8 Órai Ujság, 1927. augusztus (13. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

1927 AUGUSZTUS 2 ÓRai ujsÁG KEDD 3* OLD­AL Fedák Sári és Föld Matyi ma újra felléptek a bíróság előtt Zsazsa tévedésből lesajnáló vallomást tett 1919-es élményeiről, amelyekről kiderült, hogy — 1920-ban történtek — Matyi nem hagyta magát és közbeszólásokkal tarkította az előadást (Saját tudósítónktól.) Még csak három­negyedtizenegy és már valóságos gőzfürdő benyomását kelti a törvényszék egyik első­­emeleti hatalmas tárgyalóterme. Nők, férfiak vegyest szoronganak egymás mellett a padok­ban és izzadnak kegyetlenül. A papagály minden színében virító blúzok ugyancsak m­egsínyltik ezt a pokoli hőséget és a férfiak gallérjait is bátran ki lehetne facsarni. Mindez a heroikus önfeláldozás pedig azért van, mert mára tű­zte ki a kir. törvényszék Föld Mátyásnak Fedák Sári ellen indított perében a tárgyalást. Mindenki itt van már, csak Fedák Sári hiányzik. Föld Mátyás szürke kalapját izga­tottan gyűrve, sétál hatalmas lépésekkel fel­­alá az előszobában és látszik rajta, hogy erő­sen készül a csatára. Tizenegy óra előtt néhány perccel végre megérkezik a várva-várt isteni diva néhány újságíró társaságában. Bordó kalapot, köny­­nyű fekete ruhát, fekete harisnyát és ravasz szabású lakk-félcipőt visel, amely hirtelen olyan benyomást kelt, mintha elfelejtett volna fűzőt beletenni. Somoskeöy Dezső dr. kúriai bíró pontosan tizenegy órakor nyitja meg a tárgyalást és felhívja a feleket, foglalják el helyeiket. A felperes pulpitusán Föld Matyi ül, mel­lette ügyvédje, Hosclitz Árpád dr. Velük szemben néz farkasszemet Fábián Sándor dr. ügyvéd és tőle jobb kézzől egy bőrkaros­­székben Fedák Sári. Az eljáró bíró figyelmezteti a közön­séget a csend és a rend megtartására, kilátásba helyezvén a terem kiürítését. Mindenekelőtt Hoselitz ügyvéd áll fel és kéri a törvényszéket, hogy először Feld Má­tyást hallgassa ki, mert az ő vallomására an­nál könnyebben tud érdemlegesen nyilatkozni Fedák Sári. Fábián ügyvéd tiltakozik ez ellen, hangsú­­lyozván, hogy a bíróság szombaton már úgy határozott, hogy csak Fedák Sárit hallgatja ki. A törvényszéknek az előcsatározásra az a végzése, hogy egyelőre Fedák Sári kihallgatá­sát foganatosítja. A hatalmas terem ablakai tárva-nyitva van­nak. Az Alkotmány­ utcán egyre-másra robog­nak végig az autók zakatolva, dudálva és a te­rem hallgatósága bosszús grimasszokkal arcán, minden idegét megfeszítve hallgatja Fedák szavait. A hozzáintézett kérdésekre mindenekelőtt elmondta Fedák, hogy elvált, férje nevét nem viseli. 1884. szeptember 24-én született Beregszászon, gyermektelen, foglalkozása szí­nésznő. A bíró mindenekelőtt megmutatja azt a levelet, amelyet Fedák írt annak idején Feld Mátyásnak és megkérdezi, hogy milyen körülmények kö­zött jött létre ez a levél. — Én, — kezdi Fedák — ágensekkel nem dolgozom. Hozzám igazgatók szoktak jönni. Megtörténik azonban, hogy például valaki el­megy Bécsbe és felajánlja, hogy szerződést szerez. Erre az szokott a válasz lenni, hogy hát csinálja meg. De én nem vagyok olyan zavarba soha, hogy nekem ügynökökre volna szükségem. Ha mégis létrejönne ilyen szer­ződés, akkor szívességből, segíteni vágyá­­ból talán-talán . . . Somosheöy bíró: Engem nem érdekelnek az általánosságok. Tessék nyilatkozni erre az adott esetre vonatkozólag. —­ Olyan régen volt kérem — gesztikulál idegesen ceruzájával Fedák, — hogy már nem is emlékszem rá. De kizárt dolog, hogy én azt mondjam valakinek, hogy menjen és csináljon nekem szerződést. Az teljesen ki van zárva huszonhétéves pályámon. Fedák vallomását Föld Matyi meglehe­tős izgatottan hallgatja és halkan bele­szól néha, de legnagyobbrészt komikus grimaszokkal kíséri. — Ki van zárva, hogy én Föld Mátyást küldöttem volna — ismétli energikusan Fe­dák. Csak nem fogom Föld Mátyást meg­bízni! Ez őrültség — és ceruzája veszedelmes vonalakat ír le a levegőbe. — Ámbár — foly­tatja tovább monológját, — ha jönnének ta­lán kisemberek, hogy segítsek rajtuk ... (Óriási derültség.) Az eljáró bíró erélyesen rendet teremt és újból figyelmeztet mindenkit, hogy külön­­külön, kiküldi a teremből azt, aki tetszését bármiféleképen kifejezi. — Mondom, hogy megszabaduljak tőlük, talán megteszem, — fejezi be szavait Fedák. , Somosheöy bíró most azt a szerződést mutatja meg Fedáknak, amely Dorn-nk, a Ronacher igazgatójának aláírásával van el­, látva. — Horn című úrnál én sohasem jártam, — hangzik erre Fedák válasza. Igazán őrül­ten meg vagyok lepődve, hogy én ott leszer­ződtem, volna. Engem erről senki sem érte­sített. Egyébként kijelentem, hogy nem hi­szem, hogy ha én valakinek tartoztam volna, be ne hajtotta volna azt rajtam. Nálunk kérem, tetszik tudni, úgy szokás, hogy a színésznő nem fizet semmiféle költsé­get, hanem a gázsi utáni percentek terhelik csak őt. Más kiadása nincsen. A felperes úr eddig különben sem hozta szóba ezt az ügyet. Somosheöy bíró most a levél ama részle­tére tér át, amelyből az derül ki, hogy bizonyos futárok teljesítettek szolgá­latot Feld Mátyás és ő közte a szerződ­tetés ügyében. — Abszolúte nem emlékszem — intézi el egy gesztussal ezt a kérdést is Fedák. — Hát akkor miért ment egyáltalában Bécsbe? — kérdezi a bíró. Fedák válasza erre a következő: — Akkoriban Trau Herbert igazgató írt nekem levelet és leszerződtetett a Mágnás Mis­kára az Apollóba. Azért mentem fel tehát próbákra. Itt Pesten a belügyi népbiztossá­gon egy Wagner nevű embert kerestem fel, aki azonban nem adott útlevelet, kijelentvén, hogy egy ilyen nemzeti kincs, mint amilyen én vagyok, nem hagyhat­ja el az országot... — K-i-n-c-s! — hangzik föl a csendben Föld Matyi szava. Fedák zavartalanul folytatja: — Erre aztán Madarassy-Beck Marcellel és még két úrral kocsira ültem és átmentünk az osztrák határon. Wiener-Neustadtban azonban előállítottak s engem visszatartottak, azzal, hogy fekete listán vagyok, mert én csináltam a kommunizmust. A listán Kun Béla után én következtem. Itt jel mi, meg aztán Feld Mátyás . . . Újból megszólal Feld Mátyás panaszos hangja: — Bár ne jelentem volna meg. (Csendes derültség.) — Fedák folytatja. — Megjelent, mint egy önfeláldozó barát és a szokott bőbeszédűségével dumált nekem. Amikor szabadon bocsátottak, még három na­pig Wiener-Neustadtban maradtam, majd pedig Bécsbe mentem, ahol megint találkoz­tam Föld Mátyással. Mindig azzal állt elő, hogy az összes magyarok rettenetesek, ő azon­ban kivétel. Persze én nem tudtam, hogy ezt pénzzel kell megfizetni. — Te jó Isten, — sóhajt fel erre Föld Matyi. A továbbiakban meglehetős rapszódikus stílusban adja elő bécsi élményeit Fedák, elmondván, hogy barátai között ott volt Féld Aurél is és összeköttetéseik révén segítettek neki. — Hát Föld Mátyásnak nem volt szerepe. Ő nem segítette önt? — kérdezi Somosheöy biró. Fedák: Hát kérem, ha az tevékenység, hogy például Egyed Zoltán engem ma ide­­kisért ... — Kocsit hozott, meg a kabátját, — szól itt nagy derültség között Fábián Sándor. Föld Matyi nem marad adós és átkiált a túlsó partról: — Ez önnek a foglalkozása volt! Fedák elbeszéli azután, hogy annak idején Bécsben nyolc hétig maradt, majd egy ame­rikai impresszárió ki akarta vinni Amerikába, de ez az út elmaradt. Erre azután visszajött Budapestre. Csak amikor befejezte vallomását Fedák, akkor derül ki Somoskeöy bíró hozzáintézett kérdésére, hogy mindaz, amit elmondott, nem 1919-ben, hanem 1920-ban történt. Somosheöy bíró mindjárt meg is álla­pítja, hogy akkor megdől az egész vallomás, hiszen vallomása elején azzal kezdte Fedák, hogy a Trau-féle szerződés a kommunizmus előtt történt, így tehát még most sincs vá­lasz arra a kérdésre, hogy hát akkor miért ment fel Bécsbe a kommunizmus előtt, ha nem a Föld által megkötött szerződés végett? — Én nem ezért mentem Bécsbe — adja meg most a választ Fedák, — hanem mert fenyegető leveleket kaptam. Kijelenti végül, hogy Föld Mátyás sohsem kérte tőle semmiféle adósság megtérítését. — Én egy ember vagyok, aki fizet, ha tartozik — vágja ki Zsazsa. ■ — No jó, — jegyzi meg erre Féld Mátyás. — Még azt akarom mondani, — végzi Fe­dák, — hogy én állítottam mindig és most is állítom, hogy nagyon szívesen játszom a Buda­pesti Színházban és ha lett volna megfelelő darab és alkalmas idő, meg is tettem volna. Föld Mátyás erre megjegyzi: — Ne hagyd magad Schlesinger! Fábián valamit mond Fedák Sárinak, mire Hoselitz ügyvéd ezt kiáltja: — Ne tessék kérem kijavítani a művésznő szavait. Ez nagyon szép nyilatkozat volt a művésznőtől. —­ Hogyne, — jegyzi me­g újra Fedjáik, — ma is állom ezt. Fedák vallomása végeztével Hoselitz intéz hozzá több kérdést s mindjárt ezzel kezdi: — Minthogy a művésznőt emlékezete a val­lomások, során többször cserbenhagyta . .. Fedák gúnyosan közbevág: — Koromnál fogva megillet már. — Tígy van, úgy van! — harsog öröm­telien Feld Mátyás. Somosheöy bíró itt közbeszól és figyelmez­teti Hoselitzet, hogy ne személyeskedjék. Az ügyvéd kérdéseire aztán Fedák vála­szol is, Feld azonban nem állja ki és folyton belebeszél az ügyvéd szavába, mire Hoselitz nagy mérgesen rákiabál: — Vagy én vagyok a maga ügyvédje, vagy ön az enyém! Ne tessék folyton beleszólni! A heves jelenetek után Haselitz dr. indítvá­nyára Feld Mátyást hallgatja ki a törvény­szék. — Bizonyos elfogódottsággal és bevallom, lámpalázzal kezdem vallomásomat, mert én, az örökös terhelt, most állok először mint fel­peres a bíróság előtt, — kezdi Föld a vallo­mását. — Fedák Sári — mondja tovább, — sok mindenre nem emlékezik. Persze a mi korunk­ban . . . — A maga koráról beszéljen! — pattant fel helyéről Fábián dr. — Mindegy! Az ugyanaz! — válaszolja Föld. Aztán vallomásában nagy bőbeszédűség­gel ecsetelik, hogy a Föld­színház, amelyről becsmérlőleg nyilatkoztak, milyen kiváló kul­­turhistóriai értékkel bíró műintézet. — Fedák arra hivatkozott, — folytatta, — hogy neki, mint nemzeti értéknek, nem adtak útlevelet. Tőlem is ugyanolyan címen tagad­ták meg az útlevél kiadását, de olyan nem­zeti érték és nemzeti kincs, mint amilyen Fe­drik Sári és mint amilyen én vagyok, még sokszár szaladgál a Rombach­ utcában. A továbbiak során ismét bő részletességgel és szónoki pátosszal beszéli el Feld, hogy a kritikus időben, milyen kétségbeesetten sza­ladt hozzá Fedák támogatásért. És hogy ő mennyi anyagi és erkölcsi értéket pazarolt Fedákra. Amikor egy epizódot Föld dialógus formájában így próbálta rekonstruálni: — Prezd Zsazsa — mondtam neki... Fedák itt közbeszól: — Tudtommal sohasem voltunk per tu vi­szonyban. — Az mindegy! — folytatja Föld Mátyás rendületlenül. — Tehát: Nagyságos asszo­nyom, mondtam akkor Fedáknak... Vallomása szerint akkoriban Feld Korn­­felddel és Kohner Willyvel tár­gyalt és kért tőlük 2—3000 koronát, amelyet azonban sa­ját nyilatkozata szerint sem fizetett meg azóta. Ezt az összeget Fedákra költötte. — Én becsületes ember vagyok és nem aka­rom Fedák Sárit ezzel a perrel megzsarolni. Kilenc évig váratott, de nem vagyok haj­landó még kilenc évig várni azért, mert maga nem szeret fizetni, — fejezte be szinte már süvöltő hangon Föld Matyi Fedák Sári felé fordulva. Ezután Frölich Károly volt miniszteri saj­tóelőadót hallgatta ki a törvényszék, aki elő­adta, hogy a kérdéses időben családjával együtt Bécsben tartózkodott. Akkoriban nagyon Fedák ismételten kijelenti még, hogy neki nem volt a kívánsága, hogy Feld Mátyás ő helyette bármit is elintézzen. Felemlíti, hogy például Réti színházi ügynök elutazott Er­délybe és megkérdezte tőle, hogy készítse-e elő erdélyi turnéját? — Erre én — mondja Fedák — azt vála­szoltam, ahogy jónak látja. Már pedig, ismét­lem, ez még nem megbízás. Közben heves viták fejlődtek ki Fedák Sári és Föld Mátyás jogi képviselői közt. Amikor Felld közbeszólva, azt a kijelentést tette: „Igenis, volt pénzem, én adtam és fizet­tem Fedáknak", Fábián Sándor dr. így kiált feléje: — Hát akkor miért ment harisnyát árulni Bécsben —Igenis mentem, — válaszolja Feld Matyi, — de akkor én sóher voltam. He miért ment Fedák Amerikába kornyikálni, végig tányé­rozni a falvakat, hogy szegény honfitársait ki­zsarolja? — Ez szegény jogon való reklám! — kiál­tott vissza újból hevesen Fábián dr. — „Nem emlékezik", ez Fedák — kiáltja most Föld. — A legközelebbi darabomnak ez lesz a címe: ,­Nem emlékezik“. A felek és az ügyvédek mind egresz­szívebbek és az eljáró bíró erélyes rendreutasításokkal tereli vissza nyu­godt medrébe a tárgyalást, gyakran fordultak hozzá magyarok, mert ál­talános kiutasítási rendeletet adtak ki velük szemben. Föld Mátyás közölte vele, hogy Fedákot lefogták és kérte, hogy szerezzen neki tartózkodási engedélyt. Ezt az engedélyt ő meg is szerezte. A tanú nem emlékezik, hogy Fedák hatá­rozottan megígérte volna Föld Mátyásnak, hogy fáradozásaiért meg fog fizetni neki. Frölichné úgy vall, hogy Fedák egyszer ezt a nyilatkozatot tette: — Matyikám, hálás vagyok neked. A felperes jogi képviselője Beöthy László szakértőként való kihallgatását, az alperes ügyvédje pedig báró Madarassy Beck és még több tanuk kihallgatását kérte. A bíróság ezt el is rendelte és a tárgyalást elnapolta. Föld Matyi vallomása Wetol sebolaj legyen minden háznál! Kaph­ató minden gyógyszertárban ás drogériában. .Csűr, köszvény, ischias, náthaláz, ideg­es fejfájás, valamint meghűléstől szár­mazó betegségek, azonkívül tag- és ízü­­leti fájdalmak, influen­za esetén ezen betegsé­gektől megóvja magát a kitűnően bevált Tó­gás által. A Togaltab­­letták elválasztják a húgysavat és ezáltal egyenesen a betegség gyökerét irtják ki. Tó­gáit Európa legkiválóbb orvosai és klinikái ajánlják. Semmiféle ká­ros mellékhatást nem gyakorol. A fájdalmak azonnal enyhülnek és megszűnnek és élmat­­tanság esetén is kivá­lóan­­­ak. Kapható minden gyógyszertár­ban. Ára 1 pengő 80 l. A Vigadóban, a Zeneak­démián és a régi képviselőn hízban tart­ják a jövő héten kezdődő nemzet­közi egyházi gyűlést (Saját tudósítónktól.) Közel félesztendős előkészítés után, augusztus 8-ával nyílik meg a Keresztyén Szövetségi Mozgalom hétnapos európai konferenciája, amely az egész ma­gyar társadalom figyelmére érdemes. Kül­földről és megszállott területről több mint ezren érkeznek ez alkalommal a fővárosba. Augusztus 10-én, 11-én és 12-én angol­német nyelvű konferencia zajlik le, melyeknek színhelye a Zeneművészeti Főiskola. Mind­három napon a délutáni konferenciák ugyanitt, továbbá a Magyar Nemzeti Mú­zeum dísztermében lesznek. A magyar anya­nyelvű résztvevők számára a Vigadóban tartják az előadásokat, ugyancsak augusz­tus 10-én és 11-én. Az előkészítő bizottságot Podmaniczky Pál báró evangélikus missziói lelkész vezeti és ennek a felekezetközi kon­ferenciának rendezésében a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból való férfiak vesz­nek részt. A konferencia fővédői: nagybá­nyai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója és Bethlen István gróf minisz­terelnök. Vasúti katasztrófa Németországban Immendingen, aug. 1. (Wolff.) Immendingen közelében egy személyvonat beleszaladt egy pályamunkás csoportba. Egy munkás meghalt, hárman­­súlyosan megsebesültek.

Next