8 Órai Ujság, 1928. március (14. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

ÁRA J0 FILLÉR XIV. év^^|im 50. sz. ||j^ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. József­ körút 9. 1. éra. Telefonszámaink: József 463—06, József 463 07, József 463 08, József 463—09 FÉLÉVRE NEGYEDÉVRE EGY HÓRA ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DR. NADÁNYI EMIL LA. VÉS SZAM­AKA. KJ­ELI­BEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­­UDVAROKON 10 FILLÉR. AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN. JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR. FRANCIAORSZÁGBAN 60 CENT. OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA H Horthy Miklós Ma nyolc esztendeje választották Ma­gyarország kormányzójává nagybányai Horthy Miklóst, az akkor újonnan ala­kult nemzeti hadsereg fővezérét. A há­ború dúlása, forradalmak és ellenforra­dalmak tatárjárása után foglalta el a kormányzói széket, amely körül egy álla­milag, társadalmilag, pénzügyileg és gaz­daságilag dezolált ország ezer problémá­jának árja hullámzott, kietlen áradat, amelyet megfékezni, levezetni, úgy lát­­szott, emberi erő számára lehetetlen fel­adat. Aznap, amidőn Horthy Miklós állam­fő lett, tulajdonképpen állam sem volt. Együtt ült ugyan a nemzetgyűlés,­­ de ezenkívül hiányzott az állami élet min­­­­den attribútuma, politikai, gazdasági és­­ közjogi feltétele és maga a nemzetgyűlés,­­ pártocskák és szertelen személyi ambíciók­­ tülekedésének színhelye, távolról sem biz-­­ látott azzal, hogy a forrongó káoszból­­ szilárd és tartós, politikailag, gazdasági­lag és társadalmilag rendezett államot teremt. Horthy Miklósnak államfői méltósá­gába való beiktatása után első dolga volt manifesztummal fordulni a nemzethez, amelyben programjául szabta az állam belső rendjének, a jogbiztosságnak, a törvények uralmának helyreállítását, a termelés lehetőségének és folytonosságá­nak biztosítását. Bosszú és gyűlölet he­lyett, amely ezekben az időkben uralkodó princípiuma volt­ a magyar közéletnek, a béke, a kiengesztelődés, a megértés igéjét hirdette ez a manifesztmn s a gyötrődő nemzet felfigyelt ezekre a szavakra s hinni kezdett a gyógyulásban, bízni kez­dett a feltámadásban. Amit Horthy Mik­lós kormányzó első manifesztumában fo­gadott, azt pontról pontra be is váltotta. Az ő bölcsességének, higgadtságának, a legnagyobb viharok és veszélyek között is megőrzött nyugalmának köszönhető, hogy ma, kormányzásának nyolcadik évfordu­lóján, egy olyan nemzet hódolhat első polgára előtt, mely állami és társadalmi rendjének biztos révéből tekinthet a jövő felé. Az elmúlt nyolc esztendő megmutatta, hogy az isteni gondviselés olyan férfiút küldött az országnak legválságosabb órái­ban, akiben nemcsak akarat és jószándék volt visszavezetni a nemzetet arra az útra, melyet történelmi múltja jelölt ki, hanem bátorság és kitartás, bölcsesség és erő is. Ez a kitartás, ez a bölcsesség, ez az erő teremtett rendet, békét, nyugalmat a gyűlölet és meghasonlás helyén, ez épí­tette fel azt az új Magyarországot, mely csonka határai között is megbecsült tag­jává lön a nemzetek családjának. Mun­kával és vasszorgalommal szerezte vissza ez a nemzet azt a tekintélyt és megbecsü­lést, amelyet elraboltak tőle a forradal­mak és a rágalmak, de hogy itt dolgozni lehetett, az egyes egyedül Horthy Miklós energiájának és bölcsességének érdeme. Ezért van, hogy a mai évfordulón meg­hatott szívvel, mélységes tisztelettel for­dul a nemzet a budai palota felé, ahol nyolc esztendeje munkálkodik egy sze­rencsétlen ország feltámasztásán nagy­bányai Horthy Miklós, akinek alakját az eljövendő történelemírás kétségkívül a nemzet legnagyobb hőseinek galériájába fogja helyezni. ” Az osztálysorsjáték mai húzásának eredménye a 4. oldalon Minden szónok bizalommal fogadta a költség­­vetést a pénzügyi bizottság mai vitájában Bettnlén István gróf. A kormány­t a vámt­árgyalások­már egyetemes nemzeti szempontok vezetik Nem forszírozzák a magas ipari vámokat — Bod pénz­­ügyminiszter a magyar pénz stabilitásáról (Saját tudósítónktól.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Ivády Béla elnöklete alatt ülést tartott, amelyen folytatta az 1928—­ 29. évi költségvetés tárgyalását. A kormány tagjai közül résztvettek az ülésen Búd János pénzügyminiszter és K­errmann Miksa keres­kedelmi miniszter, később pedig Klebelsberg Kimó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter is. Az ülésen megjelent a pénzügyminiszté­rium részéről Jakab Oszkár h. államtitkár, a költségvetési osztály vezetője és több szakre­ferens. Gödi Gaszton volt a vita első szónoka. A kormánynak a költségvetésben kifeje­zésre jutó működéséről beszélt és rámuta­tott arra, hogy súlyos probléma a középosztály és a földbirtok eladó­sodása és ezért figyelmébe ajánlja a kormánynak, hogy a gazdasági élet megsegítésével igye­kezzék a bajokat orvosolni. Adatokat sorol fel annak bizonyítására, hogy az eladóso­dásnak oka nagyrészt az adók magassága és kifogásolja, hogy adórendszerünk­ nem eléggé áttekinthető. A kikészítés leple alatt félgyártmányokat csempésznek az­ országba. Ezután a tisztviselők­érdésre tért­ át Gaál Gaszton. Kifogásolja a tisztvi­selői kar nagy létszámát és a túlzott centra­lizációt a közigazgatásban, majd a takarékos­ságról beszélt és sürgeti annak a törvénynek a végrehajtását, amely a megszállt területekről átjött nyugdíjasok jogigényéről szól. Egyéb­ként haladást­ lát a költségvetésben, úgy a beruházások tekintetében, mint általában a pénzügyi politika terén és­ ezért a költség­­vetést elfogadja. Az általános vita következő szónoka Bíró Pál volt. Bíró Pál hangsúlyozza, hogy az ellenzék előszerettei használja­­ki a kormánnyal szemben azt, amit a trianoni helyzet okozott, mert tulajdonképpen Trianon az oka azok­,­nak a nehézségeknek és bajoknak, amelyeknek megjavítására minden erejével küzd a kor­mány. " . Megállapítja, hogy növekvőben van az országban a fogyasztóképesség, amely pedig a gazdasági teherbíró képességet mutatja a legsúlyosabb közszolgáltatási terhek mellett is. Helyteleníti azt a pesszimisztikus hangulatot, amelyet be akarnak vinni a köz­tudatba. Tiltakozik Gaál Gasztonnak a vádja ellen, mely szerint a nagyipar a külkereskede­lem passzivitására törekszik. A mezőgazdaság fejlesztése szempontjából elsősorban a termé­nyek értékesítésének megszervezését tartja fon­tosnak. Szükséges, hogy az állam az export finaszírozását a maga feladatának tekintse és ezt a feladatát egy exportbank alapításával tegye lehetővé. Az új piacok megteremtésével kapcsolat­ban utal arra, hogy nyugaton, de főleg ke­leten sokkal nagyobb az ellárkozási ten­dencia, mint nálunk, ahol a vámpolitika terén a középutat követjük. A vámok egy részének a lefaragása megtörtént anélkül, hogy a mezőgazdaságnak vagy iparnak –ebből valami haszna lett volna, holott az a cél, hogy a mezőgazdaság érdekei a hozott áldozatoknak megfelelően kielégítést nyer­jenek. Hangsúlyozza, hogy helytelen az a pesszimizmus, amely egyes szónokok beszé­deiben kifejezésre int. Bízik a nemzet nagy­ jövőjében és bízik a kormányban, hogy ez a pesszimizmus nem válik valóra. A költség­vetést legjobb meggyőződése szerint fo­gadja el. Sándor Bál a következő szónok: Azzal kezdi beszédét, hogy amilyen mértékben, optimista a költségvetéssel szemben, éppen olyan pesszimizmus tölti el a jelenlegi tár­sadalmi állapotok folytán, amelyek szemben állnak a büdzsével. Örömmel látja, hogy az államháztartás rendben van, de nagy baj, hogy a magánháztartások nincsenek rend­ben. Ezen segíteni kell. Nem tartja helyes­nek, hogy a feleslegeket beruházásokra for­dítják. Helyesebb volna, ha ezeket adócsök­kentésekre fordítanák, vagy pedig arra ■törekednének, h­ogy ilyen feleslegek egyál­talában ne álljanak elő. Hangsúlyozta ezután a kormány beruhá­zási programjának jelentőségét és fontossá­­gát és kiemelte, hogy a kormány az utolsó négy évben 800 millió pengőt fordított beruházásokra, ami évenként 200 millió pengőt jelent, szemben a békebeli 150 millió millió pengő­vel. Meggyőződése szerint jobb gazdasági politikát szociális szempontból tekintve sem tudna semmiféle kormányzat folytatni, ami a­ mai helyébe lépne. A a M miniszterelnök felszólalása Gróf Bethlen István miniszterelnök rá­mutatott: arra, hogy a mezőgazdaság helyzete azért vált nehezebbé, mert a közös vámterület megszűnt, a monarchia felbomlott. A kormánynak nem volt szándékában a ma­gas ipari vámok forszíroznia. Az autonóm vámtarifa nem,a kormány politikájának volt a kifejezője; e téren az OMGE és a GyOSz kiküldötteinek tárgyalása alkalmával jött létre megegyezés, amely az autonóm vámtari­fában csúcsosodott ki. A bennünket körülvevő államokban belpolitikai szempontokból bizo­nyos hangulatváltozás következett be és így ezek az­ államok nem voltak hajlandók — fő­ként agrárius körük nyomása alatt — azokat az­­engedményeket megtenni, amelyekre vala­­­­mennyi érdekeltség és a kormány is számított. A magyar kormány más politikát nem követ­het,­ minthogy, amennyiben szükség mutatko­zik erre, néhány vámtételt a bekövetkező tár­gyalások után — megvizsgálva a mezőgazda­ságra és a fogyasztásra gyakorolt hatását —a revízió alá veszi. Biztosította a bizottság tag­jait arról, hogy a kormányt a tárgyalásokban egyete­mes nemzeti szempontok vezetik. Bod János pénzügyminiszter válaszolt ezután az­­egyes felszólalásokra. Hangsúlyozta, hogyha magyar pénz értéke nemcsak nálunk, hanem az egész világon a legnagyobb stabilitásnak örvend és ezt min­denütt­ a világpiacon kivétel nélkül az ösz­­szes pénzügyi és gazdasági körök elismerik. A pénzügyminiszter rámutatott arra, hogy

Next