8 Órai Ujság, 1930. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-09 / 81. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY MÓRA 2.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: DRADÁNYI EMIL V Szenzációs riportsorozatunk: Szovjetoroszország - álarc nélkül 18. oldala b alCl| BTHIl I -Budapest, 1930 április 9. |i Szerda, XVI. évfolyam 81. sz. ||| Szerkesztőség: Vilkellel, Rökk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: József körút 5. Teleferiánsok: József 463-06, 463-07, 463-06, 463-00 EGYES SZÁMÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA A római sít Egy bensőséges és őszinte barátság újabb manifesztálása lesz Bethlen István gróf látogatása Mussolini olasz miniszterelnöknél. Ez a barátság, melynek gyökerei évszázadok közös emlékeinek talajába nyúlnak, mind szorosabban és szorosabban fűzi egymáshoz a két nemzetet, mely egyformán sok vért és könnyet ontott a maga szabadságáért, de egyúttal nagy és szent eszmékért is, melyek az egyetemes emberi haladást, művelődést, kultúrát vitték előbbre. Az a barátsági és döntőbírósági szerződés, melyet három esztendővel ezelőtt ünneplés külsőségek között írt alá Mussolini és Bethlen István gróf a római Chigi-palotában, nem kiindulópontja volt a két nemzet együttérzésének, hanem, megpecsétlése, a szívekbe írott érzelmeknek látható formában való lekottázása. Ezért jelentett, többet, és mást ez az ünnepies aláírás, mint szokványos diplomáciai aktust. És, ezért jelentérzelmi manifesztálást Bethlen István gróf római látogatása, nem pedig egyszerű udvariassági tényt. Olaszország legutóbb a maga barátságának jeléül a legnagyobb olasz kitüntetéssel, az Annunziata Renddel tisztelte meg Horthy Miklós kormányzat államfői működésének tízéves jubileumán. Ezt a kitüntetést egészen ritka esetekben csak fejedelmi személyek kapják. De az előkelő rendjel szabályainál erősebbnek bizonyult az a meleg és szívből fakadó baráti érzés, melyet Itália demonstrálni akart a magyar nemzet és kormányzója iránt, éppen azzal, hogy a szokástól eltérően az Annunziata Rendet küldötte. Ezt a gesztust, mint újabb jelét annak az értékes szimpátiának, melynek Olaszország oly sokszor és igen nehéz helyzetekben adta bizonyságát, ez a nemzet nemcsak kitüntetésnek érzi, hanem ösztönzésnek is, hogy még jobban elmélyítse azokat a kapcsolatokat, melyek az olasz nemzethez fűzik. Bethlen István római útjának ezek az érzések a heraldjai és kísérői. A magyar miniszterelnök, aki sikerrel vívta meg nagy harcát a nemzet vitális érdekeiért Hágában és most Parisban, felkeresi Rómában az európai külpolitika egyik legerősebb és legmarkánsabb egyéniségét, hogy három esztendő múltán ismét felvegye vele a személyes kontaktust és közvetlenül meghányja-vesse a baráti nemzet miniszterelnökével az aktuális kérdéseket. Erre az útra Bethlen István gróf már régebben készült, mert hiszen a barátsági szerződés aláírása, tehát három esztendő óta csak közvetve volt érintkezése az olasz kormány fejével, de a párisi tárgyalások közbejötte miatt látogatását el kellett halasztania. Ezek a tárgyalások eredményesen bevégződtek és megvalósulhatott a régi terv, a római út. Egy esztendővel ezelőtt Grandi külügyminiszter, a minap Acerbo földművelésügyi miniszter dokumentálta budapest látogatásával az olasz nemzet barátságát. Most Bethlen István gróf viszi az olasz nemzetnek szeretőtünket és üdvözletünket. mm 1—» A munkanélküliségen a termelési rendszer átalakításával kell segíteni A polgármesterek küldöttsége Wekerle pénzügyminiszternél — Nemzeti donációk helyett a produkálás arányában való segítés (Sztji.is tudósítónktól.) A Városok és Vérmegyék Országos Kongresszusának állandó bizottsága ma délben Sipőcz Jenő vezetésével kütöttségileg kereste fel a képviselőházban Wekerle Sándor pénzügyminisztert, hogy a kongresszus határozatából kifolyóan ismertesse a miniszterrel azokat a kívánságokat, amelyeknek teljesítésétől a várónk helyzetének megjavítását várják és különösen azokra az eszközökre mnín-'-anak rá, amelyek,, alkalmasak a vidéki miniksuvélküliség enyhítésére és munkaalkalmak megteremtésére. A küldöttségben résztvettek Nendtvich Andor, Somogyi Szilveszter, Hodobay Sándor, Kiskos István, Temninger József, vitéz Vendel István és Fekete Imre polgármesterek. Sipőcs Jenő nagyobb beszédben ecsetelte a vidéki városok mostani rossz gazdasági helyzetét és alternatív javaslatokat terjesztett az pénzügyminiszter elé. A küldöttség többek között kérte a pénzügyminisztert, hogy bocsásson inségkölcsönt a városuk rendelkezésére, amilyet már 1922-ben adtak a városoknak. Lipőcz rámutatott arra az úgyszólván tarthatatlanná vált helyzetre, amely a munkahiány miatt előállott és országos érdek, hogy ezen sürgősen segítsenek. A városok kérik a kormányt, hogy a Speyer-kölcsönt esettel konvertálják egy olcsóbb, hosszúlejáratú kölcsönre, hogy ezáltal néhány százezer pengő szabaduljon l el minden nagyobb város költségvetésében. Végül kérték, hogy a pénzügyminiszter tegye lehetővé újabb hosszúlejáratú kölcsön felvételét és vegye igénybe a Nemzeti Bank körbejárását is, hogy a városok kölcsönhöz jussanak. Wekerle Sándor pénzügyminiszter nagy megértéssel fogadta a küldöttség kívánságait és több, mint másfél órán át tárgyalt a polgármesterekkel, akikkel beszámoltatott magának a vidéki városokat ma leginkább foglalkoztató kérdésekről. A miniszter kifejtette, hogy a kormány tudatában van a városok súlyos helyzetének, de az államháztartás helyzete ez idő szerint hírem teszi lehetővé, hogy közvetlen segítséget nyújtson az állam, mert az állam jövedelmei ugyanúgy megcsappantak, mint a városoké. Ez idő szerint a rövidlejáratú kölcsönök mellett foglal állást és a munkanélküliségen nem kisegítő eszközökkel kívan segíteni, hanem a termelés rendszerét akarja átalakítani és az iparosítást fokozni, hogy minél többen munkához jussanak. Az iparosítás útján való segítést azonban nem úgy akarja megvalósítani, hogy nemzeti donációkat adjon, hanem abban az irányban fog segíteni, hogy ki mennyit produkál és mennyi mirkást foglalkoztat. A városok 33 millió pengős függő kölcsönét olcsó függő kölcsönre kell konvertálni és a mellett is van, hogy hosszabb lejáratúegységes típusú városi kölcsönt tegyen lehetővé. Hangsúlyozta, hogy csak olyan kiadásokat engedélyez a városoknak, amelyek feltétlenül produktívak. A polgármesterek ezután megkérdezték a pénzügyminisztertől,hogy a városoknak lakbérosztályokba való sorozást hogyan áll? Wekerle pénzügyminiszter megadta a kívánt felvilágosítást és rámutatott arra, hogy azért késik az új besorozás, mert a beszerzett statisztikai adatokat nem találta megfelelőknek és pótadatgyűjtést rendelt, el. Ez a pótadatgyűjtés sem volt teljes és most egészen új adatgyűjtésen dolgoznak az 1929 november elsejei állapot szerint. Végül kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a városok rendkívüli házadómentességét négy város kivételével elintézte A városok polgármesterei örömmel vették tudomásul a miniszter felvilágosításait és megelégedéssel állapították meg, hogy a kormányban megvan a törekvés, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel segítsen a vidéki városok helyezetén. Oktatási, színművészeti, színházi kérdések a kultusztárca budgetvitájában mmmmmmmmmmm* • * immmmmmmmmmmmmmm......... A kultuszkiadások nagy fontosságát hangsúlyozták az összes szónokok (Saját U,idósítónktól) A képviselőházpénzügyi bizottsága ma délelőtt 10 órakor Ivády Béla, majd később Kenéz Béla elnöklésével megkezdte a kultusztárca, költségvetésének, tárgyalását. Az ülésen a kormány részéről Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter vettek részt. Oberhammer Antal előadó a tárca költségvetését ismertetve, rámutatott arra, hogy az általános gazdasági helyzet és az ország lakossága adófizető képességének csökkenése csakúgy, mint a többi kormányzati ágnál, a kultusztárcánál is megállást parancsolt annak az ütemnek, amellyel az utóbbi években oly sikerrel fejlesztettük kultúránkért, ha a kultuszkormányzat az elmúlt években nem létesített volna új intézményeket és nem fejlesztette volna a régieket, azért a gazdasági válság nem volna kisebb, de nem volnának népiskoláink s akkor sok gyermek analfabatizmusban ■nőtt volna fel. A beruházások legnagyobb része népiskolákra, kisdedóvókra, mezőgazdasági és tanonciskolákba,, az iskolást kívüli, népnevelés, vagyis az alsóbb néposztályok műveltségi színvonalának emelésére szolgáló intézményekre ment. Ezek az intézmények éppolyan, szükségesek, mint a magasabb műveltséget előmozdító intézmények, mert a kettő harmonikus együttműködéséből fakadhat csak áldás. Most a gazdasági helyzet egyelőre megállást parancsolt és a költségek csökkenését tette szükségessé. ‘A kultusztárcánál alig lehetett apasztani, úgy a személyi, mint a dologi kiadásokat, a kultúra fejlesztését és előbbrevitelét szolgáló beruházásokra és átmeneti kiadásokra így is csak 5,7 millió pengő marad, vagyis az egész költségvetés 4,5 százaléka. Az előadó ezután a felmerült polémiák kapcsán párhuzamot vont a földmvelésügyi tárca és a kultusztárca költségvetései közt. Rámutatott arra, hogyha a földművelésügyi tárca költségvetésének végösszege nagyobb arányban is csökkent, a kultusztárcánál sokkal nagyobb nehézséget okoz a csökkentés, ezert a kultusztárca rendes kiadásai, főlega nagy tanszemélyzet dotálására szolgáló személyzeti kiadások aránylag sokkal nagyobbak. Hegedűs Kálmán nagy aggodalommal látja a kiadások olyan tetemes csökkenését a költségvetésben, amely már a fennálló intézmények létét veszélyeztetik. Rámutat arra, hogy ez a csökkentés erősen érinti a Pázmányegyetemet is és felhívja a fővárost, hozzon áldozatokat, hogy Budapest az egyetemi élet teljessége szempontjából is Középeurópában a tudomány központja legyen. Sötét színekkel ecseteli azt a körülményt, hogy a szegedi egyetem még mindig csonka és ma is ismenetlen az a fedezet, amely a még hátralévő különböző egyetemi intézetek felépítésére szükséges. Szegednek hivatásanemcsak az, hogy főiskolaiszékhely legyen.