8 Órai Ujság, 1928. november (14. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
Magyar Hét „Ez mind magyar árú!‘‘ — hirdetik a nemzetiszínű plakátok a boltkirakatokban s a plakátok mögött ott van felhalmozva minden, amit egy modern nagyváros modern kereskedője kínálni tud a vásárló közönségnek. Divatcikk, díszműáru, porcellánok és gépek, ólom játékkatonák és Paquin, vagy Worth kreálióival méltán versenyző toalettek, ezernyi árucikk, a legkisebbtől a legnagyobbig, a legolcsóbbtól a legdrágábbig: minden a magyar elme és a magyar kéz, a magyar tudás és a magyar szorgalom terméke. És ha a Máv. Pullman-kocsijainak ablakában nem lep is meg a felírás, hogy a kocsi a magyar ipar produktuma, ha természetesnek találjuk is, hogy a Duna büszke gőzhajóit magyar anyagból magyar kezek készítették, annál inkább ámulva nézzük az ipari cikkek változatos tömegét, melyekről eddig azt hittük, hogy csak a külföld tudja előállítani. A Magyar Hét jelentősége éppen itt van. Külkereskedelmi mérlegünk komoran tátongó deficitjét nem a puszta idegenimádat, még kevésbé a külföldről behozott cikkek jobb minősége, vagy jutányosabb ára okozta, hanem egyszerűen az a tény, hogy Magyarország eddig nem tudta, hogy ma már úgyszólván mindent megkaphat itthon, hazai áruból, a külföldinél semmivel sem rosszabb minőségben, de sokszor jelentékenyen olcsóbban. Az emberek nem azért vettek idegen árut, mert azt a magyarral összehasonlítva előnyösnek találták, hanem azért, mert nem tudták, hogy szükségletüket a hazai ipar is ki tudja elégíteni. A Magyar Hét célja és hivatása éppen az, hogy iparunk fejlettségi fokát és sokoldalúságát megismertesse. Nálunk iparilag sokkal fejlettebb, gazdaságilag is jobb helyzetben lévő államok már esztendők óta megismétlik a maguk ipari hetét és például a német külkereskedelmi mérleg javulását, főleg a textilbehozatal csökkenését hivatalos jelentésekben is e propagandahetek hatásának tulajdonítják, pedig a német közönség számára nem kellett felfedezni a német ipart. Százezer munkás, tízezer tisztviselő él külföldön jól abból az összegből, amit itthon előállítható cikkekért idegenbe fizetünk. Nemzeti vagyonunk évről-évre csökken azzal a sokmillió pengős különbséggel, mellyel behozatalunk értéke túlhaladja a kivitelünkét. Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy minden pengővel, melyet feleslegesen külföldre adunk, az ország kenyerének egy darabját dobjuk el, sőt ez a tétel megfordítva is áll: minden itthonmaradó pengő csökkenti a munkanélküliséget, a nyomorúságot, az egész súlyos válságot, mellyel közgazdaságunk küzdeni kénytelen. A zsúfolt, hívogató kirakatok mögött a héten megmutatják az utat a baj orvoslására. A közönségnek nem kell mást tennie, mint temetni az üzletekbe és a maga szemével győződni meg az eléberakott magyar áru kvalitásairól. Erre való a Magyar Hét. Ha az egyetlen célját,a közönség meggyőződését, el tudja érni, bizonyos, hogy a jövőben nem egy, de ötvenkét magyar hét lesz Magyarországon egy évben. „■ , ■ *JS ^ J J (r / B. In ni I Budapest, 1928 novem% 3 |®S HrCH 1^^ riluLEif . Szombat XIV.évfolyam 249. sfe# l ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGYES SZÁMÁRA: HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAFÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 720 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ JUR NADÁNYI FINN JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ-dízdíj- OLASZORSZÁGBAN 1 ÓRA Szerkesztőség: VIII., Rökk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 Kötélhalálra ítélték Urbán Sándor cipész■ legényt, aki a Király utcában meggyilkolta Gazda Junis szakácsnőt Szemrebbenés nélkül hallgatta végig az ítéletet és fellebbezett (Saját tudósítónktól.) A budapesti büntetőtörvényszéken Mayer Fülöp tanácselnök tanácsa a minap tárgyalta Urbán Sándor cipészsegédnek bűnügyét, aki ezév májusában agyonszúrta Lajós Istvánná, született Gazda Julist, Varsa Kálmán műépítész szakácsnőjét, ésaisután a műépítész szekrényéből ruha- ésfehérneműt lopott el. A mai folytatólagos tárgyaláson a perbeszédeket mondták el, majd rendkívül nagy érdeklődés mellett kihirdették a törvényszék ítéletét. a bíróság bűnösnek mondta ki a cipészsegédet gyilkosság és rablás bűntettében és ezért kötél általi halálra ítélte. Orbán Sándor szemrebbenés nélkül hallgatta végig a törvényszék ítéletét és annak elhangzása után röviden csak annyit mondott, hogy felebbezést jelent be az ítélet ellen. Terjed a bomlás a demokraták között A Terézváros kivételével az összes demokratakörök Rassay mellett foglaltak állást — A terézvárosi párt irányítását Vázsonyiné vette a kezébe — Sándor Pál Pakots Józsefet okolja az egyetemi botrányokért és tüntetésekért — Rassay és Pakots szakítása (Saját tudósítónktól.) Mint valami gyors és változatos burleszk-film, úgy peregnek a demokrata párt bomlása óta a jelenetek, amelyeket számtalan, sokszor ügyes és humoros trükkök vinnének a végkifejlődés felé, ha egyáltalán kilátás volna, hogy rövidesen bekövetkezik a happy end megnyugtató zárójelenete. A magyar politikai életben teljesen szokatlan hátterű pártfeloszlatás, az egyértelmű határozat tökéletesnek látszó harmóniájában zajlott le, hogy azután percek múlva külön-külön keressék az utat a boldogság felé, a szereplők: Fábián, Bródy és Pakots. Elsőnek Bródy Ernő toborozta össze a Központi Demokrata Kör tagjait, hogy a szabadelvű csoporthoz való csatlakozásra nyerje meg őket, dey ennek a gondolatnak energikus visszautasítása után nyomban hitet tett az ősi demokrata hagyományok mellett. Úgy tervezte, hogy értekezletre fogja összehívni a többi kerületi szervezeteket is, de ekkor Gál Jenő lendületes gyorsasággal megrendezte azt a lipótvárosi pártgyűlést, ahol kimondották a szabadelvű alakulás teljes mellőzését. Mindezek láttára gyors akciót indított Hajdú Marcel, a józsefvárosi demokraták, vezetője, aki a terézvárosi demokraták kivételével összehivatta a többi kerületek demokratáinak képviselőit és demonstratív határozatban szögezték le törhetetlen ragaszkodásukat a szabadelvű csoport megalkotása érdekében. Az értekezleti határozat tulajdonképpen hűségnyilatkozat Rassay Károly számára, hogy enyhítsék a lipótvárosi és ferencvárosi szervezetek magatartását, amelyek Gál Jenő és Pakots József nyomására fordultak szembe a szabadelvűi csoport alakításának gondolatával. Az a zűrzavar és kapkodás, amit a demokrata képviselők egymással szemben megindított vetélkedése idézett elő, most visszatükröződik a kerületi szervezetek egymással ellentétes megnyilatkozásaiban is és ma az a helyzet, hogy a kerületi pártkörökön belül is kétféle irányzat tülekedik, hol győzve, hol alul maradva, s valóban nem volna csodálatos, ha ezekben a kerületi pártkörökben a következő órában már ismét az ellenkező felfogást juttatnák kifejezésre. A demonstráció megállapítja, hogy annakidején örömmel csatlakoztak Rassayhoz, aki hű maradva Vázsonyi Vilmos szelleméhez, folytatta tevékenységét a nemzeti szabadelvű és demokratikus politika érdekében. A határozat teljes ragaszkodását nyilvánítja Rassay Károly személyéhez, akit a jövőben még fokozottabb erővel kívánnak támogatni. A határozat aláírói között szerepelnek az összes kerületi körök a Terézváros kivételével, ami arra mutat, hogy most a demokrata párt eredeti formájára zsugorodik össze, terézvárosi párttá, ami volt akkor, amikor Vázsonyi Vilmos először vette kezébe a demokratikus eszmék zászlaját. Ezt a megállapítást alátámasztja az a mint már elvitathatatlan tény, hogy a terézvárosi ősi demokrata fészek vezérletét Vázsonyi Vilmosné és fia, Vázsonyi János dr. vették a kezükbe, akik elhatározták, hogy a jövő évi községi választások folyamán mindketten fellépnek a központi demokrata párt listáján. A demokraták parlamenti csoportja Bródy Ernőből, Fábián Bélából, Gál Jenőből és Pakots Józsefből fog állani, mert Pakots József — mint azt már a 8 Órai Újság napokkal ezelőtt hírül adta, — minden Rassay mellett kinyilatkoztatott ,fogadalma ellenére is, megmaradt a régi demokrata pártban. Tudvalevő hogy Rassayk Fábiánt, Pakotsot és Gál Jenőt akarták először kiszorítani a demokrata pártból, úgyhogy feltűnő meglepetést jelentett, amikor Pakots szintén csatlakozott a szabadelvű csoporthoz. Sándor Pál volt az, aki a legélesebben ellenezte, hogy Pakotsot is magukkal vigyék a szabadelvű alakulásba, mert éppen Sándor Pál volt a leghemgosabb szóvivője annak a rosszallásnak, amivel Pakotsot illették a numerus clausus-al kapcsolatos fővárosi törvényhatósági határozat miatt. Pakots Józsefnek a numerus clausus ügyében megindított akcióját Sándor Pál ellenezte legjobban, mert attól tartott, hogy ez az akció nyugtalanságot fog felidézni. Sándor Pál felfogása szerint Pakots József robbantotta ki az egyetemi zavargásokat azzal, hogy lipótvárosi családok fiai érdekében a numerus clausus ügyét a fővárosi közgyűlés elé vitte és ezt követőleg eljárt a kultuszminisztériumban és tizennégy ifjúnak az egyetemre való felvételét szorgalmazta. Az egyetemi villongások, verekedések, utcai tüntetések kárt okoztak az országnak úgy a belföldön, mint a külföldön és Sándor Pál éles szemrehányásokat tett Pakotsnak meggondolatlan és ártalmas akciójáért. Ilyen előzmények után Rassay, Sándor Pál és Hegymegi nem hitte volna, hogy Pakots elsőnek fog felajánlkozni a velük való további együttműködéshez, aki hűséget és engedelmességet fogadott öt tanú jelenlétében Rassay Károlynak. Rassay Károly a lipótc-