8 Órai Ujság, 1929. október (15. évfolyam, 223-250. szám)
1929-10-19 / 239. szám
Ara IQ fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGYES SZÁMÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAFÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐR 1^A MÁJVII FMTI JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐRE KÍVUL OLASZORSZÁGBAN X LÍRA Szerkesztőség: Vili., Rökk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 Egy igazi magyar ügyA magyar közvélemény a legélesebben tiltakozik az ellen, hogy az optánskérdést összekapcsolják a jóvátétel komplexussal "■i »ii ■ ii ■ A limes szerint Románia a „keleti jóvátétel“ keretében akarja elintéztetni az optánspört . Az optánsügy nem államközi kérdés London, okt. 18. (Magyar Távirati Iroda.) A Times párisi levelezője szerint a keleti jóvátételi tárgyalásokat eredetileg október 2--án kellett volna befejezni, hogy a hágai végső konferencián egyhangújelentést lehessen előterjeszteni. Azonban a bizottság kebelében felmerült nehézségek komolyan fenyegetik a tárgyalások gyors befejezését. Románia, a többi állam által támogatva, követeli az optánsügy tárgyalását a végleges elintézés megkezdése előtt. A népszövetségi tanács, mint ismeretes, szeptember 19-én határozatiig helyeselte, hogy Magyarország és Románia Henderson vezetése alatt közvetlen tárgyalásokat kezdjenek az optánsügyben. A román javaslat elfogadása azt jelentené, hogy az optánsügyet nem a Népszövetség, hanem a hágai bizottság közbenjöttével tárgyalnák. Ezzel együtt járna a békeszerződésekben kikötött vegyes döntőbíráskodás illetékességéről való lemondás. A levelező szerint Magyarország hajlandó az optánsügyet azonnal tárgyalni, mégpedig a Népszövetség javaslatának megfelelően. A tanácskozás színhelye a felek választása szerint akár Páris, akár London lehetne. Henderson, amikor véleményét kérték, kijelentette, hogy ha Magyarország és Románia ezt a régóta húzódó ügyet Párisban az ő szolgálatai nélkül tudná elintézni, nagyon örülne, de természetesen csak akkor, ha ebbe mindkét fél beleegyeznék. Magyarország nyilván vonakodik ezt az ügyet — amely már öt hat év óta foglalkoztatja a Népszövetséget, — tisztán a saját hitelezőiből álló bizottság elé vinni. Másrészt Magyarország hajlandó a kötelezettségek végső elintézéséről tárgyalni, de nem hajlandó az optánsügyet vagy a döntőbíráskodás elvét feláldozni, még egy kedvező jóvátételű egyezmény kedvéért sem. Ezért a tárgyalások holtpontra jutottak.★ Nemcsak politikai körökben, de általában a magyar közvéleményben a legnagyobb viszszatetszést váltotta ki az a román eljárás, amelyről a Times párisi tudósítója ad hírt és amely szerint a románok, úgy látszik, ismét azt a taktikát akarják követni, hogy a magyar —román opláuskérdést be akarják vonni abba a kardéskomplexumba, amely a jóvátételi kérdések során fog elintézést nyerni. A jóvátételi bizottság tárgyalásai szigorúan bizalmasak s így a románok szándéka sem kerülhet nyilvánosság elé olyan bizonyos formában, mintha a tárgyalások nyilvánosak lennének, tény azonban az, hogy a Times tudósítása olyan konkrét formában ad hírt a románoknak erről a szándékáról, jelezve, hogy más államok is támogatják Romániát ebben a törekvésében, hogy teljesen érthető a híradás nyomán támadt nagy megütközés. A magyar politikai körök és általában a magyar közvélemény tisztában vannak azzal, hogy a magyar-román optánspörben tisztán jogi kérdésről van szó és minden törvényes alapunk megvan arra, hogy bíró kiküldését kérjük. Nem engedhető meg, hogy ez a kérdés elvonassék az illetékes bíróság a magyar—román vegyes döntőbíróság elől, amely egyedül kompetens ebben a kérdésben dönteni. Az a körülmény, hogy Magyarország békülékenységének tanújelét adva hozzájárult ahhoz, hogy Henderson angol külügyminiszter vezetésével ismét közvetlen, barátságos tárgyalások induljanak meg, nem jelenti azt, hogy most már odáiig mehessenek a román körök, hogy a kérdést a jóvátételi kérdések közé sorolják. Itt nem a magyar állam áll szembe a román állammal, hanem az optánsperben magánfelek állanak a román állammal szemben, tehát nincs államközi kérdésről szó és éppen ezért a magyar közvélemény a legerélyesebben és a leghatározottabban visszautasítja a románoknak ezt a szándékát és tiltakozik még a kísérlete ellen is annak, hogy az optánskérdést belefullasszák a jóvátételi kérdések tengerébe. A londoni egyetem egyik előadótermében a katedráról magyar nevek angol fülnek idegenritmusú muzsikája szólal meg néhány délutánon át. Széchenyi, Kossuth, Arany, Petőfi, Jókai, Kemény, a múlt nagy nevei és a mai magyarság legkiválóbb értékeinek nevei. Hevesi Sándor, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója személyére szóló kitüntető meghívás alapján előadássorozatot tart angol nyelven, angol közönségnek Magyarország irodalmi kultúrájáról. Tekintélyes hallgatóság hozza el délutánonként érdeklődését a magyar előadó katedrája köré. Ez az érdeklődés nagyon érthető és természetes. A legutóbbi néhány évtized alatt a világirodalom és művészet iránt érdeklődő publikuma éppúgy, mint a tudományé és a sporté, a teljesítmények világversengésében egyre-másra találkozott ilyen, számára idegenhangzású magyar nevekkel, a mai Magyarország munkásainak néha egészen vakmerő előretörésével. A barcelonai világkiállítás művészeti aranyérmeitől a lezajlott olimpiász világbajnokságain át néhány magyar színpadi szerző és regényíró világsikeréig egész sereg ilyen szembetűnő jelentkezés hívta fel ezt az érdeklődést a mai Magyarország szellemi kultúrája felé. Ámde egy szellemi kultúra, amelynek jelene van, nem véletlenül és hirtelen támadt dolog. A nagy konkurenciában versenyképes jelennek értékes múlttal is kell bírnia. S hogy a világ közönsége e mai dicsőséges jelentkezésekben ne efemer sikereket lásson, hanem egy egész nemzet szellemi életének szerves és egyetemes megnyilatkozásait, meg kell ismernie ennek a kultúrának múltját a maga legkiemelkedőbb alakjaiban és teljesítményeiben. Ezért kivételesen értékes s a mi szempontunkból felbecsülhetetlen értékű feladat az, amely a budapesti Nemzeti Színház igazgatójának jutott. A meghívás: megtiszteltetés a személyének. A feladat gondos és céltudatos elvégzése: értékes kötelességteljesítés mindnyájunkkal szemben. A magyar ügynek ezek az előadások magyar művészetről, irodalmi és színházi kultúráról, az egyetemi katedra komoly jelentőségében olyan propagandát jelentenek, amely nem erőszakolt és nem mesterkélt és végső eredményében a magyar irodalmi múltnak bekapcsolódását jelentik a világrelációba. Súlyos felelősség minden szó, amely most arról az angol katedráról elhangzik és egyben nemzeti szempontból értékes és felbecsülhetetlen szolgálat minden okos mondat, amely az irántunk támadt érdeklődésre olyan feleletet ad, amely nemcsak kielégít, hanem új érdeklődést támaszt. Az ilyen előadások végén a hallgatóság kérdéseket intéz az előadóhoz. Jelentések szerint Hevesi Sándornak bőven van része ilyen kérdésekben. Minden ilyen feltett kérdés pedig igazolja ezeknek az előadásoknak igazi értékét. A mi számunkra külön megnyugtató, hogy ezeket az előadásokat és ezeket a kérdésekre adott feleleteket olyasvalaki adja az angol publikumnak, aki itthon, mint a Nemzeti Színház igazgatója, teljes felelősségű állást tölt be, aki írónak, tudósnak, művésznek tekintély s akiben megbízhatunk, hogy minden kimondott szavát akként mérlegeli, hogy az országának igazságát és célját szolgálja. Egyben pedig olyasvalaki, akit e személyre szóló meghívás bizonysága szerint odakint is tekintélynek és értéknek ismernek. Ezek a szempontok adják meg londoni előadássorozatának Letartóztatták a feleséggyilkos komégy segédet, aki eszmélete fekszik a Rókus-kórházban (Saját tudósítónktól.) Ma délelőtt tíz órakor véres szerelmi dráma játszódott le a Rákóczi út 55. számú ház lépcsőházában, ahol Stágel Antal borbély agyonlőtte különváltan élő fiatal feleségét, azután a fegyvert önmaga ellen fordítva, halántékon lőtte magát. A Rákóczi út 55. számú házban Farkas Sándor nyugalmazott jegyző feleségénél szolgált az első emelet 15. számú lakásban hoszszabb idő óta Hügel Antalné háztartási alkalmazott. Hügelné valamikor jobb napokat látott. Férjének Szegeden borbélyműhelye és illatszerüzlete volt, de néhány évvel ezelőtt Hügelék tönkrementek és elköltöztek Szegedről. Egyetlen hétéves gyermeküket Szegeden, egy rokonuknál hagyták. A házastársak közt ezután viszálykodás támadt, napirenden voltak a veszekedések, végül is Hügelné otthagyta férjét és munkát vállalt. Egy esztendővel ezelőtt állott be Farkas Sandorné szolgálatába a fiatalasszony, akit gazdái nagyon szerettek, mert szorgalmas, lelkiismeretes alkalmazott volt. Hügel Antal időközben különböző pesti borrbéllyműhelyekben vállalt állást, azonban egy helyen sem tudott megmaradni, sokszor változtatta munkahelyeit, sőt gyakran volt hónapokig is állás nélkül. Hügel nem tudott belenyugodni abba, hogy fiatal felesége elhagyja. Állandóan üldözte az asszonyt és követelte, hogy térjen vissza hozzá. Az asszony azonban mindig elutasította. Húgér azért sűrűn megjelent a Rákóczi úti házban és gyakran becsengetett a lakásba, azzal, hogy a feleségével akar beszélni. Gyakran maga a felesége nyitott ilyenkor ajtót, de a lakásba nem engedte be a férjét, aki egyre erélyesebb hangon követelte visszatérését. Utóbb már botránnyal fenyegetőzött, többizben hangos jeleneteket is rögtönzött. Tegnap este a házbeliek közül többen látták, hogy Hügel Antal ott ólálkodik. Ma reggel 8 óra tájban, amikor az egyik házbeli cselédleány bevásárolni indult, ismét a kapu előtt látta Hügel Antalt, akit gyárkori látogatásai révén a házbeli cselédleányok már mind ismertek. Tíz óra tájban Hügel Antalné is kijött a lakásból, hogy úrnője megbízásából bevásárolni menjen. Lefelé tartott az első emeleti lakásból, amikor olyan komoly súlyát és jelentőségét, nemzeti szempontból való hasznát és értékét, amelyet méltán ki kell emelni a napi események szürkeségéből.