8 Órai Ujság, 1928. november (14. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-15 / 259. szám

FÉLÉVRE NEGYEDÉVRE EGY MÓRA i­n ISII I mgliTiii II Budapest, 1928 november 15 áHF’ifflk Csütörtök XIV. évfolyam 259. sz. Szerkesztőség: VII­., Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal:­József­ körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK : 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ 7 20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DR. NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA : HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 50 CENT, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Bernard Shaw levele Ha választani kellene, szívesebben len­nék magyar ember cseh fenhatóság alatt, mint cseh ember magyar kormányzat alatt — írta Bernard Shaw egy nyilvá­nosságra került levelében, melyet a cseh­szlovák állam tízéves fennállása alkalmá­ból intézett Capek cseh drámaíróhoz. A világhírű irónnak ez a megállapítása ért­hetően meglepte a magyar közvéleményt s az első pillanatokban hajlandó volt arra gondolni, hogy a nyilatkozat apokrif, hiszen nem tételezhette fel, hogy Shaw, aki annyiszor emelte fel a szavát az el­nyomottakért és szenvedőkért, tudatosan meg akart volna sérteni egy sokat szenve­dett nemzetet, sem azt, hogy ez az éles szemű és sugárzóan értelmes író ennyire félreérthette a helyzetet. Bernard Shaw azonban egy hozzá intézett kérdésre most megerősíti, hogy a szóbanforgó nyilatko­zat valóban tőle származik és meg is ma­gyarázza, hogy ezzel a kijelentésével éppen azt akarta mondani, amit a leg­­kevésbbé voltunk hajlandó feltételezni róla. Hogy tudniillik­ Magyarországban csakugyan a nemzetiségi türelmetlenség, zsarnokság és erőszak hazáját látja, ezzel szemben — felfogása szerint — Cseh­ország valóságos Eldorádója a személyes szabadságnak, épp úgy, mint a nemzeti­ségi, nyelvi, vallási jogok gyakorlatának. Nyilvánvaló, hogy itt valami súlyos tévedés van. Kétségtelen, hogy Shawt, aki a liberalizmust és demokráciát úgy értelmezi, ahogy azt általában Angliában szokták, megtévesztették ezek a szavak, melyeket oly sokszor hallhatott a cseh ál­lam hivatalos funkcionáriusai részéről. Hogy ezek a szavak csak kulisszái egy olyan nemzetiségi politikának, mely min­dennek mondható, csak liberálisnak nem, azt Bernard Shaw nyilvávalóan nem tudja, sőt nem is tudhatja, hiszen a saját bevallása szerint csak hallomásból ismeri a középeurópai határproblémákat és nem­zetiségi viszonyokat. Akik informálták, valószínűleg büszkén említették előtte például a csehországi közigazgatási refor­mot, amely betű szerint az elszakított Fel­vidék autonómiáját jelenti. De ugyan­akkor, nyilván, bölcsen hallgattak arról, hogy ez az autonómia csak papíron léte­zik, mert a tartományi gyűlés egyharma­­dát a kormány nevezi ki, többi tagjainak nagy része a központi kormánytól függő hivatalnokokból áll, hogy a tartományi főnököt magát is a kormány nevezi ki s így a Felvidék nemzetiségei aligha ren­delkeznek sorsuk felett a saját akaratuk szerint. Az informátorok bizonyosan nem emlí­tették azt sem, hogy az új cseh államban még ma is ablakokkal jelennek meg az újságok, melyeket a cenzúra vágott belé­jük. Valószínűleg nem dicsekedtek el vele, hogy a lakosság százezrei még csak állam­­polgári viszonyban sincsenek az új hazá­val, ami azt jelenti, hogy a cseh hatósá­gok egyik napról a másikra kiutasíthat­ják őket szülőföldjükről, megsemmisíthe­tik egzisztenciájukat, egyszerűen földön­futókká tehetik őket. Így fest a cseh de­mokrácia a valóságban, ez az ott élő la­kosság millióinak személyes szabadsága, amit Shaw oly nagyra becsül. Szándéka- Bethlen István gróf• Nemzetközi szemszögből kell min­den magyar­ kérdést megítélni A miniszterelnök kijelentései a kettős költségvetéssel való nehéz gazdálkodásról, az adóztatásról, az export emeléséről (Saját tudósítónktól.) A képviselőháziban ma kisebb javaslatokat tárgyaltak s be­ható vita keletkezett különösen a vízügyi beruházásokról szóló javaslatnál. Bethlen István gróf ma is megjelent a képviselő­­házban és a folyósón a képviselők egy nagy csoportjához lépett, amelyben éppen akkor élénk vita folyt. — Miről vitatkoznak ilyen nagyon az urak? — kérdezte mosolyogva Bethlen, amint oda­lépett a csoporthoz ,,és üdvözölte a képviselők két. Madai Gyula, Temesvári­ Imre, Farkas Ele­mér és mások megjegyezték a miniszterelnök­nek,­hogy a vitatkozás során a termények és állatok értékesítésének nehézségeiről,­ az ipari cikkek drágaságáról, egyes adónemek terhes voltáról és a Rothermere-akció kilátásairól mondották el egymásnak véleményüket. Temesváry Imre megjegyezte, hogy a vidé­ken az adóztatás kérdése foglalja le leginkább az érdeklődést. — Mi igyekszünk meggyőzni a népet, — tette hozzá Temesvéry Imre, — hogy nem a belső kormányzat az oka az egyes adónemek magasságának, hanem a külpolitikai szempon­tok és az ország megcsonkítottsága is nagy­ban hozzájárulnak a helyzet megnehezítéséhez. Petiten István gróf erre a következőket mondotta: — Nagyon helyes, ha hozzászoktatják a kö­zönséget, hogy nemzetközi szemszögből ítéljék meg a kérdéseket, legyenek azok akár gazdasági, akár politikai vonatkozásúak. — Sokan előszeretettel hangoztatják, — folytatta — hogy túladóztatás van nálunk, holott ez nincs így. A látszatnak tulajas­képpen az az oka, hogy kezdetben két költ­ségvetéssel kellett dolgozni. Az egyik költ­ségvetés, amely az államháztartás egyen­súlyát kívánta biztosítani, a rendes kiadá­sokat és bevételeket foglalta magában. Ezek­­n­ek­ a­­kereteit nagyon szűkre szabta éppen a szanálási törvény, annyira szűkre, hogy a beruházásokat ebbe nem is tudtuk felvenni. Ellentétben a békebeli helyzettel, nekünk ezért külön költségvetést kellett készíteni, amelyben a felvett összegeket v­gy állítottuk be, minthet azok feleslegek volnának, pedig szó sem volt feleslegekről. A múltban, h­a egy hidat akartak építeni, külföldi kölcsönt vettek fel, mert ennek meg volt a lehető­sége. Most azonban a népszövetségi kölcsö­nön túlmenően nem tudunk kölcsönt fel­venni s ezért tulajdonképpen a beruházásokat éppen úgy, mint min­den más szükségletünket, az adózók filléreiből kell fedezni. Ez a kettős költségvetés okozta azt a félreértést, mintha nálunk túladóztatás volna és költségvetési feleslegek állnának elő. Ámbár megjegyzem, — tete még hozzá a miniszterelnök, — hogy Európa összes államaiban a békebelit meghaladó adóztatá­sok vannak érvényben. — A termény­értékesítés megj­avulását is várja a közönség, — vetette fel a témát Far­kas Elemér. — A kormány mindent elkövet — válaszolta a miniszterelnök, — hogy kereskedelmi össze­köttetéseket teremtsen a magyar termények számára és hogy az exportlehetőséget kimé­lyítse. Egyelőre még­ nehézségek vannak, de mi mindenesetre meg fogjuk találni a módját, hogy exportunk nagyobb mértékben in­duljon meg. Szükséges ez azért is, mert az export egyben a gazdasági élet fellendülésére vezet. Az az állítás, mintha teljes gazdasági pangás volna, erősen túlzott. Tény az, hogy nehézségek van­nak, de mindent megteszünk a helyzet meg­javítására. Bethlen István gróf ezután elvált a kép­viselők csoportjától Széchenyi Viktor gróf­fal együtt vonult el, akivel aztán hosszabban elbeszélgetett. Magyarországot tették meg a legnagyobb áldozatnak a háború utáni őrületben Fázisban — állapítja meg egy előkelő amerikai lap Washington, nov. 14. A World legutóbbi számában Pierrepont Noyes, aki korábban tagja volt a rajnavidéki szövetségesközi bizottságnak, rendkívül rokon­szenves hangú cikkben foglalkozik Magyaror­szág sorsával. A rossz lelkiismeret — írja,— gyávává teszi az embereket. Aki jogtalan úton jutott nyere­séghez, mindjárt megretten az igazság szellő­jének legkisebb rebbenésére. Ez történt Be­véssel és a kisantant élén álló társaival is. Lord Rothermere egyetlen kis cikket írt, amelyben a trianoni szerződés revízióját sür­gette és máris nagy rémület támadt e balkán és fél­balkán államokban, amelyek kényük­­kedvük szerint uralkodnak a béke­értekezlet előzékenységéből zsákmá­nyul nekik juttatott területeken. Amikor ezekben az országokban jártam, mindenütt mély benyomást tett rám az a körülmény, hogy milyen önkényesen és az emberi kapcsolatoknak milyen közömbös figyelmen kívül hagyásával jártak el a nagy­hatalmak akkor, amikor több millió embertr­gé elszakítottak fajtestvéreitől és hazájától,­ masz nélkül szolgáltatva­ ki a szerenccséji fene­­két egy olyan alsóbbrendű faj kezébe, amely gyűl­ölte őket. Összehasonlítottam Magyarország és Romá­nia műveltségi állapotát és arra a meggyőző­désre jutottam, hogy amikor magyarokat román uralom alá helyeztek, ezzel nagyobb szerencsét­lenséget okoztak úgy az illető két nép­­nek, mint Európa politikai stabilítása­ san nem említettük a nyelvi-, vallási-, jogi- és gazdasági atrocitásoknak döbbe­netes adatait, melyeknek tíz esztendő óta szenvedő áldozata cseh imperium alá ke­rült milliónyi magyar, tót, rutén. Végre is nem kívánhatjuk egyetlen külföldi ma­gánembertől sem, hogy ezeknek az ada­toknak hitelességét személyes­ utánjárás­sal ellenőrizze. Köztudomású tényekre hi­vatkoztunk, melyeket nem lehet letagadni, hiszen mindenki által könnyen hozzáfér­hető dokumentumok bizonyítják. Tartjuk olyan igazságszerető­­ férfiúnak a nagy angol írót, hogy ezeknek a dokumentu­moknak ismeretében revideálja vélemé­nyét a cseh liberalizmusról s maga is megállapítja, hogy itt egészen máskép értelmezik ezt a fogalmat, mint Angliá­ban, máskép értelmezik, mint Magyar­­országon, ahol a liberalizmus valóban e szó klasszikus jelentése szerint él a köz­tudatban, nem pedig ürügyeként a zsar­nokságnak és elnyomatásnak, ahogyan Csehországban használják. Az egységes párt értekezlete Az egységes párt holnap este pártértekez­letet tart, amelyen Vértes Vilmos István a Bauxit-kérdésről fog szólni. Az értekezlet előreláthatóan 8 óra körül kezdődik és utána­­ pártvacsora lesz, amelyen Bethlen István mi­niszterelnök is részt vesz.

Next