8 Órai Ujság, 1926. november (12. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

I­I . "l­­­po Budapest, 1926 november 3 ARA­­UvW KOROGTA Szerda XI. évfolyam 249 sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi­ utca 14. Telefon: 3-34, 154 26, 154-27, 154-2S ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 120.000 K — KÜLFÖLDRE 240.000 K NEGYEDÉVRE 60.000 K — KÜLFÖLDRE 120.000 K EGY HÓRA 24.000 K—KÜLFÖLDRE 48.000 K AUSZTRIÁBAN EGY HÓNAPRA 30.000 MAGYAR K - FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 1000 KORONA, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIA- ÉS OLASZ­ORSZÁGBAN 50 C Lövészárkok és drótsövények Szív és értelem bűvös lámpájának fényével hatolt be Vass József nép­jóléti miniszter Tisza István tanításai­nak legmélyére, amikor odakiáltotta a nemzetnek: Ne legyenek többé lövész­árkok és drótsövények, melyek ellen­séges részekre bontják a magyar tár­sadalmat. A felekezeti hovatartozás, vallási meggyőződés, gazdasági osz­tályhelyzet, egyik sem lehet forrása a gyűlölködésnek, egyik sem teremthet magának külön világot, melynek esz­ményei, vágyai, céljai mások, mint a nemzet egyetemes eszményei, vágyai és céljai. Ez a lényege Tisza István ta­nításainak, melyek mind nagyobb és nagyobb tömegeket hódítanak, jeléül, hogy a geszti kripta mártírlakója ele­venen él és hat a lelkekben. Vass József ékesszólása, mely Tisza István mártírhalálának’ emlékünnepén ' idézte a nemzeti gondolát hősének szellemei, tökéletes hűséggel és meg­­jelenítő erővel tolmácsolta azokat az eszméket, melyekért Tisza István küz­dött és mártírhalálával megpecsételt. Ezeknek az eszméknek és céloknak fájdalmas aktualitást adott az elmúlt esztendők sok sorscsapása és szenve­désedde időszerűek voltak Tis­za István életében is, am­ikor más körülmények kötelezték a politikai hatalom birtoko­sát, hogy támadtatva és meg nem értve is harcoljon amaz erők ellen, melyek a nemzeti gondolat­ csorbítására töre­kedtek. Tisza István definíciója a nem­zetről kizárt minden megkülönbözte­tést, mely felekezeteket, osztályokat, a társadalom különböző rétegeit­ az egye­temes célok szempontjából többé vagy kevésbé értékesnek tüntethet fel és éle­tének egész munkájával arra töreke­dett, hogy minden társadalmi réteget, minden egyént, aki magyarnak vallja magát, szorosan a nemzeti gondolat­hoz fűzzön. Az ő számára nem létezett felekezeti vagy osztálykülönbség, az ő szeme előtt csak az lebegett, hogy erőssé és naggyá tegye a nemzetet, a legmagasabb fokra­ emelje azokat a­­belső értékeket, melyek a haladás út­­­ján előbbre vihetik. Ezt az u­tat Tisza István maga is a demokrácia irányában szabta meg. De a demokrácia számára nem volt és nem is lehetett öncél, csak eszköze a fejlődésnek. Látnoki szemmel sejtette, meg, milyen romlást fog hozni a nem­zetre a­ demokrácia legszélsőségesebb alkalmazása s ezért védekezett minden erejével az ellen, hogy a nemzet életé-­­ nek irányításában túlsúlyra kerüljön akár az éretlenség, akár a tudatos ártani akarás. Ennek a védekezésnek a bölcsessége akkor bizonyult be a leg­jobban, amikor Tisza István elhanyat­­lott s gát nélkül szakadt rá a nemzetbe minden erő, mely a demokrácia leplé­ben , a­ nemzet egyéniségének, erkölcsi és anyagi javainak elpusztításán mun­kálkodott. Igen, demokráciára van szüksége a nemzetnek, de Tisza István tanításainak szell­eme bén. Demokrá­ciára, mely éltet és nem megsemmisíti Megtörténtek a magas bírói kinevezések A hivatalos lap holnap közli a kinevezéseket és előléptetéseket (Saját tudósítónktól.) A 8 Órai Újság legutóbbi számában jelentette már, hogy a bírói karban kinevezések és előléptetések vannak küszöbön. Jelentettük azt is, hogy a budapesti királyi ítélőtábla elnökévé Degré Miklós dr.-t fogják kinevezni. Mint megbízható forrásból értesülünk, a hivatalos lap holnapi száma közli a kormányzónak erre vonatkozó ren­delkezését.­­ Az előléptetésekkel egyidejűleg Töreky Géza dr. kúriai bírót a bün­tetőtörvényszék elnökévé nevezik ki, míg a bírói VI. fizetési osztályba, amely­­lyel kegyelmes cím jár, a következők lép­nek elő: Hamza Géza, a szegedi királyi ítélőtábla elnöke, Térffy Gyula kúriai ta­nácselnök és Félix Antal, a pécsi királyi ítélőtábla elnöke. Letartósztattáte Mussolinié merényleténeit egész családját E­gy bolognai anarchista fia, a tizenh­atéves Anteo Zam­boni — A fiatal­embert a tömeg pillanatok alatt a felismerhet ellenségig összezúzta — Véres tüntetések és rombolások az olasz városokban Mozgósították a milícia római légióját Róma, nov. 2. .(Saját tudósítónktól.) Bolognában a stadionszerű Littoriale és az Archi gimná­zium épületének felavatási ünnepségei után, amelyeken viharosan ünnepelték a nemzeti milícia főparancsnoki egyenruhá­jában megjelent Mussolinit. ismét két re­volverlövés dördült el, hogy kioltsa a hívei által bálványozott Duce­ életét. Egy tizenhatéves ifjú revolverből két­szer rálőtt a miniszterelnökre,­­ aki szerencsére teljesen sértetlen maradt. Az egyik revolvergolyó csupán Mussolini rendjelszalagját és a kíséretében lepő bo­lognai polgármester kabátút jól érte, míg a második golyó már csak a földre esett. A kordont álló milicia és karabinierek nyomban rávetették magukat a fiatalem­berre, akit másfél perc alatt tizennégy tőr­szúrás és annyi ütlegelés ért, hogy a merénylet színhelyén kilehelte lelkét. A merénylőnél semmiféle igazoló írás nem Volt és­ csak éjjel derült ki, hogy egy Zum­boni nevű jómódú könyvnyomdász tizenhatéves fia, akinek eltűnését az apja a rendőrségen bejelentette és akinek rettenetesen össze­­roncsolt holttestében azután a kétségbe­esett apa felismerte a saját fiát. Az elvetemedett gyilkos merénylet, amely Zam­bonia, Miss Gibson és Luccetti meghiúsult kísérletei után immár a negye­dik, amely Mussolini életére­­tör, leírhatat­lan izgalmat és elkeseredést keltett egész Olaszországban. Különösen Rómában, Mi­lanóban és­ egyéb nagyobb­­városokban elemi erővel robbant ki a fasiszták haragja és a hatóságok,, valamint a fasiszta párt­­vezetőség szigorú utasításai ellenére fa­­sisztaellenes szerkesztőségeket és nyomdá­kat, valamint párthelyiségeket romboltak össze, az utcákon pedig véresre verték azokat, akikről azt hitték, hogy nem hívei a fasiszmusnak. Mussolini bámulatos hidegvért és ön­fegyelmet tanúsított a merénylet után és a bolognai pályaudvaron a milícia tisztjeihez intézett beszédében egy szóval sem emlékezett meg a merényletről. A bo­lognai fasiszta képviselőhöz intézett táv­iratában a miniszterelnök megemlékezett arról, hogy még sohasem­ volt példa a fegyverben álló­­nép olyan félelmetes se­­regszemléjére, mint most Bolognában, ahol a puskák erdeje elsötétítette a napot. A távirat végén azt írja: — Semmi bajom sem történhetik, mielőtt feladatomat el nem végeztem! A bolognai ünnepségek során Mussolini azt a világszerte bizonyára óriási feltűnést keltő kijelentést tette: — Feketeingesek, emeljétek fel pus­káitokat, hogy az egész világ lássa a szuronyoknak ezt az erdejét és érezze elszánt s győzhetetlen szívünk verését. Bolognából a Duce családjával különvo­­n­aton Forliba utazott. Még az esti órák­ban az egész római diplomáciai kar és Gasparri bibornok-államtitkár szerencse­­kívánatait fejezte ki a miniszterelnökség­nek a merénylet meghiúsulása fölött. Az olasz király rendkívül meleghangú táviratot intézett Mussolinihez, akinek szeretettől áthatott üdvözlését fe­jezte ki a maga és a királyi család nevé­ben az elvetemült merénylettől való mene­külése alkalmából. Grandi államtitkár, Mussolini kísérője elmondja a merénylet lefolyását Róma, nov. 2. (Stefani.) Grandi külügym­inisztérium­i alállamtitkár, aki a merénylet pillanatában Mussolini kíséretében, ugyanazon az auto­mobilon foglalt helyet, a következőkben beszélte el a merénylet történetét. A tudományok nagygyűlésének felavató ülése után a Via Rizzoli és a Via Indipen­­denza között, éppen abban a pillanatban, amikor a nyitott és alacsony automobil egy fordulóhoz érve lassított, jobboldalról, rövid távolságból­­dörrenést hallottunk. A csapatok sorfala és az automobil között, néhány lépésnyire, egy ala­csony ember állt, aki kinyújtott karját célzó helyzetben Mussolini felé irányí­totta. A miniszterelnök nyomban tisztában volt vele, hogy merénylet történt, de ahe­lyett, hogy lehajolt volna, továbbra is előbbi helyzetében maradt és ala­i­lilta a soffőrt, hogy állítsa meg a gépet. Aggódó kérdésemre, várjon megsebesült­e, moso­lyogva válaszolta: " — Nincs semmi bajom! Majd határozott hangon hozzátette: Senki se veszítse el a fejét. . Erre újból üdvözletet intett a tömeg felé, amely még nem tudott semmit a me­rényletről és szakadatlanul lelkesen éltette a miniszterelnököt. Közben a miniszterel­nök automobilját követő automobilból Balbo miniszterelnöki alállamtitkár, Ricci képviselő és Bonaccorsi miabcia­­parancsnok leugrottak és a támadóra vetették magukat, akit a tömeg hirte­­telen körülfogott. Láttuk a dulakodást, egy rettentő kiál­tást hallottunk, de a miniszterelnök mo­solyogva és nyug­odtan folytatta útját. So­hasem láttam még ilyen derültnek. Ami­kor a vonat megindult, a miniszterelnök szigorú utasításokat adott a város és az ország nyugalmának megóvására.

Next