8 Órai Ujság, 1929. november (15. évfolyam, 251-275. szám)
1929-11-15 / 262. szám
1929 NOVEMBER 15 ÓMiuisig PÉNTEK 5*OLDAL ■»■ wmn ii................... tani■y-^amvtr^tmLvzsM’iezrstBmairmmnm.......mni MragTrazagsan 1895 augusztus 25-ikén, egy napsugaras vasárnapi hajnalon, a Nemzeti Kaszinó becsületbírósága diszkvalifikálta Jakabffy Tódort. Néhány órával később, vasárnap kora reggel Jakabffy agyonlőtte magát. Jakabffy Tódort sokan ismerték, különösen budapesti és bécsi sportkörökben és mindenütt, ahol mulatni szoktak az emberek és ahol próbára teszik a szerencséjüket. A közéletben nem szerepelt, a nyilvánossággal szemben nem vállalt sem jogokat, sem kötelességeket; egy játékos volt, aki veszített, öngyilkossága óriási szenzációt keltett, de voltaképpen nem lepett meg senkit. A hozzá közelállók el voltak rá készülve, sőt, talán várták is a katasztrófát. Éjféltől hajnalig tanácskozott a kaszinó öt tagja Jakabffy, Tódor sorsa felett. A becsületbíróság tagjai mindannyian nagytekintélyű és komoly gondolkozású férfiak voltak. A becsületbírák: Tisza István, Miklós Ödön, Keglevich István gróf és Szemere Miklós, akik a zsűri elnökévé Károlyi Tibor grófot választották meg. A becsületbíróság azért ült össze, mert Jakabffy Tódor provokáltatta klubtársát, Rohonczy Gedeont, akinek a segédei a lovagi elégtételadást becsületbírósági ítélettől tették függővé. Az affér azzal kezdődött, hogy egy este a Stefánia-úti Park-klubban az a hír terjedt el, hogy Jakabffy Tódor, aki az utóbbi időben a túrán és a kártyaasztalnál sokat veszített, kivándorolt Amerikába. Rohonczy Gedeon jelen volt, amikor egy klubtag ezt a hírt többeknek elmesélte, azt jegyezte meg erre, hogy Jakabffy igen jól tette, ha kivándorolt, mert viselt dolgai úgyis olyanok, hogy úri társaságban nem lehetett volna őt tovább megtűrni. A kivándorlásról szóló hír valótlannak bizonyult és Rohonczy erkölcsi kötelességének tartotta, hogy a megjegyzést, amelyet Jakabffy ellen annak háta mögött tett, a szemébe is elmondja. Egy este találkozván a kaszinóban Jakabffyval, megállította és szemtől-szembe elismételte előtte elítélő szavait. Jakabffy a mélyen sértő kifejezésekért elégtételt kért Üchtritz Zsigmond báró és Ketzer Miklós császári és királyi kamarás által. Rohoncsy segédei becsületbíróságot kértek és így került az ügy a zsűri elé. Egy gavallérpálya tíz éve Tízéves gavallérpálya jutott így utolsóelőtti stációjához. Tíz évvel előbb jött fel a fővárosba Jakabffy Tódor csanádmegyei birtokos. Édesatyja gazdag ember volt, de a nagy vagyon nyolc testvér között oszlott meg, úgy hogy Jakabffy Tódorra csak kis osztályrész jutott. Ő aztán kevés pénzével Budapestre jött és szerencsét próbált a váci utcai Korona-kávéházban, amelynek különhelyiségében abban az időben nagyban járta a szerencsejáték. Jakabffynak kedvezett a szerencse, úgy hogy kisebb-nagyobb összegeket nyert a kártyán. Édesapjának jó neve és összeköttetései révén bejutott az Országos Kaszinóba és ott is kártyán próbált szerencsét. Fortuna istenasszony tenyerén hordozta a merész játékost, aki csakhamar szép vagyont nyert össze. Ekkor már kicsinek találta az Országos Kaszinónak akkor még a Hungária-szállodában volt helyiségeit és pártfogói révén tagja lett a Nemzeti Kaszinónak. A merész játékos úgy a lóversenyen, mint a kártyán, ott is folytatta a játékot, ugyancsak elég nagy szerencsével. Nemsokára maga is versenyistállót alapított és neve ismertté lett a sportkörökben. Ettőlfogva úgy élt, mint akármelyik nagybirtokos mágnás és istállótulajdonos. Pedig ha valaki kiváncsi lett volna birtokaira, nagyon meglephette volna, hogy a nagylábon élő gavallérnak — hivatalos adatok szerint — mindössze egy kis birtoka volt Dombegyházán és mint összesen évi 448 forint adót fizető polgár, volt Csanádmegye virilistája... Jakabffy Tódort utóbb elhagyta a szerencse: kettzben is eljátszotta mindenét és bár veszteségeit újabb és újabb nyereségekkel pótolni tudta, mad már a börzén kezdett manipulálni és mágnás barátai révén kölcsönöket vett fel, hogy veszteségeit ideig-óráig pótolni tudja, de teljesen nem volt többé képes azokat elenyésztetni. Állandóba adósságokkal küzdött, kénytelen volt lovait is eladni és versenyistállóját feloszlatni. Három súlyos vádpont a becsületbíróság előtt A becsületbíróság előtt a következő vádak szerepeltek : Az egyik vádpont: Andrássy Géza gróffal szemben fennállott tartozása volt. Andrássy három részletben 70.000 forintot vett fel Jakabffy kérésére egy privát exkomptörnél. Jakabffynak sürgős szüksége volt a pénzre és becsületszavával biztosította a grófot, hogy a kölcsön első részletének visszafizetésével Andrássy 10.000 forintos kötelesvényét két hét múlva be fogja váltani. Ennek az ígéretének támogatására egész csomó levelet és írást mutatott fel, amelyek mind arról szóltak, hogy neki a 30.000 forintot meghaladó követelései esedékesek; ezekből ígérte Jakabffy az első kötelezvény beváltását. Csakhogy nem váltotta be szavát és a 30.000 forintnak csak a kamatait fizette meg, a gróf kötelezvényét pedig nem váltotta ki. A gróf erről nem tudott, csak amikor egy esztendővel később Jakabffy neve belekeveredett az üchtritz báró-féle százezer frankos csekk ügyébe, akkor emlékezett a gróf Jakabffy ígéretére és érdeklődvén, megtudta, hogy Jakabffy nem váltotta be ígéretét és öt, a második 30.000 forintos kölcsön felvételére hamis adatokkal vette rá. Andrássy kerülni akarta a botrányt és ezért nem akarta, hogy a dolog a nyilvánosság elé kerüljön. Jakabffy azzal mengetődzött, hogy az ő adósai sem fizettek és súlyos helyzetének ecsetelése, valamint ama kijelentése által, hogyha nem tud még néhány ezer forint kölcsönre szert tenni, kénytelen lesz magát főbelőni, rávette a grófot még arra is, hogy újabb 13.000 forintot vett fel számára. Andrássy nem hozta nyilvánosságra az ügyet. ..de megcsalatva érezvén magát Jakabffy által: bizalmas körben elmondotta a dolgot, amelyet aztán lassan kint mindenki megtudott a kaszinó rendes látogatói közül, így tudta meg Bohonczy Gedeon is, aki már akkor ki akarta záratni Jakabffyt a kaszinó tagjai közül. A második súlyos vádpont, a magával Bohonczyval szemben fennállott ezerforintos adósság ügye volt. Jakabffy az ezer forint megfizetésére néhány napi haladékot kért és azt is hozzátette, hogy tartozását azonnal kifizeti, mihelyest egy ismert nevű, Bécsben lakó gróftól megkapja azt az összeget — szintén ezrekről volt szó — amellyel a gróf tartozott neki. A gróf már másnap kifizette tartozását Jakabffynak, de az nem váltotta be ígéretét és nem fizetett Bohonczynak, sőt, amikor Bohonczy hónapok múlva meghallotta, hogy a gróf fizetett és erre levélben felszólította Jakabffyt tartozásának lefizetésére, az ugyancsak levélben újabb kifogással élt, amennyiben azt írta, hogy Mészáros Károly dr. kaszinói taggal beszélt az ügyről és az kérésére elvállalta a jótállást az ezer forintért. Mészáros dr. erről semmit sem tudott. A harmadik vádpont szintén kártyaadósságra vonatkozott. Mintegy másfél évvel előbb egy este Jakabffy 12.000 forintot nyert Zichy Antal gróftól, melyet az készséggel lefizetett; másnap újból játszottak és akkor megfordult a szerencse és Jakabffy 9000 forint veszteséggel kelt föl, amely összeggel azonban — az előző napi nyeresége ellenére — adós maradt. Jakabffy pár napi halasztást kért. Ezt az összeget, bár másfél év múlt el azóta, sohasem fizette ki. Nagyon terhelő volt Jakabffyra nézve az is, hogy óriási egyéb adósságairól is tudtak a kaszinóban és ő mégis továbbjátszott, anélkül, hogy esetleges veszteségeire fedezete lett volna. Blaskovich Bertalan közel 100.000 forintig vállalt obligát Jakabffyért és minthogy őt kiskorúsították, az összeggel a hitelezők károsodtak. Ezeken kívül ismert dolog volt az is, hogy Jakabffy a Wiener Jockey Club csaknem minden lóversenyeken fogadó tagjának tartozott nagyobb összegekkel. Az átvirrasztott éjszaka A becsületbiróság a Nemzeti Kaszinó egyik földszinti termében ült össze. A tárgyalás folyamán többek között kihallgatta Rohonczy Gedeont, Andrássy Géza grófot, Üchtritz Zsigmond bárót, Jakabffy Tódort és másokat. Jakabffy érthető izgalommal várta a tanácskozás eredményét a Szép-utca és Kossuth Lajos utca sarkán volt Kamon-kávéázban, ahol az ügyvédje, Czukor Sámuel dr. társaságában ült reggeli fél 3 óráig. Addig az ügyvéd igyekezett az izgatott embert megnyugtatni, ekkor azonban elment, mert másnap korán reggel hivatalos dolga volt. A Kamon-kávéház egy másik asztalánál két újságíró ült és figyelte Jakabffy Tódort. Az egyik Boros Samu volt, a másik e sorok írója. Mi ketten átvirrasztottuk az éjszakát Jakabffy Tódorral. Mi láttuk, hogyan nőtt óráról-órára az izgatottsága; mi láttuk, hogyan töltötte magába a konyakot és láttunk sok minden egyebet. Láttuk, amint hajnali három óra tájban a kaszinó egyik huszárja kis levelet hozott Jakabffynak, aki erre fellsett helyéről és eltávozott. Mint később megtudtuk: Andrássy Gyula gróf hívatta Jakabffyt. Beszélni akart vele és a beszélgetés akörül forgott, hogy a gróf 20.000 forintot ajánlott fel és azt azonnal át is akarta adni Jakabffynak azzal, hogy miután itten egzisztenciája lehetetlenné lett, menjen ki Amerikába és igyekezzék ott új egzisztenciát teremteni magának. Andrássy azonkívül biztosította Jakabffyt, hogy egy éven át annyi pénzt küld utána, amennyivel teljesen független életet élhet odaküm mindaddig, amíg valami keresetre szert tesz. Jakabffy az ajánlatot nem fogadta el, elköszönt Andrássy Gyulától, visszajött a Kamon-kávéházba és leült előbbi helyére. Tovább konyakozott, tovább várt... Disxl&valifitálva !__ Hajnali öt órára járt az idő, amikor a becsületbiróság ítéletét kihirdette. Az ítélet kimondotta, hogy Jakabffy Tódor lovagias elégtételadásra, vagy verésre, képtelen. Jakabffynak Üchtritz Zsigmond báró hozta meg a lesújtó hírt. Jakabffy összeroppant. Arca halálsápadt lett. Alig volt hallható a hangja, amint így szólt a báróhoz: — Isten veled! Jó éjszakát! ... Azzal megindult, kifelé a kávéházból. Üchtritz Zsigmond két lépéssel elébe került. — Ne hagyd el magad, Tógyer! — mondotta neki. — Én szívesen adok neked tízezer forintot, azzal utazzál el és kezdjél új életet. Láss komoly munkához... Jakabffy előbb szótlanul hallgatta az ajánlatot, aztán fuldokló zokogásba tört ki. Csak néhány perc múlva tudott szóhoz jutni: — Te mindig jó voltál hozzám és jó vagy hozzám most is, mikor már mindente, elfordult tőlem. Az Isten fizessen meg érte. De én tudom,, mivel tartozom az olyan nemes embernek, mint amilyen te vagy. E szavakkal elsietett. Üchtritz báró egy darabig Jakabffy után nézett, azután utána futott. — Ne hagyd el magad, — mondotta újra és most már avesébe akarta adni a tíz darab ezrest. Jakabffy nem fogadta el. Szeméből könnyeit törülgetve, mondotta a bárónak: — Köszönöm. Áldjon meg az Isten azért, amit velem tenni akartál... És a Kerepesi út irányába elment. Az öngyilkosság Jakabffy nem ment egyenesen haza Szentkirályi-utcai lakására. Végig sietett a Hatvaniutcán és a Múzeum-körúton s a Kálvin-térről befordult a Baross-utcába. Ott — a körút közelében, a Mária-utca környékén, — megállt egy kis egyemeletes palota körül. Valamikor Pálmay Ilkáé volt ez a ház, most egy híres asszony lakta. Jakabffy megkopogtatta a palota egyik földszintes ablakát. Az ablak kinyílt és L.-né kihajolt rajta. — Mi újság? — kérdezte az asszony. — Diszkvalifikálták! — felelte remegő hamion Jakabffy. — Bejön? — Nem. Haza megyek. Sok elintéznivalóm, van!... — Csak semmi ostobaságot, Tógyer! Jakabffy ekkor a zsebéből valami kis csomagot vett elő és odaadta az asszonynak. Azután mosolygott, megemelte a kalapját és elsietett. Mi nyomon követtük. Hazament. Amint befordult a Szentkirályi utca 36. számú ház kapuján, megálltunk. És vártunk. Egy negyedóráig és még egy negyedóráig. Akkor én — idősebb kollégám, Boross Samu utasítására! Híres kalandok,szerelmek, bűnesetek Egy játékos, Jakabfty Tódor aki vesztett öngyilkossága ®f írnS^i S lJm'A^ALvok lm I "elet VOLGAl h^Os'AT