8 Órai Ujság, 1930. december (16. évfolyam, 275-297. szám)

1930-12-02 / 275. szám

_______ -|%.,SJÜ “Et 1 ^ ?' A R£ 1^1 C|| ! ép V E T*West’1980 2. |7J rlLLclf Ke^d, XVI. évfolyam 275. sz. fjjl l.l.ul l/.l/IÉSZ AIUK: ............. EGYES SZÁM­AIJA MELYBEN. VIDÉKÉN ÉS I’ALYA­FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ ~ KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ ||R T\| A A 1\TV¥ F’INTI JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, EGY HÓRA 2.40 PENGŐ - KÜLFÖLDRE 3.60 PENGŐ­­ * * ________________ OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szerkesztőség: Vill. kerület, Dokk Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút I. Telefonszámaink: József 463-06, 463-07, 463-06, 463-09 Alibi December 12-ig kell benyújtani kerüle­­tenkint ezer-ezer ajánlószelvényt a pártok­nak, melyek részt vesznek a községi válasz­tásokban. Ma december másodikát írjuk, tehát még tíz teljes napja van minden pártnak az ajánlószelvények összegyűjté­sére. Ennyi idő alatt feltétlenül megsze­rezheti minden párt a szükséges szelvénye­ket még akkor is, ha a jól megszervezett szelvényvadászok kevesebb agilitással, sőt erőszakossággal törnek is be a pesti polgár otthonába, mint ahogy tapasztalható. De éppen azok a pártok, melyek fennen hir­detik népszerűségüket, melyek agitációs gyűléseiken, sajtójukban, plakátjaikon és körleveleikben minden áron el akarják hitetni, hogy lélekben­ és gondolkozásban, érzésben és célkitűzésekben tökéletesen egyek a polgárság nagy tömegeivel, napok óta keserves panaszokkal verik fel a vá­rost olyan állítólagos kézbesítési trükkök miatt, melyek elütik őket megfelelő számú ajánlószelvények összegyűjtésének lehető­ségétől) . . . V. Negyedik napja folyik a szavazóigazol­ványok postai kikézbesítése, már eddig százezernél több ajánlási „baletta“ van forgalomban s ez a szám önmagában is meggyőző cáfolata annak, mintha bármi­féle választási trükk szerepet játszhatott, volna a szavazószelvények postai szétosztá­sában.­ A­z ellenzéki inszinuációk szerint a kikézbesítés első napjaiban azok kapták meg igazolványukat, akik ott szerepelnek annak a­­fővárosi pártnak előzetes ajánlási ívein, amelynek módjában állhatott ezzel a trükkel élni. Nem szólva arról, hogy a posta tárgyilagosságát és politikai megkö­zelíthetetlenségét még a leghevesebb gya­núsítók sem vonják kétségbe, alig hihető, hogy az ellenzéki pártok beismernék, hogy az általuk meggyanúsított pártnak száz­ezer ajánlója volna. Már­pedig ezt jelen­tené, ha az első kézbesítések pártállás sze­rint történtek volna meg. De hogy ilyen irányú visszaélésekről komolyan nem lehet szó, azt minden polgár személy szerint ellenőrizheti, hiszen mindenki a maga leg­közvetlenebb környezetében tapasztalhatja, hogy a legkülönfélébb pártállású válasz­tók kaptak már eddig is szavazószelvényt. Hogy az ellenzéki pártok választási agi­­tációjának most mégis ez az állítólagos kézbesítési trükk a vesszőparipája, ennek bizonyára megvan a maga oka. Azt hisz­­szük, nem­­ tévedünk, ha ezt az okot ott sejtjük e pártok reszkető félelmében a vá­lasztás kudarcától. Mintha csak alibiről akarnának gondoskodni, hogy az ajánlási szelvények megszerzésének állítólagos ne­hézségeit ragaszthassák szépségflastromul a bukásra. Nyilván maguk is jól látják, hogy az ajánlások körül igenis vannak ne­hézségek, de nem ott, hogy a polgárok még nincsenek birtokában az ajánlószel­vénynek, hanem ott, hogy sem a hízelgés­nek, sem a tolakodó erőszakosságnak nem sikerül kiterrorizálni a polgárok bizalmát és ajánlását. Igazán senki sem kívánhatja a bukások előszelét érző pártoktól, hogy őszintén bevallják ezt az igazságot. De elég, ha mindenki tudja, hogy miről van szó. Mis azt hisszük, ma már mindenki tudja. Még karácsony előtt a Ház elé kerül a községek háztartási terheinek csökkentéséről szóló törvényjavaslat Alapos revízió alá veszik a községi és városi üzemeket (Saját tudósítónktól.) A gazdasági élet meg­nyilatkozásai a községek és városok háztartásá­ban is éreztetik hatásukat. Ezzel kapcsolatban a kormány már régebb idő óta tárgyalásokat folytat, hogy ' ' m'ként lehetne csökkenteni azokat a terheket, amelyek a községek és váro­­sok lakóit a községi háztartások révén sújtják. A k­mit héten a belügyminisztérium és a pénz­ügyminisztérium között fontos tanácskozás volt, amelyen — élén Scitovszky Béla beligy­­miniszterrel és Wekerle Sándor pénzügymi­niszterrel — megbeszélték annak a törvény­­javaslatnak az alapelveit és részleteit, amely­­lyel a községek háztartását kívánják rendezni. Az egységes párti képviselők már többször szóvá tették pártértekezleteken és a kormány tagjai előtt, hogy olyan■ magas pótadók van­nak egyes községekben, amelyeket a lakosság nem bír el. Ezek az adók a mostani gazdasági depresszió következményeképpen csak igen kis mértékben folynak be. Az egységes párti képviselők akciójának az lett az eredménye, hogy a kormány sürgősen és behatóan foglal­kozik a kérdéssel és értesülésünk szerint Scitovszky Béla belügyminiszter már a legrövidebb időn belül a képviselőháró elé viszi javaslatát amely rendezi a községek­­ háztartását, csökkenti a lakosság terheit és megadja a lehető­séget, hogy a szorosan vett községi igazgatás költségeinek fedezete teljes mértékben biztosítva legyen. A törvényjavaslat elkészítésénél a belügyi kormányt az az elgondolás vezette, hogy a nagy- és kisközségeknél a szorosan vett igaz­gatási kiadásokat egy közös forrásból fogják teljesen fedezni. Egy alap létesítéséről van szó, amelybe befolynának a községeknek azok a jövedelmei, amelyek átengedés révén kelet­keztek. Az állam ugyanis, mint ismeretes, a városok és községek részére engedte át a ke­reseti adót, a házadót, legutóbb a tant­em­­adót és a fogyasztási adóban való részese­dést. Ezekből a jövedelmekből teremti meg az új törvény a közös alapot és ebből nyerne ki­elégítést a községi jegyzők, községi bírák, az egész községi köz­igazgatósági személyzet fize­tése, valamint minden más közigazgatással járó dologi kiadás. A legtöbb községben bi­zonyos pótadókat is vetettek ki, hogy a köz­­igazgatási kiadásokat fedezzék. Az alap révén nem lesz szükség ilyen elmen­désadóra, tehát szükségképpen bekövetkezik a pótadó leszállítása s ez az intézkedés lehetővé fogja tenni, hogy a községek pótadóikat ne köz­­igazgatási költségekre, hanem szo­ciális és kulturális célokra fordíthas­sák. Értesülésünk szerint Scitovszky Béla belügy­miniszter már a közeli napokban tanácskozásra fogja összehívni a megyék és városok gyakor­lati közigazgatásának vezetőit, az alispánokat és városokat­, hogy velük együtt megbeszélje ennek a községek és városok szempontjából oly nagyfontosságú javaslatnak a részletkérdé­seit. Különösen sürgőssé tette a javaslatot az a körülmény, hogy egyes községekben 150—200 százalékra ig a pótadó, a nagy terhet pedig a lakosság már nem bírja. A javaslatban kon­­templált megoldás mellett szól az a tény is, hogy a jelenlegi rendszer mellett a községek­nek átengedett jövedelmek nincsenek igazsá­gosan elosztva. A közös alap által biztosítva lesz az igazságos elosztás. A kormány ezenkívül arra is gondol, hogy - wá’';; tL-Illavus 2 Z' ó- i­g az egyes városok és községek háztar­tásában keletkezett üzemeket alapos revízió alá vegye. A­­pénzü­ggyminisztert az a meggondolás vezeti, hogy azokat e­z üzemeket, amelyek indoko­latlan konkurr­éneret csinálnak a magán­vállalkozásnak, vagy amelyek ráfizetéssel jár­nak, illetve a közérdeket nem szolgálják kellő mértékben, azokat meg kell szüntetni, az egy község területén működő hasonló célú üze­meket pedig egyesíteni k­ell. A kormány fel­fogása szerint­­csupán közhasznú és a m­agánvállal­kozás keretein túlmenő üzemeket sza­­­­bad megtartani. .­ Ebben a kérdésben egyébként Bod János ke­­reskedelmi miniszter törvényjavaslatot dolgoz ki, amely elsősorban nagyobb városok által fenntartott üzemekre vonatkozik. Ebben a ja­­vaslatban a kereskedelemügyi minisztériumi ugyanazokat a szempontokat fogja érvényesí­teni, mint amelyeket a kormány általában az üzemek kérdésében szeme előtt tart. A községi háztartásokra vonatkozó törvény­­javaslat előreláthatólag még karácsony előtt a képviselőház­­ elé kerül a tat ,és így a jövő évben már az új­ törvény alapján fogják a legszigorúbban felülvizsgálni a bel­­ügyminisztérium elé terjesztett községi költség­­vetéseket s ugyanakkor a legmesszebbmenő ta­karékosságot fogják­ érvényre juttatni a váro­sok és községek háztartásában. Borzalmas vasúti katasztrófa negyvenöt súlyos sebesülttel München, dec. 1. (Saját tudósítónk távirata.) Vasárnap este kilenc órakor a holzkircheni pálya­udvarra befutó személyvonat, amelyen körülbelül 800 utas utazott, hibás fékezés következtében nekiszaladt az ütközőbak­nak. Az utasok közül, akik már kiszállni készültek, sőt akiknek egy része már a lépcsőkön állt, körülbelül 45-en megsebe­sültek. Kettejük állapota oly súlyos volt, hogy kórházba kellett őket szállítani. Poincaré szerint is • revízióra szorulnak a béke­­szerződések bizonyos pontjai Franciaország sohasem készült Oroszország megtámadására Páris. dec. 1. (Magyar Távirati Iroda.) Az Excelsior, a buenosairesi La Nációmnál egyidőben cikket közöl Poincaré tollából. Poincaré azt írja, hogy azokkal a hazugságokkal, amelyek Moszk­vában az ipari párt bűnügyének főtárgyalása során elhangzottak, a szovjet vezetői el akar­ják terelni a nagyközönség figyelmét az ötéves terv szánalmas kudarcáról. Nagyon hiszékenyek lehetnek Moszkvában az emberek, ha ily mesék­nek hitelt adnak. Mindenesetre — írja Poin­­caré — újból a leghatározottabban ki kell je­lentenem, hogy sem Briand, sem én, sem a francia vezérkar nem tudtunk semmit sem 1928-ban, sem azelőtt, sem azután az ipari párt igazi vagy koholt terveiről. Ennek követ­keztében sohasem helyeseltük vagy bátorítot­tuk ezeket a terveket, soha vezérkarunk nem foglalkozott azzal a képtelen gondolattal, hogy támadást készítsen elő Oroszország ellen. A cikk további folyamán Poincaré kitér Curtius német külügyminiszter legutóbbi ki­jelentésére.­­ A német birodalom — írja Poinearé —, mindenekelőtt a szerződések­ revíziójára törek­­­szik. Taraim legutóbb a francia parlamentben joggal utalt arra, hogy a népszövetségi alap­okmány 19. cikke csupán egyhangú határozat­hozatal esetén alkalmazható a szerződések re­,­víziójára. Curtius szerint.Tardieunak ez a ki­­­jelentése egyértelmű azzal,­ hogy Franciaország már előre el van tökélve minden revíziónak visszautasítására. Ez tévedés, mert Tardieu ez­zel egyszerűen csak azt akarta jelezni, hogy semmiféle revízió nem történhet meg az érde­kelt­­államok hozzájárulása nélkül. Ha az álla­­mok szabadon megadják hozzájárulásukat, akkor a revízió bizonyos meghatározott pontok tekintetében elfogadható­­meg­oldás leh­et. Ha azonban ez hiányzik, akkor csupán arra vezet, hogy az egyik fél elégületlenségének megszüntetésével a másik félnél támaszt elü­­gületlenséget és újból háborús okokat idéz elő. Németorszg étvágya egyre fokozódik, írja befejezésül Poincaré. Ez a tünet nem valami megnyugtató a jövő békéje szempontjából. "

Next