8 Órai Ujság, 1926. november (12. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-03 / 249. szám
SZERDA 2. ÖLDAE ÓMiujsAG 192B NOVEMBER 3 A nagy magyar unióval, a felekezeti és társadalmi békével, a nemzeti gondolat egységével kell szolgálni Tisza szellemében a magyar jövőt - mondja Vass József Tisza István mártírhalálának emlékünnepe (Saját tudósítónktól.) Halálának nyolcadik évfordulóján megindító ünnepség keretében áldozott a Tisza István Társaskör Tisza István emlékének. Vasárnap délután a kegyeletes ünnepségen, amelyre a Tisza István Társaskör nagytermében összegyülekezett a nemzeti társadalom színe-java, oly sokan jelentek meg, hogy a közönség nagy részének már csak a nagyteremhez vezető folyosókon s az előcsarnokban jutott hely és onnan hallgatták az ünnepély szónokainak, Berzeviczy Albertnek és Vass József népjóléti miniszternek emlékbeszédeit, amelyek megrázó és mélyenjáró szavak erejével idézték Tisza halhatatlan szellemét. Az ünnepélyen megjelentek: József főherceg, Ferenc József főherceg, Anna Mónika főhercegasszony, Bethlen István gróf, Csáky Károly gróf, Scitovszky Béla, Zsitvay Tibor, Rakovszky Ivánné, Tisza György gróf, Radvánszky Béla dr. báró, Wlassics Gyula báró, Ripka Ferenc, Berzeviczy Albert, Balogh Jenő, Lukács László, Herczeg Ferenc, Horánszky Lajos, Horthy István, Széchényi Emil gróf, Vojnits Sándor báró, Szinyey Merse István, Harkányi János báró, Skerlecz Iván báró, Wenckheim László gróf, Jekelfalussy Zoltán, Bartóky József, Szász Károly, Madarassy Gábor, Némethy Károly, György Endre, Pekár Gyula, Hegedűs Lóránt, Kállay Tibor, Hazai Samu báró, Janky Kocsárd, Hegedűs Pál, Fráther Jenő, Sárkány Jenő, Ujfalussy Gábor, Soó Károly, Tóthvárady Asbóth István, Toleszky János, Teleki Pál gróf, Beöthy László, Kálmán Gusztáv, Bernáth Géza, Perényi Zsigmond báró, Mándy Samu, Móser Ernő, Lukács György, Vargha Gábor, Szilágyi Lajos, Kovács Nagy Sándor, Erdőhegyi Lajos, Biró Pál, dr., Ehn Kálmán, Dréhr Imre, Urbanics Kálmán, Bessenyei Zenó, Karaffiáth Jenő, Görgey István, Graeff Jenő, Csontos Lilke, Lieber Endre tanácsnok, Némethy Károly tanácsjegyző, vitéz Tömötör József, vitéz Fábry Kálmán, Szepesházy Imre, Daróczy Aladár, Nyegre László, Chorin Ferenc dr., Vargha Gyula, Fazekas Ágoston, Niamessny Mihály, Pongrácz Ferenc gróf, Papp József dr., Kozma Andor, Janits Imre, Lányi Márton, Mikszáth Kálmán, Jeszenszky Pál, Schiffer Miksa, Balázsházy Iván, Grosz Emil dr., Söpkéz Sándor, Siegescu József, Zelovich Kornél, Lestyánszky Sándor, Latinovics Endre, Sztehló Dezső dr., Fejérváry Imre báró, Hódossy Gedeon, Korányi Sándor báró, Orosdy Fülöp báró, Kenedy Géza, Tolnay Kornél, Simon Elemér stb. stb. és ezeken kívül rendkívül előkelő hölgyközönség. Az emlékünnepet Berzeviczy Albert, mint az Országos Tisza István Emlékbizottság elnöke, a következő szavakkal nyitotta meg: — Nyolcadik évfordulója a mai Tisza István gróf halálának. A Tisza István Kör kegyeletes gyakorlata, hogy e napot emlékünnepéllyel üli meg. Az a nagy magyar közönség, amelynek lelki szükséglet csodálatát, szeretetét, kegyeletét külsőleg is kifejezésre juttatni Tisza emlékével szemben mindig fokozódó számmal tódul oda, ahol Tisza emlékének áldoznak. De Tisza István emlékének ápolásában való verseny is mind szélesebb körökre terjed , íme a szerény láng, amelyet elsősorban mi gyújtottunk Tisza emlékének oltárán, országos fényességgé lett, mely bevilágít a múltba és jövőbe és azt az igazság fényébe helyezi, megmutatva a nemzetnek az újjáemelkedés útját. — Én mélyen rejlő vonatkozást látok a Tisza-kultusz győzelmes terjeszkedése és az Európaszerte lábbal taposott igazság uralmának visszaállítására irányuló mind ellenállhatatlanabb szellemi áramlat között. — Az egész európai világ megcsömörlött azoktól a lelkiismeretlen ámításoktól, amelyek évek sora óta viszik egész Európát a romlás felé és ezért szomjúhozza már az igazságot. — Az ámítások rendszerébe tart bizott az a rágalomhadjárat is, amellyel nálunk Tisza Istvánt a hatalomról leszorították, azután védtelen üldözöttként szolgáltatták ki végzetének. De amint ma már lényegesen világot előttünk Tisza igazságának fénye, úgy dereng Európában is az útban levő igazság felkelő napja. A nagy tetszéssel fogadott megnyitóbeszéd után Vass József dr. a következő ünnepi beszédet mondotta: — Azok után a nagyot?" után, akik ezen a napon az ő gondolataik lobogó fáklyáját gyújtották meg Tisza István gróf emlékünnepélyén, legyen szabad nékem egy egészen kicsiny mécsest idehelyeznem az ő szobrának talapzatához, jó lehet, tudom, hogy ennek a kis mécsesnek világossága kevés ahhoz, hogy gigászi szoboralakjának méreteit valamiképpen is be tudja világosítani. Úgy érzem magam, mintha görög színpadon volnék, ahol égbemeredő hatalmas oszlopok között egyetlen kőből van a tragédia oltára kifaragva, ahol ott vannak jobbról és balról a strófák és antistrófák az éneklő és elsiráló kórusok és messze lent egy egész nemzet, amelynek lelkét a kibomlott tragikus feszültségnek rémülete üli meg. — Most, amikor elomlott a hős anélkül, hogy okot adott volna az ilyen előadásra, anélkül, hogy összeütközésbe került volna az igazságossággal, vagy a világrend bármely más posztulátumával, amikor ett látjuk a nemzet oltára előtt domolva, akkor az én lelkem is megüli ugyanaz a rémület, amely valamennyiünk lelkét megülli, amikor ennek a vészes clomlásnak először hírét vettük. — De feltámad a kérdés, miképp van az,, hogy a legutóbbi magyar politikai törlenelem- nek legnagyobb és legtöbbet gyűlölt alakját, legtöbbet üldözött és leginkább félreértett alakját emlékezetében a nemzet mind szélesebb körei iparkodnak körülvenni, sis hogy ma már az egész nemzet felfigyel, amikor Tisza nevét említjük és politikájáról beszélünk. A magyar nemzeti gondolat ösztönszeríen vezérét őrzi gróf Tisza Istvánban és ez amelynek fényében fog csak valósággá válni a népek békéje és Európa jóléte. Ezután Berzeviczy Albert bejelentette, hogy a Tisza-emlékbeszéd megtartására Vass József dr. népjóléti minisztert nyerte meg a kör és őt meleg szvakkal üdvözölve, felkérte az emlékbeszéd megtartására: az ösztönös érzés az, ami feléje hajlítja az egész nemzet megemlékezését. — Ő valóban a nemzeti értelemben vett társadalmi gondolatnak volt a vezére. Nemzet és társadalom! Nincsen szociológus és nincsen politikus, aki előbb utóbb bele ne ütköznek ebbe a két nagy fogalomba. Az egész társadalom nagy sistergő katlan, amelyben ellentétek sisteregnek és ütköznek meg egymással és e szakadatlan összeütközésben mutatják a társadalom nagy életét. Tisza István a társadalom nagy ellentétektől feszülő élete fölé, mintegy vigaszul odahelyezi a nemzet fogalmát és életét. Az ő felfogásában nem faji közös tulajdonságok adják a nemzet fogalmának tartalmát. Tisza István, aki életében soha :óvirágokat nem használt, amikor a nemzet fogalmát fejtegeti, szinte külsős régiókba lendül és azt mondja, hogy a nemzet fogalmát megtaláljuk a közös múlt átérzésében, a múlt fájdalmainak és örömeinek közösségében. Mindenki tagja a nemzetnek egy állam keretén belül, aki meg tudja siratni ugyanazt a csatát, amelyet siratunk valamennyien, akinek lelke, ha visszaszáll a múltba, a nemzet múltjának dicsőséges lapjain felemelkedik és magasabb szférába tartozónak érzi magát, aki közös dalokat tud énekelni, maragyardalokat,aki közös magyar könnyveket tud sírni, aki együtt tud sírnit és kacagni a nemzettel, aki együtt zokog a nemzettel, amikor a nemzetnek sírnivalója van, az mind beletartozik a nemzetbe, tartozzék valláshoz, felekezethez, elkülönülve vagy pedig ilyen vagy olyan fajtához, ilyen vagy olyan tulajdonságokkkal legyen felruházva. Ez a felemelkedés és összetartozás biztosítva van akkor, ha együtt tud sírni, kacagni, örülni és szenvedni a szenvedő nagy magyar nemzettel. Vass József emlékbeszéde Felemelkedni az önző kicsinyesség fölé . .. — Amikor ezt olvasom írásában, asszonanciát látok saját tragikus sorsában, amikor ezeket a mondatokat látom kigyöngyözni a tolla alól: Felemelkedni az egyéni önző kicsinyesség fölé, meglátni a nemzet egységének elhivatását, megérteni, hogy áldozatot kell hozni ezért a magasabbcélért, megérteni, hogy arra vagyunk hivatva saját önös érdekünk kötelező munkálatán felül, hogy ezek háttérbe szorításával a magasabb érdeket szolgáljuk egészen az egyéni élet feláldozásáig, megsemmisüléséig. Ebben a gondolatvilágban azt mondja Tisza István gróf, vájjon nem szánalomra méltó-e az a magyar ember, aki csak gazdának, munkásnak, munkaadónak, vagy csak tőkésnek, csak proletárnak érzi magát és nem mindezek mellett és mindezek felett magyarnak. Tisza az állam és a társadalom fölé helyezi a legtisztább értelemben vett nem,zeti egység fogalmát. És ennél a pontnál fejtegetéseiben kötelességének érzi megvonni a haladás jövő vonalát. Megállapítja, hogy a fejlődés kétségkívül a demokrácai felé indul, azonban a nemzetek életében, az új korban a demokrácia gondolata és a szabadság követelése nem olyan előfeltétel többé, mint amilyen volt a múltban. Csak az a nagy problémája Tisza Istvánnak, mint a nemzet sorsáért örökké aggódó lelkű embernek, hogy mit kell kiolvasni a fáradalmak politikai fejlődéséből. — Előbb van-e a gazdasági és intellektuális felfejlődés és ennek mértékéhez képest fejlődik bele azután a demokrácia egy mértéke a társadalomba, vagy rohamosabb a szabadság vágya, amely átgázol az adottságon és a demokráciának nagyobb mértékét viszi bele a nemzetek életébe, mint amennyire az adottság meg van. * — És itt Tisza nemzetére gondolva azt mondja: Óvatosságra van szükség, nem szabad nekünk idegen példáktól elbódulva és megmámorosodva elfelejteni azt, hogy méreg lehet az, ami drága kincse a fejlődésnek a maga helyén, hogy romlása lehet a nemzetnek az, ami egyébként kiteljesülése egy gyönyörű előrevaló haladásnak és fejlődésnek. Először kell jönnie a felfejlődésnek és csak azután a demokratikus szabadságnak, a demokratikus berendezésnek. — Ezen a ponton látom Tisza István szimbolikus jelenségét a magyar nemzet múltjára, jelenére és jövőjére. A nemzeti gondolatnak reprezentánsa ő, amikor ezeket a gondolatokat kifejti, amikor ily módon szabta meg saját nemzetének fejlődését és azt az ideált állítja oda a nemzet minden tagja elé, hogy együtt kell lenniök a nemzeti érzésben, de egyeknek kell lenniök a munkában is, amely felemeli a nemzet minden tagját a maga politikai megnevelésében és iskolázottságában. Előbb el kell indulnia egy mindent átfogó ellenállhatatlan erejű nagy szociális munkának és amikor ez felemelte a nemzetet arra a magasságra, hogy le lehet tenni a megtisztult erkölcseiben erős intellektusában emelkedett nemzet kezébe a nemzet életének politikai hatalmát, akkor tegyük le kezébe. Az aktuális gondolatok — Ezek a gondolatok az e vértanú halála ■ után következett évek állapotához mérve a legaktuálisabbak. Olyan korszakban élünk, amelyben sajog a lelkünk óriási veszteségek miatt, de amely egészen új problémákat és kérdéseket állított mint azok elé, akik a nemzet életével foglalkoznak és törődnek. És noha soha sem volt még a nemzet egységére és egyetértésére nagyobb szükség, fájdalmas szívvel kell megállapítani, hogy a régi magyar stílus megint kezd erőt venni a nemzeten. Irányok ütköznek össze, amelyek a magasabb egységbe való egybetartozandóságunkat nem érzik át. .Szakadékok támadnak amelyek osztályokat , felekezeteket választanak el, vagy alkalmasak elválasztani. A társadalom olyan ellentétekkel dolgozik amelyek a nemzet erejét fogyasztják. Megint drótsövények vannak keletkezőben a nemzet társadalmi éleslében. A templomok, amelyek kellene, hogy bástyák legyenek minden színű áramlat ellen, erődítményeknek mutatkoznak, amelyekből nemcsak az imádság hangja száll fel, hanem lövöldözés hangzik belőlük. Ne lövöldözzünk magyar a magyarra. Drótsövények, lövészárkok ne legyenek a magyar társadalomban. — Ne legyen senki, aki elhagyottnak érzi magát és ne tűrje a magyar nemzet azt, hogy a magyar munkásság részére emberek külön világot építsenek, amely idegen a magyar nemzet egyetemes világától. A magyar munkástestvérek értsék meg, hogy ők ebbe a nemzetiegységbe tartoznak bele, ez munkájára az ő javuknak és külön világot, ideológiát, barát törekvéseket és célkitűzéseket ne teremtsenek és alkossanak maguknak. — Ez a nagy magyar unió gondolata, amelyet én meghirdetni kívánok a gránitóriás lábainál az én magyar nemzetem felé. — A nemzeti egység gondolatának hőse volt Tisza István. Ezért áramlik feléje a nemzeti módon gondolkozó magyarság minden szeretde, könnye, gyásza, reménysége és öröme, mert úgy érzi, hogy erre van szüksége a magyar nemzetnek a legnagyobb mértékben. Tisza István szive porrá vált, hideg kő fedi a geszti sirboltban. A kéz porrá vált, de a lélek nem múllel, itt van közöttünk, szeme ránk tekint, itt van közöttünk és azt kívánja tőlünk, hogy itt is maradhasson, köztünk. Itt legyen köztünk annak a munkának folytató- NEUMANN M. kir. udvari és kamarai szállító IV. kerület, Múzeum-körut 1. ,Tiszta gyapjúból: fiú kosztüm 500.000 fiú sötétkék matrózkosztüm 600-ooo fiú átmeneti kabát 980-ooo fiú télikabát 900 ooo HEUMACH M. kir. udvari és kamarai szállító IV. kerület, Múzeum-körút 1. Seresztén? Szabóiparosok Szövetkezete értesíti az igen tisztelt vásárlóközönséget, hogy központi áruraktára !V. Magyar-u. 52 alól "E? IV.Károly-koru! 30 alá 10 tonnás Chenard & Walcker tehervontató traktor ______ 60vc-os megtakarítás teherautóval szemben Jf. Unrtl/AdsTsa. AUTOMOSIl R.T tort’éft isTsa.AUToFÍQBil. íLT Iff-IjfjljlVH y|rty>l)rA v.csanadi-utca a. j Róka és Társa automobil rt. Csanádi u. 3. Telefon L: 906 09, 916-17 |