosz tüzérségnek nem is lehetne mulatni. A vágás mint szabad előterep fekszik az állás elött. A keresztül-kasul heverő nagy fenyők nagyszerű természetes akadályt képeznek drótakadályainkon túl. Azt tanácsolom az ezred és a zászlóaljparancsnoknak, hogy a törzseket tüskés dróttal össze-vissza kötözzék össze, helyezzenek aknákat oda, melyeket az állásból villannyal lehet gyújtani, csináljanak a tágas szélén az állófákba faaknákat. Az 1216-tól északra igen vizenyős, mondhatnám mocsaras hely van, ott van a híressé vált német „Holzsteising", mert a kiválogatott orosz lövészek kitűnően lőnek minden egyes mutatkozó emberi alakra. Elrendelem, hogy az engem kisérő urak vagy kerülő utun térjenek ki e veszély elöl, vagy száz lépésre egymásután egyenként kövessenek, én azonban elvi okból az egész állást végig fogom gyalogolni Mit gondolnának a német tisztek és a legénység, ha a vitéznek ismert tábornok nem merne egy kissé veszélyesebb helyre is elmenni és kikerülné azt. A zászlóaljparancsnokoknt az egész „faállást“ végigjárom, több fényképet csinálok. Kevés lövés csattan és az orosz golyók csiperegnek vagy a gerendázatba ütődve esetlegnek. A legénységgel beszélek. Súlyos küzdelem a „Kikirikin“. Bizony ezerszerte rosszabb, veszélyesebb helyeiken jártam már. Az állás végén a németektől elbúcsúzók és a lehető legjobb benyomással folytatom utamat a 29. saját ezredünkhöz. Az első zászlóalj parancsnoka jelentkezik. Itt is kitűnően kiépített állásokat találok és itt már szabad, nyílt terepen vannak árkaink. A Voronenka vidékén az orosz tüzérség és aknavetők mindennapi tüzelésétől sokat szenvednek. Az orosz itt elég közelre tolta elő magát és nagyon erős támpontokat épített főleg a Voronienka-alagút fölött, amelynek keleti vége orosz, nyugati vége pedig a mi birtokunkban van. Itt mindenütt egy kopár magaslaton van állásunk és a rétegvonalon húzódik. Az orosz, tüzérség okozta nagy károkat folyton javítani kell. Pillanatnyilag csend, van ugyan, de a Tatárhágóról azonban határozottan hallani a pergőtüzet. Biztosan ismétli az orosz legnépi hiábavaló támadásait. Megnézem és megkóstolom a menázsikat, elbeszélgetek vitézeimmel, többeket földi szitok vitézségi érmekkel, így megyünk a Woronienkáig az állásba és azontúl egy magaslatra. Innét a Wozna- Presukát látom. Ott a „Kikirikin" (az előretolt támpontot így nevezik 101-es bakáim) az én két bős 101-es századom a legsúlyosabb küzdelemben állanak. Több orosz zászlóalj rohamozik és részben betörnek állásainkba, ahonnét azonban elkeseredett kézi tusában Egy magaslatra fölsielek! Minden füstbe és gőzbe burkolva és a hegyek csak úgy zengenek a hatalmas lövegtűztől. Nem látok semmit! Miért nem lehetek most ott? Az én szeretett magyar hőseimnél, a 101-eseknék Sagaszerdessel Rahóra megyünk, hol a jelentés már vár, hogy az utolsó támadás is összeomlott és vérbe fojtattatott. Állásaink változatlanul a kezünkben, vannak. Bizony, verik ki►két a számiakul hatottak közül. Látom tartalékomat a heves ellenséges tűzben elesietni és látom amint a már-már rossz fordulatot vevő küzdelem a javunkra dől el. Jó távcsövemmel úgy látok mindent, mintha közvetlen közelben volnék; igaz ugyan, hogy nem is vagyok nagyon messze onnan. Megállapítottam, hogy én nálam minden tíz lépésre egy ember pit. Ez igazán a legkomolyabb aggodalmakat kelti bennem. Mert bármily hősiesen küzdjenek is csapataink, mégis egy erélyes és nagy tömegekkel vilt ellenséges támadás esetén aligha volnának képesek hoszszabb ideig ellenállni. Egy életveszélyes szánkóul. Míg a küzdelmet nézem, az oroszok erős géppuska és gyalogsági tűzzel elárasztják a 29-eseink állásait. Egyes gránátok hozzánk is eljutnak. Ott a Wyzna-Preluksin pedig újból dübörög a pergőtűz, amelyet vadon ordítva visszhangzanak a végtelen völgyek. A Sumarom is teljesen füstbe van burkolva és az erdőből mindenfelől kis lángok csapnak föl. Az oroszok Urra-urra-Urta kiállásait elmosódva idehozza a szellő. Visszafojtott lélegzettel figyelem az egyre sürűsbödó füstöl, azt remélve, hogy majd még valamit láthatok a heves tusából. Midőn alábbhagyott, a százados zászlóaljparancsnokkal visszamentem a Woronienkára. De kéziszánkóba ültünk ketten és az ő vezetése mellett a meredek parton lefele repültünk. Messziről láttam már, hogy egy éles kanyarulat közvetlenül egy a mély szakadékon átvezető kőhíd előtt van. Láttam, hogy óriási sebességünk mellett át fogjuk a kanyarulatot ugrani és egész szánkónkkal a mélységbe zuhanunk. Botommal annyira fékeztem, amennyire erőm engedte. De botom eltörölt! A kanyarulatot nem tudjuk megtenni! Hogy a nagy eséstől megmeneküljek, hányát ledobom magam a szánkóból. Néhány erélyes bukfencet csinálva, a mély hóba nyakig beleestem. A százados a szánkónál felborult, egy árokba megakadt és a szánkó üresen a mélységbe zuhant. Lena páncélháznál telefonhír vár rám, hogy dicső 101-seink a teljesen betenyelövészárok helyén három hatalmas ellenséges támadást vertek vissza. Most estefelé lecsöndesült minden. A 101-eseknek meg a német 157-eseknek dicsőségteli napjuk volt, így most a 34. saját s a 117. német hadosztálynak úgyszólván az egész tűzvonalán végig jártam. Majdnem mindenütt magasan az oroszoké fölött van a mi állásunk s kevés kivétellel (Kukul!) igen jól van kiépítve, de rendkívül gyengén van megszállva és úgy a hadseregnek, mint nekem egy ember tartalékán!; sincs, menetalakzatokból eltekintve, ezeket nem lehet tartaléknak számítani, mert kizárólag a veszteségek pótlására alkalmazhatók, ha lelkiismeretes vezetés kezében vannak. Részleges támadásokat, legyenek bármily túlerejűek, majd csak visszaverjük valahogy, de arra, hogy összes hadseregeim ellen vitt egysége támadást feltartóztassunk, nekem legalább is két hadosztály tartalékra van föltétlenül szükségem, egyik a 7. hadseregé lenne, a másikat az 1. és Gorok mögött tartanám készenlétben. Enélkül nem állhatok jót az Erdély és a Máramaros biztonságáért. Ezt már számtalanszor jelentettem az ÁOK-nak. Amit az orosz cárnak kellett volna látni éjszakánként. A dandárparancsnokságnál egy kis erdőőri lakban étkezünk. Ezalatt füzreségem hatalmas zárótüzet ad, megint ordít a visszhang az öszszes völgyekből és az orosz pergőtűz úgy dübörög, mintha ezer gyorsvonat futna be egyszerre egy nagy födött pályaudvarra. Telefonkérdésemre azt felelik, hogy már előbb visszakergetett orosz támadás ujult erővel megindult a 101-esek és a német 157-esek ellen. Temérdek orosz hever állásaink elött s az erdő csak úgy zsong a haldoklók és sebesültek jajgatásától. Szegények ott fognak megfagyni, hisz annyit nem is lehet elhordani. Úgy, mint I reggel láttam a drótakadályban, ott, ahol tegnap támadtak, egy holt lisztet félig állna oszloppá fagyva lógni, kezében a revolvere, mellette és körülötte lógnak halott emberei, úgy, ahogy a drótba akadtak, midőn a golyó átjárta testüket. Azok, akik közelből ládák, azt mondják, hogy megrázóan borzasztó kép, amely büntetésért kiált égbe azok ellen, akik a háború folytatását erőszakolják. Bár látná minden éjfél a cár ezt és kísérne a kép öt haláláig, az ő halottjait, akik itt drótra fagyva, nagyra látott, eltorzult szájjal, némán kiáltanak átkot feléje! SZAKORVOSI rendelőintézet ill. Dohány ucca 39. Bondel Al-ig és 17-ig Magyarország ünnepi éve a Jókai-centenárum, Rákosi Jenő, Wassics Gyula báró, Kertész K. Róbert, Szász Károly, Komor ilyaia a Jókai-ünnepségek előkészületeiről. — Jókai opera, ujókai-aarab, fóliax-film készül. — Saját tudósítónktól. — Az egész magyar nemzet hálás kegyelet- tel és nagy múltjához méltó pompával Ívé- szül Jókai Mór centenáriumának megüti- népiesére. Irodalmi és tudományos testük:- ! leink, művészeti és kulturális intézme- I nveink, a hatóságok úgy a fővárosban, mint a vidéken, méltó módon akarnak kifejezést adni a legnagyobb magyar regényíró születésének századik évfordulóján megemlékezésüknek. Alakat- centenárium alkalmából 1925-ben sorozatos ünnepségek lesznek mindenütt és ezek az ünnepek bizonyítani fogják azt, hogy a magyar nemzet a megpróbáltatások mai nehéz éveiben, kifosztott, megcsonkított voltában is tudja, érzi, mit köszönhet Jókai Mórnak, tudja, érzi, hogy a magyar kultúrának egy olyan ünnepe lesz a jövő esztendő, amely az egész világ előtt újra bizonyságot fog tenni a magyar nemzeti kultúra elpusztíthatatlan őserejéről. Nagyszabásúvá akarja tenni az emlékünnepségeket a magyar nemzet, hogy azok révén is íj erőt, új lelket, új bizodalmat, új hitet keltsen a magyar kultúra jövendőjében. A fiókosi Jenő elnöklete alatt működő Jókai-emlékbizotttság már hetek óta lázas előkészületeket tesz, hogy a bizottság ülésein megbeszélt programul megvalósítása minél jobban sikerüljön. A Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia, többi irodalmi testületeinek, a Kisfaludy-, a Petőfi-Társaság, színházaink, elsősorban a Nemzeti Színház és az Operaház Jókai-ünnepeinek programmja is csaknem teljesen kész. A Jókai centenárium ünnepi előkészületeiről mindezeken a helyeken részletes tájékoztatást szereztünk, amelyekről az alábbiakban számolunk be: Rákosi Jenő, a Jókai Mór-emlékbizottság elnöke a következőket mondotta munkatársunknak: — A Jókai-bizottság már hetek óta tárgyalja a centenárium programmját, amelyet különböző albizottságokra osztottan dolgoz ki. Ezek az albizottságok hetenkint összeülnek és beszámolnak munkájuk eredményéről. A legközelebbi plenáris ülésen, amely a karácsonyt követő napokban lesz, fogom csak látni, mit végeztek eddig a bizottságok, de úgy tudom, hogy a legtöbb bizottság már részleteiben iskidolgozta a reá bízott programmal. A Magyar Tudományos Akadémia, mint már röviden jeleztük, 1916. évi május 10-én nagygyűlést tart, amelyet teljesen Jókai emlékének szentel. Az ünnepi ülésen Berzeviczy Albert elnök mond megnyíló beszédet. Az elnökség felkérésére Rákosi Jenő tiszteletbeli tag mondja az ünnepi beszédet. Megyessy László rendes tag pedig Jókairól szóló irodalomtörténeti és esztétikai tanulmányait fogja felolvasni. A Kisfaludy-Társaság ünnepi készülődéseiről Szász Károly dr. főtitkár a következőket mondotta munkatársunknak: " A Kisfaludy-Társaság jövő évi ünnepi közgyűlését, amelyet maddig a Kisfaludy Károly születésnapját követő vasárnapon, a jövő évben tehát február 8-án fog megtartani, teljesen Jókai emlékének szenteli. A közgyűlés elnöki megnyitóját Jóka Mórról Berzeviczy Albert tartja, utána a titkélt előterjesztés jelentése során én fogok megemlékezni Jókai Mórnak a Kisfaludy Társasággal való összeköttetéséről. Havas László és Takács Sándor ünnepi tanulmányaikat olvassák fel Jókairól, Sajó Sándor pedig Jókairól szóló ünnepi költeményét fogja előadni. A Petőfi Társaság, mint ezt Szávay főtitkár nekünk mondotta a következő évben valamennyi ülését egy Jókai tárgya ponttal vezeti be, merévi: lö-iki nagygyűlését pedig teljesen Jóka Mór emlékének szenteli. Ennek a nagygyűlésnek a programmja, szónokai még nincsenek megállapítva. A társa ág képviselteti magát a vidéki nagyobb városokban tartandó Jókai-ünnepeken is, kiküldői tagjai útján. Legközelebb Új-Komáromban Pápán és Győrött lesznek ilyen ünnepek. A Szent István Akadémia harmadik irodalmi bizottsága egyik ülése teljesen Jókai emlékének fogja szentelni S ezen az ünnepi gyűlésen valószínűleg Segyessy László tart majd irodalomtörténeti és esztétikai méltatást Jókai Mórról. Ifjabb Wlassics Gyula báró, az állami szintűrak főigazgatója az Operaház és e. Nemzeti Színház Jókai-programmját a következőkben ismertette munkatársunk előtt: — Az Operaház mindekkelőtt a Cigánybáró reprizére gondol, amelyet díszelőadás keretében mutatnak be. A kivitel stádiumában van az az érdekes terv is, amelynek eredményeképpen a közeljövőben valószínűleg ti zen ennivel gazdagodik a magyar operairodalom. Jókai regényeiből, vagy valamelyik regényéből operát hatunk, amelyek szövegét a kiszemelt szerzők, akik azonban nevüket még nem akarják nyilvánosággal közölni, csaknem teljesen elésztettek már, a zenei rész kidolgozására pedig neves magyar zeneszerzőket kértünk fel. Felmerült egy nagyszabású jelmezbál gondolata is. :ur.ívben Jókai regényalakjai jelennének meg korhű jelmezben, kérdés azonban, megváló álható lesz-e ez, miután ez igen nagy kölségeket igényel és az opera nézőtere is pódium felállítását tenné szőkngessé. A Nemzeti Színház 1925 február 18-án Jókai születé-napjának 100 ik évfordulóján ünnepi diszelőadési tart, melyen a Szigetvári vér tavakat adja elő Később, a szezon folyamán uj bianéban és uj rendezésben szinki-hozuk az irancmlurt és ezenkívül lesz egy Jókai-mail lilénk, aimlvet vagy a Nemzeti Színházban, vagy a Kamara Színházban tartunk. A Jókai-emlékbizottság színházi albizottsága részéről azt az információt kapták, hogy úgy az állami, mint a magánszínházak kivétel nélkül. Unyai Jókai-előadást tartanak a centenárium évében, a színházak azonban nem egy napon tartják meg ezeket, hanem a szezon folyamán. A Színházi Bizottság Komor Gyula útján érintkezésbe lépett a budapesti színigazgatók OrszágosSzövetségével, amely most Mutatja az egyes színházakkal tárgyalásait,ez előadásokra vonatkozókig. Az állami színházak fentebb ismertetett programai, tervezetén kivül a magánszínházak terveiről a következőket közölhetjük: — A magánszínházak kivétel nélkül megyinneniiktokai születésének 1(10-ik évfordidőjét és éppen most foknak a tárgyalások az egyes színházakkal arról, hogy milyen formában történtek ez Azok a színházak, amelyeknek Jókai-darabjai vannak, valószínűleg ezeket fogják előadni, így Például a Magyyar Színház az Új földesurat és a Belvárosi Színház talán a Magyar nabubot mutatja majd be. Lehet,hogy a Magyar Színház ad azonkívül egy újabb Jókaidratében az útban még nincs végleges döntés, tében azonban még sincs végleges döntés. Azok a színházak, amelyek nem adnak elő Jókai-darabot, vagyJókai-estét fedeznek, vagy pedig ifjúsági előadás keretében tartsanak Jókai-önnel.: I. Aigszínház valószínűleg Jókai: Melyiket a kilenc közül:' cimil darabját fogja előadni, amelyet .Jókai maga dramatizált hasonló novellájából és amely régebben már szinte került a Vígszínházban Hegedűs Gyulával a főszerepben." Kertész K. Róbert államtitkár, az emlékbizottság filmbizot'ságáncik elnöke a következőket mondotta munkatársunk'* nak: — A filmbizottság tagja'.kv'. k egy alkalmi Jókoi-tUm elkészítésével. A film egylet vonósos lesz, mintegy 350 méter hosszú. A film elkészítésével megbízottak most dolgozzál ki a filmscenáriumot és a legközelebbi ülésükön fognak beszámolni végzett munkájukról. A vidéki színházak kivétel nélkül ünnepi előadást tartanak Jókai emlékezetére. 5