8 Órai Ujság, 1925. szeptember (11. évfolyam, 196-219. szám)

1925-09-02 / 196. szám

m -----------------------------------------------------------------Ot»A^­­SFl Ste,a* «*****±_ hetséges. Biztosította ezután a miniszter a küldöttséget arról, hogy híven és szeretet­tel fogja teljesíteni kötelességét és kérte A T. egyházközség tagjait, hogy teljes biza­lommal viseltessenek­ iránta. A fogadás után az igazságügy-miniszter az egységes párt helyiségeiben ebéden látta vendégf­l a küldöttség tagjait. Rövidesen módosítják a közszállítási szabályzatot Rendezik a bánatpénzek, a biztosítások és a folyósítások kérdését. — A legolcsóbb helyett a legjobb ajánlatot fogadják el. — Ankét a kereskedelmi minisztériumban. — Saját tudósítónktól. -­ délelőtt a kereskedelemügyi minisz­tériumban megkezdődött az a tanácskozás, amelynek célja véleményt terjeszteni a ke­reskedelmi kormány elé az érvényben lévő közszállítási szabályzat módosítása tekinte­tében. A közszállítási szabályzat ellen ugyanis az érdekeltek igen sok esetben ki­fogást emeltek, az állítván, hogy régi, el­avult és nem biztosítja azt a célt, hogy az állam mindennemű munkálat vagy szállí­tás­­­kiírásánál tényleg a legjobbat kapja és azok vegyenek részt a szállításokban, akik­nek eddigi működése is biztosítóul szolgál arra nézve, hogy az állapot sem a munka elvégzése, sem a szállított anyagok minő­sége körül semmiféle károsodás nem éri. A ma délelőtti tanácskozáson, amelyen az összes minisztériumok képviselői részt­­vettek, Wil­imerspern Frigyes báró keres­kedelemügyi államtitkár elnökölt. A nép­jóléti minisztériumot Petrichevich-Horváth Emil báró képviselte, míg a Lakásépítő­­Állandó Bizottság részéről Vasvári Géza miniszteri osztálytanácsos jelent meg. A­­hatóságokon kívül résztvettek a tanácsko­záson az egyes érdekeltségek képviselői is, így az Országos Mérnöki Kamara, a Mag­gánmérnökök Országos Szövetsége és a Magyar Építőmesterek Ipartestületeinek Szövetsége. Wimmersperg Frigyes báró az értekez­let megnyitása után először általá­nos­ság­iban foglalkozott annak a szükségességé­vel, hogy a közszállítási szabályzatot mó­­­dosítsák és kérte az értekezleten megjelen­teket, fejtsék ki véleményüket ezzel kap­­csolatban és tegyenek javaslatot arra nézve, milyen változtatások gyors keresz­tülvitele lenne célszerű. Az értekezlet résztvevői közül igen sokan szólottak általánosságban a közszállítási szabályokhoz. A hozzászólások során fel­merült az a vélemény, hogy a jelenlegi rendszerrel szemben oda kellene hatni,­­hogy a pályázatnál ne a legolcsóbb ajánlat­tevők, hanem a legjobb ajánlattevők jöjjenek elsősorban tekintetbe. Kitűnt ugyanis sok esetben, hogy a már elfogadott ajánlatok közül a legolcsóbbak rendszerint irreálisak voltak. Ennek a visszásságnak a megszün­teté- isére, többen a svájci normálrendszerre való áttérést javasolták, míg mások a német középarányos rendszer mellett foglaltak állást. A svájci remdszer abból áll, hogy a pályázatok kiírása előtt kidolgoznak egy, az adott viszonyoknak legjobban megf­e­­lelő költségvetést és ennek alapján törté­nik a pályázatok elbírálása. A szállításo­kat az az ajánlattevő kapja, akinek aján­lata legközelebb áll a kidolgozott költség­­vetéshez és egyébként is a legjobb­m meg­felel. A német középarányos­ rendszer sze­rint az az ajánlattevő nyeri el a pályáza­tot, akinek ajánlata az összes egyéb ténye­zők figyelembevételével, ár tekintetében a legközelebb áll a beérkezett pályázatok kö­zéparányosához. Mind a két rendszer biztosít­ja a komolytalan cégeknek a pályá­zatból való kiküszöbölését. Voltak azon­ban olyan hozzászólók is, akik a jelenlegi rendszer mellett foglaltak állást. A szabályzatnak a kaucióra vonatkozó rendelkezése ellen szintén többen szólaltak fel és bizonyos könnyítéseket kívántak a kaució letétele körül. Az­ építészek és mérnökök közül többen hangsúlyozták ezenkívül azt is, hogy ne solkalmi építési és szállítási vállalkozóknak adják ki a munkálatokat, hanem a régi kipróbált cégeket és iparosokat részesítsék előnyben.­­ Az ad hoc alakult részvényt­ársaságok te­kát ki kellene zárni a pályázatból. Ezért ezek csupán arra alakultak, hogy bizonyos közmunkákat megszerezzenek és éppen ezért megbízhatóságuk sem áll min­ddén kétségen fel­ül. "Az általános vitát ezután lezárták és az értekezlet résztvevői pontról 1 pontra meg­­vitatták a ■közszállitási szabályzaton e­z közlendő módosításokat.­­ Az általános rész ismertetése u­tán Farkas Iízek, az építőmesterek egyesö­­lé­rtek igazgatója fejtette ki az­ összehívás­­okát. Az érdekeltségek azért kívánták az Sínkét megtartását, mert a kézállítások odaítélésénél eddig fennállott azt a szem­pontot, hogy a legolcsóbb ajánlattevőt vegyék figyelembe, nem tartják kívána­tosnak, azonkívül a bánatpénz rendezését is kérik. Rendkívül sok anomália fordult elő ekörül a múltban, mert megtörtént, hogy nyolc­vanezer korona értékű papírokat is csak ezer korona értékben fogadtak el. Báró Petrichevich-Horváth Emil állam­titkár szólalt fel ezután, aki kizárólag az építkezés szempontjából foglalkozott a rendelettel és megállapította, hogy az ol­csóbb ajánlattevők feltétlen figyelembevé­­tele ma már nem igen szokásos és ezt legfeljebb zártkörű versenytárgyalásnál le­het megtenni, a­it a meghívottakat már előre kiválogatták. Szomorú tapasztalatra jutott az elmúlt építkezéseknél, mert olyan óriás tömegben jelentkeztek a pályázók, hogy például egy darak átalakítására HD-en tettek ajánlatot. Ezek között az ajánlatok között rendkívül nagy eltérések voltak és elő­fordult, hogy a legolcsóbb és a leg­drágább ajánlatok árai között ötszörös árkülönbözet volt, ami a legolcsóbb ajánlat irrealitását bizo­nyítja . A pályázatoknál a középarányos összeg figyelembevételéről csak abban az esetben lehet szó, ha tisztességes cégek pá­lyáznak. Ha vizsgáljuk a most lefolyt épít­kezéseket, látjuk, hogy igen sok épületnél, aholl a legolcsóbb ajánlattevőnek adták­ ki a munkát, az államnak kellett befejezni az építk­ezést. A mai viszonyok között job­ban kell megválogatni az ajánlatokat, mert nem szabad előfordulnia annak, hogy az államnak több legyen ,a ráfize­tése a befejezésnél, mint amenyi a leg­olcsóbb és a legdrágább ajánlat között különbözet vollt. Schulek János, Gottenstein Gyula, Sándy­­G­yilla és mások szólottak föl ezután és szintén­­szóvátették a kívánatos módosítá­sokat, majd Wimmersperg államtitkár reflektált a vita során elhangzottakra, megnyugtató­­kijelentéseket téve és kö­zölve, hogy a minisztérium gondoskodni fog a megfelelő változtatássok sürgős ke­resztülviteléről. Az értekezleten megjelent érdek­képvise­letekre igen jó hatást tett az államtitkár­nak az a kijelenése, hogy a bánatpénzek, a biztosítások és a folyósítások tekinteté­ben sürgős módosításra van szükség, ame­lyek keresztülvitelénél figyelembe fogja venni az elhangzott kívánságokat. Ehhez képest a kereskedelmi minisztérium a pénzügyminisztériummal rövidesen le fogja tárgyalni a módosításokat, hogy most, amikor a közmunkáik olyan nagy mérték­ben indulnak meg, rövid idő alatt már a módosított szabályzat alapján legyenek kiadhatók azok. Az értekezlet délután két órakor ért véget. Benes Genf­be utazik. Prága, szept. I. A Tribuna a külügyminisztériumból nyert információja alapján azt írja, hogy Benes e hó 4-én Genfbe utazik a Népszö­vetség ülésére. Az angol sajtó megegyezést sürget a Mosszul-kérdésben. London, szept. 1. A reggeli lapok részletesen foglalkoznak a Moszul-kérdéssel. A kormánylapok azt írják, hogy abban az esetben, ha a Nép­szövetség Moszult 25 évre angol mandá­tum alá helyezné, úgy Baldwinnak köte­lessége lesz a felelősséget­­ Moszul birtoklá­sáért viselni. A Morning Post hangsúlyoz­za azokat az előnyöket, amelyek Moszul birtoka révén Anglia számára jelentenek és felszólítja a török kormányt, hogy ne engedje magát befolyásolni az orosz agi­tátoroktól, hanem egyezzék ki Angliával. A liberális és szocialista lapok moszuli ve­szélyről írnak és azt állítják, hogy Ang­­liára nézve Moszul birtoklásából semmi­­féle előny nem származhat. A Moszul-kér­­dés tervezett megoldása csupán arra jó, hogy Törökországgal a barátságos viszonyt dinérgesítse. A magyarországi németen az egész világ előtt tanusitják a magyar liselségi polka tielyességét. A német népmüvelődési egyesület üdvözlete Bethlen István gróf miniszter­el­nö­k hoz. — Saját tudósi!''októl. — A magyarországi német népmüvelődési egyesület augusztus hó 20-án tartott első évi közgyűléséből a következő üdvözlő táviratot intézte gróf Behtlen István mi­niszterelnökhöz : Nagyméltóságu gróf Bethlen István mi­niszterelnök urnak, Inke-puszta. A magyarországi német népművelődési egyesület, mely ma első évi közgyűlésére gyűlt össze, nem mulaszthatja el Excellen­­ciádat ez alkalomból biztosítani arról, hogy az egyesület vezetősége és sok ezer tagja az alapszabályokban kitűzött célokat nagyra tartja és híven megvalósítani óhajtja. A magyar hazához való ragaszkodás érzésé­nek ápolása és mélyítése ép oly szent előt­tünk, mint a magyarországi kisebbségi nép sajátságainak, tradícióinak, nyelvének és szokásainak gondozása és nemesítése. Első­sorban Nagym­éltóságos államférfim belátásá­nak köszönhetjük, hogy a hazafias tevékenység lehetővé vált számunkra. A magyarországi német kisebbség egyesü­letünk által képviselt kulturális erőinek szabad kifejtése nemcsak tagjaink általá­nos műveltségi fokának emelkedéséhez vezet, hanem másrészről biztosítékot nyújt az iránt, hogy népünk a megcsonkított Magyarország legjelentékenyebb és mindenkor kielé­gített - kisebbsége, az egész világ szine előtt tanúságot tehet arról, miként nyert megoldást ebben a hazában a kisebbségek kulturális problémája. Óhajtjuk és kérjük, hogy Nagyméltóságod népművelődési egyesületünket továbbra is becses figyelmére méltassa és őszinte szívből biztosíthatjuk Excelleraciádat, hogy hathatós támogatását népünk kulturális kérdéseinek megoldásában hálával és ra­gaszkodással fogjuk venni és viszonozni. Az Isten áldása legyen továbbra is Nagy­­méltóságod hazafias működésén. Megbízásból: Bleyer Jakab s­­k. Gróf Bethlen István miniszterelnök az alábbi köszönőirattal válaszolt az egyesü­let vezetőségének: A magyarországi német népművelődési egyesület az augusztus 20-án tartott köz­­gyű­l­éséből hozzám intézett üdvözlő táviratáért fogadja a nagytekintetű el­nökség őszinte köszönetem nyilvánítását. Remélem, h­ogy az egyesület továbbra is hasznosan fog közreműködni a magyar hazához ragaszkodó német kisebbség kulturális előhaladásának a magyar kormány által készségesen támogatott munkájában. Bethlen s. k. fiz igazolóválasztmány elutasított hét petíciót. Jóváhagyták a­­I­II. és XII. választókerület választási eredményét. — a fővárosi választások utójátéka. — Saját tudósítónktól. — A főváros igazoló választmánya ma dél­előtt Gaál Vilmos dr. elnöklésével ülést tartott, amelyen két választókerület ellen beadott petíciót tárgyalt. Az első felszó­lamlás a Xll. választókerület ellen érkezett, ahol, — mint emlékezetes, — keresztény ellenzéki párt néven listát állítottak össze, amelyhez meg is szerezték a szükséges alá­írásokat és azokat a megállapított idő­pontban benyújtották a választási bizott­­ság elnökéhez, Zakariás Árpádhoz. Az el­nök azonban visszautasította az ajánló­­íveket, mivel 113 aláírást nem talált sza­bályszerűnek és felhívta a pártot, hogy a legrövidebb időn belül pótolja az alá­írásokat. A párt részéről azt kifogásolták, hogy a választási elnök nem mondotta meg kifeje­zetten, h­ogy 113 pótlásról van szó, hanem csak harmincról beszélt. Ennek következ­ménye volt azután, hogy már nem tudták a választásig hátralévő rövid idő alatt elő­teremteni az aláírásokat és a párt nem ve­hetett részt a választásokon. Az igazoló választmány mai ülésén első­nek Zakariás Árpád választási elnököt hall­gatta ki, aki elmondotta, hogy teljesen sza­bályszerűen értesítette a pártot arról, hogy nem fogadhatja el a benyújtott aláírások egy részét. A párt megbízásából megjelent erre a választási bizottság irodájában Fülöp Endre gyógyszerész és ő figyelmeztette Fü­­löpöt a hiányokra, átadván neki a hibás aláírások jegyzékét. Hangsúlyozta, hogy 113 aláírást kell pó­tolni és erre tizenkétórás határidőt enge­délyezett, Fülöp Endre azonban megta­gadta a hibás aláírások jegyzékének átvé­telét és kifogást emelt az aláírásokat fe­lülvizsgáló bizottság egyik tagja, Hufnagel Imre ellen. A bizottság méltányossági okokból figyelembe is vette az óvást és Hufnagel helyett Barcs Kálmán bizottsági tagot küldte ki a hibás aláírások felülvizs­gálására. Barcs ugyancsak azt jelentette, hogy az aláírások közül 113 nem felel meg a szabályszerű kellékeknek és mivel a párt a kellő időpontig nem tudta elő­teremteni a szükséges pótlásokat, a vá­lasztási bizottság kénytelen volt úgy dön­teni, hogy a párt listáját nem bocsátja szavazás alá. Az igazoló választmány ezután Fülöp Endre gyógyszerészt, a keresztény ellenzéki párt tagját idézte maga elé. Fülöp han­goztatta, hogy az elnök csak harminc alá­írásról beszélt és csak akkor derült ki, hogy tulajdoképpen 113 pótlásáról van szó, amikor ők a 30-on túlmenőleg hetven pótlást nyújtották át. Az idő azonban már nem volt elégséges, hogy a még szükséges aláírásokat összehozzák és így történt, hogy a párt kimaradt a választásokból. Az igazoló választmány erre elrendelte Zakariás Árpád és Fülöp Er­dre szembesíté­sét. Zakariás szemébe mondta Fülöpnek, hogy teljesen szabályszerűen járt el és hi­bát csak a párt követett el, amikor meg­­bízotai megtagadta a hibás aláírások jegy­zékének átvételét. Meghallgatta még az igazolóválaszt­­mány Horváth Imre fővárosi tisztviselőt, aki a vá­lasztások tartama alatt a XII. vá­­laztókerület jegyzői teendőit látta el. Hor­váth a választmány előtt kijelentette, hogy a hibás aláírásokról szóló kimutatásit Zakariás elnök rendeletére ő állította össze és meggyőződött róla, hogy az elnök átadta azt Fülöpnek, aki azonban megta­gadta az átvételt. Az igazolóválasztmány ezután zárt ülé­sen azt a határozatot hozta, hogy a beadott felebbezést elutasítja, mert a kihallgatások alapján beigazolódott, hogy úgy az elnök, mint a bizottság sza­bályszerűen járt el. A határozat kihirdetése után rátértek a Vil­. (Lipótváros) választókerület ellen beadott fölebbezér tárgyalására. A petí­ciót itt Liszka Árpád dr. Wolff-párti város­atya nyújtotta be azt panaszolván, hogy a keresztény községi pártnak­ a választások eredményéhez képest epvvel több bizott­sági tagságot kellett volna ebben a kerü­letben elnyernie, mert bizonyítékai szerint­­a liberális pártokra időközben elhunyt választók helyett mások adták le a szava­zatokat és így nyilvánvaló, hogy vissza­éléssel érték el szavazataik számát. Az igazodó választmány előtt Kozm­a Jenő dr. adta elő a fölebelezért és beje­lentette, hogy Liszka Árpádot fel­hívta bi­­zonyítékai beszolgáltatására, azonban máig még válasz sem érkezett tőle. Az igazoló választmány erre való tekin­tettel ezt a felebbezést is teljes egészében visszautasítja. Ezzel az ülés véget ért. Nyugalmat jelentenek Kínából. Peking, szept. 1. (Wolff.) Az Amog-i amerikai konzul köz­lése szerint a nyugtalanság szünőben van és amerikai cirkáló jelenléte azon a környé­ken már nem látszik szükségesnek. Paris, szept. 1. Az Egyesült­ Államok pekingi főkonzulá­­tusának távirati jelentése szerint a Vampo- fi­tdapródiskola növendékei háromnapos harc után hatalmukba kerítették Kanton városát. A város kormányzata ez idő sze­rint ideiglenes bizottság kezében van, melynek élén három tábornok áll. —j

Next