8 Órai Ujság, 1926. március (12. évfolyam, 49-66. szám)
1926-03-02 / 49. szám
Budapest, 1926 mÁrcius ^ ^ évfolyam 49. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGYES SZÁMÁRA: NEGYEDÉVRE 120.000 K - KÜLFÖLDRE 240.000 K FELELŐS SZERKESZTŐ; HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON EGY HÓRA 40000 K - KÜLFÖLDRE 80000 K 1 M A TORNYI FIÚIT 2000 KORONA, AUSZTRIÁBAN 2000 OSZTRÁK K AUSZTRIÁBAN EGY HÓNAPRA 50000 MAGYAR K 11 JUGOSZLÁVIÁBAN 4 D. FRANCIAORSZÁGBAN 1F Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VI. Aradi ucca 14.Telefon: 3-34,154-26,154-27,154-28 Gondatlanság? írta dr. Kenedy Géza Bocsánat, de ennek a végeérhetetlen frankvitának se füle, se farka. Nem hiába ismerte föl az egész ország közvélekedése léha és drága időlopásnak. Ha tovább erőltetik, idehaza elfogyaszt ■minden tekintélyt és fölbátorít minden kalandleső ingyenélést, odakint meg rongyokká tépi jó hírnevünk maradványait. Lássuk azonban, van-e legalább valami kis igazság abban, amit az ellenzék hajszol? Előbb a szoros jogot. Pénzhamisítás történt. Nagy. Három évig fújták a kígyókövet, amíg vagy 25 ezer darab hamis frankjegyet állítottak elő, később belőle kivetendő nagy költséggel és titkon. Rajtavesztettek. Budapesten huszonhat úriember került lassanként bírói kézre, Hollandiában három és egy Hamburgban. A fejük miniszterséget viselt herceg, patronosuk országos rendőrfőnök, vannak köztük nyugdíjas tábornokok, ezredesek és más nevezetességek. Fájt mindenkinek, szégyelte mindenki. Akinek tehát miortíjjban állóik bizony nem nagyon sietett a tett kibirkálásával. Nem bűnpártolás ez, ahogyan most forgatják, hanem a hazafias szégyenérzés tiszteletreméltó huzakodása. Tudjuk azonban, hogy vannak a foglyok közt olyanok, akik komolyan hitték, hogy a hazát pénzhamisítással is meg lehet menteni; szegények. Sorsukat ki ne szánná! A törvény azonban ilyen távoli célokkal nem törődik. Elég ha valaki abból a célból hamisít, hogy a hamis pénzt forgalomba helyezze. A közhitelt, tehát a milliók jólétét védi a törvény szigora az ilyen merényletek ellen. Az pedig, ha a miniszterelnök, a kormány, a rendőrség, a királyi ügyészség és a bíróság sorra, válogatás nélkül lecsukatja emiatt a szerencsétlen úri és nagyúri tetteseket s szolid vagyonok, tekintélyek és életboldogságok roppannak össze egymás után, hát az valóban minden mást jelent, csak azt nem, hogy ezek az állami tényezők elősegítették, pártolták, vagy takargatták volna ezt a soha nem hallott bűncselekményt ! Mindez világosan az ellenkezőre vall. De most jön az egyik perverzitás után a másik. A hazafias szégyenérzés helyett a történeti haj, haj! Üsd, nem apád ! Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon ! Takarodjék a kormány! Régi átka a magyarnak. Azonban haj volt. A dolog jogi konstrukciója tiszta. A kormányra azt mondani, hogy a bűntettnek fölbujtója vagy részese, kész hahota, nemcsak az országban, hanem az egész világon. Azután pedig az 1848 : III. tc. közjogi alkalmazhatósága is csupa megoldatlan probléma. Tehát akkor a közönséges fenyítő törvényszék elé lehetne talán hurcolni őket? Még nagyobb képtelenség ! Marad tehát, még egy út, az úgynevezett: politikai felelősség útja. Legyen külön 25-ös bizottság, de csakis az u. n. „politikum " számára. Hát volt is. Két határozati javaslat kelt ki belőle. Az egyik, a többségé, kimondja, hogy sem a kormány, sem a nemzetgyűlés egyetlen tagja se vett részt ebben a magánjellegű, pénzhamisítási vállalatban és nem is tanúsított üldözésében lanyhaságot. Tehát semmiféle politikai felelősségnek sincs helye. A másik, a kisebbségi (Vázsonyi Vilmosé), úgy látja, hogy jó pénzhamisításból! így tehát a kormány a kormány, nevezetesen pedig Bethlen és Ja felelős ésnem maradhat a helyén. Ez. Rakovszky Iván nem teljesítette komo-rá fő. Pusztulj, hogy én ülhessek a bolgán kötelességét, gondatlanul jár el és ts vedbe! ebből lett a szégyen. Ebből, vagyis nem. Most pedig, aki figyelemmel keresi, miben áll tehát a kormány mulasztása és gondatlansága, beleszédül az ezernyi aprólékos lénybe, Rába süppedékes vallomásaiba, autókon való szaladgálásokba és mindenféle föltevésbe. De senki sem Clinchant francia követ ma délelőtt felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akitől a frankügy egyes részleteire nyert tájékoztatást Hamis hírtesztelések francia desstarsról, amit a miniszterelnök nyomban megcáfolt . A zárt ülésekről kiszivárgott hírek álhíreknek bizonyultak Apponyi gróf csat Bethlennek genfi útjáról való 'V Is stáiAiét'éne vvása SZÓIM: lei A vitában — Holnap már* délelőtt tíztől délután hatóráig ülésezik a Ház — Zichy János gróf kijelenti, hogy a vita menetétől függ, hogy mikor fog felszólalni■ huomrmnMwrnr - -i.m Hadik János gróf* Bethlen távozása vagy pozíciójának meggyöngülése az országra nézve súlyos konzekvenciákkal járna (Saját tudósítónktól.) Negyedik napja folyik már a frankvita és a jelek egyáltalán nem mutatnak arra, hogy a vita felélénkülése következnék be. A karzatokat zsúfolásig megtöltő közönség csalódottan távozik az ülésekről, mert csupán megismétlését hallja az ellenzék részéről azoknak az érveknek, amelyek már uásualig ismeretesek. Az elfogulatlan semmlélő előtt különösen az tűnik fel, hogy a parlamenti bizottság ülésezése alkalmával valósággal felcsigázták a közvélemény érdeklődését és most ezek a zárt ülésekről kiszivárgott hírek állhíreknek bizonyultak és az ellenzék semmi olyat nem tud produkálni, ami a kormány politikai felelősségét legkisebb mértékben is érintené. Sokat vártak az ellenzéki vita további melletére nézve Apponyi Albert gróf felszólalásától. Azt híresztelték ugyanis, hogy Apponyi Albert gróf elsőnek szólal fel a vitában. Apponyi már a kora délelőtti órákban megjelent a nemzetgyűlésen és a folyosón hosszasan tanácskozott Ugrón Gáborral, de már az ülés megkezdése előtt elhagyta a parlament épületét. Apponyi többek dőtt kijelentett a folyosón, hogy csak Bethlennek genfi útjáról való visszatérése után szólal fel a vitában. Az ellenzéket váratlanul érte Apponyi elhatározása, különösen pedig Andrássyékat lepte meg, mert Apponyi elhatározását úgy tekintik, mint Beten helyzetének megerősödését. Andrássyék ugyanis azt tartják, hogy Bethlent külföldön az erősíti meg, hogy belpolitikailag nagy konzervatív többségre támaszkodhat. Azt a körülményt, hogy Apponyi nem él a szólás jogával, arra magyarázzák, hogy nem akarja támadni a kormányt és ezáltal meg kívánja könnyíteni Bethlen helyzetét a genfi tárgyalásokon. Ha Apponyi nem tartózkodott volna a felszólalástól, a most már ellaposodó vita új erőre kaphatott volna. Az ellenzéki oldalon igyekeztek Apponyi eljárását úgy beállítani, mintha a kormány részéről tárgyaltak volna vele. Különösen Teleki Pállal folytatott tanácskozását pertraktálják és azt hangoztatják, hogy ez a tanácskozás bírta rá Apponyit, hogy felszólalásától elálljon. Zichy János gróf magatartását is úgy szeretnék beállítani,, mint akit a kormánypárttal való tárgyalások térítettek volna el felszólalásától. Erre vonatkozóan Zichy János gróf a következőket mondotta a Lorai Újság munkatársának: — Ilyen tárgyalásokat senkivel sem folytattam. "Magam fogom megállapítani, mikor szólalok fel. Ez meg is fog történni és elmondom a párt deklarációját, de kényszeríteni engem arra, hogy mikor szólaljak, vagy ne szólaljak fel, nem lehet. Teljesen a vita menetétől, függ az, hogy mikor fogok felszólalni. Az ellenzék szónokait a képviselők, nagyon kevesen hallgatják. A képviselők inkább a folyosón tartózkodnak, ahol egyreir másra terjednek el a hírek, amelyekkel ír közvéleményt izgatni akarják. Így a déli órákban francia demarsról beszéltek a folyosón. A legfantasztikusabb kombinációkat fűzték az állítólagos demarshoz, melyben a francia kormány elégedetlenségéről lett volna szó. Hamarosan kiderült aztán, hogy demarsról egyáltalán nincs szó, mindöszsze az történt, hogy Clischaut ma délelőtt felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, akitől a frankügy egyes részleteire nézve nyert tájékoztatást. A francia követ egyébként a frankügy vizsgálata óta gyakran szokta felkeresni a miniszterelnököt és a mostani tanácskozás alól is esed; a tendenciózus beállítás következtethet demarsra .A francia követnek a miniszterelnökkel való mai tanácskozása csak rövid ideig tartott és információnk szerint bizonyos detailkérdésekben kért fel világosítást a francia követ. Információnk szerint a francia követ látogatása összefüggésben állhat Briand miniszterelnöknek a hozzáintézett interpellációra adandó válaszával. A folyosón elterjedt hírekre nézve írt- kérdeztük Bethlen István gróf miniszter ÁRA 2900 KOR.