8 Órai Ujság, 1931. augusztus (17. évfolyam, 174-196. szám)

1931-08-02 / 174. szám

VASÁRNAP 3* OLDAT: mi AUGUSZTUS 2­0Mrassig Az ellenzék folytatja obstrukcióját a Házban Az indokolatlan kenyérdrágításról beszéltek a felhatalmazási javaslat vitájában Vádak a gyárak ellen — Elismerés céltudatos külpolitikánknak. Sigray a francia orientációt sürgeti Az elnök megróná a személyeskedéseket (Saját tudósítónktól.) Évek óta ma volt az első eset, hogy a képviselőház tizenötórás ülésen tárgyal törvényjavaslatot és hogy az ülést már reggel kilenc órakor megnyitották. A képvise­lők már jóval kilenc óra előtt igen nagy számban jelentek meg a Házban, úgy­hogy amikor pontosan megszólaltak az ülés kezdetét jelentő csengők, a képviselői padok néhány perc alatt teljesen benépesedtek. Almásy László elnök az ülés megnyitása után szavazásra tette fel Temesváry Imrének a 15 órás ülések tartására vonatkozó indítvá­nyát, amelyet a Ház többsége meg is szava­zott, mire Kabók Lajos átkiáltott a jobboldal felé: — De azután itt is maradjanak. A jobboldalról többen nevetve kiáltották vissza: — Kibírjuk! A napirend szerint folytatták a felhatalmazási törvényjavaslat általános vitáját. Az első felszólaló Reisinger Ferenc volt. A kormánynak a múltban folytatott gazdasági politikáját bírálta és a mezőgazdasággal fog­lalkozó lakosság katasztrofális helyzetét ismer­tette, majd a miniszterelnök személye ellen in­tézett támadást. Almásy elnök ezért rendreutasítja, majd így folytatja: — Kérem a képviselő urat ne személyes­kedjék. A Házban kezd a személyeskedés el­fajulni, holott kétségtelen, hogy az ország ne­héz helyzete komoly tárgyalást kíván. Kérem a képviselő urakat, hogy uralkodjanak szen­vedélyeiken. (Élénk helyeslés az egész Ház­ban.) Propper Sándor: Ha nem tetszik a bírálat, mondjon le! Almásy László elnök: Alkalmazza ezt a kép­viselő úr saját magára! Reisinger Ferenc ezután kijelenti, hogy nem akarta a miniszterelnököt személyében tá­madni, de amíg ebben a pozícióban van, el kell tűrnie a kritikát. A javaslat egyes intézkedéseit bírálta, majd lord Rothermere karácsonyi üzenetét citálta és ebből azt akarta megállapítani, hogy nálunk pazarlás folyik. A nemes lord, mondotta Reisin­ger, megrajzolta az ország sorsát és önök leg­jobban teszik, ha elpakkoltak a láthatárról. (Általános derültség.) A javaslat 9. szakasza szerinte egyenesen a diktatúrát mondja ki és ezután más politikai nyilatkozat nem hangozha­­tik el az országban, mint az, hogy „éljen Bethlen". Reisingernek e kijelentésére hosszantartó nagy éljenzésre törnek ki a jobboldalon és a középen ülő képviselők. Közben Reisinger befejezi beszédét, de egyetlen szavát sem lehet hallani. Am­ikor leül, elhallgat az éljenzés. Ekkor a szocialisták kórusban kez­denek kiabálni. Propper Sándor: Csoportosan lehet zajon­­gani? Kabók Lajos: Ez pártos elnöklés. Elnök: Nem értem a képviselő urak meg­jegyzését, hiszen maguk tudják, hogy olyan lárma volt, hogy senkinek szavát nem lehetett érteni. Sigray Antal gróf a következő felszólaló. — Megpróbálok beszédemben arra a hang­nemre visszatérni, úgymond, amely a törvény­­javaslat tárgyalásának első napján uralkodott. (Általános helyeslés.) Igaz, hogy a világ gaz­dasági helyzete már régen romlott, de azt, ami bekövetkezett, nem lehetett előre látni, leg­alább ezt mutatják a kormány tagjainak nem­régen tett bizakodó hangú kijelentései. Hiszi, hogy a kormány fontolóra fogja venni azokat a komoly figyelmeztetéseket, amelyek az ellenzék részéről elhangzottak, mert most az or­szág létéről, vagy nemlétéről van szó. Két olyan problémáról van szó, amelyekkel a vita során még nem foglalkoztak. Az egyik a Hoover-akció, a másik a német-osztrák vám­unk kérdése. Ezekkkel kíván foglalkozni. Azt h­iszi, hogy akármire vezessen az Egyesült Államok elnökének lépése, a kezdeményezésért is meg kell hajtani előtte az elismerés zászlaját (Taps az egész Házban.) és csatlakozni kell­­ MacDonald nemsztírelnök II.jelentéséhez, hogy az Egyesült Államok megérdemli, hogy a világ rish­ wPYn.rpi.pnr.h trurtsish fdleP.f. Elismerés a céltudatos magyar külpolitikának A másik esemény, amely ezt megelőzte volt, a német-osztrák vámunió terve és itt a leg­nagyobb örömmel ismeri el a mi külügyi kor­mányunk magatartásának helyességét, amellyel bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk semmiféle politika uszályhordozói és csak egy célja le­het a mi külpolitikánknak, a magyar állam ön­­célúságának kifejezése. A mi céltudatos politikánk elismerést ta­lált nemcsak barátainknál, de a nagy nyugati nemzeteknél is és Franciaország is belátta már, hogy a Duna medencéjé­nek kérdését megoldani máskép nem lehet, mint Magyarországra támaszkodva és hogy nem lesz rend addig, amíg Magyar­­ország nem intézkedhetik szabadon saját sorsáról. A francia kapcsolatot szeretné kimélyíteni, nem azért, mert ma Franciaország a leggazda­gabb és leghatalmasabb állam, hanem azért, mert erre már a múltban is meg volt a mód és meg volt a hozzá szükséges összeköttetés. — Miként Olaszországhoz való­­barátságunk nem irányul setétd ellen, úgy Franciaországgal való barátságunk sem irányulhatna senki ellen. Arról beszél, hogy már évekkel ezelőtt han­goztatta, hogy nagy veszélyt jelentenek a kül­földi rövidlejáratú hitelek. Nem vonja kétségbe a kormány jóhiszeműségét, de hibáztatja, hogy nem volt meg benne a kellő előrelátás. Ha a kor­mány takarékoskodott volna, akkor nem adódott volna elő a mai helyzet. Nem adhat a kormány­nak egy évre terjedő felhatalmazást, hogy pénz­ügyi diktatúrát gyakoroljon. Igaz, hogy itt lesz a 33-as bizottság, amely tanácsokat adhat, de mégis a kormány intézkedik és mire a képviselő­ház elé kerülnek az intézkedések, addig már sok minden történhetik. Kifogásolja, hogy a pénz­ügyminiszter nem tájékoztatja a közvéleményt, hogy melyek a kibontakozás tervei a mostani helyzetre vonatkozólag. Végül utal arra, hogy összefogással ki lehetne kerülni a belső bajokból és meg lehetne oldani a válságot. Álljon a mi­­niszter­elnök úr a kormányzó úr elé, hogy fogja össze az összes nemzeti erőket és alakítson kon­centrációs kabinetet, hogy ez kivezesse a válság­ból az országot. Belső összefogással megszüntet­hető lenne a belső gazdasági válság, át lehetne lábolni a nehéz időkön, hogy aztán nyugodtan foglalkozhassunk a nemzet nagy célkitűzéseivel. Ezután Hegymegi Kiss Fál szólalt fel. — Azért nem fogadja el a javaslatot, — mondja, — mert úgy látja, hogy a kormány most is korlátozni, sőt egy bizottságra át­ruházni akarja a parlament munkáját. Külön­böző gazdasági vonatkozású kérdéseket tesz szóvá és kifogásolja, hogy egyes hitellevelekben „aranypengő* * meghatározást is használnak. Súlyos kifogása van a javaslat ellen azért is, mert az adóemelés tekintetében az adómegsza­vazás évszázados jogát átruházza a kormányra és ebben súlyos alkotmányjogi sérelmet lát. A javaslatot nem fogadja el. Indokolatlan a kenyér­drágulás Farkas István beszédében a miniszterelnök programmját bírálja nagy részletességgel, majd az elnök figyelmeztetései után is több­ször demagógiának nevezi a miniszterelnök kijelentéseit, mire ismételten rendreutasítást kap. Költségvetési beszédét ismétli meg ez­után ,majd a baletta-, liszt- és kenyérkérdést teszi szóvá. Itt Meskó Zoltán közbeszól: — Indokolatlan a kenyérdrágulás! Százezer pengőt kértek a „Ju­st­ce Sor Hungary" kijavításáért A javaslatot nem fogadom el. Zsilinszky Endre szólalt fel ezután. Szilágyi Lajos tegnapi felszólalása után meg akarja jegyezni, hogy Biharban olyan eljárást tanúsítottak a választások alatt, hogy pártjának két kitűnő tagját ütötték el a biztos mandátum­tól. Arról emlékezik meg azután, hogy Beregben még erőszakosabb eszközökkel jártak el vele szem­ben. Különböző attrocitásokat sorol fel, közben a csendőrségre tett kijelentése miatt rendreutasítást is kap és az elnök figyel­mezteti, hogy maradjon a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalásánál. Zsilinszky a javaslatot nem fogadja el és azt mondja, hogy a devizaforgalmat kellene szigo­rúbb szankciókkal megkötni és ezzel is ered­ményt lehetett volna diasni. Ilyen nehéz idők­ben a parlamentet együtt kellene tartani. Olyan időket élünk, amikor csak az erők megfeszítésé­vel lehet eredményt elérni. A­ javaslat ellen alkotmányjogi kifogásai vannak. A 33-as bi­zottság felállítása is olyan szerinte, mintha maszkírozása lenne a parlamentarizmus lebon­tásának. De nem szavazza meg a javaslatot azért sem, mert bizalmatlan a kormány iránt. A kapitalizmus európai és világválsági kérdé­sével foglalkozik ezután részletesen, majd­ azt fejtegeti, hogy háromféle arisztokráciánk van, amelyet a csonka ország képtelen eltartani. Amikor nem tudják a munkásosztályt és a kis­gazdák társadalmát kellően támogatni, akkor először a mamut­fizetéseket kellett volna leépí­teni, hogy megfelelő erőt szerezzenek a támoga­táshoz. Az állami takarékosság mellett az egyéni takarékosságra is szükség van, de azt ne a kis­tisztviselőknél és a kisembereknél kezdjék. Jel­lemző példaként említi fel, hogy amikor a két hő óceánrepülő, Endresz és Magyar megérkez­tek és ki­­akarták javíttatni gépüket, a Weisz Mannfréd-gyár százezer pengőt kért a javítási munkáért. (Zaj.) Felkiáltások jobbról: Igaz­ ez? Zsilinszky Endre: Amellett a nagy nemzeti ajándék mellett, amelyet kivételes pozíciójában ingyen kap a gyár, ingyen kellett volna ezt a munkát felajánlania. — ügy van! ügy van! — felkiáltások min­den oldalon. Zsilinszky Endre: Erre a sportrepülők, akiknek pedig nincs pénzük, vállalták, hogy öt­ezer pengőért javítják ki a repülőgépet. „Az ipar súlyosan nehezedik az országra" . Hangoztatja, hogy jobb birtokpolitikára van szükség. Radikálisan kell megoldani a bir­tokreformot, de nemzeti alapon. Az ipar túlsá­gosan súlyosan nehezedik az országra és nem veszi észre, hogy saját magának is árt, ha a mezőgazdaságot nem engedi prosperálni. A ma­gyar ipari élet élén olyan férfiaknak kell állani, akik a mai nehéz helyzetben is meg tudnak fe­lelni feladatuknak. Franciaországtól ne várjunk semmit addig, amíg teljes tisztelettel ugyan Né­metország iránt, de nem demonstráljuk határo­zatban, hogy úgy gazdaságilag, mint politikailag füg­getlenek vagyunk Németországtól. Azt fejtegette ezután, hogy tudomása van arról, hogy egyes gyáripari vállalatok részéről olyan lépések történtek, amelyek aláássák a lÉf ! Inát !! Hite! «. Troher IV., Kossuth, Lajos­ u. 9. pengőt. Az Első Magyar Papíripar, — tudomása szerint — például kijelentette, hogy csak aranykoroná­ban hajlandó elfogadni fizetéseket. Kéri a pénz­ügyminisztert, hogy a legbrutálisabb eszközökkel járjon el az ilyen tendenciák gyökeres megszün­tetése érdekében. A javaslatot nem fogadta el. Kabók Lajos szólalt fel ezután. A válságot szerinte a kormány politikájának rovására kell írni. A kenyérdrágaság a mai el­viselhetetlen terhek mellett még elviselhetetle­nebbé teszi a megélhetést. A malmok politikája és a pékek manipulá­ciója tette lehetővé, hogy még a barna kenyér árát is aránytalanul felemeljék. Különböző gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik ezután, majd kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadja el. Lapunk zártakor az ülés még tart. Egyévi börtönre ítéltek egy motorkerékpáralkatrész­­kereskedőt (Saját tudósítónktól.) Napokon keresztül tartó tárgyalás után ma hozott ítéletet a bün­tetőtörvényszéken Géczi Károly dr. törvény­­széki bíró Légrádi Lajos és társai bűnügyében, akik ellen a királyi ügyészség többrendbeli csa­lás, illetve sikkasztás büntette címén emelt vá­dat. Légrádi motorkerékpár-alkatrész kereske­dést nyitott egy Zamecsnik nevű emberrel. Hosszabb időn keresztül — mint a később ellene beadott feljelentésekből kiderült, — többeket megkárosítottak, részint azáltal, hogy alkalma­zottakat fogadtak fel, akiknek óvadékát elköl­tötték, részint pedig olyanformán, hogy írógé­peket, porszívógépeket, gyorsmérlegeket vettek tulajdonjog fenntartása mellett és ezeket aztán eladták, vagy elzálogosították. Légrádi Lajoson kívül az ügyészség az édesanyja, Légrádi La­josné és Kemény Gyula tisztviselő ellen is vádat emelt, mint akik néhány esetben bűntársai vol­tak a kereskedőnek. Zamecsik időközben Dél­­amerikába szökött. A törvényszék ítéletében bűnösnek mondotta ki Légrádi Lajost tíz rendbeli sikkasztás és nyolc rendbeli csalás bűntettében és ezért egyévi bör­tönre ítélte el, amely büntetésből az eddig el­szenvedett vizsgálati fogsággal hét hónapot és tizenhat napot kitöltöttnek vett, édesanyját két rendbeli csalás vétségéért háromheti fogházra ítélte, a büntetés végrehajtását azonban három­évi próbaidőre felfüggesztette, Kemény Gyulát ugyancsak kétrendbeli csalás vétségéért három­heti fogházra ítélte el. Közszemlére teltek a képviselőválasztói név­­jegyekkel kapcsolatos határozatokat (Saját tudósítónktól.) A főváros központi választmánya tegnapi ülésén tárgyalta az új országgyűlési választói névjegyzék ellen beadott felszólalásokat, illetve az azokkal kapcsolatos határozatokat. E felszólalásoknak, amelyek leg­nagyobb részt a névjegyzékbe való felvételt kérelmezik, legnagyobb részt helyt adott a köz­ponti választmány, az elutasításokat pedig kellőkép megindokolta. A határozatokat most augusztus 15-éig közszemlére tették ki. A ha­tározatok ellen panasszal lehet élni a közigaz­gatási bírósághoz, amely decemberben dönt és január elsejére a teljesen kész névjegyzék ren­delkezésre áll. szanatórium a ^v^bhe^ven magaslati fekvéssel Pausál árak, I., Óra­ út 12. Tel.: 662­3?.

Next