8 Órai Ujság, 1932. március (18. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

e / / fő Ma: Az osztálysorsjáték teljes nyereménylistája a 7. oldalon -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------——~ —■—,—*-■—~-------------------------------IS ARAK, fillér BUDAPEST, 1932 ELŐFIZETÉSI ARAK ÉVRE 6.40 P — KÜL , 1932 MÁRCIUS 1, KEDD, XVIII. ÉVFOLYAM, 49. SZ. : ARAK; FÉLÉVRE 8.50 P - KÜLFÖLDRE 12.80 P - NEGYED- KÜLFÖLDRE 6.60 P - EGY HÓRA 1 50 P - KÜLFÖLDRE 2.30 P főszerkesztő: NADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIII., RÖKK SZILÁRD-U. 4 TELEFONSZÁMAINK: JÓZSEF 463—06,463—07,463—08, 463—09 Tsemseji egység Politikusok egész sora vonul fel egyik hétfői újság ankétjén, kormánypártiak, ellenzékiek, pártonkívüliek és valamennyi a nemzeti erők egyesítése mellett tör lándzsát. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti összefogás gondolata mindenki előtt rokonszenves, hiszen vitán felül áll, hogy a súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális problémáink megoldását csak siettetheti a különböző társadalmi rétegek és politikai pártok vállvetett együttműködése. Ami segíteni képes és segítésre kész tehetség, tudás, lelemény és jóakarat feltalálható ebben az országban, pártok keretei közt, vagy pártokon kívül, azt történelmi bűn, öngyilkos mulasztás lenne kizárni a közös dologtevésből, az országmentés nagy, nehéz és égetően sürgős munkájából. Erre a mulasztásra senki sem vállalkozhatok s éppen ezért a nemzeti összefogás gondolata olyan program, melynek csak hívei lehetnek, ellenzői nem. Más kérdés ennek a kívánatos, szükséges együttműködésnek gyakorlati megvalósítása. Az önzetlen jóakarat és tettre kész tehetség számára, úgy érezzük, nem lehet, fontosabb cél, mint a problémák leghelyesebb megoldása, maga a munka, mely az ország talpraállításához vezet. De vájjon joga van-e a hivatott tehetségnek önként kizárni magát a nemzeti összefogásból, mert munkaterületül nem miniszteri szobát jelölnek ki számára? Fájdalom, úgy látszik, hogy a nemzeti összefogás leglelkesebb szószólói csak így tudják elképzelni az együttműködést. Miniszteri tárcával hajlandók összefogni. Miniszteri tárca nélkül nem. De hol van annyi tárca, mely minden igényt és minden ambíciót kielégíthetne, ha az országért való munkálkodás feltételéül mindenki miniszteri tárcát köt ki ?! A leggyanútlanabb jóhiszeműség is zavarba jön és kételkedni kezd ennek a feltételes segítőkészségnek láttán és önkéntelenül arra kell gondolnia, várjon ez a nagy összefogási vágy nem inkább a miniszteri tárcára sandít-e, mint a segítő munkára? És hogy pontosan a dolgok lényegére térjünk: ugyan hogyan biztosítaná a parlament békés atmoszféráját és a politikai pártok együttműködését a leglelkesebb ellenzéki koncentrátorok kormányra jutása, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ezek a politikus urak csak önmagukat képviselik s még csak egy számszerűi jelentős politikai párt támogatását sem hozzák magukkal a koncentrációba! Nem! Ez az együttműködés nem nemzet együttműködése. Ehhez több önzetlenség kell és kevesebb frázis! Harminchárom influenzahaláleset négy nap alatt A súlyos esetek szaporodásáról számol be a főváros tiszti főorvosa (Saját tudósítónktól.) A főváros tisztiorvosi hivatala az influenza megbetegedésekről ma délben a következő hivatalos jelentést adta ki: A február 25-től február 28-ig terjedő idő alatt az elöljáróságok 133 szövődménnyel járó influenzás betegedést jelentettek. A Szent László-kórházba felvettek ez idő alatt 200 beteget. Ezek közül szövődményes volt 42. Az elmúlt négy nap alatt 83 influenza halálesetet jelentettek be. Az influenza-járvány alakulásáról érdekes összehasonlító képet mutat a jelentésnek az a számszerű adata, amely szerint az ezt megelőző néhány nap alatt a szövődményes esetek száma 111, a halálozási szám pedig 23 volt. A mai jelentés általában a járvány emelkedésére mutat, azonban a szakorvosok megfigyelése szerint a betegség túljutott a kulminációs ponton. A tisztiorvosi hivatal feltevése szerint a legközelebbi jelentésben már megnyilvánul ez a jelenség és ha az időjárás is kedvezően alakul, úgy a járvány fokozatos megszűnését várhatjuk. A járvánnyal kapcsolatban különleges intézkedésekre nem kerül sor. Sipőcz Jenő polgármester a hét végére tanácskozásra hívja meg a közegészségügyi hatóságok vezetőit és azoknak szakvéleménye után foglal állást az esetleges további teendők ügyében. Összehívják a statáriális bíróságot: a ráckevei gyilkos valószínűleg már holnap rögtönit élő bírái elé kerül (Saját tudósítónktól.) A ráckevei csendőrőrs ma reggel fejezte be Miklós Zsigmond dr. közjegyző gyilkosának részletes jegyzőkönyvi kihallgatását. A kihallgatás során tisztázódott az elvetemült gyilkos fiatalember személyi adatai, egész előélete. Tichy, hol mint László, hol mint Árpád szerepelt. Hitelesen megállapították, hogy Árpád a keresztneve. Apja Lippán lakik, mint nyugdíjas bírósági végrehajtó. Tichy Árpád négy gimnáziumot végzett Aradon, majd apja asztalosinasnak adta. Két évvel ezelőtt besorozták a román hadseregbe, mire megszökött és átjött Magyarországra. Ráckevére került, ahol egy nénje lakik. Itt egy ráckevei asztalos szolgálatába állott, majd később a közjegyzői irodába került, mint imák, de egészen alárendelt szolgálatot végzett. Akkoriban levelet írt rokonainak, hogy nagyon meg van elégedve sorsával, főnöke szereti és bizalmába fogadta és a pénzkezelést is rábízta. Tichy Árpádot vallomásának befejezése után megbilincselve átvitték a pestvidéki ügyészség fogházába. Az ügyre vonatkozó iratok már szintén idekerültek, ezeket most tanulmányozza Sárospataky József dr. főügyész, a pestvidéki ügyészség elnöke, aki holnap valószínűen már indítványt terjeszt elő, amelyben — statáriális eljárás alá tartozó bűncslekményről lévén szó, — a statáriális bíróság összehívását kéri. — Ebben az esetben Gáli Endre dr., a S vényszék területén megalakított sza-t szehivása iránt, amey azután az ejpestvidéki törvényszék elnöke, aki táriális bíróságnak is, nyomban injárás szabályainak megfelelőn, rögegyúttal elnöke a pestvidéki tör tézkedik a rögtönítélő bíróság ősz- tön le is tárgyalja a bűnügyet. Beszámítható-e a sógorgyilkos Boros István? A család elmeállapotának megvizsgálását kérte a rendőrségtől (Saját tudósítónktól) Ma reggel egy izgatottan viselkedő, dúlt arcú fiatalembert hallgattak ki a főkapitányság sérülési osztályán. Boros István 27 éves volt leventeoktatót, aki tegnap hajnalban, veszekedés hősben, hasbalőtte sógorát, dr. Eperjessy István 43 éves székesfővárosi tanácsjegyzőt. A mai kihallgató teljes részletességgel tisztázta a tragédiát. Vaskapu utca 7. számú négyemeletes bérpalotát három Boros-testvér örökölt, Boros István és két nővére, akik közül az egyik Eperjessy István fővárosi tanácsjegyző felesége. Boros István a földszinten lakott kétszobás garzonlakásban, Eperjessy pedig az első emeleten. Eperjessyné, aki influenzás, szombatról vaárnapra virradó hajnalon rosszul lett, mire férje lerohant Boros lakására, hogy onnan telefonon hívja dr. Török Sándort, a háziorvost. Az álmából felriadt Boros István azt mondta, őa Törököt hívják, hanem egy másik orvost, az ő ismerősét, de Eperjessy ragaszkodott régi háziorvosához, akinek telefonszámát tárcsázni kezdte. Boros erre lenyomta a telefonhorgonyt, Eperjessy rászólt, hogy ne tartóztassa fel a telefonálásban. Erre szóváltás keletkezett, amelynek hevében — mint Boros állítja — sógora megütötte őt. Boros ezen annyira feháborodott, hogy elvesztette fejét, felkapta az éjjeli szekrényen heverő töltött Browning-pisztolyt és vaktában rálőtt Eperjessyre, akit a golyó hasán talált. A sebesült embert a mentők a Fasorszanatóriumba vitték. A soros vizsgálóbír és a főkapitányság egyik tsztviselője ki akarták hallgatni a sanatóriumban, a tanácsjegyző azonban ekkor már haldoklott s cihaló hangon csak ennyit mondott, hogy nem akar vallomást tenni sógora ellen. Röviddel ezután belehalt sebébe. Boros István ma reggeli részlete kihallgatása során előadta, hogy pá hónappal ezelőtt vesebaj tünetei lépte fel nála, emiatt idegeskedett és egészségi állapota annyira leromlott, hog leköszönt leventeoktatói állásáról. Ideges állapotának tudja be, hogy elvesztette a fejét és rálőtt sógorán akivel pedig azelőtt soha semmifél differenciája nem volt. Remegő alakkal mondotta: — Nem akartam bántani a sógoromát, nem tudom, mi történt, csa azt tudom, hogy nagyon szerencsétlen vagyok. Boros István viselkelkedéséből , magstartjából úgy látszik, hogy valóban idegessége közel jár az egzatáltsághoz. Még több tanút hallgatta ki .