8 Órai Ujság, 1927. január (13. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-12 / 8. szám

1937 JANUÁR 12 Tilea Viorel, Vajda-Vojvode volt titkára a román diplomácia kulisszatitkairól Maniu­ és Vajda sajtóirodája Londonban — Lloyd George, a magyar békeszerződés és Apponyi — Az angol miniszterelnök követelte a román csapatok visszavonulását Magyarországról — Vajda-Vojvode „győzelme** (Saját tudósítónktól.) Tilea Viorel Virgil, Varga Sándor volt romániai miniszterelnök titkára, könyvet írt Románia diplomáciai működéséről ennek a nemzetnek sorsdöntő hónapjaiban, 1919 novemberétől 1920 márciusáig. Tilea észrevehetően ellensége Bratianunak. Könyvének úgyszólván min­den lapján a Bratianu-féle politika sikerte­lenségét próbálja bizonyítani. Bratianu a nagyhatalmakkal szemben ál­landóan a román követelések maximumát hangoztatta. Módszere Románia igazának örökös, egyhangú ismétlésében és a „halo­gatás" taktikájában" állott. Ez­ a taktika nem vezetett eredményre, a nagyhatalmak végtelenül ellenszen­vesnek találták. Bratianu állítólag oly kemény, kérlelhetet­len politikája mindössze arra vezetett, hogy a nagyhatalmak bojkott alá vették a román küldöttség vezetőit. A hajthatatlanság politi­kája kezdte igen komolyan veszélyeztetni a román állam érdekeit. Bratianu egyetlenegy diplomáciai sikert sem tudott felmutatni. A román hadsereg bevonulása Buda­pestre a legfelsőbb tanács tilalma ellenére történt. Mikor a románok mégis bevonultak Buda­pestre, a nagyhatalmak azt követelték, hogy a rom­án csapatok azonnal ürítsék ki az el­foglalt területeket. Egyes nagyhatalmak gyanakvással nézték Romániát és azt tartot­ták, hogy Románia a saját érdekei szem­pontjából igyekszik befolyást gyakorolni a magyarországi belpolitikai viszonyokra. Ezért sürgették a magyar területek kiüríté­sét. A békekonferencia 12 jegyzéket küldött Romániának ebben az ügyben. A jegyzé­kek válasz nélkül maradtak. Románia közvéleménye azt hangoztatta, hogy el van szánva a­­ végső ellenállásra a nagyhatamakkal szemben.. A lapokban nagyhangú, harsogó vezércikkek jelentek meg Románia szuverenitásáról és az ádáz harcról az egész világ ellen. De az ország gazdasági helyzete siralmas volt. A vezér­­cik­kfrázisok ellenére Románia kénytelen volt igénybe venni a nagyhatalmak állandó gazdasági támogatását. Ilyen körülmények között vette át a ha­­tatalmat Vajda Vojvoda Sándor, a volt erdélyi román politikus, aki elsőrangú tak­tikusnak bizonyul még akkor is, ha helyes értékére szállítjuk le Tisea kissé túlbuzgó tömjénezését. 1920 január havában a könyv szerzője szerint a magyarbarát ál­láspont nagyon erős volt Anglia és Fran­ciaország­­mértékadó politikai és gazdasági köreiben és a két ország egész közvélemé­nyében. Magyarország érdekében állítólag rengeteg befolyásos ember eljárt és már szinte el volt döntve, hogy ha már az országnak nem adhatják vissza integritását, legalább is gazda­sági függetlenségét biztosítsák. Vajda minden energiáját latba vetette, hogy ellensúlyozza a m­­agyar szimpátiát. Volt titkára nem is titkolja, hogy nem éppen előkelő eszközökkel csinált hangu­latot az ellen a felfogás ellen, hogy Ma­gyarországból teremtsenek bázist az angol politika számára. — Az angolok kilencven százaléka nem ismert bennünket, — írja a román diplo­máciai krónika — ,,Juliu Ilianiu“ és „Vaida Voevod“ azonnal sajtóirodát alapí­tottak Londonban és­­ ennek a sajtóirodának tevékeny mun­kája nagyban enyhítette azt a légkört, amit a magyar erőfeszítés teremtett. Innen kerülek ki azok a cikkek, cáfo­latok és sajtó­polémiák, amelyek va­lamennyire eloszlatták a vádak hatását és a magyar törekvéseket ellensúlyoz­ták.­­ De az „intenzív munka“ sem tudta el­oszlatni a gyanút felőlünk — folytatja Ti­bea vallomását, — ezt lépten-nyomon észre lehetett venni az angol közvéleményben­ Ezért volt szükség Vaida-Voevod „szemé­lyes megjelenésére . . Szükség volt az angol sajtó támogatására. Meg kellett sze­rezni a „bizalmat", hogy a kedvezőtlen at­moszférát feljavítsuk. Mivel a magyar küldöttek — írja to­vább Tib­a, — kezdték megszerezni illetékes körök szimpátiáját, Vaida- Voevod szükségesnek találta, hogy a magyar viszonyokat személyes nyilat­kozatokkal ismertesse... Többször nyilatkozott arról a veszedelemről, amelyet Magyarország összes szomszé­dai részére jelentene a Habsburg ural­kodóháznak vissza­jutása Szent István trónjára. Másrészről az oroszországi bolsevista veszedelem támadó tervei­ről közölt „értesítéseket" ... — Amikor országunkat védjük, európai küldetést is teljesítünk — hangoztatta nyi­latkozataiban, — mert Európa többi ré­szeit oltalmazzuk(!) újabb veszedelem ellen. Abban az időben pedig még az angol mi­niszterelnök, Lloyd George is meg volt győ­ződve, hogy enyhíteni kell a Magyarország­ra vonatkozó feltételeken. Egy alkalommal ezt mondta Vajda­ Vojvodának: — A magyaroknak sok jogos követelésük van és meg kell találnunk a plattformot, hogy velük kiegyezzünk. Lloyd George háromszor is hangoztatta, — írja Tilea naplója — hogy a román miniszterelnöknek Londonban kell lennie akkor, amikor a magyar kiküldöttek oda­érkeznek. Ezt a következőkkel magya­rázta: „Apponyi a magyarság ügyének kiváló képviselője és így önnek is feltét­lenül itt kell lennie az ő érkezése idejében." Enne­k két oka volt. Egyrészt Lloyd George tudta, hogy ily mód­on a békét ha­marább tárgyalatják le, másrészt, mert azt akarta, hogy közelében legyen a „ma­gyar ügyek egy kitűnő ismerője", hogy szükség esetén tanácsot kérhessen tőle (!). Ekkor történt az is, — amint Tilea fel­jegyzéseiből kitűnik — hogy Lloyd George végre kategorikus nyomást gyakorolt arra, hogy Románia visszavonja csapatait Ma­gyarországból. — Az önök helyzete a magyarokkal szemben, — mondotta Lloyd George a román miniszterelnöknek, — sokkal súlyosabb lesz, ha megérkezésükig nem vonják vissza csapataikat. Vajda biztosította Lloyd George-ot, hogy a csapatok visszavonása (amit mindenféle kifogással tizenkét jegyzék és egy ultimá­tum ellenében sem hajtottak végre) rövi­desen be lesz fejezve. — A magyarok esélyei még elég nagyok voltak. — írja Tibea krónikája e döntő napok eseményeiről — de Vajda Vojvodá­­nak öt nap alatt sikerült megszerezni Anglia bizalmát nemzetük részére. Elosz­latta a „rágalmakat" (!) megnyugtatta a vallási köröket és megszerezte azoknak a férfiaknak a jóindulatát, akik Nagybritánia sorsát intézték... literi# iz&b­é épültlébfo­netiküs és utazási cikkekben nagy választék t -PENGŐ-ERSZÉNY" f­inom világos vagy barna tehénbőrből ^^^kérivarr&«Biil P 5‘25 ||||l|p HELLER bőröndfts Óriujság SZERDA 3. OLDAL Agyában fekve — megfojtotta magát dr. Széky Antal ügyvéd Újabb megdöbbentő öngyilkosság a fővárosban (Saját tudósítónktól.) Megrendítő ön­­gyilkosság híre riasztotta fel ma délelőtt a főváros legelőkelőbb társaságbeli köreit. Gyorsan terjedt el a hír, hogy a főváros egyik legelőkelőbb, hosszú évtizedeken át jóhírnevű­ ügyvédje Széky Antal dr., a Szép­ utca I. szám alatt lévő lakásán ön­­gyilkosságot követett el. Széky Antal dr. mára virradó éjszaka a hálószobájában ágyban fekve, az an­gol vaságy fejrúdjára felakasztotta magát. Az öngyilkosságot ma reggel fél kilenc­­kor az ügyvédi iroda vezetője, Fejes Elek fedezte fel, aki telefonon azonnal kihívta a mentőket. A mentők­­pár perc múlva megjelentek az öngyilkosság színhelyén, azonban Széky Antal dr. ügyvédet már holtan találták. Az öngyilkosságról a kora délelőtti órákban tettek jelentést a IV. kerületi rendőrkapitányságnak, ahonnan bizottság sietett ki a szép utcai lakásra. A bizottság szemléje a rendőrorvosi vizsgálattal kez­dődött. A rendőrorvos megállapította, hogy Széky Antal dr. a legvakmerőbb mó­don vetett véget életének, ágyban fekve, a szó teljes értelmében megfoj­totta magát. A rendőrtisztviselő az orvosi szemle után kihallgatta az ügyvédi iroda vezetőjét, Fejes Eleket és a házbelieket, s ezeknek vallomásából kétségtelenül megállapította, hogy Széky Antal dr.-t megbomlott családi harmóniája és kétségbeejtően súlyos anyagi viszonyai kergették a halálba. Széky Antal dr. ezelőtt tizenöt évvel apó­sától vette át az ügyvédi irodáját, amelyet csakhamar felvirágoztatott. A háború kitö­résekor mint tartalékos százados vonult be a 39. honvédgyalogezredhez és a háború befejezéséig az elszászi fronton harcolt. Mikor visszatért a harctérről, a válságos gazdasági helyzettel nem tudott megküz­deni, ügyvédi irodája jóformán teljesen tönkrement, ő maga pedig lassan kint zül­lésnek indult. Előbb a továbbszolgáló al­tisztek szövetkezetében címírással próbálta megkeresni öttagú családjának a minden­napi kenyeret. Ide a nélkülözések megbontották családjának békés harmóniáját, felesége ugyan nem vált el tőle, hanem gyermekeivel együtt kivonult a Szép­ utcai lakásból és Vácra költözött. Széky Antal dr. feleségének és gyermekeinek távozása után egyre jobban csúszott lefelé a lejtőn. Állandó látogatója lett a kártyakluboknak és az éjszakai mulatóhelyeknek. Az utóbbi hetekben már házbérét sem tudta kifizetni, sőt a kapupénzekkel is adós maradt. Teg­nap este éjféltájban tért haza Széky Antal dr. s a házfelügyelőnek, aki kaput nyitott, a következőket mondta: — Csak egy-két napi türelmet kérek még, fontosabb peremből nagyobb summa pénzt várok és akkor úgy a házbért, mint a hátralékos kapupénzeket pontosan ki fo­gom fizetni. Az ügyvéd ezután felsietett a lakásába és bezárkózott. Az iroda vezetője ma reggel pontban fél kilenckor csengetett be a lakás­ba s miután nem nyitottak ajtót, erőszako­san hatolt be és felfedezte az öngyilkos­ságot. A rendőri bizottság az ügyvéd asztalán felszólító levelet talált. A felszólító levelet az Angol-Magyar Bank Kristóf-téri fiókja küldte Széky ügyvédnek. A levélben az volt, hogy az ügyvéd január 10-ig rendezze a bank fiókjánál lévő váltóját, mert különben a váltót peresíteni fogják. Kétségtelen, hogy ez a felszólító levél érlelte meg az öngyil­kosság gondolatát. Széky ügyvéd tragikus öngyilkosságáról Vácon lakó családját telefonon értesítették. Vácról az elhunyt ügyvéd legidősebb fia sietett a fővárosba, de mire a szép­ utcai la­kásba megérkezett, az öngyilkos ügyvéd holttestét már beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. A holttest elszállítása után a rendőri vizs­gálat során megállapították, hogy Széky Antal dr., az öngyilkossá lett ügyvéd, fia volt a régi patrícius családból származó idősb Széky Antal dr. ügyvédnek, aki hosszú időn keresztül volt az ügyvédi kas­zarra választmányi tagja. Az öngyilkos ügyvéd annak idején Farmadik József dr. ügyvéd leányát vette feleségül és az ő iro­dáját örökölte. Megállapítást nyert az is, hogy Széky Antal dr. ügyvéd a mai napig a Magyar Lovaregylet ügyésze volt és eb­ben az állásában évi 40 millió korona volt a fizetése, így tehát (költséges pasz­­sziói és nagyúri élete kergette az adóssá­gokba. Anyagi viszonyai végre is annyira elzüllöttek, hogy kénytelen volt a halálba menekülni Dömötör Ilona elveszett és megkerült hatszázmilliós karkötője Az autótaxi ülésén találták meg az ékszert a detektívek (Saját tudósítónktól.) Hétfőn este izgal­mas kalandban volt része Dömötör Iloná­nak, a kiváló művésznőnek. Dömötör Ilona ugyanis az Erzsébet­ körúton lévő Newyork étteremből távozva Hungária-­ szállóbeli lakására akart menni. Autó­taxiba ült és amikor szállóbeli szobájába ért, rémülten vette észre, hogy hatszáz millió értékű brilliánsokkal kirakott kar­kötője útközben elveszett. Rögtön a fő­­­kapitányság ügyeletére sietett, ahol beje­lentette a rendkívül értékes ékszerdarab elvesztését. Dömötör Ilona megnevezte azt a gépkocsiállomást, ahol az autóba ült és a detektívek ezen a nyomon megindulva, még az éjszaka folyamán rá is akadtak arra a soffőrre, aki a művésznőt lakására szállította. A soffőr, Klein Ferenc, a Karpfenstein­­utcában lakik és amikor a detektívek meg­kérdezték tőle, t­ud-e valamit a karkötőről, készségesen állott rendelkezésükre, megmu­tatta az autót és a detektívek a gépkocsi bővülésére lecsúszva, tényleg meg is találták a hatszázmillió korona értékű brilliáns kar­kötőt. A rendőrségről azonnal közölték az ör­vendetes hírt Dömötör Ilonával, aki másod­szor is megjelent a főkapitányságon és bol­dogan vette át a szerencsésen megkerült nagyértékű ékszerdarabot. Letartóztatták gyermek­­gyilkosság gyanúja miatt A főkapitányságon ma délben előzetes letartóztatásba helyezték özvegy Gulyás Istvánnét, született Mézser Matild keme­­nesszentpéteri takarítónőt, aki Rákos­­palota-Újpesten a Dessewffy­ utca 105. számú házban lakott. A rendőrséget név­telen levél figyelmeztette, hogy Gulyásné 1921-ben újszülött gyermekét eltette láb alól. A nyomozás során a rendőrség meg­állapította, hogy Gulyásné 1921. március 2-án az egyik kclhnikán fiúgyermeket szült, akit Kis István néven anyakönyveztek. Az asszony bevallása szerint az újszülöttel együtt Vásár község felé utazva, a gyer­meket egy ismeretlen asszonynak adta át dajkaságba. A rendőrségnek az a véle­ménye, hogy az asszony előadása nem felel meg a valóságnak s valószínűnek tartják, hogy Gulyásné megölte az új­szülöttet. A főkapitányságon özvegy Gu­lyás Istvánnét ma délben le is tartóztatták és átkísérték az ügyészség Markó­ utcai fog­­házába. — Idegenforgalmi szakkiállítás Grácban. Az osztrák vendéglősök, szállodások, kávé­sok és idegenforgalmi érdekeltségek Grác­­bam április 30-tól május 8-ig szakkiállítást rendeznek, amelyre az osztrák szövetségi és helyiérdekű vasutak 25%-os vasúti ked­vezményt engedélyeztek. Közelebbi tájé­koztatást az idegenforgalmi irodák és a kereskedelmi kamarák nyújtanak. — Az első sopronmegyei református templom alapkőletétel­ ünnepsége. Sopron­ból jelentik: A soproni reformátusok nagy anyagi áldozattal templomot és státushá­zat építenek. A templom érdekessége, hogy nemcsak a városban, de az egész várme­gyében is ez az első református templom. Alapkőletételi ünnepélyét jövő vasárnap délelőtt tartják meg. Erre az alkalomra leutazik Sopronba Antal Géza református püspök, kit a soproni református egyház­­község ünnepélyesen fogad. E­scalács, tökéletes, Klein Dezső összeállítása. Rendolhető: V. Vilmos császárát M. CQRVÍN-astóda

Next