8 Órai Ujság, 1926. november (12. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-03 / 249. szám
II . "lpo Budapest, 1926 november 3 ARAUvW KOROGTA Szerda XI. évfolyam 249 sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi utca 14. Telefon: 3-34, 154 26, 154-27, 154-2S ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 120.000 K — KÜLFÖLDRE 240.000 K NEGYEDÉVRE 60.000 K — KÜLFÖLDRE 120.000 K EGY HÓRA 24.000 K—KÜLFÖLDRE 48.000 K AUSZTRIÁBAN EGY HÓNAPRA 30.000 MAGYAR K - FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁMÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 1000 KORONA, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIA- ÉS OLASZORSZÁGBAN 50 C Lövészárkok és drótsövények Szív és értelem bűvös lámpájának fényével hatolt be Vass József népjóléti miniszter Tisza István tanításainak legmélyére, amikor odakiáltotta a nemzetnek: Ne legyenek többé lövészárkok és drótsövények, melyek ellenséges részekre bontják a magyar társadalmat. A felekezeti hovatartozás, vallási meggyőződés, gazdasági osztályhelyzet, egyik sem lehet forrása a gyűlölködésnek, egyik sem teremthet magának külön világot, melynek eszményei, vágyai, céljai mások, mint a nemzet egyetemes eszményei, vágyai és céljai. Ez a lényege Tisza István tanításainak, melyek mind nagyobb és nagyobb tömegeket hódítanak, jeléül, hogy a geszti kripta mártírlakója elevenen él és hat a lelkekben. Vass József ékesszólása, mely Tisza István mártírhalálának’ emlékünnepén ' idézte a nemzeti gondolát hősének szellemei, tökéletes hűséggel és megjelenítő erővel tolmácsolta azokat az eszméket, melyekért Tisza István küzdött és mártírhalálával megpecsételt. Ezeknek az eszméknek és céloknak fájdalmas aktualitást adott az elmúlt esztendők sok sorscsapása és szenvedésedde időszerűek voltak Tisza István életében is, amikor más körülmények kötelezték a politikai hatalom birtokosát, hogy támadtatva és meg nem értve is harcoljon amaz erők ellen, melyek a nemzeti gondolat csorbítására törekedtek. Tisza István definíciója a nemzetről kizárt minden megkülönböztetést, mely felekezeteket, osztályokat, a társadalom különböző rétegeit az egyetemes célok szempontjából többé vagy kevésbé értékesnek tüntethet fel és életének egész munkájával arra törekedett, hogy minden társadalmi réteget, minden egyént, aki magyarnak vallja magát, szorosan a nemzeti gondolathoz fűzzön. Az ő számára nem létezett felekezeti vagy osztálykülönbség, az ő szeme előtt csak az lebegett, hogy erőssé és naggyá tegye a nemzetet, a legmagasabb fokra emelje azokat abelső értékeket, melyek a haladás útján előbbre vihetik. Ezt az utat Tisza István maga is a demokrácia irányában szabta meg. De a demokrácia számára nem volt és nem is lehetett öncél, csak eszköze a fejlődésnek. Látnoki szemmel sejtette, meg, milyen romlást fog hozni a nemzetre a demokrácia legszélsőségesebb alkalmazása s ezért védekezett minden erejével az ellen, hogy a nemzet életé- nek irányításában túlsúlyra kerüljön akár az éretlenség, akár a tudatos ártani akarás. Ennek a védekezésnek a bölcsessége akkor bizonyult be a legjobban, amikor Tisza István elhanyatlott s gát nélkül szakadt rá a nemzetbe minden erő, mely a demokrácia leplében , a nemzet egyéniségének, erkölcsi és anyagi javainak elpusztításán munkálkodott. Igen, demokráciára van szüksége a nemzetnek, de Tisza István tanításainak szelleme bén. Demokráciára, mely éltet és nem megsemmisíti Megtörténtek a magas bírói kinevezések A hivatalos lap holnap közli a kinevezéseket és előléptetéseket (Saját tudósítónktól.) A 8 Órai Újság legutóbbi számában jelentette már, hogy a bírói karban kinevezések és előléptetések vannak küszöbön. Jelentettük azt is, hogy a budapesti királyi ítélőtábla elnökévé Degré Miklós dr.-t fogják kinevezni. Mint megbízható forrásból értesülünk, a hivatalos lap holnapi száma közli a kormányzónak erre vonatkozó rendelkezését. Az előléptetésekkel egyidejűleg Töreky Géza dr. kúriai bírót a büntetőtörvényszék elnökévé nevezik ki, míg a bírói VI. fizetési osztályba, amelylyel kegyelmes cím jár, a következők lépnek elő: Hamza Géza, a szegedi királyi ítélőtábla elnöke, Térffy Gyula kúriai tanácselnök és Félix Antal, a pécsi királyi ítélőtábla elnöke. Letartósztattáte Mussolinié merényleténeit egész családját Egy bolognai anarchista fia, a tizenhatéves Anteo Zamboni — A fiatalembert a tömeg pillanatok alatt a felismerhet ellenségig összezúzta — Véres tüntetések és rombolások az olasz városokban Mozgósították a milícia római légióját Róma, nov. 2. .(Saját tudósítónktól.) Bolognában a stadionszerű Littoriale és az Archi gimnázium épületének felavatási ünnepségei után, amelyeken viharosan ünnepelték a nemzeti milícia főparancsnoki egyenruhájában megjelent Mussolinit. ismét két revolverlövés dördült el, hogy kioltsa a hívei által bálványozott Duce életét. Egy tizenhatéves ifjú revolverből kétszer rálőtt a miniszterelnökre, aki szerencsére teljesen sértetlen maradt. Az egyik revolvergolyó csupán Mussolini rendjelszalagját és a kíséretében lepő bolognai polgármester kabátút jól érte, míg a második golyó már csak a földre esett. A kordont álló milicia és karabinierek nyomban rávetették magukat a fiatalemberre, akit másfél perc alatt tizennégy tőrszúrás és annyi ütlegelés ért, hogy a merénylet színhelyén kilehelte lelkét. A merénylőnél semmiféle igazoló írás nem Volt és csak éjjel derült ki, hogy egy Zumboni nevű jómódú könyvnyomdász tizenhatéves fia, akinek eltűnését az apja a rendőrségen bejelentette és akinek rettenetesen összeroncsolt holttestében azután a kétségbeesett apa felismerte a saját fiát. Az elvetemedett gyilkos merénylet, amely Zambonia, Miss Gibson és Luccetti meghiúsult kísérletei után immár a negyedik, amely Mussolini életéretör, leírhatatlan izgalmat és elkeseredést keltett egész Olaszországban. Különösen Rómában, Milanóban és egyéb nagyobbvárosokban elemi erővel robbant ki a fasiszták haragja és a hatóságok,, valamint a fasiszta pártvezetőség szigorú utasításai ellenére fasisztaellenes szerkesztőségeket és nyomdákat, valamint párthelyiségeket romboltak össze, az utcákon pedig véresre verték azokat, akikről azt hitték, hogy nem hívei a fasiszmusnak. Mussolini bámulatos hidegvért és önfegyelmet tanúsított a merénylet után és a bolognai pályaudvaron a milícia tisztjeihez intézett beszédében egy szóval sem emlékezett meg a merényletről. A bolognai fasiszta képviselőhöz intézett táviratában a miniszterelnök megemlékezett arról, hogy még sohasem volt példa a fegyverben állónép olyan félelmetes seregszemléjére, mint most Bolognában, ahol a puskák erdeje elsötétítette a napot. A távirat végén azt írja: — Semmi bajom sem történhetik, mielőtt feladatomat el nem végeztem! A bolognai ünnepségek során Mussolini azt a világszerte bizonyára óriási feltűnést keltő kijelentést tette: — Feketeingesek, emeljétek fel puskáitokat, hogy az egész világ lássa a szuronyoknak ezt az erdejét és érezze elszánt s győzhetetlen szívünk verését. Bolognából a Duce családjával különvonaton Forliba utazott. Még az esti órákban az egész római diplomáciai kar és Gasparri bibornok-államtitkár szerencsekívánatait fejezte ki a miniszterelnökségnek a merénylet meghiúsulása fölött. Az olasz király rendkívül meleghangú táviratot intézett Mussolinihez, akinek szeretettől áthatott üdvözlését fejezte ki a maga és a királyi család nevében az elvetemült merénylettől való menekülése alkalmából. Grandi államtitkár, Mussolini kísérője elmondja a merénylet lefolyását Róma, nov. 2. (Stefani.) Grandi külügyminisztériumi alállamtitkár, aki a merénylet pillanatában Mussolini kíséretében, ugyanazon az automobilon foglalt helyet, a következőkben beszélte el a merénylet történetét. A tudományok nagygyűlésének felavató ülése után a Via Rizzoli és a Via Indipendenza között, éppen abban a pillanatban, amikor a nyitott és alacsony automobil egy fordulóhoz érve lassított, jobboldalról, rövid távolságbóldörrenést hallottunk. A csapatok sorfala és az automobil között, néhány lépésnyire, egy alacsony ember állt, aki kinyújtott karját célzó helyzetben Mussolini felé irányította. A miniszterelnök nyomban tisztában volt vele, hogy merénylet történt, de ahelyett, hogy lehajolt volna, továbbra is előbbi helyzetében maradt és alaililta a soffőrt, hogy állítsa meg a gépet. Aggódó kérdésemre, várjon megsebesülte, mosolyogva válaszolta: " — Nincs semmi bajom! Majd határozott hangon hozzátette: Senki se veszítse el a fejét. . Erre újból üdvözletet intett a tömeg felé, amely még nem tudott semmit a merényletről és szakadatlanul lelkesen éltette a miniszterelnököt. Közben a miniszterelnök automobilját követő automobilból Balbo miniszterelnöki alállamtitkár, Ricci képviselő és Bonaccorsi miabciaparancsnok leugrottak és a támadóra vetették magukat, akit a tömeg hirtetelen körülfogott. Láttuk a dulakodást, egy rettentő kiáltást hallottunk, de a miniszterelnök mosolyogva és nyugodtan folytatta útját. Sohasem láttam még ilyen derültnek. Amikor a vonat megindult, a miniszterelnök szigorú utasításokat adott a város és az ország nyugalmának megóvására.