8 Órai Ujság, 1927. február (13. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

if:”;:' t­ / ‘/•ar Á R^O FILLÉR tfbÉá&BW' jaemET A5;'ba&! '•/*;,l '}, &UBBI TfBjlEaEa w v­.'sfeingl |Sáfe-Aj­■■j Hr M | M & i| ELŐFIZETÉSI ÁRAK: „ „ EGYES SZÁM ARA: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ Í­R­VATIÁNYT ITTVETTT AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ___________^ EHVllL, FRANCIA- ÉS OLASZORSZÁGBAN 50 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vili, József-körút 9,1. em. Telefonszámaink: József 163—06, József 163 — 07, József 163-08, József 163—09­­. Ötvenéves csendőrségünk! Irta: báró Hazai Samu v. b. t. t., Nevezetes eseményeinkről, nevezetes intézményeinkről, nevezetes embereink­ről Trianon óta többször és igazabban szoktunk megemlékezni, mint azelőtt. Történik ez azért, hogy a felismerés, példakövetés és az okulás révén is erőt gyűjtsünk a magyar jövő megalapozá­sára.­­ Bizonyos, hogy elsősorban e motí­vum vezette Preszly Loránd dr. csen­­dőrőrnagyot és katonai írót a magyar csendőrség 50 éves fennállása alkalmá­ból arra, hogy a csendőrség úttörői cím alatt ezen intézmény nagyjait, egy terjedelmes műben közismertté tegye. Bár sikerülne a közismertetés! Sikerülne olyaténkép, hogy az amúgy is kedvelt magyar csendőrség nagyjai és a nagyok alatt nemcsak a szervezés, a vezetés és a tanítás ki­magasló férfiait értem, de a végrehajtói szolgálatban jeleskedő tiszteket, altisz­teket és a csendőröket is, az állami életünk minden más terén nevezetes nagyokkal együtt a nemzeti tettek me­zején példákként követtelnének. A magyar csendőrség valóban mintaintézmény. A sűrített energia fog­lalata. Emberei, megtestesítői ama nagy erényeknek és szellemi képessé­geknek, melyek éppen olyan nélkülöz­hetetlenek a jogrendet és közbiztonsá­got megoltalmazó küzdelmes csend­őrségi szolgálatban, mint amilyen nélkülözhetetlenek a katonák háborús tevékenységében, mert mindkettő az életveszélyek, a bizonytalanságok, a fá­radalmak s a szenvedések területén folyik. A csendőrségnél 1­2 emberből áll a legkisebb működő egység. Legtöbbször ilyen egységekben folyik a végrehajtó szolgálat. Ezen egységeknek sokszoro­sított erőhatásra van szükségük, hogy megállják helyüket akkor is, amikor a számbeli túlsúllyal gyakran fellépő elleneseikkel kell megmérkőzniük. Ezért a csendőrségi szolgálat világosan látó értelmet, nagy erényeket, edzett testet és fizikumi ügyességeket követel. Sőt, amennyiben a csendőrök szol­gálati tetteikért a katonai bíróság előtt is felelősek, nem nélkülözhetik azt a sajátos bátorságot sem, mely őket előre viszi a helyesnek vélt cselekvés útján még akkor is, ha tudják, hogy cselek­vésük igazát a bíróság csak nehezen ismerheti fel. A magyar csendőrség legtöbb tagja igazán nagy mértékben rendelkezik a megkövetelt fényes tu­lajdonságokkal. A közvélemény tudja ezt és nagyra becsüli az intézményt. Én, aki mint honvédelmi miniszter, éveken át szoros érintkezésben voltam a csendőrséggel, nemcsak becsülöm, tisztelem, de szeretem is embereit, mert tudom, hogy kiválóságukat a leg­szentebb hazafiság eredményezi. Bel kár, hogy ennek a nagyszerű intéz­ménynek a nagy háború utolsó szaká­ban és közvetlenül a háború után, nem adatott meg, hogy áldásos tevékenysé­gével megakassza vagy legalább ki­sebbítse hazánk szerencsétlenségét fo­kozó ama katasztrofális eseményeket, amelyeket akkoriban a jogrend meg­bontása idézett elő. A csendőrség ugyanis akkoriban a belterületen alig fejthetett ki tevékenységet, mert tag­jainak nagy része a háborús fronton nyert alkalmazást. Most úgy tetszik, hogy ez az intéz­kedés hiba­számba ment, mert meg­gondolva a dolgot, tudni lehetett, hogy a jogrend ellenesei a katonai-üres és csendőr-üres belterületen szabadkezet nyernek a cselekvésre, melynek sike­rét a súlyos áldozatokat követelő nagy és hosszas háború amúgy is megköny­­nyíti azzal, hogy nagyon elégedetlen hangulatokat és indulatokat fakaszt, így volt ez mindig és mindenütt. Az utolsó nagy­ háborúban úgy, mint az­­ előbbiekben. Nálunk éppen úgy, mint­­ más országokban. Ezt szem előtt tartva én, aki a há­ború második felében egy újonnan rendszeresített hivatal élére kerültem, melynek hatásköre abban állott, hogy az Osztrák-Magyar monarchia hadra­­kelt seregeinek pótlásügyeit vezesse és a polgári életben nélkülözhetetlen termelő munkákhoz a szükséges mun­kaerőkről gondoskodjék. 1918. év január havában IV. Károly király őfelségének előterjesztést tettem, hogy mindkét ország belterületén a csend­őrségek haladéktalanul nagy mérték­ben erősíttessenek meg, mert e rend­szabály nélkül háború közben, vagy annak befejezésekor, még győzelmünk esetén is, nagy bajoknak nézünk elébe. Őfelsége előterjesztéseimet kegyesen meghallgatva elrendelte, hogy ez ügyet a kormányoknál szóvá tegyem. Meg­tettem. Javaslatom ■— sajnos — csak javaslat maradt. Keresztülvitelre talán okulás révén is erőt gyűjtsünk a ma­: a vele járó nagy nehézségek miatt nem került a dolog. A mértékadó körök bíztak az esemé-­ nyek sima lefolyásában. Az események azonban annak a felfogásnak adtak igazat, hogy a nagy és hosszú­ háború — megakasztó rendszabályok nélkül — feltétlenül felszínre hozza a jogrend és a közbiztonság ellenségeit. Miként Preszly Lóránd dr. könyvé­ben, úgy én itt szintén azért ünneplem derék csendőrségünket a nyilvánosság előtt, hogy felismerés, példakövetés és okulás révén is erőt gyűjtsünk a ma­gyar jövő megalapozására. Az egyetemi tanács erélyes lépésre készül az orvosi karral szemben az Ádám-ügy miatt (Saját tudósítónktól.) Az Ádám-ügy, melynek hullámai mind csendesülőbbek­­nek látszanak, ismét az érdeklődés közép­pontjába került. Előbb az egyetem taná­csa és a kultuszminiszter állottak szemben egymással, míg a múlt héten a kultuszmi­niszter megállapodásra jutott az egyetemi tanáccsal, mely visszavonta az Ádám pro­fesszor kinevezése ellen benyújtott tiltako­zását. Az érdekes ügy második etappjában már a kultuszminiszter nem szerepel. Most az egyetem tanácsa került ellen­tétbe az orvostudományi karral, miután az orvosprofesszorok egy része éles támadást intézett az orvoskari dékán s az egyetemi tanács ellen a tiltakozás visszavonása miatt. E támadások hatása alatt Tertyesniczky dékán lemondott. Az orvosi kar pedig nem akarja végre­hajtani azokat a megállapodásokat, melyeket az egyetemi tanács elfogadott. Mint értesülünk,­ az orvosi kar és az egyetemi tanács között folyó harcban az egyetem tanácsa az erősebb fél, miután széles jogkörével, mely a fegyelmi jogot is magában foglalja, módjában al il eré­lyesebben is fellépni a vonakodókkal szemben. • • • Beavatottak most arra számítanak, hogy ez a szigorúbb fellépés tényleg be fog következni, amennyiben a folyamatban levő tárgyalá­sok so­rán az ellenszegülőik nem lesznek hajlandók elhatározásukat revízió alá venni. Az egyetemi tanács ma délelőtt 11 órakor ismét ülést tartott, amelyen szóba került a Tellyesniczky Kál­mán orvostani dékán és Jakabházy Zsig­­mond prodékán lemondásával előállott új helyzet. A tanácskozást délben befejezte az egyetemi tanács, miután ekkor kezdőd­tek meg az avatások, amelyeknek ünnep­ségét az országgyűlés szombati megnyitása folytán mára halasztották el. Egy óra után pár perccel értek véget a doktorrá avatá­sok és ekkor az egyetemi tanács összes tagjai autóba ültek és a kultuszminisztériumba mentek, nyilvánvalóan, hogy a lemondás folytán támadt helyzetről számol­janak be Kle­belsberg Kunó gróf kultuszminiszternek és hogy megbeszéljék vele a további lépése­ket és intézkedéseket. Egyébként, mint értesülünk, Jakabházy Zsigmond, bár a prodékáns­­ tisztségről lemondott,, továbbra is aláírja a diákok indexeit, amely megbí­zással az orvoskar pénteki ülése Tellyes­­niczky Kálmán lemondása folytán felru­házta. Ma azonban a prodékán részben az egyetemi tanács ülése, másrészt az ava­­­tások miatt nem írt alá leckekönyveket. Bud pénzügyminiszter szerint a bizottságok csütörtökön kezdik az adócsökkentési javaslat tárgyalását (Saját tudósítónktól.) Ma az országgyű­lés mindkét háza ülést tartott, amelyen úgy a felsőház, mint a képviselőház meg­választotta elnökségét, jegyzőit és ház­nagyait. A parlament folyosói rendkívül élénk és mozgalmas képet mutattak, mert a képviselők és felsőházi tagok nagy számmal jelentek meg a mai ülésen. A kor­mány tagjai jelen voltak a képviselőház ülésén, majd amikor Wlassics Gyula báró elnöki székfoglalója kezdődött, átvonultak a felsőházba. A képviselőház folyosóján nagy érdek­lődéssel vették körül Bod János pénz­ügyminisztert, aki hatalmas borítékot szorongatott a hóna alatt. Ebben a borítékban volt az adó­­csökkentésekről szóló törvényjavaslat, a­melyet a pénzügyminiszter az országgyűlés elé terjesztett. Az új országgyűlés az adó­csökkentésre vonatkozó javaslat tárgyalá­sával fogja megkezdeni érdemleges mun­káját. A javaslatra vonatkozólag kérdést intéztünk Bod János pénzügyminiszterhez, aki munkatársunknak a következőket mon­dotta: — A kormány annak idején még a nemzetgyűlés elé terjesztette be az adó­­csökkentésére vonatkozó javaslatot és most, hogy a képviselőház rövidesen megkezdheti érdemleges munkáját, elő­ször ez a javaslat kerül tárgyalás alá. A javaslat lényegében változatlanul ugyan­az marad, mint a nemzetgyűlés elé be­terjesztett javaslat, az összes akkori ren­delkezések benne vannak és csupán az a változás, hogy ott, ahol az eredeti szöve­gezés bizonyos ingadozásokra adhatott alkalmat, precíz fogalmazást iktat­tunk be.­­ Amint a Ház az egyes szakbizott­ságokat megválasztotta, a pénzügyi bi­zottság azonnal megkezdi ennek a javas­latnak a tárgyalását. Ez, úgy hiszem, csütörtökön már megtörténhetik. A bi­

Next