8 Órai Ujság, 1932. július (18. évfolyam, 144-170. szám)
1932-07-27 / 166. szám
1632 JÚLIUS 27 79 " A Búr" udvarán tizenkettőt Is ütött az óra. A császári palota éjjeli álmát aludta, az ablakok sötéten meredtek a belső udvarra, csak három szobából szűrődött ki világosság az éjszakába. A három szobában négy ember virrasztott. Az előben: Ferenc József, a császár, a másodikban: Zsófia főhercegnő, a császár anyja; a harmadikban: Erzsébet és Charlotte, az osztrák és a mexikói császárné. Ferenc József a kezébe temette fejét: országosának legnagyobb gondjai bántották ez éjszakán, a porosz—osztrák háború előestéjén. Zsófia fiának, Maxmiliannak levelét olvasta immár tizedszer, hogy talán mégis egy vigasztaló sort, egy vigasztaló szót, vagy csak egy vigasztaló betűt is találjon benne. Erzsébet szobájában kísértetiesen ketyegett az óra, amely alatt a két császárné szomorúan hallgatott. Végül is Szisi törte meg a csendet: — Én újra csak azt tancsolim nektek, hogy hagyjátok ott Mexikót és jöjjetek haza. Charlotte tágra nyitotta nagy fekete szemét és halkan szólt. — Lemondani annyit jelent, mint szegénységi bizonyítványt állítani kimagunkról. A lemondás, a tehetségtelenség dokumentálása és ez elfogadható egy aggastyán részéről, ée nem lehet egy 34 éves, életteljes, reménykedő férfiúnak a dolga. Erzsébet tiltakozó mozdulatot tett, Charlotte azonban emelt hangon folytatta : — A trónt nem lehet úgy otthagyni, mint egy gyülekezetét, amelyet rendőrség vesz körül!... Nincs olyan helyzet, amelyben a lemondás ne lenne hiba, vagy ne lenne gyávaság. Csak akkor lehetne indokolt, ha azt az eszmét, amelynek a szolgálatába átírunk, elárultuk volna, vagy bűnnel szennyezzük be. Erzsébet végre szóhoz jutott: — Charlotte, — mondotta, — te erősen túlzasz! Mexikó császárnéja a szavába vágott: — A túlzásra is megvan minden okom. Egész Európa ellenünk fordult, gyáva meghunyászkodásból,melyért drágán fog megfizetni valamikor. Meghunyászkodik az Unió előtt, mert nem ismeri, mert nem lát a kártyái mögé, mert nem tudja, milyen béklyókat rak ezzel önként a kezére. Erzsébet megremegett az izgalomtól; Charlotte szemében földöntúli tűz lobogott, hangjából a Végzet szólt. •— Ne folytasd, Charlotte: olyan borzasztó az, amit beszélsz. Hiszen teaz egész világot megvádolod! — Az egész világot! — Az uramat is! — Ferenc József járt elől a rettenetes példával, a többi követte őt! Szisi befogta a fülét: ' — Nem, Charlotte, ezt nem akarom hallani! r£. mexikói császárné erre kiegyenesedett, sápadt arcára különös mosoly ült s a hangja rifcácsolóvá tartozott: — Teáig meg kell hallanod Szisi!.... ÉS magából kikelve folytatta: •— Le lehet mondani egy rettenetes vereség hatása alatti... Le lehet mondani, ha az ellenség kezei közé kerülünk!... És le lehet mondani, ha méltóan meghalni nem tudunk!... Könnyei sűrűn omlottak és egyre szenvedélyesebben szólt: — Nagy Lajos egykor így szólt az angol generálishoz, aki elfogta: „Barátom, a vereségek folyományaképen mindenki megadhatja magát, csak a király nem!“... Én ezt a mondást kijavítom: „Császárok nem adhatják meg magukat!“ Most egészen közel lépett Erzsébethez és félelmetes erővel szólt: — Ameddig császár lesz Mexikóban, meglesz a császárság is, ha mindjárt hat láb földet mondhat csak a magáénak! Erősen a szemébe nézett Ausztria császárnéjának é® így folytatta: — Hogy pénze nincs a császárnak. Ment tesz semmit. Adósségot csinálni könnyű dolog és az adósságon szerzett pénzen is meg lehet vásárolni a sikert. Csak lélegzeni kell és nem megijedni. Csak bízni kell és nem lemondani. Csak tudni kell, hogy mi a cél és mi az eszme és nem megfutamodni gyávát, hűtlenül. Szinte összeesett a nagy izgalomtól. Erzsébet melléje sietett és fölkarolta. Aztán sok sssível és melegséggel szólt hozzá: — Nyugodj meg, Charlotte... még az éjszaka fölkeresem Frittert és mindent elmondok neki! ... A mexikói császárné hangosan felkacagott, Erzsébet pedig belezavarodott és belepirult a mondókájába: — És fölkeresem Zsófiát, ha akarod ... És elmegyek a miniszterekhez ... és én magam rendbehozok mindent. Csipkekendőt kapottmagára és sietve elhagyta a szobáját, hogy végigfusson a folyosón, amely Zsófia főhercegnő lakosztályába vezetett . . . _ " A császár anyja megrémült, Ol, amint a késő éjszakai órában felpattant budoárjának ajtaja és a küszöbön megjelent a menye. — Mi az, Szisi?! — mondotta remegve. — Mi történt, hogy éjfélkor ide jösz? — Anyám, — felelte a császárné. — Charlotte rettenetes állapotban van! Zsófia dühösen kiáltott fel: — Charlotte?!... Ő az oka mindennek! — Hogyan? — Neki kellett volna rábírnia Maxot a lemondásra! ■— De hiszen ő éppen ezt nem akarja. ■— Tudom! — Ő küzdeni akar Maxért és a mexikói trónért. — A császárnői koronát nem akarja letenni a fejéről és ezzel szerencsétlenségbe dönti a fiamat! Erzsébet nagyot sóhajtott: — Francinak segítenie kell rajtuk. —A császárnak elég a maga baja. Ebbe a háborúba belekényszerítették. — De hiszen Max a testvéröccse. . — Mexikó császára, — felelte erre hideg gúnnyal Maxmilian anyja, — itthagyta a családi fészket és szeretetlenséggel fizetett a mi szeretetünkért. Olyan hangosan mondotta ezt, hogy kihallatszott a folyosóra és Charlotte, aki az ajtó előtt didergett, hirtelen benyitott a szobába. Zsófia megdöbbent tőle. Olyan volt, mint a kísértet. Fehéren és sápadtan állt eléje s kezét magasra emelve, végtelen fájdalommal szólt: — Motcot sohasem szerette itt sfen'fét'/ Zsófia összerezzent: — Nekem mondod ezt, az dmyjámik!... Nekem egyformád kedves minden gyermekem. — De Franz a legkedvesebb. — Ő családunk feje!... Ő a császár! Charlotte most hirtelen a lábához borult: — Keresd fel hát a császárt és mondd meg neki, hogy ne hagyja Maxmiliant nyomorultul elveszni. Mondd meg neki, hogy kötelessége rajtunk segíteni ... — Franz megtett minden érdeketeken. •— Elhagyott midiket, elfordult tőlünk kegyetlenül. Zsófia félelmetes haraggal fordult most feléje: — Minden szavad igazságtalan és én remélem, hogy Max nem úgy gondolkozik, mint te! ! ■— Max szenved. Elválaszt bennünket egymástól az Óceán, de én azért látom gortéterhes, sápadt arcát és tudom, hogy rám gondol e pillanttóbom ... „Charlotte, — mondja magában, — tedd meg a kötelességedet, mint ahogy én megteszem a magamét!“ Nézzétek hét tőrrel áttört szívét... nézzétek hátán a keresztet... nézzétek könnyes szemét... és ne hagyjátok el. A jajveszéklő, zokogó asszony meghatotta az anya szívét és Zsófia gyengéden megfogván a kezét, fölemelte a szenvedő Charlotteot a földről. — Megyek, — mondotta halkan, — és beszélek a császárral! ... Sí ""és Ferenc József fölrezzent, és amint szobája ajtaját háromszor megkopogtatták. Ez csak Szisi vagy Zsófia lehet; de mit keresnének ők ilyen későn nála? Fölkelt íróasztala mellől és az ajtóhoz sietett, de még oda se ért, amikor az fölpattant és a küszöbön ott állt Zsófia az izgalomtól remegve, halottfehér arccal. — Anyám, — kiáltotta Franz, — mi történt, hogy ilyen állapotban látom!? Zsófia összeszedte minden erejét: ■— Franzi, — mondotta, — Charlotte volt nálam az imént!. A császárnak elborult a tekintete: — Már megint Maxmilian!? — Igen, ő!... Az öccsed, a testvéred, a fiam! — Mit kíván tőlem a szerencsétlen? — Hogy légy a segítségére! A császár megfogta édesanyja kezét: — Anyám, — mondotta aztán nagyon szomorúan, — anyám, szivem tele van fájdalommal és keserűséggel. E percben kockán van császári birodalmam és császári koronám. Zsófia szeme könnyel telt meg, a császár pedig halkan folytatta: — Ki tudja, hová vezet ez a háború!?. Látszott rajta, hogy végtelenül szenved. Látszott rajta, hogy alig tudja elviselni végtelen gondjait, amint magával küzdve, könnyeit visszafojtva, idegesen és izgatottan szól: — Maxmiliánon csak egy módon segíthetünk: ha elküldjük érte a ..Novará-t és hazahozuk. — Lemondjon a trónjáról?, — Hulladéktalanod! — De hiszen éppen ez ellen küzd ő is, Charlotte is! — Pedig más segítség nincs!... Elhallgatott egy pillanatra, aztán az íróasztalához sietett és egy papírlapot vett fel róla: — Azt írja nekem Thun gróf, akit átengedtem Maxnak, hogy hadseregében szolgáljon és aki hűséges emberem nekem és hűséges embere neki, aki jó katona és igazi férfi. ..Mexikóban minden a feje tetejére állt. A katonák nem kapják meg zsoldjukat és én hiába kértem Maxmiliánt, hogy intézkedjék erélyesen, csak egy frázist kaptam feleletül: Kedves tábornokom, az én földemet önzetlenül kell kapálnia mindenének !“ — Max nagyon szerencsétlen. — Azért a zsoldot fizetni kell! ...A hadsereg semmitől sem demorchizálódik olyan végzetesen, mint attól, ha a katonák nem kapják meg a ’zsoldjukat. Hogyan akar harcba szállni elkeseredett, emberekkel?... Rövid, kínos csend váltotta fel e szavakat, aztán elkeseredetten folytatta ismét a császár: — Juarez serege feltartóztathatlanul halad előre. Lago gráf, az új osztrák ügyvivő arról értesít engem, hogy senki sem hisz már abban, hogy a mexikói monarchia fenntartható. Zsófia fájdalmasan sóhajtott fel: — A fiam! — Maxnak haza kell jönnie!... Legjobb barátai elfordultak tőle ... népszerűsége egészen elenyészett... a császárság elveszett és a császár makacsul ragaszkodik hozzá.. — Szegény gyermekem! — Én komolyan féltem őt,ernyőm! Zsófia megingott és ha a császár oda nem ugrik hozzá, ájultan terül végig a szőnyegen. — Franci, segíts rajta! A császár megfogta édesanyja kezét és az ajkához emelte: — ígérem.. . Zsófia elragadtatással kiáltott fel: — Megígéred?! — Megígérem, anyám, hogy amint rendbe jönnek a dolgok itthon, Ausztriában, rendbe hozom Maxmilian dolgát is! Zsófia megölelte és kebléhez szervetta elsőszülött fiát, a császárt. Azután sietve elhagyta a szobát, hogy megvigye a jóhírt Charlottenek. De Mexikó császárnéja nem volt úgy elragadtatva ettől a hírtől, mint ő... Faragó Jenő. ieran szenátor pénzügyi és gazdasági világkonferencia összehívását sürgeti „A háborús adósságokat azonban a leszereléssel kapcsolatban kell tárgyalni" — A Hearst-sajtó élesen táraadja Boraht London, júl. 26. (Magyar Távirati Iroda.) Borah szenátor egyik sajtónyilatkozatában sürgette, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul kezdeményezzék egy pénzügyi és gazdasági konferencia összehívását az őszre, amelynek egyik leglényegesebb tárgya a jóvátételek és háborús adósságok kérdése legyen, de a háborús adósságokat a leszereléssel kapcsolatba hozva tárgyalják. Újból hangoztatta, hogy a háborús adósságok törlését csak azzal a feltétellel pártolja, hogy az európai adósok ezzel szemben megfelelő engedményeket tegyenek, főleg a leszerelés terén. Arra a kérdésre, hogy mennyire egyezik Borah nézete Hoover elnök álláspontjával, a Times washingtoni levelezője rámutat arra, hogy Hoover terve az amerikai közvéleményt akarja az adósságok törlésére növelni de azért nem valószínű, hogy a kormány közreműködött Borah beszédének megszövegezése körül. Borah nézete azonban elég közel áll Hoovernek a jóvátételek és háborús adósságok kérdésében elfoglalt álláspontjához, amely körülbelül úgy hangzik, hogy „ha majd Európa csökkentette haderőit és módosította a békeszerződéseket, akkor Amerika hajlandó lehet az adósságok leszállítására" • Washington, júl. 26. A Hearst-lapok éles propagandát folytatnak Borah ellen és a rádióban szombaton mondott beszéde ellen, amely szerint a szövetséges hadiadósságok teljes törlésével kellene közreműködni a világgazdaság talpraállításában. Borah erre ma olyértelmű nyilatkozatot tett, hogy előbb Amerika közvéleményét alaposan fel kell világosítani, mielőtt az általa javasolt világértekezlet összeülhetne. Véleménye szerint a tárgyalásokba Oroszországot is be kell vonni és megismétli, hogy teljesen értelmetlen minden olyan világgazdasági értekezlet, amely nem foglalkozik a szövetségesek hadiadósságainak kérdésével. Lausanne óta vége a jóvátételeknek és most nagyon helyes azzal a jelszóval lépni az amerikai nép elé: ,feltörölni a hadiadósságokat a világgazdaság talpraállítása érdekében!“ (MTI.) SZEHDA 70 OCDAE Ha nem utazhatik fürdőhelyre, u£y itt helyben is kaphatja a legjobban elkészített szénsavas, sós, kénes vagy fenyőfürdőjét a Dr. Renner-féle gyógyintézetben VII., Valeró utca 4. sz. Olcsó árak kitűnő eredménnyel. — Nyárz reggel 6 órától este 8 óráig i