8 Órai Ujság, 1931. február (17. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

X 1931 JAIi31 ^%%%” JS^jjOriujéR Q Szerzettség: Vál. MM, H Szilárd­ utca 4. Kiadóhivatal: József­ körút 5. feleMiszimaink: József 463-05, 463-07, 463-00, 463-00 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 21.60 PENGŐ NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ EGY HÓRA 2.40 PENGŐ , KÜLFÖLDRE 3­60 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: NADÁNYI EMIL EGYES SZÁM­ÁRA HELYBEN, VIDÉKEN ÉS PÁLYA­­UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN, JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK, OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA* A Pannóniától — az agrárkrízisig (n. e.) Ha úgy nagyritkán esténként bekukkantok a Pannóniába, félig-meddig üres fehér asztalok meredeznek rám. A szobafőnök szobájában is több kulcs fénylik a falon, mint amennyi hiányzik onnan. Glückék kibírják. De kibírja-e az ország? Mert a Pannónia nem hasonlít­ható össze sem a Hungáriával, sem a Ritz-cel, sem a Royallal, sem semmiféle más szállóval. Ezek zsúfoltak lehetnek, nagyszerű üzleti eredményeket mutathat­nak fel, vendégeik közül lakhatnak és étkezhetnek többen a Pannóniában is. Az ország szempontjából azonban az az aggasztó, hogy innen maradozik el a közönség, s az a társadalmi réteg, amely törzsvendége ennek a szállónak, nincsen abban a helyzetben, hogy a fővárosba jöjjön és az év egyik kisebb-nagyobb részét itt töltse el A Pannónia fogalom. A háború előtti Ma­gyarország aranykorának egyik darab­kája. Itt laktak a gazdák, a megyei és vá­rosi közélet kitűnőségei. Tavasszal az állatvásárra, országos vármegyei meg­beszélésekre, az OMGE gyűléseire, ver­senyekre, beiratkozásokra, bevásárlásokra és farsangi mulatságokra ide sereglett a magyarság színe-java. Sehol annyi ti­pikus, egészséges magyar arcot és jó hangulatot nem lehetett látni, mint ebben a szállóban. Ebből azonban nemcsak a Glück-családnak volt haszna. Jól járt vele a vasút, a posta, a kereskedő, a gyá­ros, az iparos, a színház és sok minden egyéb. A pénz forgalomba került és meg­tette egészséges körforgalmát, amely ki­indult a magyar földből s az isteni gond­viselés segítségével más formában ismét visszaszivárgott oda. Igen, a magyar föld volt az ország gaz­dasági erőforrása. A gazdatársadalom anyagi, jóléte adott támasztékot arra, hogy a többi foglalkozási ág kivirágozzék és megerősödjék. Akkor, igaz, a kisbir­tokos, az azóta joggal politikai tényezővé emelkedett kisgazda még farkasszemet nézett a nagybirtokkal, a hitbizománnyal és a latifundiummal. Szervezetlenül ten­gette életét, úgyszólván minden segítség nélkül. De csak a maga sorsát akarta fel­emelni és nem osztozott azokkal, akik a bőrkabátosok és az ezerholdasok meg­különböztetett jelzőivel a magyar agrár­­társadalmat akarták stigmatizálni. Azóta a gazdák között a birtokrangbeli különb­ségek nagyrészt eltűntek. A föld nyomo­rúsága és a gabonakrízis egy táborba te­relte a magyar gazdát. Sőt, ha a kisbir­tokosnak sok baja van, roskadozik a ter­hek súlya alatt, még fokozottabban áll ez a nagybirtokosra. Milyen igaz lett az az adomának szánt mondása az egyszeri fa­lusi embernek, aki amikor meglátta egyik elhanyagolt, semmit sem jövedelmező du­nántúli grófi hitbizományt, felkiáltott: — Ennyi föld és mennyi nyomorúság rajta! Mert minél több földje van ma valaki­nek, annál nagyobb bajt hord a vállain. A bőrkabátosok és az ezerholdasok nem irigylésreméltóak többé. Talán bölcs gaz­dasági látókörön keresztül régen sem vol­tak azok. Inkább gyűlölték őket az úgy­nevezett entellektuellek, a Jászi Oszkárok és a Huszadik Század dávidjai és góliátjai, akiknek végeredményben nem a földdel volt bajuk, hanem azokkal, akik szemben a mobil foglalkozási ágakkal, a röghöz való ragaszkodás és szeretet alapján is biztos várai voltak a konzervatív és nem­zeti gondolatnak. Az ország mai súlyos állapota, a meg­­csonkítottságból folyó megkötöttség és a gazdasági világkrízis nagy megpróbálta­tások elé állítja a nemzetet. Ez azonban fokozottabb mérlegelést követel. Első­sorban annak felismerését, hogy a javu­lást, a közgazdasági élet megerősödését csakis az agrárérdekek hathatósabb meg­segítésével és a magyar gazdák talpra­­állításával lehet elérni. . Fájdalom, a közhangulat még ma is vi­tában áll ezekkel a szempontokkal. Mikor a parlamentben, agrárgyűléseken a gazda­társadalom érdekeinek megvédéséről, fel­segítésének módjairól szó esik, akkor az ország jelentékeny rétegeit még mindig sikerült mozgósítani és úgy tüntetni fel a helyzetet, mint hogyha egyenlőtlen elbá­nás alapján a magyar gazdaközönség érde­keit jobban támogatnák. A balettával kap­csolatosan például valóságos hajszát indí­tottak, hogy íme, a kormányzat ezzel a ked­vezménnyel megterheli az ország adófizető polgárságát és egyoldalúlag a gazdáknak akar előnyöket juttatni. Elfelejtették, hogy a gazdának nyújtott segély odavándorol a gyároshoz, a kereskedőhöz és az iparoshoz. Az a pénz nem megy a ládafiába, hanem megszerzi vele azokat a szükségleteket, amelyek révén földjén jobban és intenzí­vebben tud gazdálkodni. De elfelejtették azt is, hogy a múltban, amikor az agrár­társadalom virágzó anyagi helyzetben volt, az akkori kormányzat, nagyon helye­sen, ingyen telkeket, adókedvezményeket, anyagi támogatást, sokszor egy egész szűk kis körnek is adott arra, hogy az ország Megmérgezte magát a tegnap elhunyt Vágó Béla színész özvegye az éjszaka Súlyos betegen fekszik a lakásán Vágó Béláné (Saját tudósítónktól.) A tegnap elhunyt Vágó Béla halála mély részvétet keltett nem­csak az egész, színésztársadalom­ban, hanem tisztelői és ismerősei nagy táborában is. Ma délelőtt, amikor már a temetésre vonatkozó intézkedésekre készültek, még általánosabbá tette a részvétet az a hír, hogy Vágó Béla özvegye férje halála feletti bánatában és kétségbeesésében öngyil­kossági kísérletet követett el. Vágó Béla évek óta a Főherceg Sándor-téri Gutenberg-palota egyik harmadik emeleti laká­sában lakott és onnan szállították be súlyos epebajával az Ádám-klinikára, ahol tegnap meghalt. Amikor a halál bekövetkezett, ott volt a klinikán az elhúnyt művész felesége és leánya, akikkel az orvosok kíméletesen közölték a szo­morú hírt Erre Vágó Béláné ájultan összeesett, úgy, hogy autón kellett hazaszállítani. Hozzá­tartozói és rokonai egész nap ápolták és egy percre sem hagyták magára a kétségbeesetten zokogó és ájuldozó özvegyet. A rokonok sorba látogatnie és vígaszfedni igyekeztek az özvegyet, aki este 11 órára kissé le is csil­lapodott. Ekkor a rokonok nagyrészt eltá­voztak, abban a hiszemben, hogy Vágó Béláné most már nyugodtan aludni fog. Akik ottmaradtak a lakásban, negyed 12 órakor benéztek a szobájába és megdöbbenéssel látták, hogy az özvegy különös eszméletlenségben fekszik, hab lepte el a száját és görcs rázza a testét Nagy riadalom támadt a lakásban és azon­nal fölkeltették a szomszédos III. emeleti la­kásban lakó Scholts Károly dr. OTI főor­vost, aki nyomban megállapította, hogy Vágó Béláné nagymennyiségű méreg­­gel megmérgezte magát. A főorvos azonnal értesítette a mentőket, akik kivonultak a helyszínre és sürgős gyomormo­­sást végeztek, amivel elhárították a katasztrófát. A mentők megállapítása szerint Vágó Béláné különböző kábítószereket, köztük morfiumot is, össze­kevert és együtt kiitta. A mentők rövidesen magához térítették és ekkor kétségbeesetten kiáltotta: — Miért nem hagytuk meghalni? A mentők gyógyintézetbe akarták szállítani, de az özvegy ragaszkodott ahhoz, hogy a laká­sán hagyják. — Nem hagyom itt e­l a lakást. — kiáltotta. — nem hagyom el Béla ottho­nát! Az orvosok erre a lakásban hagyták az öz­vegyet, akire most már a leggondosabban ál­landóan ügyelnek. Ma is még súlyos be­tegen fekszik a lakásán Vágó Béláné és sen­kit sem bocsátanak hozzá. Az orvosok azonban remélik, hogy felépül és a mérg­zési kísérletnek nem lesz súlyosabb következménye. Vágónné édesapja is nagy beteg A Sándor­ tér 4. számlú ház, a Gutenberg­­palota harmadik emeletén egymás mellett nyílik a folyosóra két Lakás: szegény néhai Vágó Béla Lakása mellett a szomszéd lakó, dr. Schultz Károly, Vágóék régi háziorvosa.. A háziorvost hívták át léleksanácadra, amikor a szerencsétlen asszony férje halála fölött érzett elkeseredésében a méreghez nyúlt. A gyors első segélynyújtás és orvosi beavat­kozás tette lehetővé, hogy ma már azt remélik, hogy sikerülni fog az özve­gyet megmenteni az életnek. Lakásán ápolják és betegágya körül hozzátar­tozói szorgoskodnak. Vágó Béla testvérbátyja, Vágó Győző, ma délben érkezett sógornője la­kásába a hír hallatára, és most ő rendelkezik: senkit be nem bocsátanak, a lakásban lábujj­hegyen járnak. Kisírt szemmel fogadják az érkező látogató­kat a Vágó-család női tagjai s keservesen zo­kog bent a szobákban Vágó Erzsébet, Vágó­­ Béla el­ső házasságából származó leánya. Vágó Erzsébet a Nemzeti Színház tagja volt tavaly, s most a bécsi Deutsches Volks­­theater tagja. Mélységes gyászban, kétség­­beesett aggodalommal ápolja mostohaanyját, akinek öngyilkossága hírét a család minden erővel titkaini akarja az asszony Aradon élő édesapja elől. Özvegy Vágó Béláné hetven esztendős édes­apja is súlyosan megbetegedett Aradon s min­den lelki megrázkódtatás katasztrófára vezet­hetne nála. Telefonon és sürgönyök utján értesí­tették környezetét, hogy ne közöljék az öreg orras veje halálhírét s titkol­ják délre leányának öngyilkossági kisérletét is. Az újságokat elrejtik előle, rádióját kikapcsol­ták, mindenképpen meg akarják akadályozni, hogy újabb katasztrófa érje a sorssujtotta csa­ládot. * Nincs ok aggodalomra az influenza miatt (Saját tudósítónktól.) A népjóléti miniszté­rium már hetekkel ezelőtt rendeletileg hívta fel az összes közegészségügyi intézetek és hatósá­gok figyelmét az influenza terjedésével kapcso­latosan szükséges intézkedések megtételére. Scholts Kornél népjóléti államtitkárhoz na­ponta érkeznek be az ország minden részéből a jelentések az influenza terjedéséről Az állam­titkár a­­8 Órai Újság munkatársának elmon­dotta, hogy sem a fővárosban, sem a széken egyáltalában nem mutatkozik nagyobb mérték­ben az influenzamegbetegedések emelkedése. Mindössze kis­bb emelkedés történt, úgy Buda­pesten, mint a vidéken, amely azonban egyálta­lán nem aggasztó mértékű. Elsősorban a szövődményes megbetegedése­ket, vagyis az influenza súlyosabb eseteit tartják nyilván. A beérkezet­t jelentések sze­rint január 26-án 12, 27-én 19, 28-án 14, 29-én 15, 30-án 28 és 31-én 11 volt az ilyen megbetegedések száma. Ezek a számok azt mutatják, hogy az ország területén tényleg nincs aggodalomra ok az influenza terjedésé­­vel kapcsolatban. Mindenesetre a közönség­nek fokozott óvatosságot kell tanúsítania és figyelembe kell vennie azokat a rendelkezé­seket, amelyeket a hatóságok a kérdésben ki­adtak.

Next