8 Órai Ujság, 1925. február (11. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-18 / 39. szám

6 IU­REIC A nagy virradat. Irta Lampérth Géza. Száz évvel ezelőtt... A kard zsarnoka. Napóleon után — a bürokratazsarnok, Metternich csillaga is hanyatlóban az európai firmámon tűmön. A magyar politikai horizonton tündöklő csil­lagképek jelentkeznek: Wesselényi, Szé­chenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, a nagyob­bak. Mellettük, mögöttük rajával a kiseb­bek. Hosszú, álmos tespedés után hirtelen friss nemzeti nekilendülés. A száműzött magyar nyelv elfoglalja­­jogos helyét hiva­talban, közéletben. Nagy, lázas reform­­munka ég az országgyűlésen, a vármegyé­ben, amelyek Bars vármegye bátor kezdé­sére egymásután szállnak szembe a meder­­nichi zsarnoksággal. Deák megismétli Zrigyi intelmét a nem­zethez: ne bízzék senkiben, csak magában, Széchenyi szavára csákányok döngetik, fe­szítő vasak tágítják a Vaskaput a magyar hajózás számára. Pest és Vác között rakják le az első gőzvasút fillert. Szabályozzák a rakoncátlan Tiszát, hogy áldott melléke béka helyett búzát teremjen. Védegyleteket alakítanak a honi ipar védelmére. Honnét a szent ébredés? Ki verte föl tespedő álmá­ból a nemzetet? A nemzeti lélek örök harsonája: az iro­dalom. Éppen a zsarnok reakció várában, Bécs­ben zendült föl először — már mintegy fél­­századdal előbb — a szent kürt a gárda­­kaszárnya falai között. A szabolcsi dalia, Bessenyey György zendítette meg. Zenget­ték tovább Gvadányi, Orczy, Dugonics, Cso­konai, a két Kisfaludy, a magyar költészet,­­ a Budai testvérek. Virág Benedek, Mor­vát Árpád. Kazinczy a magyar történelem és a magyar nyelv lelkével. Mind harsányeb­­ban harsog a szent kürt. Berzsenyi ajkán mennydörgéssé keményed­ve: „Romlásnak indult hajdan erős magyar . .Kölcseyén imádságé lágyulva: „Isten áldd meg a ma­gyar .. 1823-ban buzog föl Kölcsey lelkéből a nemzet imádsága s két év múlva 1825-ben a mágnás huszárkapitány, Széchenyi István gróf, életre kelti a nemes testőr, Bessenyey Györg­y legszebb magyar álmát, a m­agyar nyelvművelő társaságot — az Akadémiát. Ugyaneben az esztendőben, mikor a jobb­ belátásra tért király engesztelő szavakkal a nagy reform-országgyűlést Pozsonyba ösz­­szehivja, a tolnai halmokról fölzendü­l Vö­rösmarty érccsengésü lantja s a „Zalán fu­tásáéban régi dicsőségünk tündöklő képeit idézi az éji homályból ébredő nemzete elé. És, mintha Kölcsey imádsága áldott meghallgatásra talált volna, mintha csak­ugyan megbű­nhödte volna már nép a múltat s jövendőt, a szent munkazajtól esöngő magyar virradóiban — hogy meg ne bénuljon a szárnyaló nemzeti lélek, meg ne fáradjon a dolgos magyar kéz , íme, édesszaru­ pacsirták emelgetik szárnyaikat szerte a magyar mezőkön, a magyar rögből száll föl valamennyi és igyekszik a magas­ságok felé. .. A ngysza­lontai nádfödeli parasztházból indul az egyik, a rimaszombati csizmadia­­műhelyből a másik, a kiskőrösi mészár­székből a harmadik és a révkomárom­i ne­mesi kúriáról a negyedik: Arany János, Tompa Mihály, Petőfi Sándor, Jókai Mór. Ez utóbbi éppen száz éve: 1825 február 18-án. Am­ikor e napon az ő emlékére szente­lünk ünnepet, emlékezzünk a száz év előtti nagy virradatra azzal a szent hittel, hogy a­­Wesselényeik, Széchenyiek, Kossuth­ok, — Aranyok, Petőfiét, Jókaiak nemzetére e mai nagy éjszaka után is föl fog ragyogni a nagy magyar virradat! — A kormány az egri károsultak segé­lyezéséről. Ismeretes, hogy Eger várost és környékét a földrengés nagy elemi károk­kal sújtotta, ami több mint tizenöt mil­­liárdra teh­ető. A kormány arra való te­kintettel is, hogy a földrengés károsultjai a legszegényebb néposztályból valók, a sürgős segítség szándékával bizottságot küldött Egerbe, hogy az állapítsa meg, hogy mily összegű segélyezésre van szük­ség a hajléktalanná és kenyörtelenné lett károsultak ínségének enyhítésére. A pénz­ügyminiszter hír szerint egyelőre néhány milliárd korona kölcsönt fog az egri bankok útján a károsultak segélyezésére fordítani. Egerben azt remélik, hogy ez a kölcsön legalább hat-hét milliárd lesz, amivel sürgősen megindítanák a földren­gés okozta károk eltakarítását és a meg­rongált házak renoválását. — Változékony, hűvösebb idő. A Meteoro­lógiai Intézet jelenti: Az egész nagy depresz­­sziórend­szer Európa nyugati felén északabbra húzódott­. Főminimuma Skócia táján van. Az olaszországi minimum Nyugatmagyaror­­szágon vonult el északkelet felé. A keleti nagy légnyomás gyengülni látszik. A hőmér­séklet legmagasabb a Kárpátok vidékén. Ke­leten az idő állandóan száraz, nyugaton a le­csapódások gyakoriak. Hazánkban a Dunán­túlon voltak kisebb esők. A hőmérséklet még abnormálisan magas, időprognózis. Változé­kony idő, lassú hósülyedéssel és helyenkint kevés esővel.­­ Segélyt kérnek a nyugdíjas közalkal­mazottak. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének küldöttsége járt ma Neményi Imre nyug­­államtitkár vezetésé­vel Almásy László a párt ügyvezető elnöké­nél. A nyugdíjasok számára ugyanazoknak a segélyeknek a kiesztöözölést kérte, mint az aktív szolgálatban álló közszolgálati al­kalmazottak élveznek. Almásy László a kül­döttség előtt kijelentette, hogy a kérést szociális és humánus szempontból méltá­nyosnak találja és a párt részéről a legme­legebb támogatást helyezte kilátásba. Tisz­tában van ugyan a párt azzal, hogy­ a pénz­ügyi határok csupán bizonyos lehetőségeket szabnak meg, azonban a kereteken belül a társadalom e leggyengébben dotált réte­gének segítségére kivánnak lenni. A kül­döttség Almásy válaszát köszönettel vette tudomás--'. — A Beregi-ügy. Az igazságot a Beregi­ügyben bizonyára nem azok a gummi­­botos fiatalemberek találták fején, akik a Vigadó körül botrányt rendeztek. Józanul és elfogulatlanul vizsgálva az ügyet, bíz­vást megállapítjuk, hogy Beregi Oszkár nem követett el olyan bűnöket, melyek ezeket az elmúlt rossz időkre emlékeztető jeleneteket provokálhatták volna. Beregi Oszkár a kommunizmus alatt kétségte­lenül nem viselkedett példát mutató gerincességgel, sőt opportunitásból, talán gyávaságból nagyobb odaadást is mutatott a bolsevikiek iránt, mint amennyit érzett. De elvégre a hősiesség hiányát nem lehet szántón kérelni, mint ahogy nem kérték számon Beregi több színésztársától és másoktól sem, akik semmivel sem voltak Bereginél bátrabbak. Az illetékes igaz­oló-­­­izottság Beregit felmentette az ellene emelt vádak alól és megelégedett azzal, hogy csak megintésben rászesítse, sőt e rehabilitálás után a Nemzeti Színházban is felléphetett volna Herczeg Ferenc Árva László cím­ű darabjában Hogy Beregi Oszkár nem élt az alkalommal, hanem külföldre ment, ez már megint idegek dolga. Annyit azonban Beregi javára írha­tunk, hogy nem követte a többi emigráns példáját abban a gyalázatos harcban, melyet Magyarország ellen folytattak, ha­­­nem elszakított területen a magyar szót­­ hirdette. Nézetünk szerint a kom­muniz- s mus alatti szereplésénél sokkal súlyosabb hibát követett el már régebben, amikor mint fiatal színész, akinek a Nemzeti Színházban, az ország első színpadán minden lehetőség megnyílt a legnagyobb és legjobb szerepek játszására, néhány hitvány garasért cserbenhagyta a magyar drámai művészetet és esztendőkre német­­országi színházakhoz szerződött. Ez bűn volt, mert egy magyar színész, akinek te­hetsége és hivatása van a magyar szó zengő tolmácsolására, elárulja a magyar szót, a magyar művészetet, amikor tehet­ségét egy idegen kultúra szolgálatába állítja. De ha most mégis vissza akart térni, bizonyos, hogy nagyon rossz for­mát választott a hazatérésre. Súlyos hibát követett el itt a Színész­ Szövetség is, melynek nem lett volna szabad Beregit meghívni anélkül, hogy előbb meg ne győződjék, hogy az atmoszféra alkalmas­­ ilyen vendégszereplésre, de tapintat nél­kül rendezte a dolgot Beregi is, aki h­a talán hibás meg­ítélés alapján, de mégis együtt szerepel a köztudatban a gyűlölt emigránsokkal s így előbb ezt a meg­ítélést kellett volna eloszlatnia. Ennek azonban semmi esetre sem egy ilyen­képen rendezett szereplés a megfelelő módja. Ám ha történtek hibák úgy Be­regi, mint a Színész­ Szövetség részéről, ez a legkisebb mértékben sem menti a turbulens ifjúság újabb szégyenletes visel­kedését. A diákság, melynek csak egyetlen kötelessége lehet, a tanulás, ismét gummi­­botokkal tüntet az utcán, békés polgárokat terrorizál, gonosz naivságában öt eszten­dővel vissza akarja fordítani az idő ke­rekét. Hogy ez a kísérlet még egyszer meg ne ismétlődhessék, az a hatóságok dolga és mi reméljük, hogy úgy a közigazgatási fórumok, mint az iskolai hatóságok tudni fogják kötelességüket és teljes szigorral szereznek érvényt a törvénynek úgy a rendbontókkal, mint felbujtóikkal szem­ben. Ha a hatóságok ezen a ponton nem járnak el kellő szigorral, úgy súlyos fele­lősség terheli őket. Viszont nem lehet fe­lelősségre vonni a hatóságot azon a cí­men, amint azt a sajtó egy része teszi, hogy engedélyezték a Vigadóbeli elő­adást, de megtartását nem tudták garan­tálni. Erről pillanatig sem volt szó. A hibát itt is a Színész-Szövetség követte el, mely férfiatlanul meghátrált holmi felelőt­len ultimátumok elől és lemondta az elő­adást. Ha a Színész-Szövetség ragaszkodik a koncert megtartásához, egészen bizo­nyos, hogy a rendőrség lehetetlenné tett volna minden botrányt. Ami már most ennek az áttérnek legkevésbé jelentős ré­szét illeti, azt, amit a Magyarság című lap ír mai számában, hogy tudniillik Bethlen István gróf miniszterelnök hozta haza Be­regit, erre vonatkozólag, anélkül, hogy ennek az együgyűségnek a legkisebb je­lentőséget tulajdonítanánk, a követke­zőket állapítjuk meg: A miniszterelnök, aki nem külön szalonkocsin, hanem egy­szerű vasúti kocsiban jött haza Genfből. Várpalotán hét csendőr agyonszurt egy asztalosmestert. A megtagadott igazolás következményei. — Nagy izgalom Várpalotán — Saját tudósítónktól. — A fehérmegyei Várpalota községnek február ötödike óta olyan véres szenzációja van, mely napról-napra egyre jobban iz­gatja a falubeliek kedélyeit. Az említett na­pon Várpalotában futótűzként terjedt el a hír, hogy az éjszakai órákban Horváth József és Pál Pál , várpalotai csendőrök igazolásra szólították fel Sípos József köz­ségben asztalosmestert. Sípos, miután a csendőröket jól ismerte, sőt velük tegeződő viszonyban is volt, magát igazolni nem akarta, mire a csendőrök erőszakot alkal­maztak és be akarták kísérni. Útközben Sípos kiszakította magát a csendőrök ke­zei közül és futásnak eredt. A csendőrök utána eredtek, heves hajsza fejlődött ki az éjszakában. Végre Sípost utolérték a csend­őrök és közülök az egyik szuronyával hátba döfte. Sipos József, aki balkezére 70 százalékos rokkant volt, a szuronydöfés következtében csakhamar elvérzett és ott a mezőn meghalt. Horváth József és Pál Pál várpalotai csendőrök a földbeliek előadása szerint még azon éjszaka kihívták a nyepmestert és Sí­pos­ózsef holttestét a déaszállítókocsin vi­tették be a községi temető halottas házába. Várpalotán a sajnálatos eset azért keltett különösebb izgalmat, mivel a falubeliek kö­zött azt a hírt terjesztették el, hogy a csendőrök nem a hajsza hevében szúrták le az asztalosmestert, hanem meggyilkolták. A várpalotai izgalmat nagyban növeli az a tény, hogy Horváth József és Pál Pál csendőrök még mindig szolgálatban van­nak és semmi külső jele nincs annak, hogy felettes hatóságuk ellenük a vizsgálatot le­­folytatta volna. Mindenesetre helyén­való lenne, ha várpalotán a kedélyeket szi­gorú vizsgálattal és a vizsgálat eredményé­nek közhírré tételével lecsillapítanák. a kocsi folyosóján találkozott Beregi Oszs­zárral, akit még fiatal sziészkorából, Kolozsvárról ismét, Beregi is megismerte a miniszterelnököt és természetesen üdvö­zölte, mire a miniszterelnök hosszabban elbeszélgetett vele. Ennyi történt.­­ Virosztek Győző, a Mentőegyesület igazgatója ma délelőtt az utcán összeesett és meghalt. Ma délelőtt értesítették a men­tőket, hogy a Sólyom- és a Klotild-utca sarkán egy idősebb úriember összeesett. A kivonult mentők a helyszínen megdöb­benve konstatálták, hogy az aszfalton élet­telenül fekvő úriember nem más, mint Vi­rosztek Győző, a Mentőegyesület érdemek­ben dús igazgatója. A mentőkre m­ár csak a szomorú feladat hárult, hogy igazgató­juk beállott halálát konstatálják. A holtes­tet beszállították a mentők épületbe, ahol ideiglenes ravatalon helyezték el. Virosztek Győző halálával súlyos veszteség érte az önkéntes Mentőegyesületet, amelynek igaz­gatását három évvel ezelőtt vette át. A ne­héz tisztség átvételekor súlyos terhek nehe­zedtek a Mentőegyesületre, azonban Virosz­tek Győző agilis é­lök­ munkájának ered­ményeképpen az egyenlet mind nagyobb mértékben felelhetett meg nemes, humani­tárius feladatának. Mindenki egészséges embernek ismerte és senki sem sejtette, hogy ilyen váratlanul bekövetkezhetik tra­gikus vége. Tegnap este még színházban volt, ma reggel pedig megszokott pontos­sággal megkezdte munkáját az újpesti minkásbetegségiélyző pénztár rendelőjében. Innen hazafelé igyekezve, csapott le rá a tragikus végzet. A Mentőegyesület már érintkezésbe lépett a fővárossal, hogy el­hunyt igazgatója részére díszsírhelyet kap­jon. Temetésének részletei iránt ezideig még nem történt intézkedés. — Kulturdélután Óbudán. Az Óbudai Torna Egylet vasárnap sikerült kulturdél­­utánt tartott. Dr. Tamássy Béla ,,A sport, mint a női szépség fejlesztősét" címen tar­tott érdekes és különösen sportegészségügyi szempontból értékes eladást. Nagy tetszés­sel fogadott előadásában dr. Tamássy hang­­súlyozta annak fontosságát, hogy a portot minél szélesebb körben von­ták be a nőne­velés keretébe. Buday Béla tanár az egylet művezetője, a svéd tornáról beszélt tanulsá­gos előadásban. Gyurtsy Margit a Mártim című­ operából­­dolt elő koloratúr részlete­ket. A széphangú énekesnőt Péntek Fe­re­ncné kísérte zongorán. Dr. Dirner Gusz­táv dalokat adott elő és hegedűn kísérte önmagát. Meleg hangjával és kitűnő játéká­val nagy tetszést aratott. Utolsó számul Reich Vilmos szavalt el nagy hatással né­hány irredenta­ dalt. A kulturdélután befe­jeztével az OTE ifjúsága táncra perdült és a késő éjjeli órákig járta a táncot vidám hangulatban.­­ A gyáriparosok a búzavalutában meg­állapított telekbérek emelése ellen. A Gyár­iparosok Országos Szövetségének h­attagú küldöttsége jelent meg ma délelőtt a város­házán, Gschwindt Ernő nemzetgyűlési kép­viselő vezetésével. A gyári­párosok kép­viselői kifejtették a tanács előtt azt a kéré­süket, hogy a főváros ne emelje a búza­valutában kiadott ipari és kereskedelmi telekbérletek díjait. Rámutattak arra, hogy a haai ipar és kereskedelem most igen sú­lyos helyzetben van, amit jelentékenyen súlyozbatana, ha a főváros ragaszkodnék a búza árának megfelelő változtatásához. A főváros tanácsa a küldöttségnek azt vála­szolta, hogy ez a kérdés most nem aktuális. Emelés egyenlőre ne­m fog történni, és ál­talában ezzel a kérdéssel mindaddig nem foglalkozik a tanács, amíg a kormány nem rendezi a búzavalutáról az aranyvalutára való áttérés ügyét. — Olaszországban viharok dühöngenek. Milánóból jelentik: Olaszország fölött ha­talmas viharok dühöngenek. Az ország bel­sejében erős hó esett. A lombardiai Alpo­­pokon majdnem két méter magas a hó. Szerda, 1925 február . Színházak, kabarék és mozik hírei. * Rózsahegyi Kálmán a „Cigányban" csü­törtökön este lép fel ismét a Városi Színház­ban Molnár Arankával együtt. * Sándor Erzsi a „Mignon" címszerepét énekli a Városi Színházban, pénteken először. * A „Waterlooi csata" Lengyel Menyhért diadalmas komédiája holnap, szerdán a Re­­naissance Színházban. (Ilosvay Rózsi, Somlay, Kabos, Gellért, Makláry.) Az előadás előtt Somló István ,Jókai Mór „Ne csüggedj" című­ költeményét adja elő. * Both Klári, Jankovizh Magda, Harsányi Paula, Réth Marianna, Tury Ida, Földy Anna a „Menyasszonyi fátyol“-ban. * Medgyaszay Vilma, „A homokzsák", „Hőn imádott angyali hitvesem" című bohózatok Fordul a kocka vígjáték, Vasárnap drámai játék, Ópiumbarling zenés kép, továbbá Só­lyom Janka, Radó Sándor, Fritz Ödön, Ha­lász Kató kitűnő magánszámai képzik az Apolló Színház nagysikerű új műsorát. (Te­lefon: József 150—01.) * Túrán mozgó. (Nagymező­ utca 21.) Ked­den, február 17-én: Scaramouche. Orion vi­lágattrakció 10 felvonásban. Főszerepben: Alice Terry és Ramon Novarjo. Orion híradó. Előadások kezdete: 5, 7, 9 órakor.

Next