8 Órai Ujság, 1929. november (15. évfolyam, 251-275. szám)

1929-11-15 / 262. szám

1929 NOVEMBER 15 ÓMiuisig PÉNTEK 5*OLDAL ■»■ wmn i­i................... tani■y-^amvtr^tmLvzsM’iezrstBmairmmnm.......mni MragTrazagsan 1895 augusztus 25-ikén, egy napsugaras vasár­napi hajnalon, a Nemzeti Kaszinó becsületbíró­­sága diszkvalifikálta Jakabffy Tódort. Néhány órával később, vasárnap kora reggel Jakabffy agyonlőtte magát. Jakabffy Tódort sokan ismerték, különösen budapesti és bécsi sportkörökben és mindenütt, ahol mulatni szoktak az emberek és ahol próbára teszik a szerencséjüket. A közéletben nem sze­repelt, a nyilvánossággal szemben nem vállalt sem jogokat, sem kötelességeket; egy játékos volt, aki veszített, öngyilkossága óriási szenzá­ciót keltett, de voltaképpen nem lepett meg sen­kit. A hozzá közelállók el voltak rá készülve, sőt, talán várták is a katasztrófát. Éjféltől hajnalig tanácskozott a kaszinó öt tagja Jakabffy, Tódor sorsa felett. A becsület­bíróság tagjai mindannyian nagytekintélyű és komoly gondolkozású férfiak voltak. A becsület­­bírák: Tisza István, Miklós Ödön, Keglevich Ist­ván gróf és Szemere Miklós, akik a zsűri elnö­kévé Károlyi Tibor grófot választották meg. A becsületbíróság azért ült össze, mert Jakabffy Tó­dor provokáltatta klubtársát, Rohonczy Gedeont, akinek a segédei a lovagi­ elégtételadást becsü­letbírósági ítélettől tették függővé. Az affér azzal kezdődött, hogy egy este a Ste­­fánia-úti Park-klubban az a hír terjedt el, hogy Jakabffy Tódor, aki az utóbbi időben a túr­án és a kártyaasztalnál sokat veszített, kivándorolt Amerikába. Rohonczy Gedeon jelen volt, amikor egy klubtag ezt a hírt többeknek elmesélte, azt jegyezte meg erre, hogy Jakabffy igen jól tette, ha kivándorolt, mert viselt dolgai úgyis olyanok, hogy úri társaságban nem lehetett volna őt to­vább megtűrni. A kivándorlásról szóló hír valótlannak bizo­nyult és Rohonczy erkölcsi kötelességének tar­totta, hogy a megjegyzést, amelyet Jakabffy el­len annak háta mögött tett, a szemébe is el­mondja. Egy este találkozván a kaszinóban Ja­­kabffyval, megállította és szemtől-szembe elismé­telte előtte elítélő szavait. Jakabffy a mélyen sértő kifejezésekért elég­tételt kért Üchtritz Zsigmond báró és Ketzer Miklós császári és királyi kamarás által. Ro­­honcsy segédei becsületbíróságot kértek és így került az ügy a zsűri elé. Egy gavallérpálya tíz éve Tízéves gavallérpálya jutott így utolsóelőtti stációjához. Tíz évvel előbb jött fel a fővárosba Jakabffy Tódor csanádmegyei birtokos. Édes­­atyja gazdag ember volt, de a nagy vagyon nyolc testvér között oszlott meg, úgy hogy Ja­­kabffy Tódorra csak kis osztályrész jutott. Ő aztán kevés pénzével Budapestre jött és­­ sze­rencsét próbált a váci utcai Korona-kávéházban, amelynek különhelyiségében abban az időben nagyban járta a szerencsejáték. Jakab­ffynak kedvezett a szerencse, úgy hogy kisebb-nagyobb összegeket nyert a kártyán. Édesapjának jó neve és összeköttetései révén bejutott az Országos Ka­szinóba és ott is kártyán próbált szerencsét. Fortuna istenasszony tenyerén hordozta a me­rész játékost, aki csakhamar szép vagyont nyert össze. Ekkor már kicsinek találta az Országos Kaszinónak akkor még a Hungária-szállodában volt helyiségeit és pártfogói révén tagja lett a Nemzeti Kaszinónak. A merész játékos úgy a lóversenyen, mint a kártyán, ott is folytatta a játékot, ugyancsak elég nagy szerencsével. Nem­sokára maga is versenyistállót alapított és neve ismertté lett a sportkörökben. Ettőlfogva úgy élt, mint akármelyik nagybirtokos mágnás és istállótulajdonos. Pedig ha valaki kiváncsi lett volna birtokaira, nagyon meglephette volna, hogy a nagylábon élő gavallérnak — hivatalos adatok szerint­ — mindössze egy kis birtoka volt Domb­egyházán és mint összesen évi 448 forint adót fizető polgár, volt Csanádmegye virilistája... Jakabffy Tódort utóbb elhagyta a szerencse: kettzben is eljátszotta mindenét és bár vesztesé­geit újabb és újabb nyereségekkel pótolni tudta, m­ad már a börzén kezdett manipulálni és mág­nás barátai révén kölcsönöket vett fel, hogy vesz­teségeit ideig-óráig pótolni tudja, de teljesen nem volt többé képes azokat elenyésztetni. Állan­dóba adósságokkal küzdött, kénytelen volt lovait is eladni és versenyistállóját feloszlatni. Három súly­o­s vádpont a becsület­bíróság előtt A becsületbíróság előtt a következő vádak sze­repeltek : Az egyik vádpont: Andrássy Géza gróffal szemben fennállott tartozása volt. Andrássy há­rom részletben 70.000 forintot vett fel Jakabffy kérésére egy privát exkomptörnél. Jakabffynak sürgős szüksége volt a pénzre és becsületszavával biztosította a grófot, hogy a kölcsön első részle­tének visszafizetésével Andrássy 10.000 forintos kötelesvényét két hét múlva be fogja váltani. Ennek az ígéretének támogatására egész csomó levelet és írást mutatott fel, amelyek mind arról szóltak, hogy neki a 30.000 forintot meghaladó követelései esedékesek; ezekből ígérte Jakabffy az első kötelezvény beváltását. Csakhogy nem váltotta be szavát és a 30.000 forintnak csak a kamatait fizette meg, a gróf kötelezvény­ét pe­dig nem váltotta ki. A gróf erről nem tudott, csak amikor egy esztendővel később Jakabffy neve belekeveredett az üchtritz báró-féle száz­ezer frankos csekk ügyébe, akkor emlékezett a gróf Jakabffy ígéretére és érdeklődvén, megtudta, hogy Jakabffy nem váltotta be ígéretét és öt, a második 30.000 forintos kölcsön felvételére ha­mis adatokkal vette rá. Andrássy kerülni akarta a botrányt és ezért nem akarta, hogy a dolog a nyilvánosság elé kerüljön. Jakabffy azzal men­­getődzött, hogy az ő adósai sem fizettek és súlyos helyzetének ecsetelése, valamint ama kijelentése által, hogyha nem tud még néhány ezer forint kölcsönre szert tenni, kénytelen lesz magát főbe­­lőni, rávette a grófot még arra is, hogy újabb 13.000 forintot vett fel számára. Andrássy nem hozta nyilvánosságra az ügyet. ..de megcsalatva érezvén magát Jakabffy által: bizalmas körben elmondotta a dolgot, amelyet aztán lassan kint mindenki megtudott a kaszinó rendes látogatói közül, így tudta meg Bohonczy Gedeon is, aki már akkor ki akarta záratni Ja­kabffyt a kaszinó tagjai közül. A második súlyos vádpont, a magával Bo­­honczyval szemben fennállott ezerforintos adós­ság ügye volt. Jakabffy az ezer forint megfize­tésére néhány napi haladékot kért és azt is hoz­zátette, hogy tartozását azonnal kifizeti, mihe­lyest egy ismert nevű, Bécsben lakó gróftól meg­kapja azt az összeget — szintén ezrekről volt szó — amellyel a gróf tartozott neki. A gróf már másnap kifizette tartozását Jakabffynak, de az nem váltotta be ígéretét és nem fizetett Bohon­­czynak, sőt, amikor Bohonczy hónapok múlva meghallotta, hogy a gróf fizetett és erre levélben felszólította Jakabffyt tartozásának lefizetésére, az ugyancsak levélben újabb kifogással élt, amennyiben azt írta, hogy Mészáros Károly dr. kaszinói taggal beszélt az ügyről és az kérésére elvállalta a jótállást az ezer forintért. Mészáros dr. erről semmit sem tudott. A harmadik vádpont szintén kártyaadósságra vonatkozott. Mintegy másfél évvel előbb egy este Jakabffy 12.000 forintot nyert Zichy Antal gróftól, melyet az készséggel lefizetett; másnap újból játszottak és akkor megfordult a szerencse és Jakabffy 9000 forint veszteséggel kelt föl, amely összeggel azonban — az előző napi nyere­sége ellenére — adós maradt. Jakabffy pár napi halasztást kért. Ezt az összeget, bár másfél év múlt el azóta, sohasem fizette ki. Nagyon terhelő volt Jakabffyra nézve az is, hogy óriási egyéb adósságairól is tudtak a kaszi­nóban és ő mégis továbbjátszott, anélkül, hogy esetleges veszteségeire fedezete lett volna. Blas­­kovich Bertalan közel 100.000 forintig vállalt obligát Jakabffyért és minthogy őt kiskorúsítot­­ták, az összeggel a hitelezők károsodtak. Ezeken kívül ismert dolog volt az is, hogy Jakabffy a Wiener Jockey­ Club csaknem minden lóversenye­ken fogadó tagjának tartozott nagyobb összegek­kel. Az átvirrasztott éjszak­a A becsületbiróság a Nemzeti Kaszinó egyik földszinti termében ült össze. A tárgyalás folya­mán többek között kihallgatta Rohonczy Ge­deont, Andrássy Géza grófot, Üchtritz Zsigmond bárót, Jakabffy Tódort és más­okat. Jakabffy érthető izgalommal várta a tanácskozás eredmé­nyét a Szép-utca és Kossuth Lajos­ utca sarkán volt Kamon-kávé­ázban, ahol az ügyvédje, Czukor Sámuel dr. társaságában ült reggeli fél 3 óráig. Addig az ügyvéd igyekezett az izgatott embert megnyugtatni, ekkor azonban elment, mert másnap korán reggel hivatalos dolga volt. A Kamon-kávéház egy másik asztalánál két újságíró ült és figyelte Jakabffy Tódort. Az egyik Boros Samu volt, a másik e sorok írója. Mi ketten átvirrasztottuk az éjszakát Jakabffy Tódorral. Mi láttuk, hogyan nőtt óráról-órára az izgatottsága; mi láttuk, hogyan töltötte ma­gába a konyakot és láttunk sok minden egyebet. Láttuk, amint hajnali három óra tájban a ka­szinó egyik huszárja kis levelet hozott Jakabffy­nak, aki erre fellsett helyéről és eltávozott. Mint később megtudtuk: Andrássy Gyula gróf hívatta Jakabffyt. Beszélni akart vele és a beszélgetés akörül forgott, hogy a gróf 20.000 forintot aján­lott fel és azt azonnal át is akarta adni Ja­kabffynak azzal, hogy miután itten egzisztenciája lehetetlenné lett, menjen ki Amerik­ába és igye­kezzék ott új egzisztenciát teremteni magának. Andrássy azonkívül biztosította Jakabffyt, hogy egy éven át annyi pénzt küld utána, amennyivel teljesen független életet élhet odaküm mind­addig, amíg valami keresetre szert tesz. Ja­kabffy az ajánlatot nem fogadta el, elköszönt Andrássy Gyulától, visszajött a Kamon-kávé­­házba és leült előbbi helyére. Tovább konyako­zott, tovább várt... Disxl&valifitálva !__ Hajnali öt órára járt az idő, amikor a­ becs­ület­­biróság ítéletét kihirdette. Az ítélet kimondotta, hogy Jakabffy Tódor lovagias elégtételadásra, vagy verésre, képtelen. Jakabffynak Üchtritz Zsigmond báró hozta meg a lesújtó hírt. Jakabffy összeroppant. Arca halálsápadt lett. Alig volt hallható a hangja, amint így szólt a báróhoz: — Isten veled! Jó éjszakát! ... Azzal megindult, kifelé a kávéházból. Üchtritz Zsigmond két lépéssel elébe került. — Ne hagyd el magad, Tógyer! — mondotta neki. — Én szívesen adok neked tízezer forintot, azzal utazzál el és kezdjél új életet. Láss komoly munkához... Jakabffy előbb szótlanul hallgatta az aján­latot, aztán fuldokló zokogásba tört ki. Csak néhány perc múlva tudott szóhoz jutni: — Te mindig jó voltál hozzám és jó vagy hozzám most is, mikor már mindente, elfordult tőlem. Az Isten fizessen meg érte. De én tudom,, mivel tartozom az olyan nemes embernek, mint amilyen te vagy. E szavakkal elsietett. Üchtritz báró egy dara­big Jakabffy után nézett, azután utána futott. — Ne hagyd el magad, — mondotta újra és most már avesébe akarta adni a tíz darab ezrest. Jakabffy nem fogadta el. Szeméből könnyeit törülgetve, mondotta a bárónak: — Köszönöm. Áldjon meg az Isten azért, amit velem tenni akartál... És a Kerepesi­ út irányába elment. Az öngyilk­osság Jakabffy nem ment egyenesen haza Szent­királyi-utcai lakására. Végig sietett a Hatvani­utcán és a Múzeum-körúton s a Kálvin-térről befordult a Baross-utcába. Ott — a körút köze­lében, a Mária-utca környékén, — megállt egy kis egyemeletes palota körül. Valamikor Pálmay Ilkáé volt ez a ház, most egy híres asszony lakta. Jakabffy megkopogtatta a palota egyik földszintes ablakát. Az ablak kinyílt és L.-né ki­hajolt rajta. — Mi újság? — kérdezte az asszony. — Diszkvalifikálták! — felelte remegő ham­ion Jakabffy. — Bejön? — Nem. Haza megyek. Sok elintéznivalóm, van!... — Csak semmi ostobaságot, Tógyer! Jakabffy ekkor a zsebéből valami kis csomagot vett elő és odaadta az asszonynak. Azután­ mo­solygott, megemelte a kalapját és elsietett. Mi nyomon követtük. Hazament. Amint befordult a Szentkirályi­ utca 36. számú ház kapuján, megálltunk. És vártunk. Egy negyedóráig és még egy negyedóráig. Akkor én — idősebb kollégám, Boross Samu utasítására! Híres kalandok,szerelmek, bűnesetek Egy játékos, Jakabfty Tódor aki vesztett­ öngyilkossága ®f írnS^i S lJm'A­^ALvok lm I "ele­t VOLGAl h^Os'AT

Next