8 Órai Ujság, 1930. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Újévi előléptetései és kinevezések a Máv.-nál a 12. oldalon Budapest, 1930 január 1 f.&i MkW.Jk MLfcW Szerda, XVI.évfolyam 1. sz. Szerkesztőség: Vill., Rokk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József-körút 5. telefonszámaink: József 463—06, 463—07, 463—08, 463—09 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.50 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ : DR NADÁNYI EMIL EGYES SZÁMÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FIUNK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA BelSfigen Új esztendőre fordul ismét az idő kereke és ez az árva magyar nemzet ismét új harcba indul. Hágában kell megvívnia szabadságáért, egzisztenciájáért a harcot egy egész ellenséges világgal szemben. Nem először s talán nem is utoljára. Hiszen ez a nemzet ezer esztendő során szinte egyebet sem tett, mint harcolt, küzdött, verekedett. Ritkán önmagáért, gyakran idegen érdekekért, de az önmaga szabadságharcaiban is mindig egyetemes, nagy európai eszmékért. S tragikus sorsa volt e nemzetnek, hogy mindig hatalmas túlerővel állott szemben, de egyben örök dicsősége is, hogy a túlerő sem tudta legyőzni, megsemmisíteni, eltörölni Európa térképéről. A legválságosabb órákban, mikor már minden elveszettnek látszott, a nemzet géniusza, mint a megw'bzdt.• c»»'ló dT'fo***#*'*'?* J§**é* «iá V utíviJ A;-i. .. 10tCv, i iá ildi,iAt L Ijittét, önmagában való bizalmát. Ez a hit adott erőt új harcokra s a béke ritka napjainak dologtevésére. Ez a hit ad erőt most is, amikor a nemzet színeiben Bethlen István gróf indul kemény bajvívásra Hágába. Tíz esztendő óta bajvívója a nemzetnek Bethlen István gróf. Már akkor is, amikor az összeomlás és a forradalmak után gyors tempóban váltogatták egymást a különböző kormányok, az ő heve szerepelt minden újabb és újabb kombináció élén, mint a legposszibilisabb és legalkalmasabb kormányelnöké, aki egyaránt erőt és tekintélyt jelentett a jobboldali és a baloldali szélsőségek felé. Eszmék és indulatok felkavart zűrzavarában az ő egyénisége volt az a fix pont, amelyre bizakodással tekinthetett a nemzet. S ha most a napi politika szempontjain felülemelkedve gondolunk visszajövetelére, emlékeznünk kell, hogy fellételzett az ország, mikor a sok suta politikai kisérletezés után Bethlen István gróf foglalta el a miniszterelnöki széket. Hogy voltak és vannak politikai ellenfelei, jobbról is balról is, ez egészen természetes. De nyolc esztendő óta sem jobbról, sem balról olyan ellenfél nem került, aki kvalitásban, tekintélyben személyi presztízsben és szuggesztivitásban vele egyenlő rangban szerepelne a közvélemény előtt. S nem azért, mert az ő kezében van a hatalom. Hanem személyi képességei miatt, melyek predesztinálják a vezetésre. De nemcsak belpolitikai életünknek fix pontja Bethlen István gróf személye, ugyanilyen szerepet játszik a nemzet életében a külpolitika területén is. Hogy Magyarország a maga megcsonkított és szűkreszabott területén is tényezője az európai politikának,a hogy tudnak rólunk, beszélnek rólunk, foglalkoznak velünk, hogy tárgyalófélként jelenhetünk megnemzetközi fórumokon, ahol, mint például Trianonban, azelőtt úgyszólván csak ketrecben, mint egzotikus vadak, vagy ami még rosszabb, mint előre elítélt vádlottak jelenhettünk csak meg, szintén annak a külpolitikai koncepciónak, hatalmas diplomáciai munkának és személy szerint való értéknek köszönhető, amely Vass József : „Hága felhőie el fog osztani" A népjóléti miniszter nagy az újságírókhoz az élesztendő reménységeiről és akarásairól (Saját tudósítónktól.) A Magyar Hírlap, Írók Országos Nyugdíjintézete ma délben féltizenegy órakor testületileg tisztelgett a nyugdíjintézet elnökénél, Vass József dr. népjóléti és aniukangvi mit jenemé' W**i. t' iá lDílAjousji.i/kjihi vcziih 11V fű^*j a. budapesti napilapod társai -nagy számmal' jelent S^aff&newLcy. Gusztáv, a Magyar Hirlapírók-IMÉSfaHír Nyugdíjintézetének alelnöke vezéttíMp^A’ Dr. Tass József népjóléti mmnisa, Dréhr Imre államtitkár ■társaságában fogadta a hírlapírókat, akiknek nevében Lerley Gusztáv intézett beszédet aminiszterhez. — Köszönni és köszönteni jöttünk az új esztendő alkalmából, — mondotta. — Nem, a konvenció, hanem a szeretes vezérelt bennünket ide. Az az intézmény, amely Nagyméltóság adban elnökét tisztelheti, a magyar újságírótársadalom összességének domíniuma. Akik megalkották, pályává avatták a magyar újságírást. A háború megrendítette, az utána való idők hangulata és rettenetes közönye csupán a kereteket hagyta meg ennek az intézménynek. A Gondviselés Nagyméltóságodat állította akikor intézetünk élére; nincstelenek voltunk, de csak addig, amíg Nagyméltóságod, az egész ember, vette intézetünk kormányzását kezébe s ezzel biztosította a rokkant és elaggott újságírók, özvegyeink és árváink sorsát. — Amikor tavasszal Berlinben jártam, meghallgattam az olasz Vasa Józsefet. Pacelli panair'^A sajtó emberei, ugyamip^.,mintha http-, É ia$t,aj pali tik?, személyét érintke^ valék-alkeimat nagy örömmel üdvözlik. Az újságíró és az államférfi hivatásos kötelezettségük tudatából kifolyólag keresik a találkozást. Mindkettőjüknek az egészséges, összhangzatosan kialakult Ham és népközösség útkészítőinek népeik boldogsága, vezetőjének és nevelőjének kell lenniük. Mindkettőnek célja az igazságosságot, a felebaráti szeretetet, az erkölcsi méltóságot és a tökéletességet megvalósítom az egyes ember, a népközösség és az egész emberiség életében. A felelősség, amely az ilyen küldetésből származik, valamennyi számára szent imphiHvv.szó. — Hatalmas taps támadt, amikor ez a beszéd elhangzott. Lelki szemeim előtt akkor Nagy méltóságod alakja tűnt fel. Vass József, amikor intézetünk kormányzását átvette, akkori beszédével szívebe zárta a magyar újságírók özvegyeit és árváit. Isten áldja és Isten éltesse! Vass József válasza Hosszantartó viharos taps és lelkes vetíplés követte az üdvözlő szavakat, majd dr. Vass népjóléti és munkaügyi miniszter válaszolt a következőképpen: — ‘Az elhunyó esztendő nemcsak az újságírókat, hanem az egész nemzetet meglehetősen nyomott hangulatban találja. Ha valakitől, vagy valamitől válnunk kell, rendesen a válás örömének vagy fájdalmának mértéke szabja meg, hogy akitől, vagy amitől válnunk kell, hozzánőtt-e a szívünkhöz, értők-e nekünk, vagy sem. Ha ennek a most elmúló esztendőnek az értékét, minőségét, szimpatikus vagy után szimpatikus mivoltát meg akarjuk állapítani, elég, ha belenéztünk saját lelkünkbe, elsősorban tehát az újságírók, Pacelli megállapítása szerint az újcsinálók, lelkébe. Ha ki-ki belenéz a lelkébe, megállapíthatja, hogy nem azért vagyunk nyomott hangulatban, mert fáj ettől az évtől elválnunk értékes mivolta miatt, hanem azért, mert az egész év mérlege beárnyékolja lelkünket. Ez az év nem oldott meg kérdéseket, amelyek állandóan kínozzák a magyar nemzet lelkét Ez az év nem hozott nekünk megváltó szót, olyan igét, amelynek ragyogása meg tudná nekünk világosítani azt az urat, amelyen biztosan indulhat tovább a nemzet. Ez az év semmiesetre sem volt ,olyan év, amelytől fájdalommal kellene elválnunk, sőt ellenkezőleg, ha megcsináljuk ennek az évnek mérlegét, azt kell mondani, hogy bizonyos szomorúság fogja, el lelkünket. Ez a tény a várakozás folyamatát huzogtatja fel lelkünkben, amely várja az új évet, mert ettől vár fordulatot, irányítást, világosságot, programmot és elindulást. Az advent idejét éltük végig egész karácsony napjáig. Az advent tulajdonképpen a várakozóéinak az ideje, én azonban úgy mondanám, hogy a várakozásnak és a vágyakozásnak az ideje. Ez az egész esztendő és az a tíz esztendő, amelyen keresztül mentünk, a várakozások és vágyakozások ideje vette. a magyar miniszterelnököt jogosan állította amaz államférfiak társaságába, akiknek tiszte Európa békéjét megteremteni. Bethlen István gróf ott van e férfiak között a magyar nemzet bajvívójaként. S e nemzet ezeresztendős tradíciói szerint valóban a békéért akar harcolni. Hágában épúgy, amint Génfben harcolt. S amint ez a nemzet harcolt ezer esztendőn keresztül törökkel, tatárral a békéért, az egyetemes emberi civilizációért és haladásért, azokért a nagy eszmékért, melyeknek balsorsa és szenvedései közepette is büszkén vallja magát becsületes bajvívójául. Nem dickensi értelemben, mert őneki is van egy ilyen című regénye, hanemabfc.au az értelemben, ahogyan egy nemzet ösztönösen érzi , látja saját helyzetét. .tennésze- í v volt a várakozóm és vérgyurcázni, mint sörfi. Ennek menekét mindig a hiány ténye méri meg, nagyobb a lelitetlenség, a kielegüetlenség, annál nagyobb a várakozás vágyakozás az egyesbe és a Ilyen helyzetben és lelki állapotban vagyunk mi most. Kérdem, van-e nekünk okunk azon az egy momentumon kívül, hogy egy évvel megöregedtünk, van-e nekünk okunk sajnálkozással elválni ettől az esztendőtől? Azt kell mondanom, hogy nincs. S van-e okunk, hogy az új esztendőt örömmel köszöntsük? Erre azt kell mondanom, hogy igen. Lelkünk tele van várakozással az új esztendővel, szemben. Az a kérdés, hogy ez a vágyakozás és várakozás reális alapokon fekszik-e? Erre a kérdésre is igennel lehet válaszolni. A magyar kérdés nincs többé abban az állapotban, melyben volt évekkel ezelőtt, erőszakkal begyömöszölve a trianoni határok közé. Nincs többé abban a helyzetben, hogy nem akarnak és nem tudnak tudomást szerezni róla, akár vérrel áztatott, akár vértől megkímélt területeken a népek, ellenkezőleg, a világ közfigyelme mindig fokozódó mértékben fordul most már Csonka- Magyarország területe felé és a magyar kérdés felé. Nem azért, mint hogyha túlságosan szeretnének bennünket. Sőt az a veszedelem fenyeget bennünket, ha gerincesen kitartnak igazságunk mellett, hogy Középeurópa rossz fiának és rossz gyermekének nem kedvező hírébe keveredünk. De ezt a m ódiumot, ezt az áldozatot is meg kell hoznunk, ha el akarjuk érni azt, hogy akár jó szívvel, akár ellenszenvvel, a közfigyelem felénk forduljon, hogy megértsék ennek a nemzetnek vívódását és vergődését, amely nem nyilvánul meg örökös jereeniádák és panaszok formájában, hanem bizonyos férfias elzárkózottságban és csak annak mutatta meg a sebét, aki a sebeket látni akarta.