8 Órai Ujság, 1927. március (13. évfolyam, 48-73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

1927 MÁRCIUS 1­0RaiujsÁG Mi van a kulisszák mögött írta Csathó Kálmán Csikts Gergely annak idején az egyes szí­nészek egyéniségére szabott minden szere­pet. Herczeg Ferenc viszont előre, írás­­közben sohasem gondol színészre, mert az,­­ amint mondja,­­ befolyásolná és meg­kötné a fantáziáját. Akár előre, akár utó­lag alakul ki azonban az ilyen drámaírók­nak a szereposztásra vonatkozó óhajtásuk, azt a színház a legnagyobb mértékben ho­norálni szokta. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a direktor is csinál egy szereposztási tervet, a szerző is, meg a rendező is. Ezt a hármat aztán megpróbálják összeegyeztetni, egymást kapacitálva és meggyőzve. Kezdő szerzők, vagy mondjuk így, keve­sebb színházi rutinnal bíró szerzők darab­ját a direktor rendesen azzal adja oda a rendezőnek: „Húzni, amennyit csak lehet!" Ez azt jelenti, hogy ki kell törölni a darab­ból­ minden henye részletet. Színpadon a legszebb dolgok is hatástalanok, ha nem tartoznak szorosan a cselekményhez, s ez az, amit gyakorlatlanabb szerzők nem igen akarnak elhinni, pedig van erre Rákosi Je­nőnek egy klasszikus mondása: „Attól még­­ egy darab sem bukott meg, ami kimaradt­­ belőle.“ A húzás tulajdonképen a dramaturg dolga volna, nálunk azonban a legtöbb ren­dező egyszersmind dramaturg is, amint, hogy a kettő össze is tartozik tulajdonké­nént.."A rendező az úgynevezett okos ember, akinek hivatalból annak kell lenni és aki­nek nem szabad a dolgába beleszólni, aki azonban beleszól mindenki másnak a dol­gába. A direktorral aztán neki szoktak har­cai lenni, ami már rendesen a szereposztás­nál kezdődik, mert a rendezőt csak a mű­vészi szempont vezeti, míg a direktor sok­szor kénytelen egy kicsit politizálni. Vagyis engedni más tekinteteknek is. Neki arra is kell nézni, hogy minden színésze foglalkoz­tatva legyen, arra is, hogy némelyik művészt túlságosan meg ne terhelje. Előfordul, hogy egy-egy amúgy is bukásra szánt darabot vagy reprizt, amitől nem sokat várnak, arra használ fel az igazgatóság, hogy szerephez juttasson oly tagokat, akik nem tartoznak a kedvencei közé és akik, ha szíve szerint osztotta volna ki a darabot, sohasem jut­hattak volna valamire való szerephez. Az ilyen kiosztást fenevadak etetésének neve­lik a színházak körül, ha ugyan még diva­tozik. Okos direktor nem csinálja, mert a fen­­vad ilyesmivel úgysem lakik jól, a színháznak pedig árt a dolog. Egy ilyen alkalommal kérdezte a keserű szarkazmusáról híres néhai Mátray bácsi­tól egy fiatal színész, aki váratlanul egy új darabnak a címszerepéhez jutott: — Béla bácsi! Milyen darab ez? Olvasta? Az öregúr vállat vont. — Milyen darab? Maga játssza a fősze­repet, és én rendezem. Ebből gondolhatja, hogy milyen darab. Hát olyan! Mikor az igazgató a rendezővel és a szer­zővel való megbeszélés után véglegesen el­döntötte a szereposztást, a szerepeket rá­bízzák a szerep­ki­hordóra, aki kézbesítő könyv mellett köteles azokat a színészeknek kiosztani. A szerepkihordó nem megy mind­járt a színészek lakására, hanem megvárja, amíg legalább egy részük ott időzik a szín­háznál s próbán, a színpadon, a társalgó­ban vagy a kiskapuban keresi fel őket. A szereposztó megjelenése mindig nagy izgal­mat szokott kiváltani. A reménykedés és az aggodalom váltakozó érzését, amely csak­hamar átalakul haraggá, keserűséggé és csak nagyon ritkán örömmé. Mert örülni csak az az egy két színész szokott, aki fő­szerepet játszik, a többiek pedig többnyire meg vannak sértve. Akik nem kaptak sze­repet, azok azért, hogy nem kaptak, akik kaptak, azok amiért azt kapták és nem na­gyobbat, és valamennyien legfőképpen azért, hogy a nagy szerepet más kapta. A szerep­­kihordónak van mit hallgatnia ilyenkor: — Mondja meg a gazdájának .. . Hogy mit mondjon meg, és olyan kevéssé mondható el itt, mint ahogy nem mondható el a szerep­kihordó gazdájának. A jó szerepkihordó azonban erre mindig azt feleli: — Igenis! A szerepet a színész köteles átvenni a ki­hordótól, akár tetszik neki, akár nem. El­játszani is köteles épen úgy. Kérni persze, mint ahogy akármi egyebet­ is kérheti, hogy vegyék vissza tőle, de ha az igazgató ra­gaszkodik az elhatározásához, akkor a szí­nésznek csak egy módja van a szerep alól való kibúvásra, ha csak szerződést nem akar megszegni az, hogy betegnek teteti magát és orvosi bizonyítványt küld. Ez azonban elég ritkán esik meg, mert a leglé­­hább szülészben is benne van, ha nem is a hi­telességtudás, de a közönséggel szemben való feltétlen hódolat és az az érzés, hogy a színházat nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy a közönséget nem tudja tisztes­séggel kiszolgálni. Ezért nem jelent senki sem beteget a főpróba vagy a premier nap­ján. Előre pedig azért, mert akkor esetleg kivárják, amíg meggyógyul, vagy pedig el­vesz közben olyan szerepeket is,­amelyek­hez ragaszkodik. — Házi főpróba. Két színházban két operettújdonság kerül bemutatóra ezen a hé­ten; ezekből az újdonságokból ma tartották az első házi főpróbát ezeken a színpadokon. A Magyar Színház úgy felkészült már a „Csokrös­­csákra“ bemutatójára, hogy akár ma este megtarthatták volna a premiert. Itt egyetlen­egy megállás nélkül pergett le az első házi fő­próba. Titkos Ilona, Molnár Vera, Berky Lili, Csortos, Dénes György, Z. Molnár László és a többiek valóban úgy is énekeltek, táncoltak és játszottak, mintha zsúfolt nézőtér figyelné őket. A Király Színházban­­ nagy örömujjongással kezdődött a házi fő­próba. Farkas Imre tegnap délután pontosan betiferálta azokat a részeket, amelyek a darab teljességéhez szükségesek voltak még és ma már a „Repülj fecském" végleges formájában alakult k­i a színpadon. Rkfler Irén, a kis tót­­lány szerepében, kedvesen csicsereghette már, hogy: ■ „Ne potyantam le a magas égből, Kocsin jöttem a szép Szepességből. Hol virít a bimbós majoranka: Én vagyok a Marianka!" Halmay Tiborral együtt pedig elénekelhet­ték és eltáncolhatták azt a duettet, amely bi­zonyára nagyon népszerű tesz hamarosan: „Az én szeretőm a kerekes, Jaj teremtem, olyan gyerekest.. .“ És teljesek voltak ma már a Vaáty Hana számai, a Nádor Jenő nótás jelenetei, a Lata­­bár Árpád könnyeken át kacagtató, humoros és drámai szó scénái, amelyeket a kitűnő Latyi mester pompásan játszott még már a mai első házi főpróbán is. A siker verőfénye kacérkodik a hét elején a színházakkal... — Shakespeare-matiné a Kamara Szín­házban. A Kisfaludy Társaság Shakespeare Bizottsága vasárnap Shakespeare-m­atinét rendezett a Kamara Színházban. A műsort Hevesi Sándornak, a Nemzeti Színház igaz­gatójának „Shakespeare és a színházi di­vatok" című tanulmánya nyitotta meg, ame­lyet Gál Gyula, a Nemzeti Színház művésze olvasott fel. A tanulmány abból indult ki, hogy néhány hónappal ezelőtt Berlinben Leopold Jessner rendezésében egy olyan „Hamlet"­ került színre, amely modernizáló ízléstelenségben minden eddigi kísérletet meghaladott. Jessnernek sikerült Hamlet tragédiáját revüvé átalakítani. Hevesi Sán­dor azonban hozzáteszi, hogy Shakespeare revüszerű ábrázolása, ami Hamlettel kap­csolatban megbocsáthatatlan ízléshiba, más darabjainál nagyon is lehetséges, ha óva­tosan és tapintatosan fogunk hozzá. Példa erre a „Szentivánéji álom". A „Szentivánéji álom"-mal részletesen foglalkozik rendezői szempontból. Fejtegetéseit azzal fejezte be, hogy Shakespeare a maga korában is tradi­cionális volt. Míg összes radikális és forra­dalmi költő társait feltámadás reménye nél­kül elnyelte az idő, Shakespeare él és virul, századok költői hagyományainak kincse hal­mozódott fel benne, száz meg száz esztendős témák benne találták meg végső kiforrá­sukat. A következő szám a „Rómeó és Júlia" híres erkélyjelenete volt, melyet Mihály­fi Károly és Márkus Emília adtak elő frakk­ban, illetve, estélyi ruhában. Utánuk Fe­­renczi Zoltán Shakespeare „Szeget szeggel" című művéről értekezett. Előadásában kimu­tatta, hogy a vígjáték tárgya Cinthio Gi­­raldi olasz író novellái kötetében jelent meg 1665-ben. Ez a mű mutatja legjobban, hogy Shakespeare­­ mennyire beleélte magát a renaissanceba. Előadását a „Szeget szeggel" méltatásával végezte s­oraink a reményének adott kifejezést, hogy Shakespeare-ie­k ná­lunk most először színrekerülő darabja meg fogja találni az utat a közönség szívéhez. Perenczi előadása után Tasnády, Hana és Palágyi Lajos részleteket mutattak be a „Szeget szeggfd­“-ből. — Lukács Pál ma elvált a feleségétől, mert Hollywoodba megy. Lukács Pál múlt év nyarán vette el feleségül Wankó Anna Margitot, a Thea Worth néven ismert lilnszínésznőt. Boldogan éltek együ­tt, azonban a házasság mégsem tartott so­káig. Lukács Pál ugyanis kimegy filmezni Hollywoodba, Thea Worth pedig Berlin­be. Így nem akarták a házasságot fenn­tartani, s ezért megegyeztek abban, hogy elválnak egymástól,, Lukács Pál Vécsey Béla ügyvéd útján válókeresetet adott be és a mai napra tűzte ki a tárgyalást a bu­dapesti törvényszéken Malonyai Béla dr. törvényszéki bíró. .A tárgyalás megtartása után a bíróság Lukács Pál keresetének helyt adott és a házastársakat egymástól elválasztotta. 3? ~,55_r=^r ' 18^.t_ _4 A. ijMil TV f' ggft.: —r*rrr gat =£? jEF^ WA ''-SES?—^ . .A- iSSF AF\ BLr * -:J *ljc- Minden sikert felülmúl! A világ legnagyobb filmje! Prolongálva ! -ROYAL-APOLLO Előadások 5, V.8, V. 10 órakor 9. OLDAL A Király­ Színház eseménye Farkas Imre új operettje: Repülj Fecském! Bemutató szombaton. Főszereplők: Biller Irén,Vaály Ilona,Nádor Jenő, Halmay Tibor, Latabár Árpád, Kászonyi Gizi, Szirmai Imre DjtCSI MOZI BÉCSI MOZI Mán CSJtK MA ÉS tt O T. 7H tt t „BELZEBUB FARSANGJA­Doris Kenyon főszereplésével és „A PAPRIKAJANCSI" Douglas Fairbanka főszereplésével Mán csint és tt o est nvt BÉCSI MOZI BÉCSI MOZI — Lepketánc. — Kék és piros. — A bor, az arany és asszony, a Hol város! Színház óriási sikere ma este Honthy Hannával. Minden este Nem nősül! csütörtökön Ü1) A W­edszer vígszínház Színházak mai műsora M. KIR. OPERAHÁZ: Nincs eladás. — NEM­ZETI SZÍNHÁZ: A vihar 17). — KAMARASZÍN­HÁZ: A mama (18). — VÍGSZÍNHÁZ: Nem nő­­sü­ltik! — MAGYAR SZÍNHÁZ: Játék a kas­télyban (*18). — VÁROSI SZÍNHÁZ: Tannbauror fUk) _ KIRÁLY SZÍNHÁZ: Aranyhattyú FŐVÁROSI OPERETT SZÍNHÁZ: A második nap(­­éjszaka 19). — BELVÁROSI SZÍNHÁZ: Lepketánc: Kék és piros; A bor, az arany és az asszony (*18). — ANDRÁSSY-úTI SZÍNHÁZ: Ringlispil; Ferenc­város; Négy diák; A55 ázalag; A t. Ház büffé­lé­­ben (V 19). — ROTÁL ORFEUM: Világvárosi va­rieté műsor! WaHend* fókái: 4 Splendid és partnere; Két Heilsen; Max c. Lightmann; Tarr­arina éa Fredow: N. M. F. ia). — TERÉZKÖRÚTI SZÍN­PAD: Kontra gyerünk; Hatóságilag engedélyezett ellenzék; Hollywood ostroma; Sarzsi: Sárga­zöld-piros; A csók; Az államtitkár úr: Hirdetési verseny; Ping-Pong (!£—). — KIS KOMÉDIA: Madame Dreyfus; Schneidlg® Leütő (*/*&). Az Andrássy-úti Színház szenzációs új műsora! Titkos Ilona és Lukács Pál vendégjátéka! tíz táblás hút közönségének egyhangú kri­tikája szerint az Andrássy-úti Színház új mű­sorával az utóbbi esztendők legszenzációsabb műsorát adtai Fazekas Imre ragyogó vígjá­tékában, a „Ringlispil“-ben, Titkos Ilona és Lukács Pál nemesveretű művészetükkel, Török Rezső „Ferencváros" c. brilliáns tollal megírt élet­képében Dajbukát Zlottia és Bársony István mély humorú emberábrázoló készségükkel, Boross Géni legelőkelőbb politikusunk maszk­jában, Békési László két tréfájával, melyek­nek főszerepeit is játssza és ötletes konferan­szival. Fekete Pál és Heltai Andor, a Baja Benedek által szcenírozott művészi élményű Ady-képpel, Kökény Ilona és Radó Sándor kitűnő aktuális kupléikkal — a kal­aré leg­szebb aranykorát varázsolják vissza! (Tel. 95—98.) ys*ia*ist*iLuaitiiiAut****i*i**tA**u***~i**i******~M»»V 4 Az u­­alAg.pl ► ] A második nászéjszaka \ Fővárosi Operett­színház CSÓKRÓL CSÓKRAm TVA MN vidám operettje — március 4 M­agyar Színház •Reso-Berg medvéi-3 Houston-Pattans-csoport Kedden először a Royal­ Orfeumban Kezdete 8 órakor Telefon: 1- 121-68 A jegyeket az óriási érdeklődésre való tekin­­­­­tettel 10 napra előre árusítja a pénztár ..

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék