8 Órai Ujság, 1927. december (13. évfolyam, 273-297. szám)

1927-12-01 / 273. szám

CSÜTÖRTÖK 2. OLDAT! 1927 DECEMBER | DRAuijsig III iHillHIIIHIWM—III II ' pillantnyilag helyreáll­ csendben, — hogy önöknek az fáj, hogy a magyar rendőrség nem ontotta a magyar fia­tal­ság vérét. ".A miniszterelnöknek ez a kijelentése ismét feltámasztja a már elült vihart. — Egyenlő elbánást, követelünk! Cudar beállítás ez!"— kiáltják át. szociáldemokrata képviselők, akik közül az elnök Ueisinger Ferencet rendreut­asít­ja. Ekkor a jobboldalon feláll Jánossy Gábor és karjait széttárva felkiált: — Ki a magyar országgyűlés, arain­­s Bethlen István gróf miniszterelnök. Ami a tegnapi esetet illeti... Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Mi ■van a kolportázzsal! Bethlen István gróf miniszterelnök: Ezt az ügyet nem fogják a­ képviselő urak az utcára vinni, mert­ ott szembe találják ma­gukat a rendőrséggel. Ezt a kérdést az utcán elintézni nem lehet. Propper Sándor: Intézze el a hivatalá­ban. Görgey István: Már utasítást is adnak a szocialisták? Bethlen István gróf: Úgy állítják be a kérdést a túloldalról a szocialisták, mintha a rendőrség a maga részéről túllépte volna ha­táskörét és szükségtelenül nyúlt volna erősebb eszközökhöz. Felkiáltások a szocialistáknál: Egy van! Úgy van! (Zaj.) Bethlen István gróf: A rendőrség jelen­tése úgy szólt, hogy meglepetésszerűen tünte­tést rendeztek. Peyer Károly: Csődöt mondott ugy­e, a spicli-rendszer! Bethlen István gróf: A rendőrség fel­oszlatta a­ tüntetőket és ekkor nem is történt összetűzés a tömeg és a rendőrség közt. A tüntetők a mellékutcába vonultak és más helyeken csoportosultak. A rendőrség ennek megakadályozása végett járőröket küldött ki s így történt, hogy egy kéttagú járőr szem­betalálta magát egy nagyobb csoporttal. Felkiáltások a szociáldemokratáknál : Kent volt olyan nagy az a csoport! Bethlen I­stván gróf miniszterelnök: A csoport látva, hogy csak két rendőrrel áll ü­zemben, megtagadta az engedelmességet. Felkiáltások a­­szocialistáknál: Nem he­lyes a jelentés! Máskép történt! Farkas Elemér: Talán ott voltak? Propper Sándor: Igen, ott voltam ma­gam is. Farkas Elemér: Ilyen a háttérben, mint rendező! Bethlen István gróf miniszterelnök, fia autentikus rendőri jelentésre hivatkozom. A tömeg szembetalálta magát a két járőrrel, megtagadta az engedelmességet és ennek volt a következménye, hogy a rendőrök önvédelemből kardot rán­tottak és kénytelenek voltak erélyesen rendet teremteni. A rendőrök felelősség­ül, tudat­­ában és a törvény értelmében ,jártak el. Már­pedig ha ez így van, akkor a kormánynak semmiféle teendője nincs ebben az ügyben. Ha a­ túlolda­lon úgy találnák, hogy­ ezek az állítások nem felelnek meg a tényeknek, feljelentést tehet­nek a belügyminiszternél és a belügyminiszter akkor megvizsgálja, hogy a rendőrök esetleg mennyiben lépték volna túl hatáskörüket. H ha ilyen túllépés netán rájuk bizonyulna, akkor a felelős rendőrközegek elveszik törvényes büntetésüket. Peyer Károly: Persze, fel lehet akasztani az embereket. Fráter István: Nem kell izgatni és­­ön­tetni. Óriási zaj tör ki erre. —­ Ilyen mandátummal nem lehet be­szélni! — kiállják a szocialisták és csap­kodják a padokat. Jánossy Gábor: Micsoda modor ez! Nem korcsmában vagyunk! Az elnök a rajongók közül Peyer Károlyt és Propper Sándort rendreu­tasítja. A zaj csak nagy sokára ül el és a miniszterelnök végre folytathatja a beszédét: — A rendőrség a rend fenntartása érdeké­ben járt el és tendenciózus az a beállítás, amely úgy akarja feltüntetni, mintha brutalitás tör­tént volna. — Addig, amíg a rend fennáll, s nem le­het ügyeket az utcára vinni és nem lehet tüntetéseket rendezni. Stob­enstein Mór: Azt szabad kiáltani, hogy „Éljen Bethlen István!" Viharos tapsba és éljenzésbe tör ki a jobboldal és a közép és percekig él­­jenzi Bethlen Istvánt. Bethlen István gróf: A rendőrség köte­lességét teljesítette. Hogy más államokban mi a helyzet, azzal most nem kívánok foglalkozni. Egyre azonban figyelmeztetem a szocialistákat: A szociáldemokraták Ausztriában már nagyon megbánták, hogy a maguk ügyét az utcára viték és vereség érte A miniszterelnök beszéde után Rassay Ká­roly kért szót személyes kérdésben: — A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az én lapommal szemben elnézéssel jártak el. Erre én közbeszóltam, hogyha polgári lap lett volna ,­ Népszava, betiltották volna. Én nem reklamálom­ azt, hogy a Népszavát betiltsák, de jogom volt ezt a közbeszólást megtenni, mert polgári lappal szemben élt a kormány a betiltás jogával.­­ A miniszterelnök úr a Népszavával szem­ben meghátrált, mert az ott szervezett tömeg­gel nem merte felvenni a harcot. A miniszterelnök úrnak azt a kijelen­tését, hogy velem szemben elnézéssel viseltetett, visszautasítom és kijelentését inkorrektnek minősítem. Rassay Károlynak erre az emelt hangon­­ mondott kijelentésére óriási felzúdulás támadt a jobboldalon és percek múltak el, amíg a nagy lárma elült. Elnök: Rassay Károlyt inparlam­entáris kife­jezése miatt rendreutasítom. Rassay Károly: Nekem a politikai tisztességről más fogalmam van, mint a mi­niszterelnök úrnak. Rassay Károlynak erre, *» megjegyzésére újult erővel tör ki o■ lárma és a szélsőjobb­oldalon ülő képviselők állandóan kiáltanak Rassay felé. Rassay (Balin Szabó József felé): A képviselő úr politikai, súlyát arra használjál fel, hogy jól jövedelmező állásokat szerezzen magának. (Zúgó taps a baloldalon, élénk el­lentmondások, a jobboldalon.) A szociáldemokraták állandóan közbekiál­­tanak, miért is az elnök most már Propper Sándort is kénytelen a mentelmi bizottság elé utasítani. Rassay Károly: Inkorrekt dolognak tar­tanám, ha okot szolgáltatnék arra, hogy ve­lem szemben a miniszterelnök úr elnézéssel viseltessék. A miniszterelnök úrnak meg kell ma­gyaráznia, hogy mik voltak azok az okok, amelyekre célzott. Én küzdök a kormány ellen és tudom, hogy ez a miniszterelnök úrnak nem tetszik. ' *** Engem azonban nem lehet a miniszterelnök­­ úr irodájából gombnyomásra utasítani. Én megírtam a magam álláspontját úgy az Es­küdt-ügyben, mint a Paléologue-ügyben és meg fogom írni a jövőben is az igazat. A ma­gam részéről tehát visszautasítom a minisz­terelnök úr megjegyezéseit. A miniszterelnök úr tegye azt, amit akar, mert a hatalom és a bíróság mögötte van. (Nagy zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a gyanú­sításért rendreutasítom. Rassay Károly: Eljön majd az idő, ami­kor a­ miniszterelnök úr tettei felett ítéletet mondanak és az ítélet kedvezőbb lesz reám­­nézve, mint a miniszterelnök úrra nézve. Rassay Károlynak ez az újabb támadó kijelentése óriási ellentmondást váltott ki a jobboldalon. A balodali képviselők per­cekig tapsolnak Rassaynak, míg a jobboldaliak részéről gúnyos kiáltá­sok hangzanak az ellenzék felé. Zsitvay Tibor elnök, aki Bethlen, István helye mögött szótlanul és csendesen ül, Rassay kijelentésére elmosolyogta magát, mire Rassay azt kiáltotta Zsitvay felé: — Az elnök úr úgy látszik annak örül, hogy a legutóbbi parlamenti intervallum alatt jogosulatlan előléptetésben részesült. Az ön lapja Romániába is jár Rassay Károly. Én, mint ellenzéki, nem süllyedhetek olyan mélyre, hogy a miniszter­­elnök úrtól szívességet kérjek. (Zúgó taps és helyeslés a baloldalon, élénk ellentmondások a jobboldalon.) Meskó Zoltán: Az ön lapja Romániába is jár, azért olyan óvatos külpolitikai dol­gokban. (Zaj.) Bethlen István gróf miniszterelnök is­mét szólásra jelentkezik. — Képviselő úr nagyon érzékeny , becsüli őket. Figyelmeztetem a szocialista képviselő urakat, ne próbálják a ma­guk ügyét az utcára vinni, mert ha­sonló vereség fogja őket is érni. (Zajos helyeslés és taps.)­letéve, de én­ is megkövetelem, hogy engem szintén olyannak lásson, mint aki ugyancsak érzékeny a beeső időre. Ha visszatekintek arra, miből indult ki az egész dolog, akkor megállapíthatom, hogy­ a képviselő úr egy megjegy­zése volt az ok. Azt mondotta a képviselő úr: a Népszavát nem meri betiltani a kormány és csak a kol­portázsjogot vonja meg tőle. Viszont ha pol­gári lap lett volna, már régen bekövetkezett volna a betiltás, úgy látszik, hogy a képviselő úr­ nem veszi észre, hogy milyen inszinuáció van ez­ állításban, nevezetesen az, hogy a kor­mány tudatosan máskép mér, ha más erőkkel áll szemben. A leghatározottabban visszautasítom ezt az állítást. Ha a Népszava követ el büntetendő cselekményt, a kormányban lesz , annyi bátorság hogy betiltsa, mint ahogy már be is tiltotta. Rothenstein Mór: Meg vagyunk győ­ződve róla. (Nagy zaj és derültség az egész Házban.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Ha Ezután Zsitvay Tibor elnök, aki Beth­len István gróf miniszterelnök mögötti pad­sorban foglalt helyet, személyes kérdésben je­lentkezett szólásra. — Nem szoktam személyes kérdésben fel­szólalni, — mondotta, — sohasem tettem ezt, mert haszontalan dolognak tartom. Most is haszontalan dologban szólalok föl. Ralsay Károly képviselő úr szen­vedélyes elragadtatásában állított ró­lam valótlanságot. Azt mondotta, hogy a parlamenti szünetben jogosulatlan előléptetésben részesültem volna. Tisztelt Ház! Mielőtt a nemzetgyűlés elnöke lettem volna, nyugdíjba vonultam és azóta előléptetésben nem részesültem. — Én nyugdíjas tisztviselő vagyok. Nem tudom honnan vette a képviselő úr állí­tásait, amelyeket, mint mondottam, kizárólag szen­vedélyes él ragadt­a­tásának tulajdonítok. (Nagy helyeslés.) Rassay Károly félreértett szállai kima­gy­arázása, és személyes m­egtámadtatás címén szólalt­ fel új­ra. Nem volt célja a házelnököt meg­támadni, de nem tartja helyesnek, hogy ha tárgyalás közben ilyen provokatív neveléssel fogadnak egy szónokot. (Felkiáltások a jobboldalon: Épp olyan tisztviselő Zsitvay Tibor­­ is, mint ön.) Ralsay: Tudom, hogy feltétlen híve a házelnök úr a miniszterelnöknek. Erről volt alkalmam meggyőződni. Amikor azonban a Házban szóvá tettem Őrffy képviselő előlép­tetését, többen szóltak nekem a képviselők kö­zül, miért nem teszem szóvá Zsitvay Tibor elő­léptetését is. Szívesen megnevezem azokat, a képviselőket, akik hozzám fordultak és akik egy padban ülnek a házelnökkel. — A helyzet kezd kedélyes lenni! — kiált­ják a szociáldemokraták, míg az egységes párt részéről neveket követelnek. Rassay Károly: A miniszterelnökkel nincs sok vitázni vialóm, mert a miniszterelnök úr megváltoztatta szavait. (Zaj a jobboldalon.) A miniszterelnök úr most súlyosbította a dol­got, mert azt mondja, hogy a hatóságok gya­korolnak elnézést. Most már nem engedem ki olyan, könnyen a miniszterelnök urat ebből a kérdésből. Bethlen István gróf: Ne is méltóztassék! Rassay Károly: Nem is engedem, mert Bethlen István azt mondta, hogy a hatóságok, tehát az igazságügyminiszter úr ügyészei gya­korolnak elnézést. Én tiltakozom az ellen, hogy a ható­ságok elnézést gyakoroljanak az egye­temi verekedésekkel szemben, hogy elnézést gyakoroljanak az el nem in­tézett bűnügyekkel szemben, de ugyanúgy tiltakozom az ellen is, hogy ez­a Népszavának visszaadatott a megjelenés joga, ez éppen annyira elnézés folytán tör­tént, mint amilyen elnézésre hivatkoztam tisz­telt képviselő úrral szemben. Ebben a vonatk­­kozásban nem a kormányról, hanem a hatósá­gokról szóltam. Azt mondtam, nem a kormány, hanem a Hatóságok gyakorolnak a tisztelt képviselő úr lapjával szemben elnézést. Azt hiszem, a tisztelt képviselő úr ismeri az eljárást és tudja, hogy a saját hatáskörében jár el a soros ügyész bizonyos esetekben. Tehát nem­ a kormány gyakorol elnézést, hanem a hatóságok. Nekem kétszeresen kell védenem a kormányt minden sértéssel szem­ben és éppen ezért visszautasítom a képvi­selő úr állításait. Ami pedig azt a kijelentést illeti, hogy a Rothsrmere-akcióban utasítást ad a kormány­­ és ennek a teljesítéséről vagy nem teljesítésről­ lehet, szó, ez ellen a leghatározottabban tilta­kozom. Semmiféle köze nincs ehhez az akció­hoz a kormánynak és nem a korm­ány­ kezdeményezte. Akik ezte az akciót vezetik, teljesen önállóan és szabadon járnal­, el. Nem tartom külpoli­tikai szempontból kívánatosnak, hogy a kép­viselő úr megjegyzése ellenmondás nélkül hangozzék el itt és ezért is utasítom vissza ezt a meghatározást.­­Zajos helyeslés és taps.) nézést gyakoroljanak azzal a lappal szemben, amelyen a nevem rajta van. A miniszterelnök úrnak van egy politikai kötelessége. Szíves­kedjék felállani és kijelenteni, hogy mikor és milyen esetekben gyakoroltak elnézést. Ha ezt­ nem teszi, akkor túllépte a köteles loja­litás határait. Ezután Barla-Szabó szólalt fel személyes kérdésben. — Rassay Károly, úgymond, megvádolt, hogy a kormány kinevezését fogadtam el. Örülök, hogy ebben a kérdésben nyilatkoz­hatott­ és élét vehetem esetleges jövőbeli tá­madásoknak. — Becsületes, tisztességes jó orvos, —• kiáltják a jobboldalon. Rassay Károly ismét személyes megtá­­madtatás címén szólal fel. Elismeri, hogy Barla-Szabó kiváló szakember, azonban nem a politikai tisztesség, hanem a magasabb etika szempontjából bírálja, hogy az itt ülő képvi­selők a kormánytól kinevezéseket kapnak. Ezután a Ház áttér az interpellációkra. Hegymegi Kiss Pál írásbeli interpellá­­cióját a debreceni kereskedelmi és iparkamara törvényellenes helyzetéről kiadják a kereske­delmi miniszternek. Kabók Lajos a belügyminiszterhez in­téz interpellációt Mattyasovszky salgótar­jáni szolgabíró hivatalos hatalommal való visszaélése tárgyában. Kérdi a belügymi­nisztert, hajlandó-e a vizsgálat megindí­tani? Lapunk zártakor az ülés tart. Rassay durván sértegeti a miniszterelnököt Zsitvay elnök felszólal személyes kérdésben m­onzcsiSiSz M nem* a lakásban felszerelve csak. Klein firpan­-”* népszínház-utca 28. - Csillár és Rádió ▲ .▼ nagy választékban!­lél jár, ha Kovácsevics szőnyegén jár ARÁCSONYI i álli­tás ERTÉSZ TÓDOR RISTÓF-TÉR -'•f ■ -ar ] Szőnyeg, függői), paplan IV, Petőfi Sándor-utca 3 az udvarban, jobbra és balra Telefon: 118—03 Egy kecskeméti tanyai iskola falában Klebels­­berg-dombormővet helyeznek el Kecskemét, nevv. 30. (Saját tudósítónk telefon jelentése.) Kecske­mét­ törvényhatósági város közönségének mai napon tartott közgyűlésén elhatározták, hogy a kultuszminiszternek a kecskeméti újonnan épített huszonnyolc tanyai iskola létesítése kö­rül szerzett érdemei elismeréséül és hálája le­rovása céljából az egyik új tanyai iskola falába már­ványtáblát helyez el gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter domborművű­­ arcképével. Tudomása van a város közönségének arról, hogy a kultuszminiszter viszont a tanyai isko­lák építése nagy úttörőjének, Révész István, kecskeméti prelátus-plébánosnak és főrendi­házi tagnak ugyancsak márványba vésett dom­borművű arcképét helyezteti el. Az idevonat­kozó tervek kivitelével a városi tanácsot bízta meg a közgyűlés. — Aukció. A M. kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnoka a XL. általános aukciójának kiállítását december 4-én nyitja meg a közönség számára. Az aukción, mint eddig is, értékes an­tik és modern bútorok, szőnyegek, képek, porcel­­lánok, ékszerek, dísz- és egyéb használati tár­gyak stb. kerülnek jelentős mennyiségben árverés alá, az Árverési Csarnoknak erre a célra szolgáló külön helyiségeiben.

Next