8 Órai Ujság, 1931. október (17. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

Q ÁRA^O fillér ÓRjuniSftS BUDAPEST^93^KTOBE^^SÜTÖRTOK, XVII. ÉVF., 222. SZ. I «»»««««« F 6s erkeszteT^^ SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL VIII., RÖKK SZILÁRD U. 4 II LADÁNYI EMIL. TELEFONSZAMAINK: JÓZSEF 463-06,463-07,463-os, 463-0) Józan megtakarítások Több, mint egymilliót, pontosan egymillió és negyvenezer pengőt törölt a hatos bizottság a kereskedelmi tárca kiadási tételeiből s ezenfelül lényeges redukciókat határozott el a nagy állami üzemeknél, a MÁV-nál és az Állami Vas- és Gépgyáraknál. Különösen nagyjelentőségű az Állami Gépgyárakra vonatkozó megállapodás, amely szerint ezeket az üzemeket vagy oly mértékben kell korlátozni, hogy a rentabilitásukat biztosítsák, vagy beleolvasztják őket a magánvállalkozás hasonló üzemeibe. A hatos bizottságnak ez a döntése az első komoly és reális lépés a magángazdasággal konkurráló hatósági üzemek lebontása felé s nem nehéz kiszámítani, hogy ezen az úton rövidesen olyan eredmények produkálhatók, melyek sokkal többet jelentenek annál az átmeneti haszonnál, vagy inkább csak kényszerű megtakarításnál, amelyre a törölt kiadási tételekből számíthatók. A hatos bizottság kékceruzája érintetlenül hagyta a kereskedelmi kormányzat útépítési programját, mivel ezt a programot a kedvezőtlen pénzügyi helyzet ellenére is folytatni kell "a fénhál Tó" szerződéses kötelezettségek alapján. E pénzügyi nehézségek, sajnos, ólomsúllyal nyomják az állam, a városok és a közületek beruházási akcióit, melyeknek esztendők óta legfőbb létjoga a munkaalkalom-szerzés. Örvendetes és megnyugtató, hogy a pénzügyi nehézségek ellenére a munka frontjára nem zúdul újabb csapás, legalább ezen a ponton , hogy továbbra is sikerül biztosítani az útépítéssel foglalkoztatott vállalatok és egzisztenciák sorsát. Sajnos, egy másik tervbe vett nagyobbszabású munkaalkalom, a Boráros téri híd építése, az adott viszonyok és pénzügyi keretek között egyelőre nem valósítható meg. A hatos bizottság, a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben, úgy határozott, hogy a híddal kapcsolatos munkálatokat a részletes tervek befejezésén túl ne folytassák. Az átkelési forgalom szempontjából ez a döntés nem jelent nagyobb veszteséget, de sajnálattal gondolunk a meghiúsult munkaalkalomra. Reméljük azonban, hogy ezt az alkalmat rövidesen pótolni fogják kevésbbé költséges és a mai keretek között is megvalósítható munkalehetőségek. Hogy a hatos bizottságnak sikerült jelentékeny megtakarításokat elérni a kereskedelemügyi tárca költségvetésében is, ez mindenesetre a közvélemény helyeslésével találkozik. De az összegszerűmegtakarításoknál is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a racionalizálás, egyszerűsítés és gazdaságosság amaz elveinek, melyek a bizottság működésében, döntéseiben és határozataiban érvényesültek. Mert államháztartásunk egyensúlyát a legbiztosabban ezen a ponton kell és lehet megvalósítani s megnyugvással látjuk, hogy a hatos bizotág működése is elsősorban ide irányul. „Sem árdrágítás, sem szénért való ácsorgás nem fenyegeti a közönséget" A szénrendelet vitájában a 33-as bizottság tagjai a hazai szén drágulásának megakadályozását kívánták . Kenéz miniszter erélyes és megnyugtató kijelentései után a rendelettervezetet elfogadták (Saját tudósítunkr el.) A 33-as országos bizottság ma folytatta tanácskozásait Ugron Gábor elnöklete alatt. A kormány részéről Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, Kéné Béla kereskedelmi, Ivády Béla földművelésügy miniszter és Darányi Kálmán államtitkár vett részt az ülésen, amelyen elsősorban az ország szénellátásáról szóló rendelettervezetet tárgyalta. Temesvári Imre ismertette a rendeletet és rámutatott arra, hogy valutáris és szociális szempontokból szabályozni kell a szénellátást. A kormány tehát a kőszén, barnaszén, brikett és kolász behozatalát engedélyhez köti, a szénellátás irányítását miniszteri biztosra kívánja bízni és minden visszaélést és kihágást két hónapig terjedő elzárással büntet, az engedély nélkül behozott szenet pedig elkobozzák. A kormány egyébként minden erővel meg fogja akadályozni, hogy a tzindrabat fölemeljék. A kereskedelmi miniszter beszéde Ezután Kenéz Béla kereskedelmi miniszter szólalt fel. Külkereskedelmi mérlegünk egyik legterhesebb tétele a külföldről behozott szén éskoksz értéke. Az 1930-ik évben 48,7 millió pengő értékben 88.000 vagon külföldi szenet és 38.000 vagon külföldi kokszot hoztunk be az országba. Ezt a helyzetet nem lehet tovább fenntartani,, elsősorban azért, mert meglévő atüülföldi valutáinkat nem a fogyasztásra kerülő ,szénre kell fordítani, hanem a termelésre szüksége anyagokra. Máodszor külkereskedelmi mérlegünk passzivitása vagyoni helyzetünket rontja és valutánkat deprimálja. Minden vagon külföldi szénben 10—12 külföldi munkás bérét is megfizetjük. A cseh, lengyel és német bányamunkások tízezreit tartjuk el a behozatal által ugyanakkor, amikor nálunk a munkanélküliek száma sokezerrel nő éppen a téli hónapokban. Ezek voltak azok az okok, amelyek a kormányt arra késztették, hogy a külföldi szén behozatala előtt korlátokat állítson, amit könnyebben megtehet, mert elegendő piazál szenet termelünk és annak minősége is legnagyobbrészt alkalmas, hogy pótoljuk a külföldi szenet. A közműveknek, a mezőgazdaságnak és a közlekedésnek egyáltalán nincsen szüksége külföldi szénre és az iparnál is 2000 vagon magyar szénnel pótolható. A tavaly behozott 47.000 vagyon háztartási szén is pótolható, iletőleg most már csak 30.000 vagón pótlásáról lehet szó, mert 11.000 vágón már beérkezett az országba. A háztartások szénellátását magyar szénnel akként lehet biztosítani, hogy napi 300 vágón darabos szénnel többet kell termelniük a magyar bányáknak. A brikettgyártás fokozásával és más módon is pótolhatjuk a háztartásokbana külföldi szenet. A hazai szénbnyák körülbelül 278 vagon napi többtermelést vállaltak és ez a többtermelés már meg is indult. A külföldi szén elmaradása következtében szükséges hazai szénmennyiség a termelés fokozásával tehát már biztosítva van. A közönség nem a hazai szénnel bánni A minőségi pótlás nem egészen tökéletes, mert a hazai szén tüzelésénél gyakrabban kell a hamut kiszedni és általában a hazai szén használata a közönség részéről bizonyos idegenkedéssel találkozik. Ez azonban jórészt indokolatlan és főleg onnan származik, hogy a magyar közönség nem tud a hazai szénnel bánni, másrészt pedig nem megfelelő kályhákat használ. Vannak azonban olyan kályhák, amelyek nemcsak a magyar szenet, hanem a legsilányabb lignitet is olyan tökéletesen égetik el, hogy semmiféle füst és szag nem keletkezik a szobában. — Gondoskodni kívánok arról, — folytatta a miniszter, — hogy ilyen kályhákat csekély bérösszegért, vagy bizonyos fajta szén kötelzeő váárlása ellenében a szegényebb háztartások is megszerezhessék. Egyébként a legközelebbi napokban fűtési kiállítást kívánok rendezni, hogy a közönség elé tárhassuk azokat az előnyöket, amelyeket ránézve a magyar szén használata jelent. A fogyasztók érdekeit úgy a szénszükségletkielégítésénél, mint az árak indokolatlan emelésénél megvédjük és e helyens csak azt hangsúlyozom, hogy hízzék a közönség a magyar szénben és igyekezzék november előtt szükségletét beszerezni, hogy a fogyasztók torlódása a vásárlásnál elkerülhető legyen. A szónokok a hazai szén árának emelése ellen Szterényi József báró szólalt fel elsőnek. Elvi ellensége minden kötött rendszernek, de a sajnálatos devizahelyzet miatt meg kell alkudni az elvi állásponttal. Hangsúlyozza, hogy ha a hazai széntermelés javára kivételes intézkedés történik, gondoskodni kell arról is, hogy a hazai szénárakat ne emelhessék fel. Erre nézve garanciákat kér, mert ezek nélkülnem is fogadhatná el a javaslatot. Schandl Károly helyesli a külföldi szénbehozatallal szemben a hazai széntermelés fokozását, így a vidéki napszámosok ezrei juthatnak télen kenyérhez. Szerinte még helyesebb volna a hazai tűzifatermelést növelni, ami hozzájárulna a földbirtokosok adósságainak csökkenéséhez. Örffy Imre reméli, hogy a hazai szénbányák nem fognak elzárkózni a szénárak leszállítása elől. Nagy Emil elfogadja a rendelettervezetet, még ha külföldi körök meg is neheztelnek ezért. Csak úgy fogadja el a rendeletet, ha elével a hazai szénárak olcsóbbodását lehet elérni. Ha a hatalmas szénvállalatokkal szemben gyenge lesz a kormány, úgy a jelen rendelettel csak félmunkát végeztek, Bubinek István elvben ellene van a rendeletnek és meggyőződését csak akkor változtathatná meg, ha kellő garanciákat kap, hogy a hazai szénbányák favorizálása, a szétemelés nagymérvű emelése a hazai szénárak nagyobb csökkenését fogja eredményezni. Felvilágosítást kér a kereskedelemügyi minisztertől, hogy a háztartási szén beszerzése lesz-e valamely korlátozásnak alávetve, amit a maga részéről ellenez. A fakitermelés korlátozásának enyhítését javasolja. Csizmadia András is a magyar fakitermelés fokozását kéri, mert vannak vidékek, ahol vagononként 40—50 pengővel drágább a magyar fa, mint a külföldi. Chorin Ferenc lehetetlennek tartja, hogy az ipari üzemek devizanehézségek miatt szüneteljenek. A rendelkezésre álló és beszerezhető devizákat elsősorban a termelésszolgálatába kell állítani. Az itthon előállítható nyersanyagokért nem szabad külföldre pénzt kivinni, különösen akkor, amikor a belföldi termelés emelésével új munkásokat lehet a termelés szolgálatába állítani. Meg van győződve arról, hogy a bányák a mai helyzetet árdrágításra felhasználni nem fogják. Biró Pál egyetért a rendelettervezet intencióival. Wolff Károly azon a véleményen van, hogy a szénkormánybiztos ügykörét maga a minisztérium is elláthatná. Inti a bányatulajdonosokat, hogy a kizárólagossági helyzetet ne használják ki és a szénárakat ne emeljék. Esterházy Móric gróf kéri, hogy amennyiben a tűzifát is bevonnák a rendelet hatáskörébe, a legális fakereskedőket és erőtulajdonosokat is hallgassák meg. Ezután szóvátette a Talbot-centralét. Papp Géza báró helyesli, hogy a szénbehozatalt rendeletileg szabályozzák. Három szempont fontos a kérdés elbírálásánál. Éspedig a valutáris szempont, a munkáskérdés és közvetve a fakitermelés ügye. Csak végső eset ben szabad a külföldnek valutát fizetni. A széntermelés fokozása több munkai alkalmat jelent a munkásságnak és ez elsősorban kell figyelembe venni. A fakitermelés tekintetében liberálisra járna el. Az erdőkitermelésnek a l.hozatal csökkenése és a famunka.. . foglalkoztatása szempontjából igen nagy jelentősége van. Ezután Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter reflektált a vita során elhangzottakra. Utalt arra, hogy a rendelet nem akar kötött gazdálkodást, set semmiféle korlátozás nema belső fogyasztási forgalom tekintetében. A gazdasági liberalizmus nem igényli a szabad behozatal fenntartását, miként az európai országok égéssorában ezidő szerint is a szén beviteli/ külön engedélyhez van kötve. A fennálló kereskedelmi kereskvedelmi szerződések egyikébe sem ütközös a behozatal korlátozása, a jövőben kötendő szerződések pedig már a kérdés későbbi szabályozása alapján fognak életbelépni. Semmi okunk sincs retorzióktól tartani, sőt ellenkezőleg az várható, hogy a szénbehozatal megengedése ellenében kivitelünk terén kompenzációkat érhetünk el és erre törekednünk is kell. A belföldi szén drágításától nöm kell tartani és éppen ilyen törekvések elhárítására van szükség miniszteri biztosra. A tűzifa kérdésében az import a szükséghez képest a fennálló kereskedelmi szerződések alapján fog végbemenni. A belföldi termelés liberális szabályozása biztosítani fogja a szükségletek kielégítését s a kitermeléshez fűződő gazdasági és szociális érdekeket. Felmerült az a kérdés is, hogy a tervezett rendelkezések nem történhetnek-e meg a rendelet kiadása nélkül? E tekintetben utalok arra, hogy a rendelettel éppen a közönséget kívánjuk megnyugtatni abban az irányban, hogy minden meg fog történni a fogyasztók érdekeiek védelmére. Sem árdrágítás, sem szánért való ácsorgás nem fenyegeti a közönséget. Ivády Béla földmívelésügyi minizter szólalt fel. Kijelentette, hogy miután az ország szükséglete 250.000 vágón, amelyben a magyar termelés 165.000 vagont tud biztosítani, körülbelül100.000 vágón külföldi fát kell behozni. Minden törekvés odairányul, hogy itthon minél többet termeljünk anélkül, hogy az egész magyar erdőgazdaság jövőjét feláldoznánk. A bizottság ezután elfogadta a javaslatot. A bizottság holnap folytatja ülését, amelyen Ivády Béla földmívelésügyi miniszternek az esoport kérdésében elhangzott expozéját fogja megvitatni. Merénylet a Bukarest-galaci gyorsvonat ellen Bukarest, szept. 30. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Tegnap éjszaka a Braila közelében ismeretlen tettesek merényletet kíséreltek meg a Bukarest-galaci gyorsvonat ellen. A merénylők nagyobb távolságra felszedték a síneket és a talpfakat. Az egyik őr a merényletet észrevette és a közeledő vonatot visszatartotta, úgyhogy szerencsétlenség nem történt.