8 Órai Ujság, 1927. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)
1927-08-02 / 173. szám
/ Jfl* Xdr AUb' 1 * • |»JMgWB| ARiX BS U plI i pn ^0^Lr v c | ■Pépest, 1927 augusztus 2 ||¥J rlLLGR XIH. évfolyam 173. sz. g||| ELŐFIZETÉSI ÁRAK: „ „ EGYES SZÁMARA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYÁI* FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ —. KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FELELŐS SZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR. AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN* NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ tjr NADANYT FMTT JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 60 CENT, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ 11 rjiYlllj OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség és kiadóhotal: VIII. József körút 9,1. em. Telefonszámaink: József 463—06, József 463—07, József 463—08, József 463—09 Apa és fiuk. Megindult hát a harc a román trónért, melybe a törvény és az elhunyt király végső akarata egy ötéves gyermeket ültetett. Károly extrónörökös nem egészen váratlanul és egyáltalában nem meglepetésszerűen bejelentette igényét Románia trónjára. Ez a deklaráció, mely a legmodernebb formában, egy újságnyilatkozat alakjában került a nyilvánosság elé, ha egyelőre nem is okoz talán komolyabb fordulatot a román királyság belső életében, kétségkívül igen nagy horderejű világpolitikai esemény. A világért sem akarjuk túlbecsülni ennek a nyilatkozatnak jelentőségét. Hiszen még csak egy interviu szövegét ismerjük, melyre illetékes cáfolat is következhet. De ha a nyilatkozat elhangzott és pedig abban a formában, ahogyan a párisi lapok közük, naivitás lenne azt hinni, hogy nem lesznek következményei. Egész bizonyosan lesznek s talán sokkal hamarább, mint gondolnék. Nem lehet kiszámítani, hová vezetne, ha az extrónörökös nem marad meg az újságokban való nyilatkozgatás ártatlan területén, nemcsak a sajtón, küldöttségeken és futárokon keresztül érintkezik országával, hanem maga is átlépi a határt. Aki valamennyire ismeri Románia belső viszonyait, könnyen elképzelheti, milyen végzetes következményei lehetnek egy ilyen lépésnek. Köztudomású, hogy az extrónörökösnek sok híve van az országban, közéjük számít az alsóbb rétegekben igen népszerű parasztpárt, talán a hadsereg és a polgári társadalom egy része is, amelyek bizonyára engedelmeskednek a törvény rendelkezéseinek. De talán az extrónörökös iránt érzett szimpátiájuk olyan állásfoglalásra csábíthatja őket, amelynek a rend és köznyugalom látja kárát. Károly extrónörökös nyilatkozata a polgárháború sötét árnyékát borítja Románia fölé. Sikerülni fog-e eloszlatni ezt a tragikus árnyékot, olyan kérdés, melyre ma még senki sem válaszolhat. De hogy ez a kérdés nagyon időszerű, az, sajnos, egyáltalában nem kétséges. Fel kell tételeznünk, hogy ebből a súlyos helyzetből a józan ész és a politikai bölcsesség találja meg a kivezető utat, nem pedig az erőszak. A probléma megoldása tisztán és kizárólag belső ügye Romániának, de úgy reánk, közvetlen szomszédaira nézve, mint egész Európára nem lehet közömbös, hogyan zajlik le a trónviszály, mely a dolgok természete szerint nem az apa és fiú, hanem Károly és Bratmau között folyik. Naiv optimizmus lenne abban bizakodni, hogy az eldobott kő megállhat, mielőtt földet ér. Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy az extrónörökös nyilatkozata, feltéve, hogy hiteles, pillanatnyi szeszély, vagy megfontolatlanság szülötte. A párisi száműzött ilyen nyilatkozatot csak beható tájékozódás és alapos megfontolás után tehetett. Ebben az esetben azonban kétségkívül megfontolta azt is, aminek a nyilatkozat után kell következni. Reméljük, hogy nem harc és vér lesz a következő lépés. öngyulladt egy autóbusz *40 gróf Tisza István utcában Mitvanult tűzoltóság oltotta el a veszedelmes tüzet — az utasoknak az ijedtségen kívül nem esett bajuk (Saját tudósítónktól.) Ma délután 2 órakor szokatlan tűzesetet jelentettek a tűzoltóságnak. A jelentés úgy szólt, hogy a Bálványutca és a Gróf Tisza István utca sarkán lángba borult egy■■utóbusz. A tűzoltók egy nagyobb szerelvénnyel vonultak ki a különös utcai tűz színhelyére és az utcán járó-kelő közönség izgatott érdeklődése mellett csak hosszabb idő elmúltával tudták lokalizálni a tüzet. A különös baleset előzményei a következők : A Krisztina téri végállomásról menetrendszerű panoszásggal indult el a Lánchíd felé a 3-as jelzésű Bp 17—009 rendszámú autóbusz, amely elindulásakr tele volt utasokkal. Az utasok legnagyobb része azonban a Lánchíd pesti hídfőjénél kiszállt, úgy hogy a kocsi belsejében csak nyolc utas foglalt helyet, amikor az autóbusz bekanyarodott a gróf Tisza Istvánutcába. Alig ért azonban az autóbusz az utcába, amikor a soffőr hirtelen megdöbbenve vette észre, hogy a motorházból gomolygó füst tódul ki. A soffőrnek ideje sem volt a baj okán gondolkodni, a következő pillanatban már lángok csaptak elő és pár perc alatt lángban állott az autóbusz egész alváza. utasok rémülten ugráltak le az autóbuszról, amely ekkor hirtelen megállt. A soffőr és a kalauz is elhagyták helyüket, már amikor látták, hogy saját erejükből nem tudják a tüzet elfojtani, telefonon értesítették a tűzoltóságot. Másodpercek alatt hatalmas tömeg verődött össze, amely megdöbbenve szemlélte a fáklyaként égő autóbuszt. Rövidesen nagy szirénázás közben megérkeztek a tűzoltók. Nagy nehezen sikerült a tömeget hátraszorítani és megkezdődhetett az oltás munkája. A tűzoltók egy sugarat szereltek fel és amikor a szivatty működésbe kezdett, már hatalmas lángokkal égett az egész autóbusz. Az erős vízsugár azonban hamarosan eloltotta a veszedelmes tüzet, mielőtt még a kocsi felső része teljesen elpusztult volna. A közlekedés az autóbusz égése miatt teljesen elakadt a gróf Tisza Istvánutcában és körülbelül egy óra hosszat a szokatlan utcai tűz megbénította a forgalmat. A soffőr szerint a tűz úgy keletkezett, hogy a nagy nyári hőség erősen felmelegíttette a kocsi alvázát és így történt, hogy valamilyen módon tüzet fogott. Régi típusú, Ganz-Üssing gyártmányú kocsi volt az autóbusz, amelyet délután háromnegyed 3 órakor, a tűz teljes lokalizálása után vontattak el a Gróf Tisza István és Bálványutca sarkáról. A tűzesetről az őrszemes rendőr jelentést tett a főkapitányságnak, de vizsgálatot indított az autóbusztársaság is annak a megállapítására, hogy a balesetért a személyzetet nem terheli-e felelősség. A héten megjelenik a rendelet a hús egyfázisú forgalmi adójáról A lisztnél és kenyérnél viszont a kedvezmény visszavonására gondolnak, mert nem érték el vele a kívánt eredményt . A budapesti kamara tiltakozik az árdrágításról szóló rendelet ellen (Saját tudósítónktól.) A kormánynak az árdrágítókkal szemben tanúsított erélyes fellépése nagy riadalmat okozott a kereskedelmi érdekeltségek körében, amelyek most minden erejükkel arra törekesznek, hogy megváltoztattassák a belügyminiszternek azt a rendeletét, amelyben a közélelmezés érdekeibe ütköző és azt veszélyeztető üzelmekre vonatkozóan intézkedik. A kereskedelmi érdekeltségek megállapítása szerint ugyanis ez a rendelet alkalmas lehet ugyan arra, hogy a napi sajtó által „mesterségesen felizgatott“ közvéleményben bizonyos megnyugvást idézzen elő, de alkalmas arra is, hogy a kereskedelem működését megbénítsa, így tehát — szerintük — a rendelet eredeti céljával ellentétben inkább árdrágító hatást válthat ki a piacokon. A szabadkereskedelem elvére hivatkzva, tiltakoznak a kereskedők a rendelet egyes intézkedései ellen, é s ezt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is leszögezte legutóbb tartott teljes ülésén — mert az elővásárlási tilalom ellen vétőket az áruk elkobzásával is büntethetik. A szabadforgalom és az áru elhelyezési helyének szabad megválasztása mellett nem akadályozható meg az, hogy valaki áruját az eredetileg szándékolt piactól tovább irányítja. A rendelet értelmében azonban ezt nem teheti meg, hanem mintegy hatósági asszisztenciával kényszerítik arra, hogy áruját eladja. De mindezeken felül legsérelmesebbnek tartják a kereskedelmi érdekeltségek a belügyminiszter rendeletének három betűjét. A rendelet ugyanis az esetek felsorolásának mellőzésével, az „stb“ jelzés beiktatásával az intézkedő vásárrendtartási hatóságoknak a legmesszebbmenő felhatalmazást adja meg arra, hogy az előfordulható többi eseteket belátásuk szerint minősítsék. A kereskedelmi érdekeltségek vélt sérelmeiket a belügyminiszter elé terjesztették és felhívták a miniszter figyelmét arra is, hogy eddigi judikatúránkban az az elv érvényesült, hogy a büntetésként alkalmazott megtorlás nem érintette a bűncselekményben szereplő exisztenciáját. Most azonban az eddigi gyakorlattal szakítva, a miniszter a jogelvonások terére lép akkor, amikor mellékbüntetésként lehetővé teszi az iparigazolványok időleges bevonását. A gabonakereskedelem ellen elhangzott panaszokat is szóvátették a kereskedelmi érdekeltségek s tiltakoznak azon vád ellen, hogy a terménykereskedelem egyes helyeken nem állna hivatása magaslatán s a gazdaközönség szorult helyzetét kihasználva a terményekért általában a legminimálisabb árat fizeti. Az érdekeltek szerint az országban alig egy pár községben hangzottak el panaszok s ezek a községek elhagyatott vidéken feküsznek és termelésük egészen elenyésző és össztermeléshez viszonyítva, tehát ezek nem szolgálhatnak alapul a nagy múlttal bíró magyar gabonakereskedelem tevékenységének súlyos megkritizálására. Tiltakoznak az ellen is, hogy a terményértékesítés koncentrációját teremtse meg a kormány, mert kérdés, hogy a kartel formának a mezőgazdaságba való átvitele a mai viz