8 Órai Ujság, 1928. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-12 / 35. szám
1951 FEBRUÁR 12 ÓRai újsÁG VASÁRNAP 9. OLDAL Szerkeszti: FARAGÓ JENŐ Lilla" bemutatója Tegnap a kedves finom darabról szóltunk •A ma a kitűnő előadásról számolunk be, amely döntő diadalra vitte a Nemzeti Színházban Csathó Kálmán új művét, a Lilla-t. Ott kell kezdenünk, ahol tegnapi cikkünket végeztük, előre vetítve fényét annak a művészi munkának, amellyel Bajor Gizi a darab fő alakját, a Vajdáék Júliáját, aki egyben a Csokonai Lilláját megformálta. Bajor Gizit nézve és hallgatva, emlékezetünk visszaszólít abba a körülbelül tizenkét esztendős közelmúltba, mikor mi a Színművészeti Akadémia vizsgálati előadása során, a magyar színjátszás művészetének firmamentumán egy új csillagot véltünk fölfedezni. A kedves versköltő Jakab Ödönnek egy történeti drámáját adták, mely a vallásháborúk áldatlan világában játszott, a XVII. században —s a kálvinista papkisasszonyt egy vékonyka kis növendékleány adta. Még nevét se igen tudtuk, — de hallva kedvesen csicsergő hangját, mely a szív mélyéből fakadt, s a hullámzó érzések minden megmozdulását, színét és erejét nagyszerűen fejezte ki — megindultál! és elragadtatva kiáltottunk föl: — íme, a művésznő!... Azóta az a kis csillag hatalmasan megnövekedett fényességben, szinte nappá erősödött, amely körül úgyszólván odaláncolva kering a közönség szeretete, s a szigorú kritika hódoló elismerése is — ami talán annál értékesebb, amennél nagyobb lelkiismeretességgel foglalkozik ennek a csodás ragyogás-a égitestnek még apró napfoltjaival is. A kis papleány szerepe óta Bajor Gizi sok színpadi feladatot kapott, a legnehezebbek közül is, és szemszáma sincs diadalainak. Egyik legnagyobb győzelme azonban a tegnapi volt. Lilla nem az a szerep, amellyel a színfalakat meg lehet rázni — hanem igenis meg lehet hódítani a szívekért A végtelenül finom lélekrajz, amely az író tolla alól kikerült, ragyogó életet nyert, a művésznő felüli,tulhatatlanul tökéletes játékában. Talán lesz még módunk ennek az alakításnak minden mozzanatát részletezni, ami nem fér bele egyszerre egy színházi lapkritika szűkre szabandó kereetébe. De két jelenetét nyomatékosan ki kell emelnünk Bajor Gizi tegnapi játékának, amely egyébként elestől végig csak úgy pompázott a beszéd, arcjáték és gesztus művészetének pazar gazdagságában. A két, leginkább kiemelkedő momentum egyike a darab legutolsó, egyik legszebb jelenete, mikor szegény kis Lévainé e földön örökre búcsúzik.Csokonaitól, hogy mint Lilla, a halhatatlanságban teljesen összeforrhasson vele. Bajor Gizi megragadóan, a művészi ösztön közvetetlenségével s mégis a gondosan kialakult felfogás biztosságával játszotta meg azt az íróáltal is gyönyörűen megcsinált jelenést, melyben a szereplőnek egyszerre két lelket kell éreztetnie, úgy hogy mind a kettőnek őszinteségében higyjünk — higyjük, hogy ez az asszony sohasem fogja megcsalni az urát, és mégis, sohasem lesz hűtelen álmaihoz. De még ennél a remek részletnél is jobban tetszett nekünk Lilla a második felvonás végén, mikor az egy testbe rekesztett két lélek hatalmas tusát vív egymással. Ez a tusa odabenn olyan elemi erővel dúl, mint a tengeralatti vulkán tűzesője a víz sodrával — de mi, akik kívülről, felülről nézzük a harcot, csak a halovány arc fájdalmas vonaglását látjuk, meg néhány lepergő könnyszemet, s alig-alig hallunk egy-két töredezett szót. A leány Lévai uramtól aranykarperecet kapott — Csokonaitól egy zengő költeményt. Amazt Juli szemeivel gyönyörködve nézvén — emehhez Lilla szivével fordul. S amint a gyertya halványan libegő lángja mellett el-elcsukló hangon olvassa a verset, s könnybe bomló szemeit törölgeti reszkető kezével, hogy jobban lássa a betűket, és egy-egy lefutó könnyet elmorzsol arcán: ez a néhány percnyi játék a legszebb művészi teljesítmények közé tartozik, amiket valaha is Bajor Gizitől láttunk, de általában az utóbbi idők egyik legszebb, finomságában legnagyszerűbb színpadi diadala. Ilyenszerűt a művésznő, néhány évvel ezelőtt a Voinovich Mohács-ának első felvonásában produkált. Csokonai szerepében Petheő Attilának voltak jó mozzanatai, a lírai elemeket meggyőzően éreztette, de, részben művészetén kívül fekvő okokból, nem tudta azt az illúziót kelteni, amit például Széchényijével, a Zltd-ben. Ezek a históriai alakok nemcsak érzésvilágunkhoz vannak közel, hanem még időben is. "Ha nem ismertük is őket személyükben, de annyi leírás van róluk, képben, szoborban olyan jó ismerősünknek tudjuk őket,, hogy aztán ha a színpadon nem abban a jól ismert falakban lépnek elénk — már némi idegenkedéssel fogadjuk őket. Petheő Széchenyije nagyszerűen találó megjelenésű — Csokonaija nem az, talán nem is lehet az. De azért hangja kedves melegségét tegnap is élveztük, szép versszavalásáért szívesen megdicsérjük. Egészen tökéletesen formálta meg Aczél Ilona a Bédiné alakját. Ez a Bédiné voltaképpen igen derék, józan asszony, házát rendben tartja, szorgalmasan varrja a főkötőket, értékelni tudja Csokonai költészetét, méltatni az ifjú szívek szerelmét — csak egy gyöngéje van: a verscsinálás. Aczél Ilona kitünően fogta föl szerepét. Alakításában nem tolakodott elő a versfaragó asszony időtlensége, sem nem vált szerelmi körítővé, hanem megtartotta s ezzel művészi hatásúvá tette. Bédinét azok közt a korlátok közt, amikbe az író ízlése és szándéka helyezte. Játékában mindvégig nagyon gyönyörködtünk. A többi szerep nem nagy, de néhányuk jelentékeny, s szinte valamennyi igen jó. Tartozunk az igazságnak, annak megállapításával, hogy a legzajosabb siker fényében a Vaszary Piroska németesen beszélő Ferbernéje fürdött. Ennek a groteszk iránt páratlan érzékkel bíró fiatal művésznőnek úgyszólván minden mondását megtapsolta a zajosan kacagó hálás közönség. Ide nagy elismerés jár Corosnak is, aki Lévai István egyetlen jelenetében kitűnően járt kezére a szerzőnek, férfiassá és rokonszenvessé tévén a rábízott alakot. Kiss Irén, mint Lilla szigorú anyja, különösen a harmadik felvonásban találta el jól hangját szerepének, amely egyébként nem egészen neki való, mert nélkülözi a komikai vonásokat, amiket „ez a jeles művésznő oly pompásan tud kiemelni. Vízvári Mariska azonban, pezsgő temperamentumával, nagyon helyén van a gonosz indulattal pletykázó Édesné szerepében. Gál Gyula, mint házsártosságában is szeretetreméltó Zay doktor, és Hajdú József, mint betűcsiszár tipográfus, aki úgy szalad a poétáktól, mint le a nyeregtől: kitűnően játszanak. Igen tetszett nekünk Hosszú Zoltán, a rigmusos ember kedves figurájában, s nagyon bájos az idill, mit Ágiy Erzsi (Manca) és Matány Antal (Matyi) ennivalóan kedvesen állítanak elénk. Gömóry Vilma, a józan gondolkodású, őszinte szavú rektornéban nagyon rokonszenves,, vidéki magyar asszonyt mutat be. Mihályfi Béla, mint poéta-tiszteletes, Almásy, mint Édes István uram, Pataki, mint boldog nagyapa, Nagy Adorján, mint Juli apja, Forgács és Petites Margit, mint az irodalomért buzgó Csepy-pár, Nagy Teréz, mint nyolcleányos mama, Irányi Irén, mint jóízűen beszélő öreg szakácsnő, s Szatmáry, mint öreg csizmadialegény — valamennyien nagy odaadással vitték előre a diadal szekerét. De jók voltak az egészen kis szerepek vivői is mind, le egészen a méltatlanul háttérbe szorított Szőke Sándor csavargós bajusza hajdújáig. Olyan szép volt az előadás, hogy ne hagyjuk, említetlenül a kis Apátit— a diák Jókai József rokonszenves megszemélyesítőjét — s Vándory Margitot, "Rózsahegyi Máriát, Hubai Klárit, Fazekas Editet, Kéri Erzsit és Sulyok Ilonát sem. Tapsnak, kihívásnak se vége, se hossza nem volt. Szász Károly. Ji tmél Hősei Az ötvenéves Sebestyén Géza. Csák Gézánál, szólítja egész Budapest. Színházánál; tagjai nem úgy aposztrofáljál, hogy: „Kérem, igazgató úr!“— hanem így: „Kérlel, Géza". Meg aliszttől, is így ítészetnél: róla: „Vigyázzatok, fiuk, a Géza nézi a próbát.” Gimnazista fia, is így köszön neki: ,,Hogy,vagy, Gézáé” És Bethlen miniszterelnök, a főpolgármester, vagy bárki nagyúr, ha ellátogat a Városi Színházba, így kérdezi meg tőle: „Hogy megy a színház, Géza?” Vidéken csak színészkorából emlékeznek a vezetéknevére, mert vagy két évtizedig így beszéltek róla Kolozsvárott: „Sebestyén ma megint nagyszerű, volt!” Azután a jó vidék is rászokott a „Gésá”-ra és ma egisz Magyarországon csak Gézának szólítják. Ő a legnépszerűbb bohém a világon. Mintha Murger alakjai közül való volna: kedves, szellemes, jókedvű, és jószívű, okos, figyelmes, igazságos, emberi. Egy jó viccért odaad mindent, de maga is megért minden tréfát, nem botránkozik még saját karrikatúráin, nem mondja és nem hiszi szentnek és sérthetetlennek magát. Rádig, a mai napig: ő volt a legfiatalabb ember Budapesten és a legfiatalabb Sebesyén,, ennek a tiszteletreméltó és nagy kiterjedésű családnak, sok tagja között. Anyjának, apjának kezet csókolt minden találkozásukkor, jó fiú, jó gyerek volt, soha anyát úgy nem szerettek még, mint ahogy ő szereti a fehérhajú, rózsásarcú, finom, kedves Sebestyén nénit. Ha jókedvű, azt a nótát énekli, hogy: „Mondja meg hát ez a világ szemembe, kinek mit vetettem én életembe!” És nem lehet semmit a szemére vetni. Soha senki ellen nem vétett, jobban izgul másokért, mint az önmaga dolgáért. Fortuna szekerén mindig okosan ült és ha lefelé fordult, a kerék, ha fölfelé, ő nem változott, szerény, kedves, megértő, figyelmes jó ember volt , mindig. Igen. Ember volt mindig. Ember és Művész. Mint színész nevezetes sikereket aratott. Mint igazgató a bohémkedés, a tréfálkozás, a viccelődés mellett, kultúrát csinált mindig, de sohasem beszélt róla és sohasem dicsekedett vele. A Városi Színházból — színházat csinált valóban. 21 a egész Fest tapsol neki és — ma bizonyára egész Fest tudomásul veszi, hogy átlépett az ötikszes határon és minden nagyképűség nélkül tette ezt is. Kern henceg az ötven évével és nem is tagadja le. Csöndes mosollyal konstatálja, hogy eddig nyereséggel zárja élete mérlegét. Hiszen orvosok és javasasszonyok azt jósolták ifjúkorában, hogy 14 évig élhet legföljebb. És ma ötvenéves, huszonhat évet mindenesetre nyert már. Ma kora reggel pedig elment az édesanyjához és ötven szál piros rózsát vitt neki. Megcsókolta és azt mondta: „Meglátod, mama, milyen jó fiú leszek ezentúl Meg akar javulni. ő, aki kora ifjúságától mindmostanáig mindig csak dolgozott. Abban a korban, amelyben más gyerekek gondtalanul játszanak és Virágot tépnek még minden ágról: ő dolgozott már az édesanyjáért és a testvéreiért. Most meg akar javulni; ö, akinek nem tudja szemébe mondani a világ, hogy kinek mit vétett életében; mert mindig jó volt és mindenkihez jó volt; de azért nem hagyta magát sem! Kis most meg akar javulni: ő, aki derék embernek Képvásárlás előtt felette fontos megtekinteni Vastagh Gyula régi kipróbált művészi szalonjában (IV., Váci utca 2) legjobb magyar művészeink festményeit. Eladás részletfizetés mellett is. A fiád(«(«Ti»r)teljes kerámiákból nagy kesését. neveli a fiát; aki szerelmese és rajongója a Művészetnek; aki mindig, minden időben és minden szituációban Ember volt. Jó ember, a legjobb ember, bohém! Meg akar javulni! . . . Isten ments! ... Maradjon csak olyannal, amilyen eddig volt! A Gésa! —Az ötvenéves Sebestyén Géza! . . . Gerti Erzsi. Nem is tudom biztosan, hogy a Gere Erzsi esetében ő maga hőse-e a hétnek, vagy a Színművészeti Akadémia. Mert hogy ez a fiatal színésznő a „Dybnic” főpróbáján és premierjén szenzációs sikert aratott, abban nemcsak igaz és értékes tehetségének van része, hanem a kitűnő iskolának is. Akik gyönyörű beszédét, szövegkiejtését csodáltál, és dicsérték —z a Színművészeti Akadémiát dicsértél: voltaképen; akik színjátszásának nemes voltáról beszéltek: a Színművészeti Akadémiáról beszéltek bizony; az Akadémiáról, ahol a tehetséget megformáljál; beszélni, hallgatni, járni megtanítják. A nagy magyar színészek tradícióit oltják ott a legifjabb generációba és Gerő Erzsi kivételes, szenzációs sikerének talán legfőbb titka, hogy a maga istenáldotta tehetségét ezekkel a tradíciókkal tette nemesebbé, értékesebbé, hatásosabbá. Bizonyos, hogy hirtelen, máról holnapra, egy éjszakán át egy új színésznő támadt. Színésznő, akivel foglalkozni, akiről beszélni kell. Ez a színésznő: Gerő Erzsi, a „Dybuk” Leója, akire büszkén nézhet az Akadémia és aki hálásan nézhet, az Akadémiára, mert mindent megadott neki, amire egy Tehetségnek szüksége van, hogy érvényesülhessen. .. .. Beöthy László virágcsokrot küldött a dédanyjának Két új Farkas Imre operett: „Gyurkovics-fiúk" és „Lelki klinika“ — A „Dybuk" szenzációs sikere — Titkos Ilona holnap utazik a Riviérára — Numerusz klauzusz a jesivában — Az „Úri muri1" próbái — Gaál Franciska autója és egyéb históriák Az a fehér rózsabokréta, amelyet Beöthy László küldött a „Lilla" premierjére Vaszary Piroskának, a hét egyik legszebb eseményét illusztrálja. A Vezér ugyanis kissé elkésve érkezett a tegnapi főpróbára s amikor páholyában helyet foglalt, a színpadon már folyt a játék. Ferberné-Fostari/ Piroska volt éppen a színpadon és beöthy meglepetten konstatálta a színlapról, hogy a kedves művésznő az ő dédanyját játssza. Mert ennek a Ferbernénak a leánya, Berber Ivarolin volt a Beöthy Zsigmond felesége, Beöthy Zsolt édesanyja, Beöthy László nagyanyja. Ez a felfedezés végtelenül meghatotta a Vezért és estére elküldte virágait Vaszary Piroskának ezzel a kis írással: „Az én kedves és tehetséges dédnagyanyámak — szeretettel Beöthy László". A „Lilla" tegnap esti premierje különben a kivételes, nagy sikerek minden külsősége közt zajlott le a Nemzeti Színházban. Igazi nagy premier volt... A Nemzeti Színház krónikájához tartozik meg az, hogy ma kezdődtek meg az „Árpád ébredése" próbái; ma volt a Vörösmarty-dráma első rendelkezőpróbája. • A többi színház ezen a héten, szintén sok érdekességgel szolgál. Az Oprarház meghívta „A négy házsártos" bemutatójára Wolff- Ferrarit, a komponistát, aki most Túráiban él. A meghívásra tegnap jött meg a válasz. Wolff-Ferrari kedves levélben köszöni meg az Operaház figyelmét és művészi munkáját, amelyhez sok sikert kíván, de egyben ki is menti magát, mert most nem jöhet el Budapestre. Amint azonban teheti, fölkerekedik és meg sem áll a magyar királyi Operaházig... A Vígszínházban szüntelenül, délelőtt, délután, próbálnak. Valljuk be, hogy délután szorgalmasabban, tüzesebben, mint délelőtt. Ennek magyarázata pedig az, hogy délelőtt az Un muri járja és minthogy még nincs a láthatáron a premier napja, mert az Önágysága■ őrangyala nem engedi közel, hát nem kell sietni vele. Viszont délután a Békességet próbálják, amelynek már vasárnap délelőtt lesz a bemutatója. Vitéz Miklós drámáját a Színészszövetség égisze alatt adják és a színház fiataljai ambiciózus lelkességgel készülnek rája. Kürti József a patrónusuk egy igen érdekes alakításban. Hegedűs Tibor, akinek elég dolga van az Úri murival, a „Békesség" próbáit is vezeti, amiben nemcsak a rendezői ambíciók játszanak közre, hanem a férfi gyöngédség is, lévén a Békesség főszereplője — az ő felesége, aki egy-két évvel ezelőtt a Belvárosiban játszott, de a házi tűzhely kedvéért elhagyta a világot jelentő deszkákat. Most majd megmutatja, hogy kár volt elengedni. Nagyon örül az, új szereplésnek, csak azon kesereg egy kicsit, hogy milyen szigorú a rendezője ... Móricz Zsigmond színművének, az Úri murinak próbái, ha lassan is, de biztosan haladnak. Huszonnyolc fontosabb szerepe van az Úri murinak. Játszanak benne: Varsányi Irén, Simonyi Mária, Somogyi Erzsi, Kende Paula, Sitkei Irén, Simon Gizi, Somlay, Kürty, Rajnai, Cserémy, Mály, Dózsa, Hajmássy, Lázár, Somló, Gárdonyi, Nagy, Makláry, László. Velük együtt még’ sokan viszik színpadra az Úri muri sürüvérű magyar figuráit. Külön feladat vár cigányra, nótára, ami természetes is, amikor úri muriról van szó. De nemcsak a színpadon vannak szenzációk, hanem a®szíuészbcjáró előtt is. Milyen nagy szenzáció volt például a héten az, hogy Gaál Franciska a saját jól kifejlett autóján érkezett a színházhoz. Az egész társulat őszszétütött a nagy csodára. Olyan nagy a Franci autója, hogy ő maga szinte elvesz benne . . . A Belvárosi Színházban javában folynak A meztelen ember próbái. Mindenki el van ragadtatva ettől a darabtól. Török Rezső kedves, vidám vígjátékáról ,amelyről Beöthy László azt mondotta nekem, hogy a „Bel" ótalegkedvesebb darabja.