8 Órai Ujság, 1926. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1926-10-06 / 226. szám

SZER­DA 3. OLHATÓ OTTTOBBII . Meghalt Jászai Mari M­a reggel nyolc órakor a János-szan­a­tóriumban csendesen, halálküzdelem nélkül hunyt el.­­ Csütörtökön lesz a temetés a Nemzeti Színház elsc­sárnokából Klebelsberg flultuszminiszter búcsúztatja a magyar színművészet nagy halottját (Saját tudósítónktól.) A Nagyasszony nyugodni tért. Csöndes volt búcsúja a földi léttől, csöndes az elmúlása. Néhány nap­pal ezelőtt Gál Gyula azzal kereste fel a szanatóriumban, hogy a Nemzeti Színház egész személyzete tisztelegni szeretne nála. Jászai Marit nagyon meghatotta ez a figye­lem, de elhárította magától a szeretetnek és a tiszteletnek ezt a megnyilvánulását azzal, hogy: köszöni szépen, de várjanak a kollégák addig, amíg meggyógyul. Mert az utolsó pillanatig hitt abban, hogy meg­gyógyul és színpadra is léphet még. Azt hitte, hogy régi, nagy szerepeinek egyikét­­másikát eljátsz­hatja még a Nemzeti Szín­ház színpadán, amelynek annyi ragyogást, annyi művészi értéket, annyi sikert adott­vtizedeken át az ő nagy művészete, egyé­­pisége. I., A koradélelőtti órákban gyorsan terjedt el a fővárosban a hír, hogy Jászai Mari, a Nemzeti Színház -agyi tragikája ma reg­gel a János-szanatóriumban meghalt. Egy ragyogóan ívelt művészpálya, sok évtize­des páratlanul álló művészi működés­­ és hathónapos kínos, gyötrelmes szenvedés ért véget a mai napon a városmajorbeli szanatórium egyik csendes betegszobájá­ban. A Városmajor ősi fái teljes őszies szin­­,pompájaikban ragyognak s a csendes elha­gyatott utakon bokáig süpped a láb a hez­való, zizegő avarban, amint a János Szana­tórium felé igyekszünk. A szanatórium előtt szokatlan élénk­ség uralkodik, autók sorakoznak egy­más után, ismerősök, rokonok, jó­­barátok keresik fel a halott nagy tragikát, hogy egy virágcsokorral, egy virágszájjal búcsúzzanak a magyar színjáték égboltjának egyik legragyo­góbb kihűlt állócsillagától. Az előcsarnokban foglalnak helyet a nagyasszony legközelebb hozzátartozói, jó­barátai. Jászai Mári testvéröccse, Jászai József és fia, a Bandi, Mihály­fi Béláné édesanyjával, dr. Lehel István, Lamerné, Jászai Mari egyik legmeghittebb bizalmasa. Hosszú hat hónapon keresztül volt a nagyasszony lakója a második emeleti 38-as szobának, hosszú hat hónapon keresztül vívta a nagyasszony szívós szervezete a küz­delmet a betegséggel.. Kezelő orvosai, Eisele János dr. és Kende Béla dr. főorvos a legutóbbi napokig min­dent megtettek, hogy a gyakran türelmet­len és gyötrő fájdalmakról panaszkodó be­teg szenvedéseit megenyhítsék. A legutóbbi hetekben a beteg sokáig stagnáló állapotában rohamos hanyatlás indult meg, az a bámulatraméltó energia, amellyel az erős akarat és szellem uralko­dott a beteg test fölött, úgy látszik kiapadt s a nagyasszony hozzátartozói napról-napra jobban látták a véget közeledni, s legelőször a Bánk bán Gertrudját ját­szotta április 3-án. 1900-ban a Nemzeti Színház örökös A második emeletre érve önkéntelenül is elhalkulnak a léptek. A 38-as szoba fehér ajtaja mögött halk zokogás szivárog ki a folyosóra. Csékiné, a nagyasszony régi fakto­ronja, takarítónője, öltöztető­nője, búcsúzik úrnőjétől. A leeresztett fe­hér ablakfüggönyön keresztül tompán szűrődik be az októberi napfény. A szoba közepén a domináns-abkord — a hófehér lepellel beborított rézágy. A nagy magyar Germ­idis, Elektra, Lady Macbeth utolsó földi pihenője. A szobában minden úgy van még, tagja, 1923 március 22-én a János királyt, Aranyembert játsszák Jászai Mari működé­sének 50 éves jubileuma alkalmából és 1925 december 3-ika az a nap, melynek estéjén a nagy tragika az Aranyemberben örökre elbúcsúzott a közönségtől. Az igazgatósági irodában szüntelenül cseng a telefon. Érdeklődök, újságírók je­lentkeznek. De bővebb program még nincs. Lent a színpadon zavartalanul fo­lyik a próba. A munka nem tűr egy percnyi megállást sem. Csak az igazgatói szobából jönnek ki elmélázóbb arccal az emberek. És a szemekben itt-ott egy kis nedvesség is csillog, ahogy a betegség hosszú tartama alatt lát­tuk. Ott áll még a nagy, kényelmes karos­szék az ismerős sállal, ahol Jászai Mari napközben szokott üldögélni. És sok-sok virág. Virágok szirmaival van telehintve az ágyat beborító lepel, virágcsokrok az egyik szobában szerteszéjjel. Mély, nagy csönd van a szobában, csak néha rezzenti meg az októberi szél az ab­lak üvegtábláit. És újra felbúg Csikiné panaszos sírása ... A halottaságyon Az utolsó órák .—‘Tegnap délután álmában hörögni kezdett "-­ mondja könnyes szemekkel Mihályfiné, — de még mindig nem gondoltuk, hogy ez már ez agónia, mert csodálatosképen teljesen ön­tudatánál volt. Szemei, azok a ragyogó, be­szédes szemek, az utolsó pillanatig beszéltek hozzánk az ő néma nyelvükön. Még ma reg­gel fél nyolckor, amikor Józsi öccse odalépett ágyához, szokott módon üdvözölte tekinteté­vel. És egy óra múlva, nyolc órakor meg­halt . .­­ Halála előtt még néhány nappal közölték a nagyasszonnyal, hogy kedvence, Mihályfi Vilcsi, egy új hárfát kapott s azt ki fogja hozni a betegszobába, hogy Jászainak az annyira szeretett hangszeren zenéljen. — Köszönöm, te kedves ! — suttogta az akkor már nagyon legyengült beteg. S ezek voltak Jászai utolsó szavai. Azóta már csak szemeivel üdvözölte környezetének tagjait. Jászai Mari halálhíre a Nemzeti Színházban Alig valamivel kilenc óra előtt csilin­gelni kezdett a Nemzeti Színház telefonja. Meghatott, remegő hang kereste Hevesi Sándor igazgatót. A Nemzeti Színház igaz­gatója­­kezébe vette a hallgatót s néhány másodperccel később felindultan tette visz­­sza: — Jászai Mari meghalt, — mondta fá­tyolozott hangón s csakhamar megjelent a gyászlobogó a színház homlokzatán. A halál híre egy pillanat alatt elterjedt a színházban. A munka megállt egy percre. Azután ismét megindult a kulisszák tö­mege a színpadról le, a színpadra fel. Mun­kások sürögnek-forognak, a művészek sietve érkeznek, egy pillanatra elborul az arcuk s bent a színpadon folyik a próba. Hevesi igazgató vezeti. A munkarend nem enged hosszabb megállást. Csak a színház előtt s bent a folyosókon képződnek ki­sebb csoportok, de ma nincs vidám tréfálkozás. Akiknek egy-két percnyi pihenőt enged mindennapi munkájuk, néma csendben néznek egymásra. Jászai Marira gondolnak. Az igazgatósági irodában pedig szüntele­nül cseng a telefon. Bálint Lajos, a Nem­zeti Színház dramaturgja adja az informá­ciókat. 5g£ Magyarkirályi|fM Osztálysorsjáték |S5 K Kérelem | K nS Az osztálysorsjáték főáru­ |||| sitók — tekintettel az óriási |||| na keresletre — kérik mindazo- |||?| kát, kik a sorsjegyeket bár­­mily oknál fogva nem akar- WMj jrajt­ják megtartani, hogy azokat Wtff nlsürgősen az illetékes S|»£ helyre küldjék vissza. ’nwS Magyar királyi|^% Osztálysorsjáték Kérelem I Az osztálysorsjáték főáru­­sítók — tekintettel az óriási keresletre — kérik mindazo­kat, kik a sorsjegyeket bár­mily oknál fogva nem akar­ják megtartani, hogy azokat sürgősen az illetékes helyre küldjék vissza. — Még nem tudunk mást, csak annyit, hogy csütörtökön délután ... — Természetesen a színház előcsarno­kából. Méltóságos és kegyelmes urak egymás után jelentkeznek telefonon. De még csak 10 óra. Senki sem tud bővebbet, csak hogy a legnagyobb magyar tragika örökre el­csendesedetten fekszik a János-szanató­riumban. Egyik sarokban gépírókisasszony kopog. Nézzük a munkáját. „Méltóságos Polgármester úr!“ Bejelentés a polgármesterhez a gyász­esetről. A bejelentés mellett a Nemzeti Színház gyászjelentésének konceptusa. A szűk irodahelyiség már zsúfolásig meglett. Végre tíz óra után megérkezik Mészáros titkár és jelenti, hogy a temetés csütörtökön délután 3 órakor lesz a Blaha Lujza­ téren. A temetés részleteiről még nem történt megállapodás, bizonyos azonban, hogy a nagy tragika ravatalánál gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter fog gyászbeszédet mondani. Az asztalon hatalmas ív fekszik kite­rítve. Innen olvassuk, hogy ötvennégy évvel ezelőtt, 1872. április 1-én szerződött a Nemzeti Színházhoz MARGITSZIGET Week-end a Nagyszállodában Szombat délutántól hétfő délig szoba, tel­jes ellátás, fürdők, autóhasználat, átalány­árban személyenkint 28.000 korona, két személyre 540.000 korona Szent Margit Gyógyfürdő Autóval kombinált fürdőjegyek a Lipót­ körút 2. előtti állomásról a gyógyfürdőbe és vissza 25.000 korona. Szénsavas fürdővel 45.000 korona Szent Margitszigeti Szanatórium Az ország legmodernebb belgyógyárati üdfiló-és gyógyintézete- Szabád szanatóriumi el­látássá! 219.000 koronától; fürdőszobás lak­osztály 320.000 korona. Klinikai osztály 170.000 korona. i. i.— Jászai Mari egyéniségére, az átlag­­emberi nívón felülemelkedő jellemére ka­rakterisztikus az a momentum, hogy be­tegágyán fekve elrendelte, hogy koporsó­ját már előre megcsináltassák. Ragasz­kodott hozzá, hogy az asztalos eljöjjön a szanatóriumba és mértéket vegyen a ko­porsóhoz. Síremléke már amúgy is készen állott a Kerepesi­ úti temetőben. A régi Nemzeti A nagyasszony Rudolf-tér 6. szám alatti la­kása is már egy félesztendeje üres és elha­gyatott. Gazdája életében rendkívül zárkózott és magába vonult életet élt. Látogatót csak igen ritkán fogadott. Ha valaki becsengetett, akkor Jászai Mari maga ment az ajtóhoz, ki­nyitotta a kis kémlő-lyukat s ha kedves em­bere volt a látogató, úgy beengedte. Ellenkező esetben, vagy ha épen nem volt kedve hozzá, hogy vendéget fogadjon, úgy kiszólt az ab­lakon : — Nem vagyok itthon ! A rendkívül értékes berendezésű lakásában Színház lebontásakor, annak köveiből csi­náltatta a nagyasszony már életében sír­emlékét, amely a 28-as parcella első sorá­ban a 18-ik számú sírhely. Esztendőkön keresztül halottak napján felkereste a nagyasszony s imákozott a síremlék előtt, amelyen kívánsága szerint a következő felírás áll: Jászai Mari volt míg élt. Aki most is céljához ér­.. a nagyasszony egy ritkabecsű üvegpohár-gyüj­­teményt állított össze, velencei bútorai, szob­rai a műértő szemében valamennyien nagy­ or­­rai a műértő szemében valamennyien nagy értékűek. Ebben a lakásában őrizte Jászai Mari kiterjedt művészi és irodalmi levelezé­ i­­ét . Görgey Artúrtól egyedül mintegy 150 levele volt. Jókaival, Arany Jánossal folyta­tott levelezést egyes Shakespeare-szerepekről, s itt írja végül esztendőkön keresztül bi­zalmas naplóját, amelybe megírta hosszú, ra­gyogó művészi pályafutásának minden egyes mozzanatát. A koporsó és a sírkő Az elárvult lakás A kezelőorvos a katasztrófáról A nagyasszony kezelőorvosa, dr. Kende Béla, szanatóriumi főorvos, a következőket mondta a katasztrófa bekövetkeztéről : — Számítanunk kellett már régen azzal, hogy a beteg erős szervezete is megtörik egy­szer. Régi és veszedelmes cukorbajához leg­utóbb még egy heves influenza járult, amely csak siettette a befejezést. Tíz óra felé érkeznek már az első kondo­­leálók, virágok kezdek elborítani a halottas­szobát. Mészáros Lajos, a Nemzeti Színház titkára, érkezik elsőnek a szanatóriumba, hogy a családdal a temetési szertartás részle­teit megbeszélje. Tóth Imre Jászai Mariról A Színművészeti Akadémiának 33 évvel ez­előtt, 1896-ban egy évig volt tanárnője Jászai Mari, aki a drámai gyakorlatra oktatta a ma­gyar színészgeneráció akkori reménységeit. Bakó László, Bartos Gyula, Beregi Oszkár, Halmi Margit, Lenkey Hedvig voltak többek között tanítványai, olyan nevek, amelyeket méltán vett szárnyára a magyar drámai kultúra. A legnagyobb magyar tragika halálának híre a kora délelőtti órákban jutott el a Színművé­szeti Akadémiára, ahol szintén gyászlobogó hirdeti már Jászai Mari elhunytét. Benn, az igazgatósági irodában csendesen, lehajtott fej­jel, a benső fájdalom szakadozott szavaival emlékezik Jászai Mariról Tóth Imre igazgató, akit hosszú éveken át benső, igaz és közvetlen barátság fűzött a Nagyasszonyhoz. — Mélységes megdöbbenéssel vettem a hírt — mondja — a legnagyobb magyar színésznő haláláról. Régen nem volt és sokáig nem lesz hozzáfogható nagysága a magyar színészetnek, amelynek talán évtizedekig kell várnia egy Sta­iffer Dobozos I Ementháli­­ kezelő márka­­ Jászai Marihoz fogható igaz, gazdag tehet­ségre. Mindig őszinte, közvetlen és kedves ha­­ rungszamizzólámpák fényerőben és gazdaságosságban utolérhetetlenek!

Next