8 Órai Ujság, 1929. október (15. évfolyam, 223-250. szám)
1929-10-01 / 223. szám
bK | pril B_eS?£* T V j^Badapest, 1929 október 1A W^IWFILLER éVf°lyam 22^«| |flg Szerkesztőség: Vili, Rökk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József-körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DRADÁNYI EMIL EGYES SZÁMÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA BETHLEN ISTVÁN GRÓF: a demokráciáról, a revízióról, a titkos választójogról, az ország gazdasági helyzetéről és a jóvátételről A miniszterelnök nyilatkozata a 8 Órai Újságnak Inke, szept. 30. (A 8 Órai Újság kiküldött munkatársától.) A felsőház utolsó ülésén szerepelt a nyilvánosság előtt Bethlen István gróf miniszterelnök és akkor mondotta el azt az emlékezetes beszédét, amellyel a kisantant titkos katonai szerződéseire terelte a figyelmet. A szerződés lényeges pontjait azóta mér megismerte a magyar közvélemény. A parlament szünete alatt többször volt Budapesten a kormányelnök és legutóbb a jóvátétel életbevágó fontos kérdésében adott direktívákat a konferencián résztvevő magyar delegátusnak. A felsőház ülése óta nyilvánosság előtt nem beszélt a miniszterelnök és a 8 Órai Újság munkatársa tegnap Inkén kereste fel Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy még a parlamenti munka megkezdése előtt érdeklődjön nála azokról a fontos kérdésekről, amelyek úgy a politikai, mint a gazdasági köröket a legélénkebben foglalkoztatják. A csendes inkei kúriában hosszú beszélgetés folyt le a miniszterelnök és a 8 Órai Újság munkatársa között és szóba kerültek mindazok a problémák, amelyek döntő fontossággal bírnak a nemzet jövőjére nézve, de egyben szó esett azokról az akciókról is, amelyet egyes ellenzéki körök indítottak a kormányzat ellen. Szinte szállóige lett a szélső ellenzéki körökben, hogy a miniszterelnök vadászik és ez alatt az idő alatt nekik fő a fejük az ország gondja miatt. Hát nem egészen így van. A miniszterelnök közvetlen környezete elmondotta, menynyit mulattak azokon a híradásokon, amelyek a miniszterelnök sorozatos vadászatairól szólottak. Többször előfordult, hogy amikor a lapok azt írták, hogy a miniszterelnök itt vagy ott vadászik, Bethlen István gróf Inkén volt, sőt nem egy alkalommal Budapesten is, előtte a jelentések és akták tömege is dolgozott. Nagyon jók voltak ezek a hírek, — mondták, — mert legalább senki sem zavarta a kegyelmes urat, nem tudták, hogy itthon van. A miniszterelnök a nyári szünet alatt is állandó összeköttetést tartott fenn Budapesttel, teljesen informálva van mindenről és még a szállongó poltikai pletykákról is tud. Most már régebben lent van ismét Inkén és készíti elő az őszi parlamenti kampány anyagát. Az inkei kúria ősi parkjában fogadta Bethlen miniszterelnök a 8 Órai Újság munkatársát. A miniszterelnök érdeklődik a pesti események iránt és hamarosan ráterelődik a beszélgetés a politikai élet legfontosabb problémáira. Legelőször a parlament őszi munkaprorgramja iránt érdeklődtünk, nyílt szemmel nézi az eseményeket és egyesek mozgolódását az országban, az tisztába lehet azzal, hogy a cél nem az első, hanem a második. Mi az igazi célja annak az akciónak, amelynek a Battazár-féle föllépés is egy láncszeme . Ami a parlament munkáját illeti, válaszolt Bethlen miniszterelnök, — ezt a minisztertanács van hivatva megállapítani. A nyári szünet alatt a törvényjavaslatoknak egész sorozatát dolgozták ki a kormány tagjai, amelyek a kormány programjának és a tett ígéreteinek megfelelnek. Amíg a minisztertanács a program végleges megállapítása tekintetében állást nem foglal, addig erről nem nyilatkozhatom. — Megkapta-e excellenciád Baltazár tizenhat pontját és mi a véleménye kegyelmes úrnak erről az akcióról ? — Informálva vagyok arról az akcióól, amelyet Baltazár püspök úr politikai téren indított és amelynek folyományaképpen ő egy programot állított össze 12 pontból, amelyet kézhez kaptam. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személyesen tájékoztassam felfogásomról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hivatottnak magamat arra, hogy addig, amíg a tájékoztatás az ő személyéhez adreszszálva meg nem történt, a nyilvánosság előtt nyilatkozzam. — Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem abban az akcióban, amely arra irányul, hogy a kormány demokratikus törvényjavaslatok benyújtására és politikájának demokratikusabb irányba való vezetésére akarja serkenteni. De ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. Aki Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni . Magának a kérdésnek a lényegére vonatkozóan több ízben nyilatkoztam már Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félrevezetve ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országokban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parlamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdonítanak. Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélnünk. A legutolsó fogásnak tartom a politikában azt, ha külföldieknek helytelen információ alapján, ő általuk tett nyilatkozatokra hivatkozva és nem reális argumentumok révén akar valaki a magyar politikában sikerhez jutni. Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldieket belpolitikai harcainkba. Ezt követeli a magyar szuverenitás elsősorban és az az önérzet, amelyet minden politikus kell, hogy nemzeti szempontból érezzen akkor, amikor közdolgokhoz hozzászól. — Nem kívánok ezekkel a nyilatkozatokkal polémiába bocsátkozni, amenynyiben külföldiektől származnak, mert, hogy ilyenek történnek, azt illetéktelen beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek folytán az ezekkel való polémiát is kerülnöm kell. Szívesen harcba szállok azonban mindazokkal az argumentumokkal, amelyeket belföldi tényezők a maguk céljai alátámasztására felhoznak és amelyekre vonatkozóan már több ízben nyilatkoztam is. Hol a differencia a demokratkus fejlődés kérdésében ? Ami már most a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokozatosan és rendre a közszabadságok teén, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényegben van differencia, hanem a tempó kérdésében. Számtalanszor hangsúlyoztam, hogy a mai nehéz helyzetben, amikor nemzeti létünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a legrosszabban megválasztott időpont arra, hogy a különben is mindig megrázkódtatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vizessenek keresztül. A fő kérdés ma az, hogy az ország külpolitikai helyzetét javítsuk. Nekünk nemzeti egységünket kell viszszanyernünk, hogy gazdasági bajainkat leküzdjük. Az a fő kérdés, hogy a háború és forradalmak által lutott szociális bajokat és ellentéteket megszüntessük, hogy a nemzetnek a lelkinyugalmát megtartsuk és gyarapítsuk.