8 Órai Ujság, 1930. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Újévi előléptetései­ és kinevezések a Máv.-nál­­ a 12. oldalon Budapest, 1930 január 1 f.&i MkW.Jk ML­fcW Szerda, XVI.évfolyam 1. sz. Szerkesztőség: Vill., Rokk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József-körút 5. telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.­50 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ : DR NADÁNYI EMIL EGY­ES SZÁM­ÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FIUNK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA BelSfigen Új esztendőre fordul ismét az idő ke­reke és ez az árva magyar nemzet ismét új harcba indul. Hágában kell megvívnia szabadságáért, egzisztenciájáért a harcot egy egész ellenséges világgal szemben. Nem először s talán nem is utoljára. Hi­szen ez a nemzet ezer esztendő során szinte egyebet sem tett, mint harcolt, küzdött, verekedett. Ritkán önmagáért, gyakran idegen érdekekért, de az önmaga szabad­ságharcaiban is mindig egyetemes, nagy európai eszmékért. S tragikus sorsa volt e nemzetnek, hogy mindig hatalmas túl­erővel állott szemben, de egyben örök dicsősége is, hogy a túlerő sem tudta legyőzni, megsemmisíteni, eltörölni Európa térképéről. A legválságosabb órákban, mikor már minden elveszettnek látszott, a nemzet géniusza, mint a meg­­w'bzdt.­­• c»»'ló dT'fo***#*'*'?* J§**é* «iá V utív­­iJ A;-i. .. 10tCv, i iá ildi,iAt L Ijittét, önmagában való bizalmát. Ez a hit adott erőt új harcokra s a béke ritka napjainak dologtevésére. Ez a hit ad erőt most is, amikor a nemzet színeiben Beth­len István gróf indul kemény bajvívásra Hágába. Tíz esztendő óta bajvívója a nemzetnek Bethlen István gróf. Már akkor is, ami­kor az összeomlás és a forradalmak után gyors tempóban váltogatták egymást a különböző kormányok, az ő heve szere­pelt minden újabb és újabb kombináció élén, mint a legposszibilisabb és legalkal­masabb kormányelnöké, aki egyaránt erőt és tekintélyt jelentett a jobboldali és a baloldali szélsőségek felé. Eszmék és in­dulatok felkavart zűrzavarában az ő egyé­nisége volt az a fix pont, amelyre biza­kodással tekinthetett a nemzet. S ha most a napi politika szempontjain felülemel­kedve gondolunk vissza­jövetelére, emlé­keznünk kell, hogy fellételzett az ország, mikor a sok suta politikai kisérletezés után Bethlen István gróf foglalta el a miniszterelnöki széket. Hogy voltak és vannak politikai ellenfelei, jobbról is bal­ról is, ez egészen természetes. De nyolc esztendő óta sem jobbról, sem balról olyan ellenfél nem került, aki kvalitásban, te­kintélyben személyi presztízsben és szug­­gesztivitásban vele egyenlő rangban sze­repelne a közvélemény előtt. S nem azért, mert az ő kezében van a hatalom. Hanem személyi képességei miatt, melyek predesz­tinálják a vezetésre. De nemcsak belpolitikai életünknek fix pontja Bethlen István gróf személye, ugyanilyen szerepet játszik a nemzet életében a külpolitika területén is. Hogy Magyarország a maga megcsonkított és szűkreszabott­ területén is tényezője az európai politikának,a hogy tudnak rólunk, beszélnek rólunk, foglalkoznak velünk, hogy tárgyalófélként jelenhetünk meg­­nemzetközi fórumokon, ahol, mint például Trianonban, azelőtt úgyszólván csak ketrecben, mint egzotikus vadak, vagy ami még rosszabb, mint előre elítélt vádlottak jelenhettünk csak meg, szintén annak a külpolitikai koncepciónak, ha­talmas diplomáciai munkának és személy szerint való értéknek köszönhető, amely Vass József : „Hága fel­hőie el fog osztani" A népjóléti miniszter nagy az újságírókhoz az élesztendő reménységeiről és akarásairól (Saját tudósítónktól.) A Magyar Hírlap, Írók Országos Nyugdíjintézete ma délben féltizenegy órakor testületileg tisztelgett a nyugdíjintézet elnökénél, Vass József dr. népjóléti és aniukan­gvi mit jenemé' W**­­i. t' iá lDílAjou­sji.i/kjihi vcziih 11V fű^*j a. budapesti napilapod társai -nagy számmal' jelent S^aff&newLcy. Gusztáv, a Magyar Hirlapírók-IMÉSfaHír Nyugdíjintézetének alelnöke vezéttíMp^A’ Dr. Tass József népjóléti m­mnisa, Dréhr Imre államtitkár ■társaságában fogadta­ a hírlapírókat, a­kiknek nevében Lerl­ey Gusz­táv intézett beszédet a­­miniszterhez. — Köszönni és köszönteni jöttünk az új esz­tendő alkalmából, — mondotta. — Nem, a kon­venció, hanem a szeretes vezérelt bennünket ide. Az az intézmény, amely Nagyméltóság adban el­nökét tisztelheti, a magyar újságírótársadalom összességének domíniuma. Akik megalkották, pá­lyává avatták a magyar újságírást. A háború megrendítette, az utána való idők hangulata és rettenetes közönye csupán a kereteket hagyta meg ennek az intézménynek. A Gondviselés Nagyméltóságodat állította akikor intézetünk élére; nincstelenek voltunk, de csak addig, amíg Nagy­méltóságod, az egész ember, vette intéze­tünk kormányzását kezébe s ezzel biztosította a rokkant és elaggott újságírók, özvegyeink és árváink sorsát. — Amikor tavasszal Berlinben jártam, meg­­hallgattam az olasz Vasa Józsefet. Pacelli panai­­r'^A sajtó­­ emberei, ugyamip^.,mintha http-, É ia$t,aj pali tik?, személyét érintke^ valék-alkeimat nagy örömmel üdvözlik. Az újságíró és az államférfi hivatásos kötelezettsé­gük tudatából kifolyólag keresik a találkozást. Mindkettőjüknek az egészséges, összhangzatosan kialakult Ham és népközösség útkészítőinek né­peik boldogsága, vezetőjének és nevelőjének­ kell lenniük. Mindkettőnek célja az igazságosságot, a felebaráti szeret­etet, az erkölcsi méltóságot és a tökéletességet meg­valósítom az egyes ember, a népközösség és az egész emberiség életében. A felelősség, amely az ilyen küldetésből szárma­zik, valamennyi számára szent imph­iHvv.szó. — Hatalmas taps támadt, amikor ez a beszéd elhangzott. Lelki szemeim előtt akkor Nagy­ mél­tóságod alakja tűnt fel. Vass József, amikor in­tézetünk kormányzását átvette, akkori beszédé­vel szíveb­e zárta a magyar újságírók özvegyeit és árváit. Isten áldja és Isten éltesse! Vass József válasza Hosszantartó viharos taps és lelkes vetí­­p­­lés követte az üdvözlő szavakat, majd dr. Vass népjóléti és munkaügyi miniszter vála­szolt­ a következőképpen: — ‘Az elhunyó esztendő nemcsak az új­ságírókat, hanem az egész nemzetet meglehe­tősen nyomott hangulatban találja. Ha va­lakitől, vagy valamitől válnunk kell, ren­desen a válás örömének vagy fájdalmának mértéke szabja meg, hogy akitől, vagy ami­től válnunk kell, hozzánőtt-e a­ szívünkhöz, értők-e nekünk, vagy sem. Ha ennek a most elmúló esztendőnek az értékét, minőségét, szimpatikus vagy után szimpatikus mivoltát meg akarjuk állapítani, elég, ha belenéztünk saját lelkünkbe, elsősorban tehát az újság­­írók, Pacelli megállapítása szerint az új­­csinálók, lelkébe. Ha ki-ki belenéz a lelkébe, megállapíthatja, hogy nem azért vagyunk nyomott h­angulatban, mert fáj ettől az év­től elválnunk értékes mivolta miatt, hanem azért, mert az egész év mérlege beárnyékolja lelkünket. Ez az év nem oldott meg kérdéseket, amelyek állandóan kínozzák a magyar nemzet lelkét Ez az év nem hozott nekünk megváltó szót, olyan igét, amelynek ragyogása meg tudná ne­künk világosítani azt az urat, amelyen bizto­san indulhat tovább a nemzet. Ez az év sem­­m­iesetre sem volt ,olyan év, amelytől fájdalom­mal kellene elválnunk, sőt ellenkezőleg, ha megcsináljuk ennek az évnek mérlegét, azt kell mondani, hogy bizonyos szomorúság fogja, el lelkünket. Ez a tény a várakozás folyama­tát huzogtatja fel lelkünkben, amely várja az új évet, mert ettől vár fordu­latot, irányítást, világosságot, pro­­grammot és elindulást. Az advent idejét éltük végig egész kará­csony napjáig. Az advent tulajdonképpen a várakozóéinak az ideje, én azonban úgy mon­danám, hogy a várakozásnak és a vágyakozás­nak az ideje. Ez az egész esztendő és az a tíz esztendő, amelyen keresztül mentünk, a várakozá­sok és vágyakozá­sok ideje vette. a magyar miniszterelnököt jogosan állí­totta amaz államférfiak társaságába, akiknek tiszte Európa békéjét megterem­teni. Bethlen István gróf ott van e férfiak között a magyar nemzet bajvívó­jaként. S e nemzet ezeresztendős tra­díciói szerint valóban a békéért akar harcolni. Hágában épúgy, amint Génf­ben harcolt. S amint ez a nemzet harcolt ezer esztendőn keresztül törökkel, tatárral a békéért, az egyetemes emberi civilizá­cióért és haladásért, azokért a nagy esz­mékért, melyeknek balsorsa és szenve­dései közepette is büszkén vallja magát becsületes bajvívójául. Nem dickensi értelemben, mert őneki is van egy ilyen című regénye, hanem­­abfc.au az értelemben, ahogyan egy nemzet ösztö­nösen érzi , látja saját h­elyzetét. .tennésze- í­ v volt a várakozóm és vérgyurcázni, mint s­örfi. Ennek menekét mindig a hiány ténye méri­ meg, nagyobb a lelitetlenség, a kiele­­­güetlenség, annál nagyobb a várako­zás vágyakozás az egyesbe és a Ilyen helyzetben és lelki állapotban va­gyunk mi most. Kérdem, van-e nekünk okunk azon az egy momentumon kívül, hogy egy évvel megöregedtünk, van-e nekünk okunk sajnálkozással elválni ettől az eszten­dőtől? Azt kell mondanom, hogy nincs. S van-e okunk, hogy az új esztendőt örömmel köszöntsük? Erre azt kell mondanom, hogy igen. Lelkünk tele van várakozással az új esztendővel, szemben. Az a kérdés, hogy ez a vágyakozás és várakozás reális alapokon fekszik-e? Erre a kérdésre is igennel lehet válaszolni. A magyar kérdés nincs többé abban az állapotban, melyben volt évekkel ezelőtt, erőszakkal begyömöszölve a trianoni határok közé. Nincs többé abban a helyzetben, hogy nem akarnak és nem tudnak tudomást szerezni róla, akár vérrel áztatott, akár vértől meg­kímélt területeken a népek, ellenkezőleg, a világ közfigyelme mindig fokozódó mértékben fordul most már Csonka- Magyarország területe felé és a ma­gyar kérdés felé. Nem azért, mint hogyha túlságosan szeretné­nek bennünket. Sőt az a veszedelem fenyeget bennünket, ha gerincesen kitartnak igazságunk mellett, hogy Középeurópa rossz fiá­nak és rossz gyermekének nem ked­vező hírébe keveredünk. De ezt a m ódiumot, ezt az áldozatot is meg kell hoznunk, ha el akarjuk érni azt, hogy akár jó szívvel, ak­ár ellenszenvvel, a­ közfigye­lem felénk forduljon, hogy megértsék ennek a nemzetnek vívódását és vergődését, amely nem nyilvánul meg örökös jereeniádák és pa­naszok formájában, hanem bizonyos férfias elzárkózottságban és csak annak mutatta meg a sebét, aki a sebeket látni akarta.

Next