8 Órai Ujság, 1926. március (12. évfolyam, 49-66. szám)

1926-03-02 / 49. szám

Budapest, 1926 mÁrcius ^ ^ évfolyam 49. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGYES SZÁM­ÁRA: NEGYEDÉVRE 120.000 K - KÜLFÖLDRE 240.000 K FELELŐS SZERKESZTŐ; HELYBEN, VI­DÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON EGY HÓRA 40000 K - KÜLFÖLDRE 80000 K 1 M A TO­RNYI FIÚIT 2000 KORONA, AUSZTRIÁBAN 2000 OSZTRÁK K AUSZTRIÁBAN EGY HÓNAPRA 50000 MAGYAR K 11 JUGOSZLÁVIÁBAN 4 D. FRANCIAORSZÁGBAN 1F Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VI. Aradi ucca 14.Telefon: 3-34,154-26,154-27,154-28 Gondatlanság? írta dr. Kenedy Géza Bocsánat, de ennek a végeérhetetlen f­rankvitának se füle,­ se farka. Nem hiába ismerte föl az egész ország köz­­vélekedése léha és drága időlopásnak. Ha tovább erőltetik, idehaza elfogyaszt ■minden tekintélyt és fölbátorít minden kalandleső ingyenélést, odakint meg ron­gyokká tépi jó hírnevünk maradványait. Lássuk azonban, van-e legalább va­lami kis igazság abban, amit az ellenzék hajszol? Előbb a szoros jogot. Pénzhami­sítás történt. Nagy. Három évig fújták a kígyókövet, amíg vagy 25 ezer darab ha­mis frankjegyet állítottak elő, később be­lőle kivetendő nagy költséggel és titkon. Rajtavesztettek. Budapesten huszonhat úriember került lassanként bírói kézre, Hollandiában három és egy Hamburg­ban. A fejük miniszterséget viselt herceg, patronosuk országos rendőrfőnök, van­nak köztük nyugdíjas tábornokok, ezre­desek és más nevezetességek. Fájt mindenkinek, szégyelte mindenki. Akinek tehát miortíjjban állóik bizony nem nagyon sietett a tett kibirkálásával. Nem bűnpártolás ez, ahogyan most for­gatják, h­anem a hazafias szégyenérzés tiszteletreméltó huzakodása. Tudjuk azon­ban, hogy vannak a foglyok közt olya­nok, akik komolyan hitték, hogy a hazát pénzhamisítással is meg lehet menteni; szegények. Sorsukat ki ne szánná! A tör­vény azonban ilyen távoli célokkal nem törődik. Elég ha valaki abból a célból hamisít, hogy a hamis pénzt forgalomba helyezze. A közhitelt, tehát a milliók jó­létét védi a törvény szigora az ilyen me­rényletek ellen. Az pedig, ha a miniszter­­elnök, a kormány, a rendőrség, a királyi ügyészség és a bíróság sorra, válogatás nélkül lecsukatja emiatt a szerencsétlen úri és nagyúri tetteseket s szolid vagyo­nok, tekintélyek és életboldogságok rop­pannak össze egymás után, hát az való­ban minden mást jelent, csak azt nem, hogy ezek az állami tényezők elősegítet­ték, pártolták, vagy takargatták volna ezt a soha nem hallott bűncselekményt ! Mindez világosan az ellenkezőre vall. De most jön az egyik perverzitás után a másik. A hazafias szégyenérzés helyett a történeti haj, haj! Üsd, nem apád ! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon ! Takarodjék a kormány! Régi átka a ma­gyarnak. Azonban haj volt. A dolog jogi kon­strukciója tiszta. A kormányra azt mon­dani, hogy a bűntettnek fölbujtója vagy részese, kész hahota, nemcsak az ország­ban, hanem az egész világon. Azután pe­dig az 1848 : III. tc. közjogi alkalmazha­tósága is csupa megoldatlan probléma. Tehát akkor a közönséges fenyítő tör­vényszék elé lehetne talán hurcolni őket? Még nagyobb képtelenség ! Marad tehát, még egy út, az úgynevezett: politikai fe­lelősség útja. Legyen külön 25-ös bizott­ság, de csakis az u. n. „politikum " szá­mára. Hát volt is. Két határozati javaslat kelt ki belőle. Az egyik, a többségé, kimondja, hogy sem a kormány, sem a nemzetgyű­lés egyetlen tagja se vett részt ebben a magánjellegű, pénzhamisítási vállalatban és nem is tanúsított üldözésében lanyha­­ságot. Tehát semmiféle politikai felelős­ségnek sincs helye. A másik, a kisebb­ségi (Vázsonyi Vilmosé), úgy látja, hogy jó pénzhamisításból! így tehát a kormány a kormány, nevezetesen pedig Bethlen és Ja felelős és­­nem maradhat a helyén. Ez. Rakovszky Iván nem teljesítette komo-r­á fő. Pusztulj, hogy én ülhessek a bo­lgán kötelességét, gondatlanul jár­ el és t­s vedbe! ebből lett a szégyen. Ebből, vagyis nem. Most pedig, aki figyelemmel keresi, miben áll tehát a kormány mulasztása és gondatlansága, beleszédül az ezernyi ap­rólékos lénybe, Rába süppedékes vallo­másaiba, autókon való szaladgálásokba és mindenféle föltevésbe. De senki sem Clinchant francia követ ma délelőtt felkereste Bethlen István gróf minisz­terelnököt, akitől a frankügy egyes részleteire nyert tájékoztatást Hamis hírtesztelések francia desstarsról, amit a miniszterelnök nyomban megcáfolt . A zárt ülé­sekről kiszivárgott hírek álhíreknek bizonyultak Apponyi gróf csat Bethlennek genfi útjáról való 'V Is stáiAiét'éne vvása SZÓIM: lei A vitában — Holnap már* délelőtt tíztől délután hatóráig ülésezik a Ház — Zichy­­ János gróf kijelenti, hogy a vita menetétől függ, hogy mikor fog felszólalni­■ h­­uomrmnMwrnr - -i.m Hadik János gróf* Bethlen távozása vagy po­zíciójának meggyöngülése az országra nézve súlyos konzekvenciákkal járna (Saját tudósítónktól.) Negyedik napja fo­lyik már a frankvita és a jelek egyáltalán nem mutatnak arra, hogy a vita felélénkü­lése következnék be. A karzatokat zsúfolásig megtöltő közönség csalódottan távozik az ülésekről, mert csupán megismétlését hallja az ellenzék részéről azoknak az érveknek, amelyek már u­ásualig ismeretesek. Az el­fogulatlan semmlélő előtt különösen az tűnik fel, hogy a parlamenti bizottság ülésezése alkalmával valósággal felcsigázták a közvé­lemény érdeklődését és most ezek a zárt ülésekről kiszivárgott hírek állhí­­reknek bizonyultak és az ellenzék semmi olyat nem tud produkálni, ami a kormány politikai felelősségét legki­sebb mértékben is érintené. Sokat vártak az ellenzéki vita további melle­tére nézve Apponyi Albert gróf felszólalásá­tól. Azt híresztelték ugyanis, hogy Apponyi Albert gróf elsőnek szólal fel a vitában. Ap­­ponyi már a kora délelőtti órákban megje­lent a nemzetgyűlésen és a folyosón hossza­san tanácskozott Ugrón Gáborral, de már az ülés megkezdése előtt elhagyta a parlament épületét. Apponyi többek dőtt kijelentett a fo­lyosón, hogy csak Bethlennek genfi út­járól való visszatérése után szólal fel a vitában. Az ellenzéket váratlanul érte Apponyi el­határozása, különösen pedig Andrássyékat lepte meg, mert Apponyi elhatározását úgy tekintik, mint Bet­­en helyzetének megerő­södését. Andrássyék ugyanis azt tartják, hogy Bethlent külföldön az erősíti meg, hogy belpolitikailag nagy konzervatív több­ségre támaszkodhat. Azt a körülményt, hogy Apponyi nem él a szólás jogával, arra magyarázzák, hogy nem akarja támadni a kormányt és ez­által meg kívánja könnyí­teni­ Bethlen helyzetét a genfi tárgyaláso­kon. Ha Apponyi nem tartózkodott volna a felszólalástól, a most már ellaposodó vita új erőre kaphatott volna. Az ellenzéki oldalon igyekeztek Apponyi eljárását úgy beállítani, mintha a kormány részéről tárgyaltak volna vele. Különösen Teleki Pállal folytatott tanácskozását per­­traktálják és azt hangoztatják, hogy ez a tanácskozás bírta rá Apponyit, hogy felszó­lalásától elálljon. Zichy János gróf maga­­tartását is úgy szeretnék beállítani,­, mint akit a kormánypárttal való tárgyalások té­rítettek volna el felszólalásától.­­ Erre vonatkozóan Zichy János gróf a kö­vet­kezőket mondotta a L­orai Újság mun­katársának: — Ilyen tárgyalásokat senkivel sem folytattam. "Magam fogom megállapítani, mikor szólalok fel. Ez meg is fog tör­ténni és elmondom a párt deklarációját, de kényszeríteni engem arra, hogy mikor szólaljak, vagy ne szólaljak fel, nem le­het. Teljesen a vita menetétől, függ az, hogy mikor fogok felszólalni. Az ellenzék szónokait a képviselők, na­gyon kevesen hallgatják. A képviselők in­kább a folyosón tartózkodnak, ahol egyre­­ir másra terjednek el a hírek, amelyekkel ír közvéleményt izgatni akarják. Így a déli órákban francia dem­arsról be­széltek a folyosón. A legfantasztikusabb kombinációkat fűz­­ték az állítólagos demarshoz, melyben a­ francia kormány elégedetlenségéről lett volna szó. Hamarosan kiderült aztán, hogy de­­marsról egyáltalán nincs szó, m­indösz­­sz­e az történt, hogy Cl­ischaut ma dél­előtt felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akitől a frankügy egyes részleteire nézve nyert tájékoz­­tatást. A francia követ egyébként a frankügy vizsgálata óta gyakran szokta felkeresni a miniszterelnököt és a mostani tanácskozás a­lól is esed; a tendenciózus beállítás követ­keztethet demarsra­ .A francia követnek a miniszterelnökkel­ való mai tanácskozása csak rövid ideig tartott és információnk sze­rint bizonyos detailkérdésekben kért fel világosítást a francia követ. Információnk szerint a francia követ­­ látogatása összefüggésben állhat Briand miniszterelnöknek a hozzáintézett inter­­pellációra adandó válaszával. A folyosón elterjedt hírekre nézve írt- kérdeztü­k Bethlen István gróf miniszter­ ÁRA 2900 KOR.

Next