8 Órai Ujság, 1929. május (15. évfolyam, 98-120. szám)
1929-05-19 / 112. szám
VASÁRNAP 4. OLDAL!álcIUJSÁG Különvélemény írókról, darabokról/ szinésgekról is sok minden másról ♦ ♦♦ 6 Az ezredéves emlékmű — és akik hiányoznak Három évtizedes művészi munka után pár nap múlva átadják a millenáris emlékművet. Ugyanekkor országos ünnep keretében a világ nemzeteit képviselő diplomaták részvételével felavatják a Névtelen katona sírját. A nagyjelentőségű kettős esemény előtérbe állítja a kérdést, hogy az ezeréves történelmünket és nemzeti fejlődésünket visszatükröző emlékmű művészi értékeitől eltekintve, mennyiben felel meg az igen súlyos követelményeknek,amelyek a magyarság jelen helyzetében sem megalkuvást, sem elnézést nem engednek. Az érdekeken és pártokon felülálló történelmi hűség az első szempont. Mennyiben és hogyan szolgálja az élő és eljövendő nemzedékek történelmi tisztánlátását? Ez a második követelmény, a harmadik pedig az, hogy a világ nemzeteinek a magyarság történelmi múltjának és jelenének felvilágosító munkájában milyen szerepet fog betölteni, megfelelő hatást és eredményt várhatunk-e az emlékműtől?! Érthető, hogy a természetes érdeklődésnél jóval erősebben fogott meg az első híradás, amely a készülő ünnepségről szólt. Már az első kínálkozó alkalommal kisiettem a Városligetbe, hogy a nagykoncepciójú emlékművet megnézzem. Éreztem, hogy a mi ezredéves emlékünk a világtörténelem óriási körének egy eléggé jelentős és igen érdekes cikkelye, mert nemzeti történelmünk és nemzeti fejlődésünk íve ennek a körnek tökéletes geometriai vonala. De tisztában voltam az alkotó művész elé adott helyzet nehézségeivel is. A Városliget kapuját képező árkádok tizennégy, piedesztálnak is mondható talapzatára kellett elhelyeznie történelmünk ugyanannyi nagy és jelentős alakját. Ugyancsak tizennégy reliefben kellett a legnagyobb történelmi mozzanatokat megörökítenie. Ez a körülmény tehát ezeréves múltunk legmerészebb visszateremtésének valósággal ttáni munkáját kívánta meg. A történelem nagyvonalú áttekintése mindenkor a legnehezebb feladat és különösen nehéz a mi történetünkben, mert nemzeti fejlődésünk ívében a szobrokkal és a relifekkel hármas hivatásunkat kellett egyvonalba hozni. Nemzeti fejlődésünk történelmi íve ebben a tizennégy szoborban és ugyanannyi reliefben nem az a tökéletes geometriai vonal, aminek ismerjük, hanem a messzi múlt történelmében hézagokat mutat, tetőpontján teljesen elmosódott és ahogy egyre jobban közeledik a jelenhez, töredezett és így kifejezéstelen. Az első hézag Szent István és Szent László királyok szobrai között mutatkozik. Csak a kereszténységet védő hivatásunk jelentkezik az első lépéseknél. Az említett két szobor között hiányzik I. Endre királyunk és vele együtt második hivatásunk, a nagy fajok közé ékelt magyarság hivatása, a védekezés, a német és szláv hegemónikus törekvések ellen és ugyanekkor a legteljesebb önvédelmi felkészültség a nemzeti függetlenség megtartásáért. Szent László király reliefje nem felel meg a nagy követelményeknek. A szent király történetéből nem a legendát kellett volna megörökíteni, hanem azt a valóságos tényt, hogy korának legnagyobb európai értéke volt és az első keresztes hadjárat fővezéri kardját Európa összes nemzetei egyértelműig neki ajánlották fel. A tatárjárás emlékén túl jelentkezik az első szobor, mely a történelem nagyvonalú áttekintésének mértékében felesleges, mert a kor eseményeivel együtt csak részletkérdés. A trónfoglaló Anjou, Károly Róbert a felesleges szobor. És ha nem volna, akkor közvetlenül IV. Béla szomorú reliefje után Nagy Lajos a fölemelkedés, a nagyság emlékével és a nemzet életerejének bizonyítékaival sokkal monumentálisabban hatna. Hol van?! — kérdezzük most mi, mikor látjuk, hogy az emlékműn Mátyás királyt nyomban I. Ferdinánd követi. Hol van a hősi halott királyunk, II. Lajos szobra?! És hol van a relief, ami félremagyarázhatatlanul dokumentálja, hogy a kereszténység védelmében a nyugati kultúra zavartalan fejlődésének biztosítására hivatásunkat olyan tökéletesen teljesítettük, hogy a török hódítás árnyékában, a német hegemonikus törekvés lábát megvetette és ezzel örökös harcaink közé az önvédelmi, a függetlenségi harcot is besorozta?! Fájdalmak ellen Aspirin- tabletták Gyógyszertárakban kaphatók. Az emlékmű ezen a pontján a legelhibázottabb. Tudjuk, hogy egy emberélet művészi munkája az alkotás, de ezzel szemben is fel kell sorakoztatnunk a nagy szempontokból emelhető kifogásainkat. Ezek a hibák még az emlékmű átadása után is korrigálhatók és az elkészült szobrok, a reliefek akkor sem vesznek kárba, ha a város más pontjain nyernek elhelyezést. In. Károly, Mária Terézia és II. Lipót történelmi korszakai ebben a nagyvonalú áttekintésben szintén csak részletkérdések. Az ezer év tökéletes történeti képének megteremtéséért az említett három piedesztált II. Rákóczi Ferenc, II. József s Kossuth Lajos szobrainak kellene elfoglalniok. A felcserélt reliefekben akkor a hazáért és szabadságért vívott harcunk emléke, a kalapos királynak az állam nyelvét megváltoztató, tehát a német hegemóniát beteljesítő rendelete és a nemzeti visszautasítás dokumentáltatnék. Viszont a harmadik, új reliefben a nagy függetlenségi harcunk örökítetnék meg Budavár bevételének mozzanatával. És ha ez így volna, tökéletes lenne , a történelmi ív, feltétlenül szolgálná az eljövendő nemzedékek történelmi tisztánlátását, mindenkor helyesen világosítaná fel az érdeklődő idegen nemzeteket. Akkor I. Ferenc József szobra és reliefje is elnyerné a kiegyezést feltétlenül megérdemlő nagy jelentőséget. És akkor a Névtelen Katona sírja ott a Városliget kapujában valóban a minden hivatását tökéletesen teljesítő nemzet ezeréves múltjának tragikus pontja lenne, szimbolizálná a német hegemónia bukásának befejezett tényét, az összeomlást és az igazságtalanságot, amit a hálátlan nyugat éppen a kultúráját védelmező nemzet ellen elkövetett. Zádor Tamás Hatvannyolc éves koráig kereste a hosszú élet titkát és a tüdővész gyógyszerét a hirtelen elhunyt dr. Flóris Áron orvos és rajztanár A tüdővészből kigyógyult, a szíve megölte (Saját tudósítónktól.) Néhány nappal ezelőtt egy tragikus halálesetről közölt tudósítást a 8 Órai Újság. Dr. Flóris Áron orvos Sashalmon hirtelen rosszul lett az utcán és másnapra meghalt. Szívszélhűdés ölte meg. Mint tudósításunkban elmondottuk, a tragikus körülmények között elhunyt orvos a belejező Wunderlichnéhoz igyekezett, hogy annak csodamódszereit tanulmányozza és útközben érte a vég. Amilyen különösek voltak dr. Flóris Áron halálának körülményei, éppen olyan különös volt ennek a sokféle kiváló képességgel rendelkező embernek az egész élete is. Erről különböző irányokba elkalandozott és nem eredménytelen életről kaptunk számos érdekes adatot, melyek érdemesek arra, hogy feljegyezzük őket. Húsz éves volt Flóris Áron, amikor torna- és rajztanár oklevelet nyert. Egyik budapesti polgári iskolában tanított. Akkoriban még nem voltak hivatásos tűzoltók és divat volt, hogy az intelligensebb vezető emberek önkéntes tűzoltótestületbe léptek be s ezzel példát mutattak. Önkéntes tűzoltó lett Flóris Áros is, de egy tűzvésznél 1889-ben meghalt és tüdővészt kapott. A felépüléshez még csak remény sem volt. Hónapokon át, éveken át betegeskedett, nyugdíjazni is akarták, de Flóris nem hagyta magát. Feltette magában, hogy ő nem fog meghalni. Miután magára kent, belelök,ott és beszedett egy egész patikát, elhatározta, hogy szakít a patikaszerekkel. Áttért a házi orvosságokra. Kénfüstöt lélekzett be, gyógyfutnkat ivott és fél évig ilyen módon kúrálta magát. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a kénfüst nagyon használna a beteg tüdőnek, de ebben az esetben mégis csoda történt, Flóris Áron meggyógyult és szolgálatteleire jelentkezett. — Amint látjátok — mondotta ámuló kollégáinak, — magamat meggyógyítottam, most másokat fogok meggyógyítani a módszeremmel. — Akkor kuruzsló leszel és elítélnek — vetették ellene a kollegái. — Arról is tudok egy jó szert — válaszolta Flóris Áron és harminc éves korában beiratkozott az egyetem orvosi fakultására. Azontúl minden szabad idejét a tanulásnak szentelte. Főképp a gyógyfüvek titkait kereste. Harmincnyolc éves volt, amikor kezébe nyomták az orvostudori diplomát és ő határtalan lelkesedéssel vetette rá magát a gyógyításra. Délelőtt rajzot tanított a polgári iskolából, délután gyógyított. A szegényeknek ingyen adott orvosi tanácsot és orvosságot is, csak a gazdagoktól fogadott el pénzt. Nyári szabadságát pedig arra használta fel, hogy beutazza az egész világot, tanulmányozza a klinikáikat és szerzett tapasztalatairól ittthon beszámoljon. Számtalan cikke jelent meg arról, hogy miképpen lehetünk hosszú életűek. Flóris dr. gyógymódja azonban nem találkozott az orvosok tetszésével s ezek arra kérték a székesfővárost, hogy tiltsa el Flóris dr-t az orvosi gyakorlattól mindaddig, amíg tanárságot folytat. Arra is hivatkoztak a panaszlók, hogy Flóris dr-nak meg van a tanári fizetése s emellett még az ő jövedelmüket is csökkenti. Az eltiltás nem is maradt el. Hivatalosan felszólították, hogy vagy gyógyítson, vagy tanítson, de a kettő együtt nem fér össze. Ekkor abbahagyta a gyógyítást. Beiratkozott a műegyetemre, hogy a rajztanítással kapcsolatos magasabb műszaki ismeretek titkait is elsajátítsa. Tanulmányainak eredményeként az elemi és polgári iskolai növendékek részére egy új tanítási rendszert alkotott. Az új rendszer meglepő sikert eredményezett, melyről a Homok utcai polgári iskola növendékei nagyszerű tanúbizonyságot tettek. Selyem, parcellán, fa- és szobafestési ábrákat rajzoltak s volt olyan 12—14 éves fiú, aki naponta négy-öt koronát is megkeresett munkájával. 1914. őszén a kolozsvármegyei tanítótestület fennállásának negyvenéves jubileumát ünnepelte és ennek keretében kiállította Flóris dr. Budán veszek Zugliget, Táborhegy, Remetehegy, stb. környékén kis családi halat vagy telket. Ajánlatok (részletes leirás, fizetési feltételek) a kiadóba , , Komoly” jeligére. 1920 MÁJUS 19 KOSZTPÉNZEKET kedvező kamatozás mellett elfogadunk VÁLTÓKÖLCSÖNÖKET fedezet ellenében minden összeg erejéig folyósítok farAflt Bntoch Conetant In hankilket Fennáll 46 év óta. Budapest, VIII., Baross utca 23 Telefon: József 355—75. notivumgyűjteményét, továbbá tanítványainak iparművészeti rajzait, számszerint: 1400 darabot. A tanítók díszközgyűlésén pedig Flóris nyolc növendékei előkelő szakközönség jelenlétében utasításra rajzolt. Mindegyik Bő húsz percen belül elkészült a feladatával. Nagy volt a bámulat és a tanférfiak elismerést szavaztak Flóris dr.-nak. Az Emke tervbe is vette, hogy az összes népiskoláiba bevezeti a kenyérkereseti rajztanítási rendszert. Flóris dr. erre előzékenyen felajánlott egy hatszáz motívumból álló gyűjteményt, de sajnos a világháború ezt a tervet már megakasztotta. Mikor a világháború kitört, Flóris dr. sietett vissza a betegek közé. A Rókus-kórházban vállalt orvosi alkalmazást, közben egy nagyszabású orvosi szakmunkán dolgozott. Természetesen ez is a tüdővész gyógyításáról szólott és Flóris Áron 30 éves tapasztalatait foglalja magában. Egy hónappal a halála előtt készült el e nagy munkájával, amely nyomdára készen áll. Sokoldalú tevékenysége közben mindenre kiterjedt a figyelme, ami magyar. Ő pendítette meg legelőször Rákóczi hamvainak hazahozatalát és egyik alapítója volt a Rákóczi-Társaságnak is. Miután nem járt azon a nyomon, amelyen az orvostudomány halad, természetesen különc embernek ismerték. A múlt év novemberétől kezdve naponta kijárt Sashalomra Wunderlichnéhoz, akinek masszásrendszerét irányította. Egy ilyen útján érte utol a vég is 68 éves korában. Egész életében önzetlenül dolgozott és ha a tüdővész gyógymódját nem is fedezte fel, mindenesetre kiváló természetismerő és kitűnő pedagógus volt. Josephine Baker orvosbarátja ■ munkásbiztosítási csalásokért a bíróság elé került Miből futotta az elegáns Prieur doktornak montmartrei pezsgőzésekre Paris, május 18. (Saját tudósítónktól.) A párisi büntetőbíróság előtt egy választékosan öltözött, rendkívül szimpatikus benyomást keltő úr jelent meg. Ez a fölényes modorú úr nem más, mint dr. Prieur, a hirhedt orvos, aki , a biztosítótársaságok rovására követett el egy egész sereg csalást. Érdekes ember ez az orvos. A montmartre éjszakai életében nagy szerepet játszott, s a lokáloknak alig volt szívesebben látott vendége, mint ő. Egy időben, amikor Josephine Baker még népszerűségének tetőpontján volt, egész Paris — értsd: az éjszakai és nemzetközi Páris — sokat beszélt a bőkezű orvos és a csokoládészínű művésznő barátságáról. Prieur dr. behízelgő modorával és eleganciájával, méginkább pedig példátlan költekezésével szerzett magának népszerűséget. A nimbusz azonban egy szép napon szertefoszlott. Kiderült, hogy Prieur dr. nem legális úton szerzett pénzt pezsgőszámláinak kegyenlítésére. Mint orvos több munkásbiztosító szolgálatában állott és teljesen tőle függött, hogy egy-egy munkás mennyi ideig kapja a betegsegélyző járulékokat. Tekintve, hogy a járulékokkal arányban állott jövedelme, dr. Prieur a kórház ápolóknak és néhány orvosnak a segítségével úgy intézte a dolgot, hogy az ápolás alá került munkás betegsége lehetőleg hosszú ideig tartson. A balesetek folytán támadt sebek gyógyulását mesterségesen akadályozta meg, majd amikor látta, hogy a dolog simán megy, később odáig merészkedett, hogy egy-egy munkásnál maga idézett elő „sebesüléseket", amelyeket, mint munkaközben szerzett sérüléseket jelentett be. Nagyon sok munkás akadt, aki belement ebbe a bűnös manipulációba, amely egy időre munkáiban, könnyű életet biztosított számukra. Amikor először emeltek vádat Prieur ellen, az egész Montmartre a „szimpatikus* ” orvos mellé állt. Maga Josephine Baker, aki akkor Berlinben vendégszerepelt, vendégjátékát megszakítva sietett Parisba, hogy tanúvallomást tegyen mellette. Sőt, hogy bebizonyítsa háláját, a bíróság előtt a közönség szeme láttára megcsókolta. Akkoriban erről sokat írtak a lapok és a hálának ezt a feltűnő megnyilatkozását a legkülönféleképpen kommentálták. Most azonban, amikor újra bíróság elé állították, montmartrei lelkes hívei már nem voltak láthatók. Josephine Baker sem sietett segítségére. De azért Prieur nem veszítette el önbizalmát. Még mindig nyugodtan, fölényesen védekezik a vádak ellen. Mellette ül a vádlottak padján Jules Simon, egy vérpirosarcú öreg gyógyszerész, aki kenetteljes hangon beszél és amikor egy-egy súlyos vád hangzik el ellene, megdöbbenve, méltatlankodva néz körül a tárgyalóteremben. Még kit ápoló és néhány munkás ellen emelt vádat az ügyészség. A vádlottak közt foglal helyet Bigardné, a doktor csinos titkárnője is. Mindjárt a tárgyalás megnyitása után, amikor Prieur személyi adatairól volt szó, az elnök fejcsóválva néz fel az iratokból (s ezt a kérdést intézi, dr. Prieurhoz: — Hogyan? Ön orvos létére versenyistállót is tart? — Kérem, — feleli a vádlott sértődötten — a lótenyésztés mindig nagyon érdekelt... Érdemben azzal védekezett a vádak ellen, hogy ha el is követett egy-két szabálytalanságot, ezt csak azért tette, mert az előírások ellentétben állnak a gyakorlati élettel és azokat nem lehetett betűszerinti értelmezésben alkalmazni. Ezen az első tárgyalási napon, amely voltaképp csak sokat ígérő nyitánya a nagy pernek, még Balthazárd professzor adta elő szakvéleményét, amely a vádlott kertelésével szemben a viszszaélések egész sorozatát mutatta ki. A folytatást egész Páris nagy érdeklődéssel várja és a Montmartre halottnéi most élénken tippelik a per kimenetelének eshetőségeit. Ítéletre valószínűleg két hét múlva fog sor kerülni. Külföldi hírlapokra a legkényelmesebben a posta útján fizethet elő. Haiscsi és CIM utóda posztókereskedését a „Fekete kutyához * (Alapíttatott 1845. IV., Váczi utca 33. Szám alá (Piarista rendházbal helyezte át. legelsőrend áruk, legmérsékeltebb árak Telefon 864 60. •