8 Órai Ujság, 1929. november (15. évfolyam, 251-275. szám)

1929-11-01 / 251. szám

) - rA ~m*F% ^ ‘ ÁRA 11,# FILLÉR­NÉF%k ,: • p?f!P“!; ^november X Péntek, XV. évfolyam 251. sz. ^jgg Szerkesztőség: VIII., Rokk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút 5. Telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.00 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ : DR­­ADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA -a- -----------1 | ■ -------n---H-----1-------TTI Magyarországon beszélni sem lehet diktatura kalandokr­ól | ■ m mmrn ■■TO^UWI ■ I » ■ Az egész közvélemény elitéli Hadik János gróf cikkét Csak ellenségeinknek használ az ilyen hazug pletykák nyilvánosságrahozása (Saját­ tudósítónktól.) Széles körökben keltett nagy feltűnést a Pesti Hírlap mai vezércikke, melyben Hadik János gróf hada­kozik egy állítólagos diktatúra eshetősége ellen, bár az erről szóló híresztelést ő maga­ is abszurdnak jelenti ki. Főleg politikai kö­rökben a legnagyobb megütközéssel és kínos meglepetéssel fogadták a cikket, melyről minden józan ítéletű olvasó az első pillantásra megállapíthatja, hogy az ország érdekeinek csak ártalmas lehet. Egy a nyil­vánosság előtt a legkülönbözőbb relációkban állandóan­­szereplő politikus és egy példány­­számban vezető sajtóorgánum adták itt oda a ma­guk tekintélyét egy olyan felelőtlen pletykának, mely csak fantazmagóriáktól ködös agyakban születhetett meg s amely­nek terjesztése csak a destrukciónak hasz­nálhat. Aki politikai és társadalmi körökben csak némileg is járatos, tudhatja, hogy ilyenfajta híresztelések ezekben a kö­rökben szóba sem kerültek, de nem is kerülhettek, mert semmiféle alap­juk soha nem volt és nem is lehe­tett. Annál különösebb, hogy most egy olyan férfiú kölcsönzi a nevét a terjesztésükre, akit politikai hívei és barátai szeretnek- úgy feltüntetni, mintha mindig számolna a maga­sabb guvernamentális szempontokkal. Bél­és külpolitikai érdekekből egyaránt mérhetet­lenül karónak tartják a cikk megírását­ és kiadását, belpolitikai szempontból az ország gazdasági helyzete miatt, külpolitikai szem­pontból pedig azért, mert az ilyen dolgok csak arra alkalmasak, hogy még szilárdabbra kovácsolják azt az ellenséges gyűrűt, amely ma is körülveszi az országot. A sajnálatos tényálláson nem változtat az sem, hogy Hadik János gróf maga is­ félig­­meddig cáfolat formájában írta meg cikkét, mert mégis csak nyilvánosságot adott egy útszéli hazugságnak, melynek nem lett volna szabad kikerülnie abból a sötét zugból, ahol megszülethetett. Az ügyben egyébként a Magyar Távirati Iroda a következő félhivatalos közlést adta ki: Hadik János gróf a Pesti Hírlap mai szá­mában „A diktatúra" címmel vezető cikket írt, amely a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen és a kül­földön téves megvilágításba helyezze Ma­gyarország belpolitikai viszonyait. Illetékes helyen éppen ezért Hadik gróf kijelentéseivel szemben szükségesnek tartot­ták megállapítani, hogy Magyarországon, ahol az alkotmányos tényezők egymást tel­jesen megértve, tökéletes harmóniában mun­kálnak közre a nemzet javára s ahol az al­kotmányos intézmények önmagukban is ele­gendő erővel és tekintéllyel rendelkeznek minden diktatórikus kísérlet meghiúsítá­sára, beszélni sem lehet hasonló politikai kalandokról. Mindenesetre sajnálatos, hogy egy komoly politikai tényező és egy hasonlóan komoly sajtóorgánum, kétségkívül jóhiszeműen, de mégis alkalmat nyújtottak egy ilyen tárgyú közleménnyel arra, hogy külföldi ellensé­geink az ott elmondottakból ismét fegyvert kovácsolhassanak Magyarország ellen. * Egy beavatott politikustól kaptuk meg Hadik gróf cikkével kapcsolatban a követ­kező megállapításokat: Hadik János gróf a Pesti Hírlap éléről — elismerjük a legtisztább szándékkal — olyan szót dob a közvéleménybe, mely alkalmas arra, hogy nyugtalanságot kelt­sen, megriasszon egyeseket, akik amúgy is hangulatok rabja s fegyvert adjon a kül­földön ellenségeink kezébe. Azt írja Hadik János gróf, hogy a közgazdasági nehézsé­gektől nyugtalanított társadalomban a kü­lönféle politikai eshetőségei hívei között a diktatúra eshetősége is felmerült, majd folytatólag így kiált fel: „szomorú és szá­nalmas volna, ha bárki is szabad kezet kaphatna arra, hogy itt az olasz diktatúra paródiáját eljátszhassál" Kikre és mire céloz Hadik grófi Cikkének elején maga is megállapítja: teljesen kizárt dolog, hogy ehhez, vagy hasonló tervhez az államfő hozzájárulását bárhogyan is és bárki is megnyerhetné. Minthogy pedig ez feltétlenül így igaz, nem kevésbé igaz továbbá az is, hogy az országban erős, törvényes kormány s en­nek a kormánynak szilárd parlamenti többsége van, milyen fantasztikus lehető­ségre, vagy eshetősége merül fel annak, hogy Magyarországon diktatúráról csak beszélni is lehessen és szabadjon? Egy olyan államban, ahol — - mint a fenti- hivatalos közlés is mondja — az alkotmányos tényezők egymást teljesen megértve, tökéletes harmóniában munkál­kodnak közre a nemzet üdvéért és jóvol­táért, ahol az átmenetinek tekinthető gaz­­­dasági depresszió jelenségein kívül semmi különösebb ok nincs, ami a közvéleményt nyugtalaníthatná, ahol teljes érintetlensé­gükben és erejükben állanak fenn az összes alkotmányos intézmények, amelyek önma­gukban is kellő energiával és eréllyel ren­­delkeznek minden esetleges diktatórikus kísérlet meghiúsítására, — valóban nehéz elképzelni a „diktatúra eshetőségeit". Egy momentum kétségkívül van, amely bizonyára jelentős szerepet is játszott ab­ban, hogy Hadik grófot megszólalásra kész­tesse s amire itt is rá kell mutatni: egyes társadalmi körök beteges hisztériája, fér­csegő vénasszonyos pletykálkodása. En­nek a felelőtlen és fantasztikus hírterjeszt­ő­nek legyen végre már egyszer! A magyar tár­­­sadalomhoz s a történelmi idők komolysá­gához nem méltó ez a magatartás. A nem­zetek életében csakugyan voltak idők, ami­kor a rágalom és hiszékenység közéleti faktorokká emelkedtek, amikor a beteges és romboló tömegpszichózis eliszapolta a po­litika és társadalom, a köz- és magánélet összes erkölcsi értékeit, de ezek az idők rendszerint a nemzeti válság esztendei vol­tak. Ilyyen válság pedig Magyarországon nincs. Térjenek hát magukhoz a fantasz­ták, a politikai rémhírgyártók és terjesztők és szüntessék be ártó tevékenységüket. Mert ha más nem is bizon­yítaná, hogy valami­lyen veszedelmet jelentenek, bizonyítja ezt a mai cikk, amely falra festi az ördögöt, pedig az ördögnek esze ágában sincs Ma­gyarországra ellátogatni. Diktatúráról tehát ne beszéljenek. A diktatúrát nem a magyar nemzet számára találták ki és nincs ebben az országban olyan közéleti tényező, aki ne szánakozó kézlegyintéssel intézné el az ilyen képtelen rögeszméket. Tisza István Tizenegy esztendő messziségéből, szinte már történelmi távlatból idézi fel az em­lékezet azt a borús októberi napot, ami­kor a forradalom, mintegy az elkövetke­zendő vérengzések nyitányaként, Tisza István gróf szívébe küldte az első golyót. A döbbenet, mely ezen a napon belényi­­latott a magyar szívekbe, az esztendők során mélységesen átérzett kegyeletben olvadt fel s ez a kegyelet eleven kultuszt teremtett a mártírnak, a férfias köteles­ségtudás, önzetlen hazafiasság, eszméiért meghalni is kész meggyőződés példa­képének. Ez a kultusz merőben önkénte­lenül virágzott ki a szívekben, természet­szerűleg és magától értődően a barátok és hívek sorai között s egy történelmivé ma­­gasztosodott becsületesség és puritánság varázslatából az egykori ellenfelek tábo­rában is. A ravatal körül nem volt helye többé harcnak és ellentmondásnak, gyűlölkö­désnek és bírálatnak. A halál pillanatá­ban mindaz, ami Tisza István körül a leg­­szenvedélyesebb politikai harcok viharát kavarta fel, egyszeriben megsemmisült, a múlté lett, feltámaszthatatlanul elenyé­szett. De ugyanakkor élesen és határozot­tan tűntek elő Tisza István emberi nagy­ságának vonásai, melyeket azóta is eleven erővel őriz az emlékezet és fog őrizni, amíg ez a nemzet emlékezni tud. A Tisza­­kultusz ennek az emberi nagyságnak szól, ezért is oly őszinte és egyetemes. És szük­ség is van erre a kultuszra, hogy felemelje ezt a nemzetet megtaposottságából és nyo­morából, hogy megnemesítse ,a lelkeket, hogy példát mutasson és követésre ösztö­nözzön. Mert a nagyság kultuszának éppen az az igazi jelentősége, hogy a ki­csinyekbe és gyengébbe is beleoltja a ne­mes becsvágyat, igazabbá és érdemesebbé válni, ha már mással nem lehet, legalább megértéssel és méltánylással részesévé lenni a nagyságnak, melyet a példakép mutat. Tisza István ilyen példaképe a magyar nemzetnek. Kultusza a bizonyság, hogy a nemzet megértette mártírját, felismerte benne azokat a vonásokat, melyek leg­nagyobbjai közé emelik. A meg nem alkuvó hazafiságot, önzetlenséget, puritán tisztes­séget, fanatikus hitet, törhetetlen meg­győződést. De ez a kultusz nem merülhet ki a felismerésben és f­elismerésben. Ennek a kultusznak igazi hatását és érté­két csak az adhatja meg, ha valamennyien megpróbálunk felemelkedni Tisza István szelleméhez, az ő tanítása szerint élni és dolgozni, ha kell meghalni is. Ha kicsi­nyek és nagyok egyformán felismerik, hogy halálosan komolyan kell venni a maguk igazát, hitét, meggyőződését, mun­káját. Ha a maga körén belül mindenki azzal az odaadással, lelkesedéssel, kitar­tással és tisztességgel végzi a dolgát, ami­vel Tisza István végezte a magáét. Ez az igazi Tisza-kultusz, ez a tökéletes meg­értése annak a nagyságnak, melyet Tisza István emlékében tisztelünk. De a kul­tusznak ez a formája az egyetlen is, mely a nemzetet közelebb segítheti azokhoz a célokhoz, melyekről a geszti sír lakója álmodik. Összehívták a felsőház külügyi bizottságát (Saját tudósítónktól.) A legutóbb felme­rült nagy fontosságú­ külpolitikai eseményekre való tekintettel Wlassics Gyula báró, a felső­­ház elnöke és Walkó Lajos külügyminiszter között megállapodás történt a felsőház kül­ügyi bizottságának egybehívására nézve. Minthogy­ Berzeviczy Albert, a külügyi bi­zottság elnöke, külföldön tartózkodik, a bi­zottság ülését Wlassics Gyula báró hívta egybe folyó évi november hó 6-án, szerdán dél­előtt fél 11 órára. Tárgy­­a Spanyolor­szággal­ és Bulgáriával kötött békéltető el­járási és választott bírósági szerződések be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok, to­vábbá az aktuális külpolitikai kérdések meg­vitatása.

Next