8 Órai Ujság, 1925. március (11. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

6 ■ QterLoB. A cseh kormány kiélezi a felekezetek ellen megindított küzdelmet Céltudatosan halad az egyház és állam szétválasztása felé. — Saját tudósítónktól. — Prága, márc. 16. A Ceské Slovo értesülése szerint az ünnepek szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot még e hét folyamán elintézik. E törvényt haladéktalanul követni fogja a felekezetek egymásközi viszonyát rendező törvényjavaslat, valamint több olyan törvénytervezet, amely az -- ' '-oknak az államtól elválasztásáml áll összetünésben. A felekezetek egymásközti viszonyát rendező törvényt, melev Csehországban, Morvaországban és Sziléziában már érvévben van most kiterjesztik a Felvidékre és az Erdős-horvátok vidékére is. A törvényjavaslatot március 31-én a parlament tavaszi ülésszakának első ülésén terjesztik be. A törvényjavaslat kidolgozásával az egységesítő minisztériumot bizták meg, mert a kérdésnek egyeségesítő jellege van. Mindenekelőtt arról szó, hogy az egyik egyházközségből való ',,"Dést és a másik ^—-*'az kötelékébe való hiénét többé nem a lelkésznek kell bejelenteni, hanem elegendő a politikai hatóságnál való egyszerű bejelentés. A cseh kemény félhivatalos lapjának bejelentéséből nyilvánvaló, hogy a Svehlakormány, amelynek ma is tagja a miniszterelnököt is gyakran helyettesítő Mon-signore Sramek, a katolikus pap, tovább halad azon az úton, amelyen megnyirbálja a törvényesen bevett felekezetek, elsősorban a katolikus egyház évszázados jogait. A felvidéki püspökök ismretes pásztorlevelét alkalmas ürügynek használják fel arra, hogy kimélyítsék az állam és az egyház közöt régebben csak lappangott ellentéteket, amelyek végeredményben a teljes elválasztáshoz fognak vezetni. A felekezetek egymás közti viszonyát szabályozó törvénynek a Felvidékre és az Erdős-Kárpátok vidékére való kiterjesztése is azt jelenti e Magyarországtól elcsatolt részek katolikusainak, hogy rendelkezései érzékenyen sújtják őket az egyházi és kulturális téren szerzett jogaikban. Jézssí Fáim főfherceg elősstása Jóstól Mór és a főhercegi csand garattájáról ft PiráQii-TárSfeSág jóHat-flrsnepe. A JóHat-isana felavatása a Felőli ílázto — Saját tudósítónktól. — ■ A Petőfi-Társaság vasárnap délelőtt tartotta a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében XLIX. nagygyűlését, melyet teljesen Jókai emlékének szentelt. A díszteremben igen nagy közönség gyűlt össze. Megjelent József királyi herceg, akit az ünnepi előadás kétszeresen érdekelt, mert fia, József Ferenc főherceg is szerepelt a műsoron. Pekár Gyula elnöki megnyitó beszéde után, amelyet lapunk tárcarovatában közlünk, Szávay Gyula főtitkár beszámolt a Társaságnak elmúlt évi működéséről, Rávay elparentálja Szabó Endrét majd beszélt az új tagokról, Bartóky József, Gáspár Jenő, Balázs Árpád és Kemény Györgyről és megemlékezett a 70 éves jubiláns tagokról, Jakab Ödönről és Bárczy Istvánról. Ezután közölte, hogy kik nyerték el a Társaság nagydíjait: a Petőfi-nagydíjat Vargha Gyula, a Jókainagydíjat Bársony István és a Tőzsdenagydíjat Császár Elemér nyerte el. Jakab Ödön a ,,Jókai" című hatásos költeményét olvasta fel. Utána a felolvasó széket József Ferenc királyi herceg foglalta el. Jókai és nagyapám című hangulatos rajzban leírta nagyanyjának, néhai József főhercegnek és Jókainak érintkezésről azokat az emlékeket, amelyeket a főhercegi család őriz. — A minap egy levelet kaptam, — kezdte fölolvasását, egy áldott jólelkű öregasszonytól, aki az alcsuli magányá-ban is az országgal érez és együtt akarja csendben megünnepelni nagy mesemondónknak 100 éves születésnapját. Kedvesen emlékszik a régi boldog időkről és ezt írja: Jókai többször volt nálunk, úgy Alcsuton, mint Fiumában. Bámulta és élvezte jó nagyapával a szép kertet, s kilátást és a kék tengert. Aztán eljött hozzánk az alcsuti szüretre is. Együtt szedtük a szőlőt, kint főztük a zsiványpecsenyét. Jókai túl paprikásnak találta a gulyást. Ittuk a mustot és utána jártuk a csárdást cigányzene mellett, este pedig magyar nótákat énekeltünk neki. — Nem ismertem, csak emléke él ősi otthonunkban, családunk hagyományaiban. Sokszor és sokat beszéltek róla Alcsúton. Vészes nyári időkben, a bolsevizmnus alatt olvastam látomásait, a jövő század regényét, ahogyan ő képzelte és ahogyan ő szerette volna a boldog és a nagy Magyarországot. Gondolataiban annyi vigaszt és reményt találtam. — Sokat bolyongtam a nehéz napokban a szép alcsuti parkban. Sok minden beszél ott két nemes ember nemes baráti viszonyáról. Mindkettő igaz magyar ember volt és így találkozhattak. Gyakran járták az alcsuti kertet és itt cserélték ki gondolatikat. Jókai is a legszeretetteljesebben emlékezik meg az együttlétekről. — "Azt hiszem sokszor esett szó köztük a nehéz 48-as időkről, hiszen mindketten korlátjaai voltak azoknak a napoknak. Beszélhettek azokról az időkről, amikor József nádor még élt. lízban nagy szeretettel mutatta nagy..' 'm azokat az első fákat, melyeket még a vá ’r ültetett Hiszen, nagy munka volt ez, a puszifából egy virágzó birtokot és egy csodás keretet a semmiből előteremteni. Meg akarom mutatni, hogy a magyaroknak mindenre van eszük, hiába rágalmazták meg őket, ezt mondotta a palatínus és ezt vallják az ő ivadékai is. Itt lelkes éljenzés szakította egy pilláimra félbe a felolvasót. Leírta Jókainak az alcsúti szüreteken való vendégségét, ott idézése érdekes momentumait, majd így fejezte be poetikus szépségekben gazdag előadását: A királyi herceg után még Hegedűs Sándor beszélt, mint a Jókai-család egyetlen jelenlevő tagja. Somory Jenő beszéde végén felolvasta azt az ódát, amelyet a királyi fenség annak idején Kecskeméten írt anyjához, Auguszta királyi hercegasszonyhoz. Csajthay Ferenc, a Budapesti Hírlap főszerkesztője a megválasztott tagok nevében szólt és köszönetet mondott a maga megválasztásáért, azért a kitüntetésért, mely személyében az egész újságírást érte. Elmúlt idők emlékeit idéztem. Lehanyatlott nap utóégéseit, az esetleg bucsu-pirkadása. Az idők örvényes tengerében egy-egy megmaradt szirt áll magában. Mik az emlékek? Elmúlt emberek egyéniségének maradványai. Elmúlt egykori világrészek legmagasabb hegyorma. Levél fekszik előttem, áldott öregasszony kézcirása. Ez a kéz még kezet fogott a mesekirállyal. Ez a kéz idézte bennem föl az emlékezés gondolatait. Így akartam letenni szerény szavakban de igaz szerettei családunk egy kis babérágát a nagy Jókai emlékezetére. A közönség percekig tartó tapssal és éljenzéssel adott kifejezést tetszésének. Juhász Gyula „Ének Jókairól" című költeménye után Császár Elemér Jókairól írt irodalmi méltatását olvasta fel, végül pedig Hetlyey Aranka, a Nemzeti Színház művésznője A szigetvári vértanukból adott elő részletet: Az „Anna" monológját és Szelimnek adott válaszát. A tragikai művésznő előadása teljessé tette az ünnep hatását és ezért méltán járt ki neki a közönség elragadtatásának kifejezése. Ezzel az ünnepi ülés végetért. ■* A Petőfi-Társaság tagjai tegnap délben a Dunapalotában ünnepi lakomára gyűltek ősze. A lakomán, amelyen megjelent József Ferenc királyi herceg először Pekár Gyula emelkedett szálfára és áókaival való első talákozásáról melékedett meg . Beszédében hangsúlyozta, hogy Jókai szerint a Petőfi Társaságnak legfőbb célja a fiatal írók és költők fölemelése, fölfedezése kell, hogy legyen. — Mi, — mondotta Pekár — ma is az öreg Jókai intenciónak megfelelően új költői teehtséget fedeztünk föl József Ferenc királyi fenségben. A magyar irodalomban új segítőtársat nyertünk, a dicsőült József nádor ivadékából egy új poétát üdvözlünk. Az ünnepi serlegemelő Bársony István volt. — Jókaiban — mondotta — a valótlanság, az aránytalanság, a szertelenség nem egyéb, mint virtus. Magyar virtus, mely minden nemzeti vonásával megvan Jókaiban, aki maga sem egyéb, mint a teremtés egy virtusa. Március 15-ikével kapcsolatosan megemlékezett Bársony István Laborfalvy Rózáról, akivel ezen a napon találkozott Jókai először és aki azután nemtője lett a halhatatlan költőnek. Bársony István beszéde , után Pekár Gyula rászálló szavaira József Ferenc főherceg vette kezébe a serleget és ünnepi emelkedettséggel szólt Jókairól. Kedd, 1925 március 17. A felszólamlási bizottságok megkezdték működésüket. A kereseti, jövedelem és vagyonadó másodfokú megállapítása a kerületi felszólamlási bizottságok feladata. Azok a fellebbezések kerülnek a bizottságok elé, amelyekben a revízió nem vezetett megnyugvásra. Nagy szükség van a bizottságok méltányosságára és belátására. — Saját tud' ’któl■ — A kereseti adó, valamint a jövedelem- és vagyonadó elsőfokú kivetése ellen benyújtott felebbezések elbírálása tudvalevőleg a felszólamlási bizottságok hatáskörébe tartozik. Az 1924. évre szóló kivetésnél egy új, közbenső elintézési módot léptettek életbe, a revíziót. Azokat az adózókat, akik felebbezést adtak be, lehetőleg szakmák szerint csoportosítva beidézték a kerületi adófelügyelőségekhez, ügyüket átvizsgálták és ennek eredménye gyanánt sok ügyben revízió formájában új határozatot hoztak, minek folytán a fél visszavonta a fellebbezését és az új elsőfokú határozat jogerős lett. Általában csekély engedményt nyújtott a kincstár, sőt sok ügyben az előadó meg tudta győzni az adózót, hogy az elsőfokú határozat — főképpen a másokra kivetett adókkal való összehasonlítás folytán — nem is olyan kedvezőttlen, amilyennek hitte és rátudta beszélni a panaszkodó adózót, hogy ne kívánja az adó leszállítását, hanem vonja vissza a felebbezését. Akár engedménnyel, akár engedmény nélkül, sok ügyben valóban létrejött a jogerős megállapodás és így csak azok a fellebbezések kerülnek a kerületi felszólamlási bizottságok elé, amelyeket a revíziós eljárás során nem lehetett a fél és a kincstár kölcsönös megnyugvására elintézni. A felszólamlási bizottságok néhol már meg is kezdték a tárgyalásokat, a legtöbb helyen azonban a mostani napokban indul meg a munka. A legtöbb ügyben, amely a bizottságokat foglalkoztatni fogja, valamilyen nehezebb kérdés elbírálására kerül a sor, mert hiszen kellett, hogy valami megakadályozza a revízió során a jogerős megállapodás létrejöttét. A kincstári hatóságok általában az első fokon kietelt adók összegének csak bizonyos csekély százalékát akarták — indokolt esetben — törölni, ha tehát a fél nagyobb mértékű csökkentést kíván, akkor az ügyben a felszólamlási bizottság belátására kell appellálnia A revízióval el nem intézett ügyekben minden fellebbezőt, aki idézést kért, meg fognak idézni a bizottság elé és ott szóbeli tárgyalás után fog a bizottság határozni. A felszólamlási bizottságoknak kényes és nehéz feladatuk lesz, mert az eléjük kerülő ügyekben az 1923-as konjunkturális év eredménye alapján kell határozniok. De mi minden történt azóta! Sok adózó, akinek 1923-ban még nagy jövedelme volt, azóta többé-kevésbbé tönkrement és ma alig tud megküzdeni a gazdasági válság 1923-ban szerzett jövedelem összegében jelöli meg és annak, aki az adókivetés nehéz kérdésében határoz, voltaképpen nem is szabad arra gondolnia, hogy mi történt azóta Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az előbbi érdemleges adókivetésnél az 1920-as év eredménye alapján kellett volna az adót megállapítani, de a korona romlása következtében úgyszólván mindenütt valorizált összegekben történt az adóztatás. Akkoriban a felek hiába erősködtek, hogy 1920-ban mennyi volt a pontos jövedelmük, a későbbi eredmények mégis nagy hatást gyakoroltak az adó összegének megállapítására. Most bekövetkezik az ellenkező folyamat, mert a legtöbb, adózó az 1924-es, sőt az 1925-ös évben szenvedett anyagi csapásokkal hozakodik elő és az adó csökkentését kéri még abban az esetben is, ha a megáldapítás alapja gyanánt megjelölt 1923-as jövedelem összege megfelel a valósgnak. Az adózó polgárság érdekében nagy szükség van arra, hogy a felszólamlási bizottságok méltányossága és belátása érvényesüljön és tartózkodás nélkül csökkentessék a túlzott összegekben kivetett adó. Az elsőtökön megállapított adók megfelelő csökkentését kétségkívül megnehezíti az adók eredeti összegének túlzott magassága. A másodfokú megállapítást ugyanis aranyba állítják az elsőfokú kivetés összegével. A felszólamlási bizottságoknak azonban túl kell magukat tenniük ezen a korlátozáson, mert az aranykoronaértékben kivetett adó véresen komoly dolog, itt valóban az exisztenciáról, az utolsó falatról van szó. Az államnak nemcsak az egyenesadókból van bevétele és az egyéb bevételek az előirányzott összegeket meghaladták. A költségvetés számjegyeit tehát nem befolyásolhatja az adók összegének leszállítása. Mindenki tudja, hogy a vám és a forgalmi adó sokkal több bevételt hajt az államnak, mint amennyire számítottak. A vámot és a forgalmi adót ugyanaz az adózó közönség fizeti, amely most az egyenes adók csökkentését kéri a felszó- lamlási bizottságoktól. A polgárság tagjaiból alakított felszólamlási bizottságok nagyon fontos közjogot gyakorolnak és szavuknak a mai nehéz gazdasági helyzetben rendkívüli súlyuk van. r—i——■M Dr. Szilágyi Jenő. Lombardiában együtt sztrájkolnak a fasciszta és szocialista fémmunkások. Róma. márc. 16. Felső-Olaszországban a fémmunkások sztrájkja következtében több mint 100.000 munkás hagyta abba a munkát. Olaszország legvirágzóbb gyárai zárva állanak. A sztrájk kot tudvalévően a fasiszta szervezetek mondották ki, amelyek vezetője Rossoni kijelentette, hogy a fasiszták támogatták ugyan a bolsevista veszedelemmel szemben a gyárosokat, de ez nem jelenti azt, hogy a munkások a gyárosok kényére lennének kiszolgáltatva. ,A szocialista szervezetek felszólították a szocialista munkásokkat, hogy ők is csatlakozzanak a sztrájkhoz. Ennek eredménye az, hogy a sztrájk tegnap olyan méreteket öltött, amire még nem volt példa, amióta a fasiszták vannak uralmon. A kormány szükségesnek látta közbelépni és Fodorzoni miniszter fogadta a gyárosok képviselőit, akikkel megvitatta, mikép lehetne a megegyezést biztosítani, mielőtt további bonyodalmak támadnának. A fasisztaszakszervezet vezetősége tegnap délután ultimátumszerű levélben értesítette a lombardiai gyárosokat, hogy ha követelésüket nem fogadják el hétfőig, akkor mozgalmukat még szélesebb alapokra helyezik. Milánó, márc. 16. A lombardiai fémgyárosok és a fasiszta szakszervezetek képviselői megegyezésre jutottak, melynek értelmében utasításokat adnak arra, hogy Lombardiában szüntessék be a fémipari sztrájkot, a többi tartományokban pedig hagyják abba a sztrájkagitációt. Török sorkatonaság megverte a lázadó kurdokat. Angora, márc. 16. A Tigris két partján tanyázó felkelőbandákat Diarbekirből elindult sorkatonaosztagok megverték és visszaszorították. Máshonnan nem jelentenek újságot. Said sejknek, a felkelők vezérének egyik fiát Vartonál harcban megölték. Minden kulturember hivatalos lapja a M a lEsíe A 8 DK Az ÚJSÁG előfizetői negyedévi 80.000 korona helyett 40.000 koronáért kapják.