8 Órai Ujság, 1925. október (11. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

4 Anglia még csak nem is gondol arra, hogy Németországnak visszaadja egykori gyarmatait. London, szept 30. A Daily T­e teára ph legújabb száma fel­tűnő helyen foglalkozik Németország kér­désével. Az érdekes és nyilván sugalma­zott cikk hangsúlyozza, hogy Anglia rend­kívül kívánatosnak és fontosnak tartja Németország csatlakozását a Népszövet­séghez, de egyúttal kategorikusan megcá­fol­ja azt a hírt, mintha Anglia népszövet­ségi mandátum formájában vissza akarná adni Németorszá­­nak Togot, Kamerunt és a Karolin-szigeteket. A Daily Telegraph szerint a gyarmatok visszaadásának gondo­lata még csak fel sem merült és így ez a hír minden alapot nélkülöző koholmány. Coolidge dönt a francia adósságrendezés ügyében. Paris, szept. 30. Az Echo de Paris washingtoni külön­­tudósítója jelenti lapjának, hogy minden­esetre Coolidge elnök fog bizonyos mérték­ben mint békebírá működni amaz ellenté­tek ügyében, amelyek az adósságok kérdé­sében folytatott tárgyalásokon az amerikai és francia felfogás között még fennálló­nak­ l . Helybenhagyták Kállay volt pénzügy­miniszter rágalmazójának ítéletét. „Bot­ránnyá fajult a Fenyves cég adócsalási ügye“ címmel a Szózatban M­agy­ari Béla hosszabb cikket közölt. A cikk a többi kö­zött arról is szólt, hogy a Fenyves cégnek egyik hozzátartozója felbérelt egy szép asz­­szonyt, hogy az adócsalási ügyben Kállay Tibor pénzügyminisztert megpuhítsa. A cikk további része azt tartalmazta, hogy ezzel az intervencióval a Fenyves cég adó­­bevallási ügye elaludt, mert bizonyára fe­lülről elnyomták. A volt pénzügyminiszter felhatalmazására hivatalból üldözendő rá­galmazás miatt indult meg a bűnvádi el­járás Magyari Béla ellen, akit a büntető­­törvényszék annak idején egyhónapi fog­házra és kétmillió korona pénzbüntetésre ítélt. Felebbezés folytán ma foglalkozott az üggyel a királyi ítélőtábla Gadó István­ i dr. kúriai bíró elnöklete alatt működő ta­nácsa és a tárgyalás, valamint a perbeszé­dek lefolytatása után az első bíróság ítéle­tét indokainál fogva helybenhagyta.­­ Hamis hirdetésekkel csalta ki az állástalanok pénzét. Az utóbbi időben a fővárosi napilapokban többször jelentek meg apróhirdetések, amelyekben előkelő vállalat keresett tisztviselőket fővárosi és vidéki telepei számára. A rendkívül ügye­sen szerkesztett, fényes jövővel kecsegtető apróhirdetésekre rengeteg B-listás közalkal­mazott, elbocsátott banktisztviselő és más állástalan küldte be a kiadóhivatalba aján­latát, mellékelve a hirdetésben költségekre kért 25 ezer koronát. A többezer ajánlkozó azonban vagy egyáltalában nem kapott vá­laszt, vagy hoszabb idő múlva elutasító feleletben részesült. Többeknek gyanús volt a dolog és a főkapitánysághoz fordul­tak, amely néhány napos nyomozás után világosságot derített az ügyre. Az apróhir­detések feladóját, Vörös Zsigmondot ma detektívek állították elő a főkapitányságra, ahol megállapították, hogy már vidéken is követet­t el szélhámosságokat, így többek közt az Enargit bányavállalatnál, ahol mint tisztviselő volt alkalmazva, elsik­kasztotta a l­etibéreke,­ sőt meghamisította az üzleti könyveket is. Később Budapesten Vasváry Pál ügyvédet károsította meg kü­­lönböző fondorlatokkal félmilliárd erejéig. Legutolsó ötlete az apróhirdetés volt és tényleg sikerült is ezen a révén számtalan embert megkárosítania. A csalót ma beis­merő vallomása után előzetes letartózta­tásba helyezték és átkisérték a királyi ügyészségre. — Letartóztatták Baksay ügyvéd zsa­rolóját. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy Feldmann Fe­renc, volt tőzsdebizományost, aki ötvenmil­lió korona erejéig meg akarta zsarolni Bok­sán­ Miklós budapesti ügyvédet, a főkapi­tányságon őrizetbe vették. Feldmann mai kihallgatása alkalmával beismerte, hogy a zsarolás eszközéül felhasznált iratokat Bok­sán gazdasszonyával, Marsi Ilonával össze­­játsszva­ vette ki az ügyvéd íróasztalának fiókjából, később azonban odamódosította vallomását, hogy a lopást a jelenleg szö­késben lévő Marsi Ilo­na egyedül követte el. Mivel a­onban a gazdasszony analfa­béta, természetesen rögtön nyilvánvaló volt ennek a védekezésnek a valótlansága, mi­vel nem is tudta vakul kiválogatni a meg­felelő iratokat. Krecsányi Kálmán dr. rendőrtanácsos ezért a kihallgatás befejez­tével kihirdette Feldmann Ferenc előtt az előzetes letartóztatásról szóló végzést zsa­rolás és sikkasztás miatt. A letartóztatott zsírósét ma délután átkísérik a királyi ügyészség Markó­ utcai fogházába. Csütörtök, 1925 október 1. Az Omge évi beszámolója. Az Omge az argentínai hús és külföldi zsír behozatala . A pénzügy­miniszternek sikerült megjavítania a külföldi mezőgazdasági hitel feltételeit. — Súlyos panaszok a mezőgazdaság adóterhei, különösen a jövedelem és vagyonadó kivetése körül. — Az egyfázisú forgalmi adónál a közvetlen vásárlásokra adómérséklést kívánnak­ — Az Omge és a Gyosz együttes akciója a külkereskedelmi szerződések tárgyalásainál — Saját tudósítónktól. — Az Omge igazgató választmánya szerdán délelőtt 10 órakor tartotta gazdasági év­záró ülését Somssich László gróf elnöklete alatt. Az ülésen a választmány tagjai nagy­számban vettek részt, köztük Szilassy Zol­tán, Buday Barna, Mutschenbacher Emil,­­Parányi Gyula, az igazgatóság részéről, továbbá Dorner­­Béla, Elek Ernő, Eszenyi Jenő, Győry Lóránt, Jeszenszky Pál, Koós Mihály, Ipolyi-Keller Gyula, Lickl Ká­roly, Meskó Pál, Montenuovo Nándor her­ceg, Székács Elemér, Wekerle Sándor, Szi­geti Pál, Alatta Árpád és mások. Az ülésen szóba kerültek a mezőgazdasá­got érdeklő legfontosabb ügyek, köztük törvényhozási és kormányintézkedések, a mezőgazdasági hitel ügyében, a mezőgaz­daság adóterhei, különösen a jövedelem és vagyonadó fizetés, a mezőgazdasági al­kalmazottak kereseti adója, a forgalmi­­adó mérséklése, a külkereskedelmi szerző­dések és vasúti díjszabások ügye, a szén­­haszonbér kérdése, a tőzsdei terményhatár­­időüzlet, a nyersbőrkivitel felszabadítása, a petróleum és benzinvám és számos más kérdés, amelyek a mezőgazdasági termelés­sel szoros összefüggésben vannak. A vá­lasztmány valamennyi kérdésben állást foglalt, illetve egyes kérdések további be­ható tárgyalását határozta el, a legsürgő­sebben pedig az illetékes hatóságok, külö­nösen a kormányhatóságok elé megfelelő előterjesztések küldését. Az ülés lefolyásáról részletes tudósítá­sunk a következő: Somssich László gróf elnök rövid elnöki­­bejelentései után Musschenbacher Emil dr. igazgató tette m­eg ügyvezetői jelentéseit. Bejelentette, hogy a választmány korábbi tárgyalásainak eredményeihez képest föl­terjesztést intéztek a pénzügyminiszterhez és a földmivelésügyi miniszterhez a szén­ipai térilleték ügyének újabb megfelelő rendezése iránt azzal, hogy a végleges ren­dezésig a bérszerződések megkötése idején az akkori bánk­a jövedelem és térilleték kö­zötti arány legyen az irányadó. A korlátolt felelősségű társaságokról készülő törvény­­javaslathoz elkü­ldötték az igazságügymi­­nisztertől kért szakvéleményt azzal, hogy a társaságok új típusának meghonosítását helyesnek tartják, természetesen a meg­levő életképes szövetkezetek sérelme nélkül. A gazdasági év lezárásával kapcsolatban megállapította az igazgató, hogy az elmúlt gazdasági esztendő a gaz­dákra nézve inkább rossz, mint jó eredményt mutat. A termésmennyiség ugyan kedvező volt, ellenben ezt meglehetős mértékben ellen­súlyozták az értékesítés nehézségei, a piaci forgalom akadályai és az emelkedő költsé­gek és közterhek. Részletesen foglalkozott a mezőgazdasági hitel kérdésével. Az Origo előterjesztésére a pénzügyminiszter­nek a népszövetségi főbiztosnál tett köz­benjárására sikerült a jegyintézeti felszá­molásából maradt 22 millió aranykorona fölösleget a hitel céljára a zárlat alól ki­venni. Az első terv az volt, hogy 25 éves hosszú lejáratú kölcsönöket adnak, körül­belül 82 százalékos átvételi árfolyamú köl­­csönkötvényekkel, amelyek után az évi annuitás és kamatteher 13 százalékot tett volna ki és öt évig a kölcsön nem lett volna fölmondható. Ezeket azonban olyan súlyos feltételek­nek tartották, hogy abban a magyar mező­­gazdaság hitelképességének leminősítését látták. A pénzügyminiszter belátta, hogy a mezőgazdaság, amelynek különben égető szüksége van a hitelre, a jelzett feltételeket elfogadhatattlanoknak találja, ezért újabb tárgyal­lá­sokat kezdett, amelynek során lényegesen jobb eredményeket értek el, s ezek alapján legközelebb megindul a hite­lek folyósítása. Megemlí­tette itt a német Renten-Bankból alakult Frenten Credit An­­stalt hasonló akcióját, amely 85 százalék­ban folyósítja a hiteleket, három százalé­kos bankhaszon, illetve költség és jutalék mellett, körülbelül 11 és 5 százalékos kamattal és törlesztéssel, 25 évre 10 éves felmondási tilalom mellett. Megállapítja hogy a nálunk kilátásba he­lyezett feltételek ismét kedvezőbbek lesz­nek a törlesztési idő pedig 35 év lesz. A hazai pénzviszonyok mellett ma rövid­le­járatú hiteleknél a jegybank, mint hitel­forrás, nem nélkülözhető, de arra kell tö­rekedni, hogy erre a célra is minél több külföldi tőke jöjjön be, de a belföldi tőke­képződés is meginduljon és a mezőgazda­ság éppen olyan jó áruváltókkal dolgoz­hassék, mint az ipar és a kereskedelem, amelynél semmivel sem kisebb a bonitása. Itt az államinak oda kell hatnia, hogy a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek erősödjenek és ne a bankuralom, hanem a szakmabeli érdekeltség érdekei legyenek irányadók. Ezen a téren elismeréssel em­lékezik meg a Nemzeti Bank és a Pénzinté­zeti Központ magatartásáról. Tiltakozik az olyan megállapítások ellen, mintha a gaz­dák rossz fizetők volnának. A most előfor­duló fizetési halasztások nem az egyesek, hanem a köz érdekében történtek, nehogy a tömeges árukínálat révén a piaci viszo­nyok még jobban megromoljanak, aminek az egész ország gazdasága kárát vallaná. Behatóan foglalkozott ezután a mező­gazdaságot terhelő adók kérdésével. Kimu­­taatta, hogy a földadóemelés tulajdonképen csak technikai számművelet volt, kapcso­latban a szorszószámnak 17 ezerről 14.500- ra történt leszállításával és a belőle kon­­termplált jövedelem kontingentálásával. Mindenesetre az itt előállott egyes arányta­lanságok a jövedelemadó és a vagyonadó kivetésénél megfelelően eliminálhatók. Ezeknél az adónemeknél azonban a leg­utolsó rendelet igen súlyos intézkedéseket tartalmaz. Az Orge az Országos Mező­­gazdasági Kamarával, valamint a vidéki ka­marák és egyesületek bevonásával azonnal akcióba lépett a legsúlyosabb sérelmek kikü­szöbölésére. Az alapelv az volt, hogy a jövedelemadónak nem szabad hoza­déki adóvá torzulnia. Ha olyan súlyosra válik az adóteher, a­melyet a dolgozó és adózó osztályok nem bírnak el, ez megrontja az adómorált és végeredményében károsan hat vissza az egész ország gazdasági érdekeire. Részle­tesen felsorolta az adókivetések körül ta­pasztalható sérelmeket, és egyben bizo­nyos helytelen gyakorlatokat. A legsérel­mesebb ezek között az egységes kataszteri tiszta jövedelem kategóriáinak felállítása az egész országra, amiből természetesen a legsúlyosabb aránytalanságok állanak elő. De nem kevésbé visszás és sérelmes ered­ményeket okoz az adóbevallási ívek rend­szere, ami annál céltalanabb, mert a be­vallott adatokat általában el sem fogadják. Éppen ezért arra kell kérni a pénzügymi­nisztert, mondja ki a jövedelem- és va­gyonadó kivetésénél alapelvül, hogy a felek által beszolgáltatott adatok legyenek irányadók s csak amennyi­ben nem felelnek meg vagy nem tör­tént bevallás, akkor legyen alkalmaz­ható az egységes kulcs. De ott is mindig figyelembe vegyék azokat a körülményeket, amelyekre nézve a pénz­­ügyminiszter ígéretet tett. Azzal a kifogással szemben, hogy a ma­gyar adózó közönség 90 százalékától nem lehet várni jó vallomást, hivatkozik a svájci, a német és az osztrák példára, ahol a megfelelő kivetési eljárás nagyon jól meg­nevelte az adózókat, köztük a gazdaközön­­séget a­ helyes vallomások tételére. Meg­emlékezik a pénzügyminiszternek arról a rendelkezéséről hogy a felszólamlási bizott­ságokba a mezőgazdasági érdekképviseletek is szóhoz jutnak, s kívánatos hogy a ki­küldöttek megfelelő érdeklődést mutassa­nak a felzólamlási bizottság munkája­ iránt. Kérni fogják még a minisztert, gondos­kodjék arról, hogy az adózót terhelő adók és adóssági kamatok megfelelő leszállítása az adókivetésnél megtörténjék. A forgalmi adóval kapcsolatban, sajnálat­tal állapítja meg, hogy az egyszázalékos adóleszállítás ked­vező hatása a forgalmi árakban nem volt érezhető. Most szó van bizonyos árukra az egyfázisú forgalmi adó bevezetéséről. Itt minden­esetre nyomatékosan hangsúlyozzák a me­zőgazdaságnak azt a jogos kívánságát, hogy olyan cikkekben, ahol a mezőgaz­daság a közbeeső közvetítő szervek kikap­csolásával szerepel, mint közvetlen vásárló, reánézve a forgalmi adó egy fázisban is a megfelelő alacsony kulccsal állapítással meg, ne pedig a közvetítő kereskedelem kétszeres vagy többszörös beiktatásának megfelelő magasabb forgalmi adó-átalány. A kereskedelmi szerződésekkel kapcso­­­latban megállapítja, hogy eddig már 1S. legtöbb kedvezményes és 5 tarifa-szerző-­­dés van. Az előbbiekből azonban nem söld hasznunk van, mert a külföldi szerződéses államok egymásnak olyan árufajták sze­rint korlátozott legtöbb kedvezményeket nyújtanak, amelyek magyar árucikkekre, nem vonatkoztathatók. Mindenesetre mé­g sokat várnak az összes környező államok-* kal megkötendő kereskedelmi szerződések-* től, ahol a kormánynak gondoskodnia kell a mezőgazdasági érdekek megfelelő érvényesüléséről.­­ Ebben a tekinte­tben az Orge a maga ré­széről minden lehetőt megtesz és arra is­ gondja van, hogy­ más érdekeltségekkel, a többi között GyOSzszal a kölcsönös érdekek jogos védelmére megtalálják a megértő kapcsolatot és együttműködést. Végül bejelentette még az igazgató az­ egyéb aktuális ügyekben tett lépéseket és a felterjesztéseket és azok eredményét és kérte azokhoz a választmány jóváhagyását. Elek Ernő szólt hozzá a beszámolóhoz, hangoztatta különösen a gazdák adózási sérelmeit, végül javasolta, hogy az OMGE nyomatékosan tiltakozzék a kormánynál az argentínai hús és a külföldi zsirbehozatal ellen. Szigeti Pál szintén az adósérelmeket han­goztatta és cáfolta azt a beállítást, hogy­ a gazdaközönség nem elég mértékben adó­­zik.­­ Eszenyi Jenő kifogásolta a községek ön­álló adókezelést és javasolja a régi rend-­­szer visszaállítását. Wekerle Sándor a javaslat ellen szólal fel, mert egyszer már ki kell alakulni a végeles adóeljárásnak. A bizottság ezután az elnök összefog­­laló szavai után hozzájárult a bemutatott javaslatokhoz és tudomásul vette a beje­­lentéseket. n önként jelentkező sikkasztó. A­ pest,­vidéki kir. ügyészségen önként jelentkezett Hallér Béla Rezső 44 éves adóügyi jegyző, aki letartóztatását kérte, mert hosszabb idő óta sikkasztotta a reá bízott adópén­­zeket. A pestvidéki ügyészségről az önként jelentkező sikkasztót átkísérték a buda­pesti főkapitányságra, ahol Haller Béla Rezső elmondotta, hogy 1922 február óta volt alkalmazásban Kővágóörsön, mint adóügyi jegyző és két év óta rendszeresen sikkasztotta a befizetett adópénzeket. Szá­mítása szerint körülb­elül 30 millióval ká­rosította meg a­, adópénztárt. Bűnét két év óta nem fedezték fel, most azonban attól félt, hogy kitudódik a dolog. Szep­tember 5-én 600.000 koronát magához­ vett s azzal eihinor­zott hazulról. Bud­apestre jött, a pénzt elköltötte s mikor elfogyott a 600.000 korona, önként­­jelentkezett. A rendőrség megállapította, hogy Haller Béla Rezső már büntetve volt, az aranyosma­­róti büntetőtörvényszék két és félévi bör­tönre ítélte sikkasztás miatt és annak ide­jén büntetését le is ülte. Most azzal véde­kezik, hogy a sikkasztott pénzt beteg fe­lesége gyógyításáb­a és két gyermeke tanít­­tatására fordította. A sikkasztó adóügyi jegyzőt a rendőrség őrizetbe helyezte. — Dunába ugrott. Tóth Gizella 18 éves cseléd a Ferenc József-híd pesti oldaláról a Dunába ugrott. Két hajóslegény csónakon utánaevezett és kimentettek. A mentők a Ró­­kus-kórházba vitték. 1­0­.­ szentszéki ügyvéd. A hercegprímás dr. Hauser Ignác belvárosi káplánt (IV., Váci­utca 45. II. emelet 13.) volt házasságvédőt az érseki és primási szentszékhez a házassági és egyéb pörök vitelére ügyvédnek minősítette. * Bristol Szálló hallja holnap megnyílik! 5 órai tea. Naponta hangverseny.

Next