8 Órai Ujság, 1931. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Jobb jövő Egy régi kézfogásról , emlékezett meg Bethlen István gróf miniszterelnök a Gazdafront küldöttsége előtt, egy kéz­fogásról, mely tíz esztendő óta elválaszt­hatatlanul kapcsolja össze a magyar in­telligenciát a kisgazdatársadalommal. Bethlen István gróf és nagyatádi Szabó István kézfogása pecsételte meg tíz évvel ezelőtt a magyar politika irányvonalát s ma már bizonyos, hogy semmiféle válto­zás, semmiféle fordulat nem jelenthet többé eltávolodást ettől az iránytól. Mert ez a kézfogás — mint Bethlen István gróf mondja — nemcsak két ember személyes baráti aktusa volt, hanem két magyar tár­sadalmi osztálynak egymásra találása, a nemzetnek egy táborban való egyesülése az ország javára és boldogulására. Ez a két társadalmi osztály, a magyar értelmi­ség és az ország szám szerint is, érték sze­rint is tekintélyes kisgazda rétege, a város és a falu többé el nem választható, mert egy évtized közös szenvedései, közös áldo­zatai és közös eredményei bizonyítják, hogy Bethlen István gróf és nagyatádi Szabó István kézfogása reális nemzeti pro­gramot, célt és munkát pecsételt meg. Hogy az általános világgazdasági krízis újabb nehézségek elé állította a legsúlyo­sabb válságból kiemelkedett nemzetet — ez semmiesetre sem szolgálhat jogcímül, hogy lekicsinyeljük az eredményeket, me­lyeket idáig elértünk. Mert ugyan hol tar­tanánk ma, a mezőgazdasági világválság gyilkos örvénylésében, ha a falu és város közös építőmunkája meg nem erősíti ezt a nemzetet, ha a vállvetett munka nem emel itt olyan erkölcsi, politikai és gazdasági gátakat, melyeknek védelme mögött biza­lommal várhatjuk a tajtékzó és pusztító áradat elvonulását?! Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság világválsága megakasztotta haladásában a nemzetet, de akármily súlyos nehézségek és akadályok meredez­­nek elénk, nincs oly erő, mely letéríthetne bennünket a fejlődés útjáról. Kitartással és összefogással megbirkózott a nemzet ke­ményebb feladatokkal is, mint amineket a mostani krízis szab elő, de összefogás nélkül akkor sem juthatnánk előre, ha sok­kal kisebb veszedelmek fenyegetnék létün­ket, boldogulásunkat, haladásunkat. Milyen kicsinyes, milyen szánalmas tak­tikázás az, mely a búza világválságát helyi­érdekű pártkérdéssé próbálja degradálni, mely nem hajlandó mást látni ebben az óriási nemzetközi problémában, mint kö­zönséges napi politikát! De a pártpolitika rövidlátása nem terelheti el a figyelmet a lényegről. Arról, hogy ezzel a válsággal szemben csak a legteljesebb összefogás tud megállni. Lehetséges-e olyan pártérdek, mely fölötte áll a nemzet egyetemes érde­kének, kívánhat-e magának külön kivált­ságokat, előnyöket és kedvezéseket bármely társadalmi réteg, amíg a legközvetlenebb veszedelem sürgeti, hogy minden lehetsé­ges kedvezésben a nemzet egyeteme része­süljön?! Bethlen István gróf jobb jövő következését hirdeti. De ezt a jobb jövőt magunknak kell munkálnunk, egymást tá­mogatva, segítve, a közös veszedelem tuda­tában, a közös munka csodatévő erejének felismerésében. i 'W4 *»a!0fillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGYES SZÁM­ÁRA HELYBEN. VIDÉKEN ÉS PÁLYA­FÉLÉVRE 14.40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 2160 PENGŐ FŐSZERKESZTŐ: UDVAROKON 10 FILLÉR, AUSZTRIÁBAN 20 GROSCHEN. NEGYEDÉVRE 7.20 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 10.80 PENGŐ !*T A fia 1UVI IPIWT­I JUGOSZLÁVIÁBAN 2 DINÁR, FRANCIAORSZÁGBAN 1 FRANK EGY HÓRA______2,40 PENGŐ — KÜLFÖLDRE 3­60 PENGŐ_____________ * * OLASZORSZÁGBAN 1 LÍRA Szereplőség: Vill. kerület. Kik Szilárd-öles 4. Kiadóhivatal: József­ körút I. Telefonszámaink: József 463-06, 463-07, 463-08, 463-00 Negyvenhét Kovács Ferenc atikit igazolt a rendőrségen: egyik sem Steinherz gyilkosa a meggyültön borkereskedő a akarta behozni a fiát Újabb adatokhoz futott ma a rendőrség és a nyomozás újabb irányban is megindult (Saját tudósítónktól.) Ma reggel a főkapi­tányságon rövid időre felcsillant a remény, hogy sikerült a helyes­­nyomot megtalálni a ti­tokzatos kalapácsos rabló gyilkosság ügyében. Előállítottak a főkapitányságra ugyanis egy Kovács Ferenc nevű 22 éves szerelőt és lakatos­segédet, aki Lajosmizséről való és aki ellen az a gyámu merült fel, hogy ő volt Steinherz Rudolf rejtélyas útitársa. A rendőrség figyelmét Kovács Ferencre egy borkereskedő hívta fel, aki bejelentette, hogy itt él Budapesten vagy Budapest környékén egy 22 éves lajosmizsei lakatossegéd, akit ő ismer és aki gyakran utazott haza Ixtrasmi­­zsére. A borkereskedő szerint a személyleírás, amelyet a szállodai személyzet és a vasúti ka­lauz adott a titokzatos emberről, potkosan rá­ülik erre a lajosmizsei lakatossegédre. Már tegnap délután óta keresték a detek­tívek Kovács Ferencet. Végre megállapították, hogy egy Lipót­ körúti szerelővállalatnál szo­kott dolgozni és valahol Budapest környékén lakik. Detektívrajok járták végig a pestkör­nyéki községek bejelentőhivatalait és sikerült is megtalálni Pesterzsébeten a lajosmizsei születéséi 23 éves Kovács Ferencet, akit még az éjszaka folyamán előállítottak a főkapi­tányságra. A személyleírás félig-meddig egyezett és Kovács Ferenc kijelentette, h­ogy valóban gyakran járt Lajosmizsén, azait egyébként a házkutatás alkalmával nála talált vasúti je­gyek is bizonyítottak. Kovács Ferenc azonban mindjárt első kihallgatása alkalmával hang­súlyozta, hogy a kecskeméti Steinherz Ru­dolfot nem ismeri, sohasem látta, vele vo­naton nem utazott együtt és semmi köze sincs a rejtelmes bűnesethez. Kovács Ferenc ki­hallgatása egész délelőtt folytatták a rendőr­ségen, aminek a végeredménye az lett, hogy Kovács Ferencnek sikerült alibit igazolnia. Állítása szerint a Lipót­ körúti szerelő­­vállalatnál dolgozott a rablógyilkos merénylet napján is és ezt az állítását a vállalat is igazolta. De annak ellenére, hogy a rendőrség már teljesen tisztázta Kovács szerepét, ma dél­előtt elmentek vele még a Merán-szállodába. Ezek után csak természetes, hogy sem a por­tás, sem a londiner, sem a szálloda egyéb alkalmazottai nem ismerték fel benne azt a Kovács Ferencet, aki Steinherz Rudolffal együtt bérelt ott szobát. Kovács Ferencet, akinek az ártat­lansága teljesen beigazolódott, dél­ben elbocsátották a rendőrségről. Egyébként a főkapitányság eddig már negy­ven Kovács Ferencet állított elő, de ezek va­lamennyien alibit igazoltak, így most már csaknem kétségtelenné vált a rendőrségen, hogy Steinherz titokzatos útitársa ál­nevet használt és már Steinherzben kiszemelte azt az áldozatot, akit ki fog fosztani. Ez a magyarázata annak, hogy amikor meg­tudta, hogy Steinherznek vem­ egy kertész fia, akkor a Rotschild-kertészet kertészének mon­dotta magd és azzal az ígérettel férkőzött Stein­herz bizalmába, hogy a részére állást szerez a Rotschild-kertészetben. A Fruktus részvénytársaság egyik igazga­tója megjelent a főkapitányságon és el­mondta, hf .,j­­.*n­ees­ ibliSmti kávéházban ta­lálkozott Steinherzzel Megkérdezte tőle, hogy mi járatban van Budapesten, mire a kecske­méti borkereskedő elmondta, hogy azért jött fel Budapestre, mert ta­lálkoznia kell a Rotsch­ild kertészet egyik főkertészéve. Steinherz örömmel újságolta, hogy fia, aki kertészeti iskolát végzett, valószínűleg eb­ben a hatalmas kertészetben nyer majd alkalma­zást. Még azt is elmondta Steinherz az igazgatónak, hogy vonaton ismer­kedett meg egy kertésszel, aki ösz­­szeköttetésben áll a Rusehild ker­tészet főkertészével. Még­ megjegyezte Steinherz, hogy érdeke.-. egy ilyen véletlen megismerkedés néha milyen hasznos lehet. Ez a beszélgetés, mint a Frgk­­­tus igazgatója elmondotta, körülbelül egy eedig tartott, az igazgató azután elbúcsúzott Steinherztől, akivel már másnap megtörtént a szerencsétlenség. Mindenre elszánt fiatalember kerítette hálójába Steinherzet A Fructus igazgatójának vallomása még jobban megerősíti azt a feltevést, hogy egy mindenre elszánt fiatalember kerítette háló­jába Steinherz Rudolfot. A fiatalember arra is hivatkozott Steinherz előtt, hogy a kerté­szet részt vett a tenyészállatvásáron. A rend­őrség megállapította, hogy a fiatalember állí­tásai még egyes részleteiben sem feleltek meg a valóságnak. A kertészet nem vett részt a tenyészállat vásáron. Állandóan a mödlingi Rotschild kertészetről beszélt a fiatalember, holott Rotschildéknak nem Mödlingben, ha­nem Dob­ingben van kertészeti telepe. Ezeket az adatokat Steinherznétól tudták meg a nyomozó hatóságok. Steinherz ugyanis, amikor első pesti útjáról hazatért, feleségének eldi­­csekedett, hogy megismerkedett egy kertésszel, aki bejuttatja fiukat a mödlingi Rotschild-kertészetbe. Nyilvánvalónak látszik az is, hogy a fiatal­ember valósággal felcsalta másodszor Buda­pestre a szerencsétlen Steinherz Rudolfot azzal, hogy személyes ismeretséget hoz létre Steinherz és Rotschildék főkertésze között. Valószínű, hogy Steinherz, amikor látta, hogy hiába jött Budapestre, szemrehányásokat tett a fiatalem­­­­bernek és emiatt súlyos nézetelté­rés támadt közöttük. Ez­ magyarázza meg, hogy nem együtt, ha­nem külön-külön mentek ki a vonathoz és először a fiatalember szállt be és csak később érkezett meg Steinherz, akit azután minden jel szerint ez a titokzatos, állítólagos kertész­segéd gyilkolt meg a vasúti kocsiban. A nyomozás egyébként a mai napon sem tudott közelebbi pozitívebb eredményre jutni. Ezért a főkapitányság sérülési osztálya-a déli órákban érintkezésbe lépett a ceglédi rendőr­séggel, hogy kicseréljék a nyomozási adatokat. Ezek az adatok azonban egyik részről sem mutatnak biztató jelet arra, hogy a kalapácsos gyilkosság rejtélyét hamarosan meg lehet ol­dani. Újabb gyanúokok fel A ceglédi rendőrség ma délben újabb érde­kes adatokat közölt a kalapácsos gyilkosság ügyében a főkapitánysággal. A ceglédi rendőr­ség megállapítása szerint a Steinherz Rudolf részvénytársaságnak Alsóhermdon volt nagy szőlőtelepe és gyümölcsöse. Ott dolgozott Steinherz Rudolf fia, Steinherz Béla is. Eb­ből az üzletükből kifolyólag összeköttetésben állottak két­ férfival, Alakos Ferenc kertész­segéddel és Bada István főkertésszel. Lakos Ferenc március 30-án Alsóhernádról Nagy­téténybe utazott, hogy üzleti ügyben tárgyal­jon. Később Bada is utána utazott, Nagy­tétényben ugyanis egy földbirtok bérletéről tárgyalt a két kertész. A ceglédi rendőrség most arra kérte a főkapitányságot, hogy ke­rítse elő Lakos Ferencet és Bada Istvánt és tanúként hallgassa ki­­őket arra vonatkozólag, mit tudnak Steinherz Rudolfról, a meggyilkolt borkereskedő ismeretségeiről és hogy nem tudnak-e valami köze­lebbi adatot szolgáltatni, hogy nem lehet-e Steinherznek valamelyik­­is­merősét a bűncselekmény elköve­tésével gyanúsítani. Igen érdekes újabb adatokat is szerzett a ceglédi rendőrség, így megállapította, hogy kedden, márciu­s 24-én Steinherz Rudolf Kecs­kemétről Lajosmizsén át Budapestre utazott. A lajosmizsei állomáson leszállt a vonatról és cigarettát vásárolt a pályaudvari­ólgi£

Next