8 Órai Ujság, 1927. február (13. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-01 / 25. szám
if:”;:' t / ‘/•ar Á R^O FILLÉR tfbÉá&BW' jaemET A5;'ba&! '•/*;,l '}, &UBBI TfBjlEaEa w v.'sfeingl |Sáfe-Aj■■j Hr M | M & i| ELŐFIZETÉSI ÁRAK: „ „ EGYES SZÁM ARA: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ ÍRVATIÁNYT ITTVETTT AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ___________^ EHVllL, FRANCIA- ÉS OLASZORSZÁGBAN 50 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, József-körút 9,1. em. Telefonszámaink: József 163—06, József 163 — 07, József 163-08, József 163—09. Ötvenéves csendőrségünk! Irta: báró Hazai Samu v. b. t. t., Nevezetes eseményeinkről, nevezetes intézményeinkről, nevezetes embereinkről Trianon óta többször és igazabban szoktunk megemlékezni, mint azelőtt. Történik ez azért, hogy a felismerés, példakövetés és az okulás révén is erőt gyűjtsünk a magyar jövő megalapozására. Bizonyos, hogy elsősorban e motívum vezette Preszly Loránd dr. csendőrőrnagyot és katonai írót a magyar csendőrség 50 éves fennállása alkalmából arra, hogy a csendőrség úttörői cím alatt ezen intézmény nagyjait, egy terjedelmes műben közismertté tegye. Bár sikerülne a közismertetés! Sikerülne olyaténkép, hogy az amúgy is kedvelt magyar csendőrség nagyjai és a nagyok alatt nemcsak a szervezés, a vezetés és a tanítás kimagasló férfiait értem, de a végrehajtói szolgálatban jeleskedő tiszteket, altiszteket és a csendőröket is, az állami életünk minden más terén nevezetes nagyokkal együtt a nemzeti tettek mezején példákként követtelnének. A magyar csendőrség valóban mintaintézmény. A sűrített energia foglalata. Emberei, megtestesítői ama nagy erényeknek és szellemi képességeknek, melyek éppen olyan nélkülözhetetlenek a jogrendet és közbiztonságot megoltalmazó küzdelmes csendőrségi szolgálatban, mint amilyen nélkülözhetetlenek a katonák háborús tevékenységében, mert mindkettő az életveszélyek, a bizonytalanságok, a fáradalmak s a szenvedések területén folyik. A csendőrségnél 12 emberből áll a legkisebb működő egység. Legtöbbször ilyen egységekben folyik a végrehajtó szolgálat. Ezen egységeknek sokszorosított erőhatásra van szükségük, hogy megállják helyüket akkor is, amikor a számbeli túlsúllyal gyakran fellépő elleneseikkel kell megmérkőzniük. Ezért a csendőrségi szolgálat világosan látó értelmet, nagy erényeket, edzett testet és fizikumi ügyességeket követel. Sőt, amennyiben a csendőrök szolgálati tetteikért a katonai bíróság előtt is felelősek, nem nélkülözhetik azt a sajátos bátorságot sem, mely őket előre viszi a helyesnek vélt cselekvés útján még akkor is, ha tudják, hogy cselekvésük igazát a bíróság csak nehezen ismerheti fel. A magyar csendőrség legtöbb tagja igazán nagy mértékben rendelkezik a megkövetelt fényes tulajdonságokkal. A közvélemény tudja ezt és nagyra becsüli az intézményt. Én, aki mint honvédelmi miniszter, éveken át szoros érintkezésben voltam a csendőrséggel, nemcsak becsülöm, tisztelem, de szeretem is embereit, mert tudom, hogy kiválóságukat a legszentebb hazafiság eredményezi. Bel kár, hogy ennek a nagyszerű intézménynek a nagy háború utolsó szakában és közvetlenül a háború után, nem adatott meg, hogy áldásos tevékenységével megakassza vagy legalább kisebbítse hazánk szerencsétlenségét fokozó ama katasztrofális eseményeket, amelyeket akkoriban a jogrend megbontása idézett elő. A csendőrség ugyanis akkoriban a belterületen alig fejthetett ki tevékenységet, mert tagjainak nagy része a háborús fronton nyert alkalmazást. Most úgy tetszik, hogy ez az intézkedés hibaszámba ment, mert meggondolva a dolgot, tudni lehetett, hogy a jogrend ellenesei a katonai-üres és csendőr-üres belterületen szabadkezet nyernek a cselekvésre, melynek sikerét a súlyos áldozatokat követelő nagy és hosszas háború amúgy is megkönynyíti azzal, hogy nagyon elégedetlen hangulatokat és indulatokat fakaszt, így volt ez mindig és mindenütt. Az utolsó nagy háborúban úgy, mint az előbbiekben. Nálunk éppen úgy, mint más országokban. Ezt szem előtt tartva én, aki a háború második felében egy újonnan rendszeresített hivatal élére kerültem, melynek hatásköre abban állott, hogy az Osztrák-Magyar monarchia hadrakelt seregeinek pótlásügyeit vezesse és a polgári életben nélkülözhetetlen termelő munkákhoz a szükséges munkaerőkről gondoskodjék. 1918. év január havában IV. Károly király őfelségének előterjesztést tettem, hogy mindkét ország belterületén a csendőrségek haladéktalanul nagy mértékben erősíttessenek meg, mert e rendszabály nélkül háború közben, vagy annak befejezésekor, még győzelmünk esetén is, nagy bajoknak nézünk elébe. Őfelsége előterjesztéseimet kegyesen meghallgatva elrendelte, hogy ez ügyet a kormányoknál szóvá tegyem. Megtettem. Javaslatom ■— sajnos — csak javaslat maradt. Keresztülvitelre talán okulás révén is erőt gyűjtsünk a ma: a vele járó nagy nehézségek miatt nem került a dolog. A mértékadó körök bíztak az esemé- nyek sima lefolyásában. Az események azonban annak a felfogásnak adtak igazat, hogy a nagy és hosszú háború — megakasztó rendszabályok nélkül — feltétlenül felszínre hozza a jogrend és a közbiztonság ellenségeit. Miként Preszly Lóránd dr. könyvében, úgy én itt szintén azért ünneplem derék csendőrségünket a nyilvánosság előtt, hogy felismerés, példakövetés és okulás révén is erőt gyűjtsünk a magyar jövő megalapozására. Az egyetemi tanács erélyes lépésre készül az orvosi karral szemben az Ádám-ügy miatt (Saját tudósítónktól.) Az Ádám-ügy, melynek hullámai mind csendesülőbbeknek látszanak, ismét az érdeklődés középpontjába került. Előbb az egyetem tanácsa és a kultuszminiszter állottak szemben egymással, míg a múlt héten a kultuszminiszter megállapodásra jutott az egyetemi tanáccsal, mely visszavonta az Ádám professzor kinevezése ellen benyújtott tiltakozását. Az érdekes ügy második etappjában már a kultuszminiszter nem szerepel. Most az egyetem tanácsa került ellentétbe az orvostudományi karral, miután az orvosprofesszorok egy része éles támadást intézett az orvoskari dékán s az egyetemi tanács ellen a tiltakozás visszavonása miatt. E támadások hatása alatt Tertyesniczky dékán lemondott. Az orvosi kar pedig nem akarja végrehajtani azokat a megállapodásokat, melyeket az egyetemi tanács elfogadott. Mint értesülünk, az orvosi kar és az egyetemi tanács között folyó harcban az egyetem tanácsa az erősebb fél, miután széles jogkörével, mely a fegyelmi jogot is magában foglalja, módjában al il erélyesebben is fellépni a vonakodókkal szemben. • • • Beavatottak most arra számítanak, hogy ez a szigorúbb fellépés tényleg be fog következni, amennyiben a folyamatban levő tárgyalások során az ellenszegülőik nem lesznek hajlandók elhatározásukat revízió alá venni. Az egyetemi tanács ma délelőtt 11 órakor ismét ülést tartott, amelyen szóba került a Tellyesniczky Kálmán orvostani dékán és Jakabházy Zsigmond prodékán lemondásával előállott új helyzet. A tanácskozást délben befejezte az egyetemi tanács, miután ekkor kezdődtek meg az avatások, amelyeknek ünnepségét az országgyűlés szombati megnyitása folytán mára halasztották el. Egy óra után pár perccel értek véget a doktorrá avatások és ekkor az egyetemi tanács összes tagjai autóba ültek és a kultuszminisztériumba mentek, nyilvánvalóan, hogy a lemondás folytán támadt helyzetről számoljanak be Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternek és hogy megbeszéljék vele a további lépéseket és intézkedéseket. Egyébként, mint értesülünk, Jakabházy Zsigmond, bár a prodékáns tisztségről lemondott,, továbbra is aláírja a diákok indexeit, amely megbízással az orvoskar pénteki ülése Tellyesniczky Kálmán lemondása folytán felruházta. Ma azonban a prodékán részben az egyetemi tanács ülése, másrészt az avatások miatt nem írt alá leckekönyveket. Bud pénzügyminiszter szerint a bizottságok csütörtökön kezdik az adócsökkentési javaslat tárgyalását (Saját tudósítónktól.) Ma az országgyűlés mindkét háza ülést tartott, amelyen úgy a felsőház, mint a képviselőház megválasztotta elnökségét, jegyzőit és háznagyait. A parlament folyosói rendkívül élénk és mozgalmas képet mutattak, mert a képviselők és felsőházi tagok nagy számmal jelentek meg a mai ülésen. A kormány tagjai jelen voltak a képviselőház ülésén, majd amikor Wlassics Gyula báró elnöki székfoglalója kezdődött, átvonultak a felsőházba. A képviselőház folyosóján nagy érdeklődéssel vették körül Bod János pénzügyminisztert, aki hatalmas borítékot szorongatott a hóna alatt. Ebben a borítékban volt az adócsökkentésekről szóló törvényjavaslat, amelyet a pénzügyminiszter az országgyűlés elé terjesztett. Az új országgyűlés az adócsökkentésre vonatkozó javaslat tárgyalásával fogja megkezdeni érdemleges munkáját. A javaslatra vonatkozólag kérdést intéztünk Bod János pénzügyminiszterhez, aki munkatársunknak a következőket mondotta: — A kormány annak idején még a nemzetgyűlés elé terjesztette be az adócsökkentésére vonatkozó javaslatot és most, hogy a képviselőház rövidesen megkezdheti érdemleges munkáját, először ez a javaslat kerül tárgyalás alá. A javaslat lényegében változatlanul ugyanaz marad, mint a nemzetgyűlés elé beterjesztett javaslat, az összes akkori rendelkezések benne vannak és csupán az a változás, hogy ott, ahol az eredeti szövegezés bizonyos ingadozásokra adhatott alkalmat, precíz fogalmazást iktattunk be. Amint a Ház az egyes szakbizottságokat megválasztotta, a pénzügyi bizottság azonnal megkezdi ennek a javaslatnak a tárgyalását. Ez, úgy hiszem, csütörtökön már megtörténhetik. A bi