8 Órai Ujság, 1929. október (15. évfolyam, 223-250. szám)

1929-10-01 / 223. szám

bK | pril B_eS?£* T V j^Badapest, 1929 október 1A W^IWFILLER éVf°lyam 22^«| |flg Szerkesztőség: Vili, Rökk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József-körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DR­­ADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA BETHLEN ISTVÁN GRÓF: a demokráciáról, a revízióról, a titkos választójogról, az ország gazdasági helyzeté­ről és a jóvátételről A miniszterelnök nyilatkozata a 8 Órai Újságnak Inke, szept. 30. (A 8 Órai Újság kiküldött munkatársá­tól.) A felsőház utolsó ülésén szerepelt a nyilvánosság előtt Bethlen István gróf mi­niszterelnök és akkor mondotta el azt az em­lékezetes beszédét, amellyel a kisantant tit­kos katonai szerződéseire terelte a figyelmet. A szerződés lényeges pontjait azóta mér megismerte a magyar közvélemény. A parla­ment szünete alatt többször volt Budapesten a kormányelnök és legutóbb a jóvátétel élet­bevágó fontos kérdésében adott direktívákat a konferencián résztvevő magyar delegátus­nak. A felsőház ülése óta nyilvánosság előtt nem beszélt a miniszterelnök és a 8 Órai Újság munkatársa tegnap Inkén kereste fel Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy még a parlamenti munka megkezdése előtt érdeklődjön nála azokról a fontos kérdések­ről, amelyek úgy a politikai, mint a gazda­sági köröket a legélénkebben foglalkoztatják. A csendes inkei kúriában hosszú beszélgetés folyt le a miniszterelnök és a 8 Órai Újság munkatársa között és szóba kerültek mind­azok a problémák, amelyek döntő fontosság­gal bírnak a nemzet jövőjére nézve, de egy­ben szó esett azokról az akciókról is, ame­lyet egyes ellenzéki körök indítottak a kor­mányzat ellen. Szinte szállóige lett a szélső ellenzéki körök­ben, hogy­ a miniszterelnök vadászik és ez alatt az idő alatt nekik fő a fejük az ország gondja miatt. Hát nem egészen így van. A miniszter­­elnök közvetlen környezete elmondotta, meny­nyit mulattak azokon a híradásokon, amelyek a miniszterelnök sorozatos vadászatairól szó­lottak. Többször előfordult, hogy amikor a lapok azt írták, hogy a miniszterelnök itt vagy ott vadászik, Bethlen István gróf Inkén volt, sőt nem egy alkalommal Budapesten is, előtte a jelentések és akták tömege is dolgozott. Na­gyon jók voltak ezek a hírek, — mondták, — mert legalább senki sem zavarta a kegyelmes urat, nem tudták, hogy itthon van. A miniszterelnök a nyári szünet alatt is ál­landó összeköttetést tartott fenn Budapesttel, teljesen informálva van mindenről és még a szállongó poltikai pletykákról is tud. Most már régebben lent van ismét Inkén és készíti elő az őszi parlamenti kampány anyagát. Az inkei kúria ősi parkjában fogadta Beth­len miniszterelnök a 8 Órai Újság munkatársát. A miniszterelnök érdeklődik a pesti események iránt és hamarosan ráterelődik a beszélgetés a politikai élet legfontosabb problémáira. Legelőször a parlament őszi munkaprorgra­mja iránt érdeklődtünk, nyílt szemmel nézi az eseményeket és egyesek mozgolódását az országban, az tisztába lehet azzal, hogy a cél nem az első, hanem a második. Mi az igazi célja annak az akciónak, amelynek a Battazár-féle föllépés is egy láncszeme . Ami a parlament munkáját illeti,­­ válaszolt Bethlen miniszterelnök, — ezt a minisztertanács van hivatva meg­állapítani. A nyári szünet alatt a tör­vényjavaslatoknak egész sorozatát dol­gozták ki a kormány tagjai, amelyek a kormány programjának és a tett ígére­teinek megfelelnek. Amíg a miniszter­­tanács a program végleges megállapí­­­tása tekintetében állást nem foglal, addig erről nem nyilatkozhatom. — Megkapta-e excellenciád Baltazár tizenhat pontját és mi a véleménye kegyelmes úrnak erről az akcióról ? — Informálva vagyok arról az akció­ól, amelyet Baltazár püspök úr politi­kai téren indított és amelynek folyo­­mányaképpen ő egy programot állított össze 12 pontból, amelyet kézhez kap­tam. Azt a kérést intézte hozzám, hogy személyesen tájékoztassam felfogásom­ról. Ez a napokban meg fog történni és természetesen nem tartom hivatott­nak magamat arra, hogy addig, amíg a tájékoztatás az ő személyéhez adresz­­szálva meg nem történt, a nyilvános­ság előtt nyilatkozzam. — Ami magát az akciót illeti, az, nézetem szerint, egy láncszem abban az akcióban, amely arra irányul, hogy a kormány demokratikus törvényjavas­latok benyújtására és politikájának de­mokratikusabb irányba való vezetésére akarja serkenteni. De ez a törekvés csak látszólagos. Hiszen azoknak, akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demo­kratikus irányban, nem az a céljuk, hogy a kormány ezt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék. Aki Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni . Magának a kérdésnek a lényegére vonatkozóan több ízben nyilatkoztam már Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, hogy megszólal­tatnak egyes külföldi embere­ket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusok által félre­vezetve ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan for­mában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országok­ban elfogadható, de egy ezer­éves történelmi múlttal, politi­kai és parlamentáris tradíciók­kal bíró országban, mint Ma­gyarország, nemcsak elfogadha­tatlan, de egyenesen megszé­gyenítő, ha azoknak súlyt, be­folyást és értéket tulajdoníta­nak.­­ Mi magunk vagyunk hivatva köz­állapotainkat megítélni és nem a kül­föld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélnünk. A legutolsó fogásnak tartom a politiká­ban azt, ha külföldieknek helytelen in­formáció alapján, ő általuk tett nyilat­kozatokra hivatkozva és nem reális ar­gumentumok révén akar valaki a ma­gyar politikában sikerhez jutni. Har­coljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele kül­földieket belpolitikai harcainkba. Ezt követeli a magyar szuverenitás elsősor­ban és az az önérzet, amelyet minden politikus kell, hogy nemzeti szempont­ból érezzen akkor, amikor közdolgokhoz hozzá­szól. — Nem kívánok ezekkel a nyilatko­zatokkal polémiába bocsátkozni, ameny­­nyiben külföldiektől származnak, mert, hogy ilyenek történnek, azt illetékte­len beavatkozásnak tartom a magyar belpolitikába és ennek folytán az ezek­kel való polémiát is kerülnöm kell. Szívesen harcba szállok azonban mind­azokkal az argumentumokkal, amelye­ket belföldi tényezők a maguk céljai alátámasztására felhoznak és ame­lyekre vonatkozóan már több ízben nyilatkoztam is. Hol a differencia a demokratkus fejlődés kérdésében ? Ami már most a demokratikus fejlődés lényegét illeti, több ízben hangoztattam magam is, hogy fokoza­tosan és rendre a közszabadságok te­­­­én, sőt a választójog terén is ebben az irányban kell fejlődnünk. Köztem és azok között tehát, akik siettetnek, nem a lényeg­ben van differencia, hanem a tempó kérdésében. Számtalanszor hangsúlyoztam, hogy a mai nehéz helyzetben, amikor nemzeti létünk helyreállítása a fő probléma, amikor súlyos gazdasági és szociális bajokkal kell megküzdenünk, a leg­rosszabban megválasztott időpont arra, hogy a különben is mindig megrázkód­tatásokkal járó reformok egyik napról a másikra és meggondolatlanul vizes­senek keresztül.­­ A fő kérdés ma az, hogy az or­szág külpolitikai helyzetét javítsuk. Nekünk nemzeti egységünket kell visz­­szanyernünk, hogy gazdasági bajain­kat leküzdjük. Az a fő kérdés, hogy a háború és forradalmak által lutott szociális bajokat és ellentéteket meg­szüntessük, hogy a nemzetnek a lelki­­nyugalmát megtartsuk és gyarapítsuk.

Next