8 Órai Ujság, 1925. július (11. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

2 — Abban érzem csak bűnösnek magamat, hogy nem akadályoztam meg ezt a bűnt, pedig megaka­dályozhattam volna. Másban nem vagyok bűnös. — Mondjon el tehát mindent összefüg­gően, amit védelmére előadhat! — hívja fel az elnök ekkor Léderernét a tolmács útján. Lédererné Juliufenekelen kijelenti, hogy a hűvösvölgyi villáról egyáltalán nem volt szó és nem volt szó a dollárbevallásról sem. Nem ő, hanem Kodelka hozakodott elő ilyen üzletekkel. A­rra a kérdésre, hogy milyen címen adott neki 70 millió koronát Kodelka, Léderer Gusztávné előadja, hogy négy éve ismerte Kodelk­át, mint tisztessé­ges embert s ezért akart vele üzleteket kötni. 1923-ban közösen vásároltak érték­papírokat, amelyeknek az árfolyama na­gyon szépe­n felment. Kodelka azonban biztatta, hogy ne adják el a papírokat, hanem várjanak. Míg ő Reichenholfban volt, azalatt az értékpapírok leestek. 1924. karácsonya előtt, amikor Gyöngyösről ha­zajött, névjegyet talált a levélszekrényben s ezen Kodelka közölte, hogy szeretne el­számolni. Másnap Kodelka fel is jött és elszámolt. Eszerint a 100 milliós papírok értéke már csak 27 millió korona volt s ezért Ko­delka azt tanácsolta, hogy legokosabb lenne még várni, hátha jobbra fordulnak a tőzsdei viszonyok. Közben Kodelkával másra is ráterelődött a beszélgetés, így például a hentesmester megkérdezte tőle, hogy miért végez ilyen durva munkát, mire azt felelte, hogy a munka nem szé­gyen. Húst is hozott Kodelka. Figyelmez­tette, hogy máskor ne hozzon, de Kodelka azt válaszolta, hogy „akit szeretünk, annak mindig hozunk valamit". Beszéd közben azt is felhozta Kodelka, hogy milyen szomorít az ő élete az ura mellett, aki nem törődik vele és csak a sportnak él. .­.„.Erre én, — mondja vallomásában Lédererné, — kijelentettem, hogy szeretem az uramat és hogy sokkal jobb ha spor­tot űz, mintha korcsmárna. Figyelmeztet­tem Kodelkát, hogy ne beszéljen nekem ilyesmit, mert ha férjem megtudja, még képes lenne agyonlőni. Kodelka azt vála­szolta, dehogy is lő engem agyon a maga ura, fél az a pisztolytól. Másn­ap hazajött a férjem, de nem említettem a Kodelká­val való beszélgetésemet. Szombaton érke­zett, de már vasárnap ismét visszautazott. — ,az uram távollétében Kodelka több­ször meglátogatott és egy alkalommal 11 óráig, egy más alkalommal pedig éjfél után 2 óráig maradt nálam, úgy hogy nekem kellett felhívnom a távo­zásra, mert nem akartam vele egyedül maradni. Éppen ezért megkértem a szom­széd kisasszonyt, hogy amikor csak te­heti, jöjjön át hozzám. Amikor Kodelka észrevette, hogy esténként van nálam va­laki, délelőttönként keresett fel és állan­dóan szóba hozta, hogy miért élem ezt az életet s miért nem válok el férjemtől. Han­goztatta, hogy, amennyiben elválnék, nem kellene többé dolgoznom, mert el­venne feleségül. Én megjegyeztem egyszer, hogy az összes férjek csak ígérik, hogy minden jó lesz. Kodelka erre azt vála­szolta: no hát én meg fogom mutatni, hogy más ember vagyok, mint gondolja." Ettől kezdve midig hozott nekem pénzt vagy valami mást. Beszélgetés során több ízben ajándékozott, hogy olyan üzletet hoz, amellyel visszaszerezhetem a tőzsdén elveszett pénzemet és folyton dicsekedett összeköttetéseivel. — Tizennégy nap múlva jött újból haza a férjem és Kodelka, aki folytatta tologatá­sait, felkérte férjemet, hogy ajánlja ő a Pálffy-laktanyában egy husszállításra. Fér­jem ezt nem akarta megtenni, míg végre én rávettem, hogy szóljon egypár szót Ko­delka érdekében, hogy végre lerázhassuk a nyakunkról. A férje mel is járt ebben az ügyben, de mint utóbb kiderült, Kodelka­­ ajánlkozására nem volt szükség. Közömbös, színtelen hangon, majdnem unottan mondja vallomását Lédererné. A közönség, amely valószínűleg már a tárgyalás elejére izgató jeleneteket várt, láthatólag csalódottan, érdeklődés nélkül ül a helyén. A teremben a legéénkebbek és legtevékenyebbek a rajzolóművészek és a hatalmas felkészültséggel megjelent fotog­ráfusok, akik egyre-másra örökítik meg a vádlottat, a bíróság tagjait és a közönséget. Vallomása során Lédererné még el­mondta, hogy Kodelka őt több ízben hívta a Bristol-szállodába azon a címen, hogy neki ott találkozója van. A meghívást azonban nem fogadta el, mert kijelentette, hogy férje , távollástáben sehova sem me­het, az egész házban különben is már min­den­fé­le pletyka van forgalomban kette­jükről. —­­Egy alkalommal 70 millió koronát adott át nekem. — folytatta Lédererné. Azt mondta, a pénzt nem akarja otthon tartani, mert nemsokára szüksége lesz rá és szeretné a pénzt együtt tartani. Nem akarta a pénzt átvenni, visszaadtam, mire J­odolka a pénzt el is vitte. Ez két-három nappal karácson előtt történt. Karácsonyra Körteske sonkával és egyéb ajándékokkal lepett meg. Amikor az uram hazajött, újból meglátogatott és kijelentette, hogy meg akarja invitálhatni magá­t a szent estére. — Kodelka ez alkalommal szóba hozta, hogy 50 millió koronára volna szüksége, hogy egy jó üzletet bonyolítson le.­ Feriéii megemlítette, hogy neki van ugyan 22 millió koronára, de ezt zongorára tarto­­gatja. Kodelka erre a saját zongoráját kí­nálta potom orom megvételre. Férjem­ és Kodelka meg is alkudtak 22 millió koro­nában és a megálapodás az volt, hogy a zongorát január 5-én elhozatam. Kodelka délután elment, de vacsora előtt visszajött, ami férjemet nagy kellemetlenül érintette. Férjem ezt mutatta is azzal, hogy Kodelkét hosszú ideig várakoztatta az előszobában, Kodelka azonban mégis nálunk maradt. Végül is meghívtuk vacsorára. — Karácsony után két napra Kodelka újra megjelent és megint sonkát hozott, a­mi férjemet haragra ingerelte. Be akartam menni az utcára, hogy megsétáltassem a kutyát, férjem azonban nem engedte, hogy a nagy hidegben én menjek le. Ő vitte le a kutyát, nekem pedig meghagyta, mog főzzem meg a teát. — Ketten maradtunk. Amikor az aszóit terítettem, Kodelka hoz­zám lépett és az mondta, hogy nem néz­heti tovább, hogy ilyen értelmetlen ember felesége legyen. Kodelka egészen közelütt hozzám és meg akart csókolni, én azonban arcul ütöttem. — Néhány perc múlva már benyitott a férjem és Kodelka hamarosan eltávozott. Erre én férjemnek elmondtam, hogy Kodelka milyen közön­ségesen viselkedett, de férjem nem akarta elhinni. Folytatólagos vallomásában előadja még Másnap el is jött Kodelka. Léderer Gusztáv elbújt a szomszéd szobába, ő pedig az ebédlőben szemre-­­ hányást tett Kodelkának, aki azonban a szemrehányást csak félvál­­lól fogadta. Ezalatt az előszobából férje belépett, mintha csak akkor érkezett volna­­meg. Léderer Gusztáv nagyon hűvös volt Kodelkával szemben, úgy hogy Kodelka csakhamar el is távozott.­­ Másnap délelőtt Kodelka újra meg­jelent és kijelentette, hogy nagy­on sok pénz van nála és szeretné azt nálunk hagyni.­­ — Át is adott aztán nekem — mondja­­ Lédererné — 70 millió koronát. "Amikor én ezt férjemnek, aki később ha­zajött, megmondtam, visszaadta Kodelká­nak és kérte, hogy hagyjon nekem békét az ilyesmikkel. Kodelka a pénzt magához vette és távozott. Férjem erre újból kije­lentette, hogy nem akarja látni Kodelkát fr­st állást vagy munkát keres, ha ingatlant, lakást, üzletet eladni, venni vaj^v bérelni akar, rend»!Cei..neg% Pályázati és Hirdetési Közlönyt, abte.n az orsz* ~ból sokazá* címet talál. Budapest, tfisote-lium­.: 22. Kérjen mutatványszámot, és intézzem úgy a dolgot, hogy Kodelka többé ne jöjjön hozzánk. Erre azt válaszl­­tam: Te vagy a ur a háznál, mndd meg te neki! — No majd meg fogom mondani, — válaszolta a férjem. Bekötözik Kodelka csuklóját. Elmondotta ezután Fédererné, hogy egy darabig Kodelka nem jött hozzájuk. De­cember 30-án este háromnegyed tizkor jött fel újra teljesen részegen. Dadogva beszélt és támaszkodás közben összeesett az elő­szobában. Ő nagyon megijedt, párnát ho­zott és a feje alá tette. Ekkor látta, hogy Kodelkának vérzik a keze, valahol bizo­nyára sérülés érte. Férje takarót hozott. Kodelkát lefektették, majd férje bekötötte Kodelka megvágott csuklóját. Azután mind­­ketten lefeküdtek. Másnap reggel hét óra­kor ébredt föl. Kiment és Kodelkát szin­tén ébren találta. Megkérdezte tőle, hol feledkezett meg annyira magáról, miire K­­­­delka elmondotta, hogy mulatott és eköz­ben vágta meg ar kezét. — Nagyon szidta ekkor Kodelka a tisz­teket és azt emlegette, hogy mégis csak zsidó kapja meg a husszállitást. Erre aztán ő megmosta Kodelka vérző karját és ekkor látta, hogy egy erős, éles, végefelé keske­ nyerlő vágás van rajta. Kenőcsöt vásárolt és vászonra kenve abból, átkötötte Kodelka karját, figyelmeztetve, hogy ha genyesedni talál, hívjon azonnal orvost. Kodelka ek­kor feketét kért és panaszkodott, hogy fej­fájása van. Később ezután eltávozott- Mi történt újév napján? Ezután az újév napján történteket mondja el Léderené, amikor férje Csepelen tartózkodott és délután félkért­ 5 tájban megérkezett hozzájuk Korák­i, aki min­denáron ki akart menni Csepelre és ajnál­­kozott, hogy őt is kiviszi, Léderené azon­ban nem akart menni. Antilin másnap megjött az ura Csepelről és elmondotta neki, hogy Kodelka ki akarta őt vinni Cse­pelre, férje ezt válaszolta: — Ne tég ilyet, nem a­karata, hogy téger Kodelka társaságában­­­issar­gtt. Egy alkalommal, amikor Kodelka nincs fenn volt náluk, uzsonna után a férje br­da Kodelkát Csepelre, aki azonban kijelel’tete, hogy nincs semmi kéz .smv.r.lója • •"pehii. Később mégis elmentek ketten, de Ko-Fiaa azután visszajött azzal a kijelentésse, hogy a keztyűjét dfcleítő­e és idézte, hogy még vissza fog jönni- El Pád­nibó! eltá­vozott. Este féltízkor jött haza férje, amikor ő újból kijelentette, hogy kell valamit csi­nálni, mert ő már nem bírja ki ezt a sok látogatást és többé nem fog egyedül itthon maradni, hanem ha a férje Csepelre megy ki szolgálattételre, ő is követni fogja. Más­nap ki is mentek Csepelre, este ott is aludtak, a szobában azonban rendkívüü rossz széngázszag volt, amid­ő meg is be­tegedett és heves főfájást, továbbá hányin­gert érzett. Mikor ő azután haza akart jönni Budapestre és elbúcsúzot a kapi­tánytól, a kapitány látva, hogy milyen rosszul van, megbízta férjét, hogy kisérje haza feleségét. Itthon azután hallotta a háztulajdonostól, hogy Kodelka távollétük alatt többször ott járt, sőt húst is hozott neki. Délután tényleg a mecérkezet Kodelka és férjével együtt a konyhában beszélget­tek, miközben ő sikőrt szolgált fel. Este féltízkor ment el Kodelka és utána a szokásos jelenet játszódott le a házastár­sak között s ő megint megkérdezte urát, miért nem szünteti hát meg végre Kodelka látogatásait? Férje ez alkalommal kijelen­tette, hogy nem akart összeveszni ezzel a közönséges emberrel, hanem szénszerével akarja megszüntetni az ismeretséget. Más­nap délután a férje sétálni hívta, mivel azonban még rosszul érezte magát a szén­­gázmérgezés miatt, otthon maradt. Dél­idén fél öt óra felé. am­ikor már egészen sötét volt, felöltözött és kiment férje elé,, amikor Kodelkát látta a házuk felé köze­ledni, Kodelka nem vette őt észre, fel­ment és a Kir­ál­y­hegy­ utcából látta, amint Kodelka az emeleti lakásuk előtt türelme­sen várakozik. Közben megérkezett a férje is, akinek rögtön mondta, hogy azért ne­m megy fel a lakásba, mert Kodelka fent van.. A férje ajkába harímott és dobbantotta­ lábával, majd kijelen­ttte, hogy mégis menjenek fel, mert láttam, akarja, hogy Ko­delka hogyan üdvözli feleslegét. Fel is men­tek, de férje egyelőre az első em­rlelen maradt. Kodelket udvariasan ü­dvözí­ite el, kijelentve, hogy azért várt az ajtóban, mert tudta, hogy nem ment messzire. Ez­után bementek a szobába, ahová­­élőbb Léderer is bejött, de nem is üdvözölte Ko­delkát, s még kezet sem fogott vele. A gyilkosság estéjén. _ Én erre — folytatja vallomását Lé­dererné, — mivel Kodelka még mindig ottmaradt, vacsorát készítettem, de Kodelka nem ment el, ugy lhogy tiz órakor este még javában beszélt összevissza minden­félét. Körülbelül k­ásfélliter forralt bort és­ feketét szolgáltattam fel s közben többször célozgattam arra, hogy késő van már, jó­­lenne már, ha haza menne, mert férjem­nek reggel Csepelre kell mennie. Kovelka azonban úgy tett, mintha nem hajlana semmit. Hosszú idő telt el így, míg r­ég is bementem­ és ágyat vetettem. Rög­tön ezután jött a férjem is szemrehánytást tett, hogy Kodelka még mindig itt van. — Csak a te hibád — mondottam a fér­­­jem­nek. Erre újból kimentem a konyhába és nyíltan megmondtam Kodelkának, hogy távozzon már. Kodelka azonban nem felelt. — Talán ott akar maradni? — kérdez­tem tőle. Kodelka megint nem válaszolt, hanem­ felkelt és az ebédlőbe ment. Ekkor én az­ ujjszok,oda vittem két matracot és ván­kost, hogy m­agamnak ott csináljak ágyat. Hogy azután Kodelk­amit csinált, azt nem lálltam, de a zsakettjét láttam az egyik széken heverni. Kint próbáltam megnyug­tatni a férjemet, áll azonban nem vála­szolt, hanem szintén lefeküdt. Elmodotta ezután még Lédererné, hogy reggel hét órakor keltek fel és Kodelka is i­ reggel távozott tőlü­k. Az elnök most szünetet rendel el. A szü­net alatt Lédererné a tárgy alátétemben mind ma­­radt, magabaroskodtan ült az ,elnöki pó­­­­dium előtt egy széken, zsebkendőjét gör-­­ esősen szorítja kezében. Szerda, 1925 július 1. Lédererné Kodelka szerelmi ostromáról vall* Szünet után Lédererné folytatja vallomá­sát. Alig hallgató hangon egyre csöndeseb­ben, akadozva beszél. Meglátszik rajta, hogy minden egyes mondatot alaposan meggon­dol. Ezeket vallja: — Férjem Kodelkával együtt távozott is reggel. Férjem Csepelre ment. Kodelka nem tudom hová vinni. Másnap úgy kilenc óra tájban Kodelka ismét feljött hozzám­. Én éppen takarítottam és megkértem, n­e haragudjon, nagyon sok a dolgom s­­gy nem érek reá vele foglalkozni, ő azzal felelt, hogy nagyon fontos megbeszélni­­valója van. Majd egy csomagot adott át, amelyben szalonna volt. Én azzal utasítot­tam vissza az ajánlatot, hogy már is­-h­ét jókora darab szallonnánk van az éléskam­ránkban. Ekkor Kodelka pén­zt vett elő és azt mondotta, hogy ötvenmillió. Azt is előadta, hogy délután fel fog jönni egy kapitány, akit férjemnek rá kell be­szélnie, hogy a szállítást ö­­Kodelka kapja meg. Ha a szállítást sikerül megszereznie, tíz milliót kap tőle a férjem. Én azt felel­tem Kodelkának, ne lőjön, csak délután. Majd Kodelka ismét szerelmi ajánlatokkal ostromolt, amiket én visszautasítottam, mire Kodelka ezeket mondotta: — Nem akarok Öntől semmit, amíg a feleségem nem teszt Már nem bírtam Kodelka további ostro­mait, a konyhába mentem ki, de ő utánam jött, majd visszament az ebédlőbe. Ekkor m­ég a pénz ott volt ,nem tudom mennyi, de egy csomó millióst és ötszázezer koronást láttam. A pénzt az újságpapírba tettem be és otthagytam az asztalon. — Délután egy óra és fél kettő között jött haza a férjem. Elmondottam neki mindent. Férjem a fejéhez kapott: „— Mit csinálsz itt nekem! Tudod jól, hogy én ezekkel a tisztekkel nem akarok összejönni". — Ezután én lefeküdtem, férjem arra­­kért, hogy jöjjek ki vele Csepelre. Mi­vel azonban nagyon ross­zul voltam, nem men­tem­ ki, mire férjem igen haragosan távo­zott el hazulról. D­élután fél hat órakor Kodelka ismét feljött hozzánk. Arra való hivatkozással­, hogy nemsokára jönnek a tisztek, akikkeel itt találkája van. Én kér­tem, hogy rendelje le a randevút, mire Kodelka így felelt: — Majd Kodelka kijött utánam a kony­hába. Én elrstor­­t mondottam neki, hogy itthagyta a pénzét. Kodelka úgy csin.U, mintha mitsem tudna az asztalon hagyó 44 pénzről. Majd mire én lementem a kutyákkal az utcára, mert féltem, hogy nemsokára hazajön a férjem. Lenn az utcán egészen meg voltam zavarodva s már nem emlékszem ho­gyan, de egyszerre csak a Kispipa-vendég­­lőben találtam magam­t, ahova szoktam­ járni. Itt vettem egy félliter bort a vacso­rához. — Majd elmentem egy ismerősünkhöz. Paula kisasszonyhoz a Csapláros­ ult.il . ők ott a saját házukban laknak. Le, ■ háromnegyed hét volt már s a házuk volt csukva. Erre azután egyedül hazavi­n­tem. Amikor megérkeztem, Kodelka meg­lepetve kérdezte: — Hol volt oly sokáig, mintegy másfél­­óráig volt el. — Azt feleltem, hogy egy ismerősünk­­­kel találkoztam s azzal beszélgettem el. Ezután jött haza a férjem. Majd iöt, pár perc múlva három liszt, akiket Kovr­ka odarendelt hozzánk. Ismét kapható! IBllTiBili IMIE III IMUItVilWlftOtt.: H 1011 WMP VIKTOR HUGÓ: A párisi Notre-Dame Benedek Ma­rcel forditása. 2 kötet 822 oldal. Ára 6­3 OOO korona. 13 UDAFE3 i’I HllILAi* könyvkereskedésében, József­ körút 5. ppwppnpiwnMM

Next