8 Órai Ujság, 1932. április (18. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

IVta.: Az Orczy-h­áz rejtelmei jgj (Mt,1 ÁRA^^fcFILLÉV Di&níjsig BUDAPEST, 1932 ÁPRILIS 1, PÉNTEK, XV11L ÉVFOLYAM, 73. SZ. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : FÉLÉVRE 8.50 P - KÜLFÖLDRE 12.80 P - NEGYED­ÉVRE 4.40 P — KÜLFÖLDRE 6.60 P — EGY HÓRA 1­50 P - KÜLFÖLDRE 2.30 P FŐSZERKESZTŐ: LADÁNYI EMIL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIIL, RÖKK SZILÁRD-U. 4 TELEFONSZÁMAINK: JÓZSEF 463-06,463-07,463-08, 463-09 mm Olcsó politika Valóban nincs fontosabb, sür­gősebb és időszerűbb dolga a fő­város törvényhatóságának, mint állást foglalni a titkos választói jog mellett?! Nehogy félreértés essék: amikor erre a kérdésre késztet bennünket a tegnapi köz­gyűlés határozata, a magunk ré­széről nem a választójog dolgá­ban akarunk állást foglalni. Még csak rekriminálni sem óhajtunk, bár nagyon is élénken tolakodik emlékezetünkbe az a forradalmi jelenet, mely 1917-ben ugyanitt, a városházán játszódott le, ami­dőn egy szenvedélyes választói demonstráció hevében elfogatás­­sal fenyegették meg a királyt, ha tüstént nem adja meg az álta­lános titkos választójogot. Nem akarunk emlékeztetni a tragikus összeomlásra sem, melyhez a vá­rosháza választójogi demonstrá­ciója adta meg az első lökést. Mi­nek emlékezni a múltra, mikor a jelen is éppen elég tanulságos! Itt van egy hatalmas törvény­­hatósági testület, melyet a leg­általánosabb és legtitkosabb vá­lasztói jog alapján verbuváltak össze, itt van egy óriási városi adminisztráció, élén főpolgármes­terrel, polgármesterrel, tanácsno­kokkal és osztályvezetőkkel, úgy a bizottsági tagok, mint az admi­nisztráció tisztviselői azzal a leg­főbb, sőt egyetlen rendeltetéssel, hogy gondját viseljék egy milliós városnak, képviseljék és szolgál­ják a polgárok érdekét. De váj­jon akad-e polgár, aki őszintén és nyugodt lelkiismerettel vallaná, hogy választott vezetői csak­ugyan minden tőlük telhetőt el­követtek e város lakóinak érde­kében, védelmében, egzisztenciális bajai leküzdésében? Kérdezzék csak meg a névtelen polgárt, hogy a maga súlyos terhei alatt roska­­dozva és égető problémáival vias­kodva, olyan sürgősnek és fon­tosnak tartja-e, hogy a törvény­­hatóság az általános titkos vá­lasztójog mellett demonstráljon?! A városházi pártok és a város­házi vezetők nagyon jól tudják, hogy a névtelen polgárnak egé­szen más gondjai vannak, mint a titkos választói jog. Már csak azért is, mert titkos választói joga van, ezzel szemben hiányzik egész sereg java, előnye, kedvez­ménye, amire elvitathatatlan jo­got formálhat ama súlyos anyagi terhek fejében, melyeket a fővá­ros vezetői róttak rá. A névtelen polgár nyilván szívesebben venné, ha a városházán az olcsó villany, az olcsó gáz, az olcsó és jó közle­kedés érdekében rendeznének de­monstrációt, ha a magángazdasá­got nyomorító közüzemek ellen nyilvánulna meg a törvényható­ság egyhangú állásfoglalása. De úgy látszik, hogy erre hiába vár. Ez, nyilván, sokkal nehezebb, mint holmi olcsó politizálgatás! A szo­cialisták óriási botrányt rendeztek a Házban I­ belügyminisztert támadták a vidéki „szocialistaüldözések" miatt (Saját tudósítónktól.) A kép­viselőház egy, hónapi sziget után ma délelőtt tartotta első ülését. A kép­viselők már jóval tíz óra előtt nagy­számban összegyűltek és a folyosókon csoprtokba verődve tárgyalták a poli­tika eseményeit. Pontban tíz órakor szólaltak meg az ülés kezdetét jelző csengők. Almásy László elnök az ülést megnyitva, bejelentette, hogy a köz­igazgatási bíróság elnökétől átirat ér­kezett, amely szerint a Beck Lajos és Diniek Ödön mandátuma ellen be­adott petíciók ügyében­ az eljárást beszüntették, a Nánássy Andor ellen beadott petíciót pedig alaki okokból visszautasították. Ugyancsak értesí­tette a közigazgatási bíróság a ház elnökségét, hogy a Görgey József mandátuma ellen megindult petíciós eljárásban úgy döntött a közigazga­tási bíróság, hogy Görgey József he­lyett Ulain Ferencet mondotta ki megválasztott képviselőnek. Ezután bemutatta az elnök Farkasfalvi Farkas Géza levelét, amelyben bizottsági tagságáról lemon­dott. Bejelentette még, hogy több képviselő, köztük Dréhl Imre ellen is mentelmi megkeresés érkezett és a megkereséseket áttette a mentelmi bi­zottsághoz. Végül bejelentette, hogy Kasnya Béla a biztosítási díjak valo­rizációja, Kun Béla különböző gazda­­kérelmek, Szeder Ferenc pedig a vi­déki ,szociád­emokrata szervezetek és a pártvezetőség üldözése tárgyában napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt. .. Ulain Ferenc: Fel kell oszlatni a bankot, nincs rá szükség. Kun Béla: Egy hónapja függesz­tették csak fel az eljárást a gazdák el­len és most megint folytatják a végre­hajtásokat. A kartelek túlkapásairól szólva hangoztatja, hogy összefogásra van szükség és meneszteni kell a par­lamentből azokat, akik a kartelek szol­gálatában állanak. Végül a kamatle­szállítás kérdéséről beszél. Utal a pénz­ügyminiszternek arra a kijelentésére, hogy ultima előtt nem lehetett gondolni a kamatláb leszállítására. Kérdi,a mi­nisztert, hogy a­ gazdák helyzete­ nem érte-e már el az ultimót? Kun Bélát beszéde végén több­ször figyelmezteti az elnök, hogy be­szédideje lejárt. Állandó zaj közben fejezi be Kun Béla a beszédét. A baloldalon erre kórusban kiállt­­ják át a jobboldal felé. — Halljuk a programmot! Malasits Géza: Hol az öreg úr programmjával? (Nagy zaj.) Az el­nök hosszan csenget és rendreutasítja Malasits Gézát, tett és ennek során megállapítást nyert, hogy a Hódmezővásárhelyre szállított vagon búzával valamelyes visszaélés történt. (Zaj a baloldalon.) Megállapítást nyert, hogy abból a vagonból, mint máskor is, mielőtt el­indították a Futura mintáz­atet és erre a mintára felírták a vagon szá­mát is. Felelőssége tudatában állítja, hogy a minta nem azonos azzal, ami a vagonban volt. (Nagy zaj a balolda­lon.) — A vagonban törmeléket, szén­port szemetet és hasonlókat találtak. .(Nagy zaj az egész Házban.) Hód­mezővásárhely polgármesterét utasí­totta, hogy vizsgálja ki ezt az ügyet, mert minden körülmények között meg akarja torolni a visszaélést. Ulain Ferenc: Nem fogja megto­rolni. (Nagy­ zaj.) Purgly Emil földmivelésügyi mi­niszter kivörösödve fordul Ulain felé és emelt hangon mondja: — úgy látszik, ez nem tetszik az uraknak... Az egyik jobboldalon ülő képviselő felhívás­ára rögtön elrendel­tem a vizsgálatot és máris idehozom az eredményt. Akkor ne mondják azt, hogy nem akarom az ügyet tisztázni. — Nem vagyok a hallgatás em­bere s mindig erélyesen lépek fel ott, ahol nem látom a tisztességet. A tisztességtelenséggel szemben min­dig a legerélyesebb eszközökkel já­rok el. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) A biztosítások valorizációja Kasnya Béla kifogásolja, hogy a biztosításokat a valorizációt annak­idején túl alacsonyan állapították meg és hogy a valorizáció csak 1935-ben és nem most következik be. Hétmillió gyűlt össze az életbiztosítások után járó két százalék címén. Kéri, hogy ezt az összeget a pénzügyminiszter ne tezaurálja, hanem azonnal szét kell osztani az­­ érdekeltek között. Az ötszázalékos valorizáció tulajdon­képpen megtévesztés volt. A biztosító­­intézeteknek évente 25 milliós nemzeti ajándékot adnak.­­ Nem lehet az, hogy amikor de­­vizarendeleteket és transzfermorató­riumot hoz a kormány, akkor ezek az intézetek, amelyek 80 százalékban kül­földi érdekeltségek, egyszerű átkönyve­léssel kivihessék a pénzüket.­­Ezzel rontják pénzügyi mérlegünket. De tiltakozik az ellen i­s, hogy a díjtéte­leket újból­ száz százalékkal akarják felmelni. Ne rettenjen vissza a kor­mány a biztosítás államosításától. (Helyeslés a baloldalon.) Mussolini ezt már megcsinálta és az eredmény igen jó volt. A biztosítóintézetek ná­lunk például a gazdaközönségtől­ 10 százalékkal nagyobb díjtételeket kö­vetelnek ugyanakkor, amikor azt han­goztatjuk, hogy mi agrárállam va­gyunk. Rámutat arra, hogy 107 kép­viselő és felsőházi tag visel tisztsé­get a biztosító társaságoknál. Kéri a pénzügyminiztert, ne engedje, hogy a biztosítási díjtételeket felemeljék. Kun Béla a következő felszólaló aki a kedvezményes zöldhitel ügyében kér felvilágosítást a pénzügyminisz­tertől, majd éles szavakkal kel ki a bankok kamatpolitikája ellen. Az Altruista Bank hódmezővásárhelyi parcellázását bírálta ezután. Ezután különböző kereseteket tett le a Ház asztalára annak igazolására, hogy az Altruista Bank végrehajtást ve­zet a gazdák ellen. A földművelésügyi miniszter erélyes válasza Most Purgly Emil földmivelésügyi miniszter szólalt fel és válaszolt Kun Béla beszédére. — Három kérdést hozott fel Kun Béla, — mondotta a földművelésügyi miniszter. — Az egyik kérdés az, hogy az osztrák-magyar szerződésből folyó csoportengedélyekkel bizonyos vissza­élések és halogatások történtek. Az exportengedélyeket egyik részről a Magyar Export­intézet,­ másik részről az osztrák kormányzat adja ki. A ma­gyar kormánynak, sajnos, nincs inge­­renciája arra, hogy ki kapjon osztrák részről engedélyt. Hallottam, hogy magyar állampolgárok az osztrák részről kapott igazolványokkal olyan­képpen manipulálnak, hogy az alkal­mas arra, hogy­ a mi igazolvány­kiadásunkat is ferde színben tüntesse föl. Mindent el akarok követni, hogy ez megszűnjék és üzérkedések ezután ne történjenek.­­ A másik kérdés a tengeriexport, illetőleg import kérdése volt. Kétség­telen, hogy nem szabad engedni, hogy olyan tengeriárak fejlődjenek fel, ame­lyek lehetetlenné teszik a hizlalást és a hizlalt állatok exportját. Mindad­dig, amíg mód van valuta kiadása nél­kül beszerezni tengerit, ezt a módot kell választani tengeri behozatalára. Ennek a lehetősége ma, fennáll, tehát nem is adnak valutát erre a célra. (Zaj a baloldalon.) Az inségbuza kérdéséről szólt ezután a miniszter.­­ A Hódmezővásárhelyre küldött egy vagon inségbuza ellen emeltek kifogást. Azonnal szigorú vizsgálatot indít A szocialisták botrányt rendeznek Szeder Ferenc szólalt fel ezután. Arról beszélt, hogy a szocialistákat a vidéken, úgy látszik, a belügymi­niszter titkos utasítása alapján, mindenütt üldözik, ártatlan embere­ket molesztálnak és sok helyen bán­talmaznak. Szeder Ferenc beszéde közben lép a terembe Keresztes-Fischer Ferenc Ferenc belügyminiszter, mire a szo­cialista képviselők kórusban kiáltják feléje:­­ : — Jöjjön be és ezt hallgassa vé­gig. Malasics Géza: Üljön a vádlottak padjára. Állandó nagy zaj, amely pillanatok alatt viharrá fokozódik és a szocia­lista képviselők egymást túllicitálva kiáltoznak a belügyminiszter felé. Weltner Jakab: A vidéken más­képp beszélnek, itt hazudoznak. Az elnök rendreutasítja Weltnert, aki így folytatja: — Igaz, mert aki azt mondja, hogy az erőszakot megtorolja, az hazudik. Reisinger Ferenc a belügyminiszter felé így kiált: " Magyar vértől piros a keze a belügyminiszternek. • Az elnök hosszasan csenget és köz­ben többször is megszólaltaja a vi­harcsengőt. Reisinger Ferenc a köz­bekiáltást többször is megismétli, majd felemelkedve helyéről, éles hangon kiáltja a jobboldal felé: — Véres kezű brigantik! Az elnök rendreutasítja Reisin­­gert. . Malasits Géza: A zsiványokkal nem bántak úgy, mint most a ma­gyar néppel. Buchinger Manó: Ha a betyár­uralmat nem tudja megváltoztatni, mondjon le. Kabók Lajos: Az urak felidézik a rossz szellemet, de fognak még sírni is. (Állandó nagy zaj. Az elnök folyton csenget.) Szeder Ferenc: Büdös, aljas kom­munistáknak titulálnak bennünket

Next