8 Órai Ujság, 1933. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP 4. OLDAL VARJAS zongorakisércvel a SZÉKELY GÓBÉ ÉTTEREMNEH Tabán, Díibrentei-tér 3.­­ Telefon: Aut. 543—3L. nár elszámolt lüt­0—1000 pengős se­­esélyt a két intézmény köszönőlevelének a­ kiadások okmányolására való fel­­használása mellett újból elszámoltatta is, így a kiadások ellenőrzésére szol­gáló naplóba finipis adatokat vezette­tett be.“ A következő sikkasztási vád az, hogy a mini­itérium házipénztárá­­­n bizalmas rendel­tetéssel kezelt 21 szer pengőből 12.650 pengőt Hankó Elemér által az ő kezeihez, bizalmas cé­lokra, való felhasználás végett, beszok­­­fállosztatva és ezt az összeget a saját dijaira fordította. Később, hogy a fel­fedezést meghiúsítsa, a Ilankó Elemér által, eredetileg az ő kezeihez való be­­szolgáltatást igazoló szöveggel kiállí­tott öt elismervényt megsemmisítette és olyan szövegű elismervényekkel helyettesítette, mintha ezeket az összegeket néhai Vass Jó­zsefnek adták volna át. Az utolsó, vagyis tizenharmadik sik­kasztási vád az, hogy „az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság ese­tére szóló biztosításról rendelkező tör­­vény“ előkészítési munkálataihoz szü­ks­é­ges kezelésére bizott pénzből 26.600 pengőt elsikkasztott, oly módon, hogy 5000 pengőt saját cél­jaira használt fel, 6500 pengőt Lévyi Pálnak, 6100 pengőt Békessi Imré­nek, 9000 pengőt pedig „Magyar Sajtóügyvivőség“ felírással ellátott nyugta alapján olvashatatlan aláírású személynek ajándékozott. A cselek­­mény felfedezésének meghiúsítása cél­já­ból a törvényelőkészítési kiadások nyilvántartására általa vezetett iratba azt a hamis bejegyzés vette fel, hogy­­eket az összegeket a törvény előké­szítésével kapcsolatos jutalmazásokra fordította, hatásköréből egyes ügyek intézését szinte észrevétlenül teljes hatáskörrel magához vonta, másrészt állandó jelen­létével és a miniszterrel érintkező sze­mélyek szemmeltartásával elérte azt is, hogy Vass József régi barátai a mi­nisztertől eltávolodtak. Az így szerzett hatáskört Dréhl Imre a hozzá közelálló és ked­vét kereső személyek támogatá­sára, valamint az ő rendelkezé­seinek vakon nem engedelmes­kedő tisztviselők üldözésére, megbélyegző áthelyezésére hasz­nálta fel. Különös igyekezettel és határozottság­gal vonta, szinte miniszteriális hatás­körrel, a maga hatalmába az Országos Társadalombiztosító ügyeinek intézését. Dréhl Imre feljogosítottnak érezte ma­gát arra, hogy még a miniszter intézke­déseit is módosítsa ,felelősségre vonta azokat a főtisztviselőket ,akik távollé­­tében a miniszter által elfogadott ren­deleteket kiadványozták és akik a mi­­niszter határozott rendelkezését végre­hajtva, OTI-ügyekben­ a­­miniszternek jelentést tettek. Hatalmi túltengése utóbb már annyira jutott ,hogy az OTI hatáskörébe tartozó elhatározások telje­sítésére papírfécsedeken, vagy telefon útján utasította az OTI hivatalos ve­zetőit. így fejlődött ki az a kivételes és szokatlan hatásköre, amely a minisz­teri teendőik ellátása megkönnyítésének ürügyével, olyan hatalmat egyesített magában, hogy az államtitkár szerepe gyakran nem csupán egyenrangúvá vált a miniszter szerepével, hanem azt fe­lül is múlta, így érthetők meg azok a törvény ellen jogsértő és büntetőjogi fe­lelősséget maga után vonó visszaélése­ket tartalmazó intézkedések, amelyeket Dréhr Imre végrehajtott. Az önhatalmúan magához ragadott hatáskör tette lehetővé, hogy a bűncselekmények tényelemeit kimerítő rendelkezéseket végrehajtsák. Az intézkedések végre­hajtását erőszakosságig menő hatal­ma­skodással kényszerítette ki. Az ügyészség fényképe Dréhr működéséről Teljes száz oldalon indokolja meg a királyi ügyészség a Dréhr Imre ellen­­adott vádiratot. Az indokolás elején megrajzolja Dréhr Imre államtitkári működésének portréját. Elmondta, hogy Dréhr Imre eleinte különböző, hi­­vatali méltóságával össze sem­lggeztet­­tető szolgálatokkal igyekezett Vass Jó­sad, miniszter bizalmába férkőzni. Az ipró szolgálatok magukkal hozták azt, hogy Dréhr Imre állandóan a minisz­er közvetlen közelében tartózkodha­­­t­. Jelenléte gyakran feszélyezte azo­kat ,akik a miniszternek esetleg Dréhr Imrére vonatkozólag is bizalmas jelen­téseket óhajtottak tenni. A fokozato­san kimélyülő érintkezést Dréhr Imre arra használta fel, hogy a miniszter Prolongálva ! Őfelsége a gyermek! ©­­ W!A az előadások kezdete: fél 2, lél 4, fél 6, fél 8 és fél 10 ItM Kezdete fél 12 óra Fellépnek: Rózsahegyi, 2 Latabár, Somogyi Nusí, Kun *lagd ♦, R­adó, Políhes, Herczegh, Keleti L., Szilágyi Marcsa stb., stb. © Stan és Pan a színpadon S e Tarján Vili í a Newyork-hír .­zoniációs új műsorával : Minden vendég Lillke-pezsgőt vagy­­ Gessler-sikőrt kap ajándékba! Én vagyok a miniszter Ezután részletesen elmondja a vád­irat, hogy az ügyészség megállapítása szerint miképpen követte el Dréhr Imre a vád tárgyává tett cselekménye­ket. Részletesen kitér a bicskei kastély megvásárlására. E részben hivatkozik Krausz Simon vallomására, amely sze­rint Dréhl Imre éveken át állandóan kapott nagyobb összegeket előle, ezek­ről az összegekről elismervényt nem adott, mert a pénzt Krausz Simon visszatérítési kötelezettség nélkül adta politikai és közjótékonysági célokra. A hűvösvölgyi üdülőteleppel kapcso­latban részletesen kitér arra, hogy Dréhl Imre miként utasította vissza a Krivoss Árpád dr. álal tett vételi aján­latot és miként ment bele a vételbe ak­kor, amikor az ügybe Krausz Simon bankháza kapcsolódott bele. Legrészletesebben természetesen az albertfalvai telekvásárlással foglalko­zik a vádirat. Itt többi között, a követ­kezőke mondja: — Megállapítható, hogy Vass József az érdekeltek közül senkivel sem, tár­gyalt, mindent Dréhr Imre intézett, el­lentmondást nem tűrő utasításokat adott. Felelősségre vonta azokat, akik miniszter elé akartak járulni és több ízben mondotta: „ OTI-ü­gyekben ,én vagyok a mi­niszter. Kegy­ven gépelt oldalon keresztül indokolja az ügyészség a tizenhárom­­rendbeli sikkasztás bűntettének vádját, a szobrok ügyét, ahol megállapítja, hogy Beszédes Lászlóné olyan nyugtát írt alá, amelyen az összeg helye üres volt. Felsorolja azokat a költött és nem­létező személy­eket, akiknek neve alatt Dréhr hamis tartalmú környezettanul­mány alapján különböző összegeket utalt ki, majd részletesen foglalkozik a Tass József halála után bekövetke­zett eseményekkel, a 60.000 pengős ki­utalással, amelyből 28.000 pengőt a saját céljaira használt fel. Százhét tanú A terjedelmes vádirat után a ki­rályi ügyészség elnöke közli a büntető­­törvényzék­kel az ügyészség részéről fontosnak tartott idézendő tanúk jegy­zékét. A tárgyalásra a királyi ügyész­ség a következőket kívánja megidéz­tetni : Huszár Károly, Szekerle Sándor, dr. Lechner József, dr. Hindy Zoltán, Peyer Károly, dr. Vinkó István, Farkas Elek, Zala Zsigm­ond, dr. Baltazás Emil, dr. Szántó Ferenc, Deutsch Jenő, Sebestyén József, Fap Géza, dr. Egyed Ferenc, Húscsáth Lajos, Blum Zoltán, dr. Hév­ész Béla, Kinszker Albert, Balogh Andor, dr. Muzsik István, dr. Szalom Dezső,, dr. Morvai Zsigmond, Szikra Károly, dr. Stipka Ferenc, Welder Gyula, dr. Bitt­­iéder-Faledi Zoltán, dr. Horváth István, Komor Henrik, Alpár Rezsőné, Orbán Ferenc, Molnár Péter, Fap József, Né­methi­ Jenő, Meszlényi Géza, K­áth Jen­ő, Pasteiner Dezső, Bötvös Ilona, dr. Nyak­ó Ferenc, Kenésy Zoltán, Éliás Jenő, Halász Lajos, Za­án István, Krausz Simon, ifj. Sacelláry György, id. Sacelláry György, dr. Sényi Pál, Jókai- Sziágyi Miklós, Békessi Imre, dr. Ferry Tibor, dr. Forró Sándor, Szabó Imre (Székesfehérvár), Vass János (Székes­­fehérvár), dr. Klatitz György (Székes­­fehérvár), özv. Vass Ferencné, Vass Mária, dr. Sebestyén József, báró Koh­­ner Adolf, báró Kohner Vilmos, dr. Párkány Frigyes, Pártos Zsigmond, gróf Bolt­hiány Gyula, Issig György (Biceke), Bokárka Mátyásné, Palócz Jenő, Ilottz­­sehpach Nándor, Slottzschpach A­urél, Schuler Alajos, dr. Szitás Jenő, dr. Scholtz Kornél, dr. Fürt Béla, Vogel László, dr. Krivoss Árpád, Bánó Dezső, dr. Flaxm­ayer József, özv. Beszédes Lászlóné, Horváth Árpád, dr. Strasser Dezső, Balázs János, dr. Vida Béla, dr. Plaveczky Oszkár, Tarsoly Ferenc, Fá­radt­ Miklós, dr. Nagy József, dr. An­gyal Kálmán, dr. J­eisz István, Borbély Károly, Bors Lajos, Brucksteiner Rezső, dr. Fekete Béla, dr. Vank­ó Elemérné, Hauer Károly, Kovács János, dr. Pető Sándor, dr. Pölteel Jenő, dr. Pettkó- Szandtner Aladár, dr. Szörtsey József, Szarka Margit, dr. Valentini Armand, Valikovszky Károly és dr. Veszprémi Ferenc. Az ügyészség munkája Baróthy Pál dr. királyi főügyész az ügyészség munkájáról elmondotta mun­katársunknak, hogy leszámítva a nyári szünetet és azt az időt, amikor a nyo­mozás munkájának azért kellett szüne­telnie, mert az iratok a képviselőház előtt voltak, összesen öt hónap állott rendelkezésére a kizárólag saját hatáskörben folyta­tott nyomozásra és a részletes vádirat elkészítésére. A királyi főügyész és a nyomozás munkájában résztvevő három ügyész 112 napon 268 tanút hallgat­­ott ki. — Ha még figyelembe vesszük, — mondja végül a főügyész, — azt az el­foglaltságot, amelyet az idegen hatósá­gok óriási mennyiségű iratainak átta­nulmányozása tett szükségessé, megál­­líthatom, hogy­ a Dréhr-ügynek fél­­esztendeig tartó munkával való befeje­zése minden késedelmet és hosszadal­masságot kerülő szakadatlan tevékeny­ség eredményének tekinthető. Artistaügynök rágalmazási pere az Artistaegyesület vezetősége ellen (Saját tudósítónktól.) A büntető­­törvényszék Sehadl-tanácsa ma tár­gyalta azt a rágalmazási pert, melyet Straesburger Aurél artista ügynök in­­dított Sándor József, az Artista Egye­sület elnöke és Kovács Andor, az egye­sület alelnöke ellen, azon a címen, hogy az egyesület lapjában óva intették az artistákat, hogy vele szerződést ne kös­senek. Sándor József a mai tárgyalá­son azzal védekezett, hogy Bulgáriából hazatérő, táncosnők panaszkodtak Strassburgerre és ezért közérdekből tette közzé az óvást, Kovács Andor hasonlóképen védekezett. A védő ez­után indítványozta, hogy a bíróság szerezze be azokat az iratokat, melyek szerint az ügyészség Strassburger ellen kerítés címén vádat emelt. A bíróság a biányítást elrendelte, majd a tárgya­­lást elnapolta. Felibértől és egyéb bosszúságtól kí­méli meg magát, ha postacsomagjára és szállítólevelére előre felírja, mi történjék a kézbesítés akadályának esetében. | Ha jó a pengéje , úgy azt legalább húsz szor használhatja. H­íven a Morisson penge I jOS, mert a leg­óbb acélból készül Csak Morisson H 3 Delicet lohadjon el a jobb drogériákban és U ■ illatkértárokban. Kóraktár: Kozmochemia H r. l. aud&pcét. IV., Molnár­ utca 35. fil 1­ 19. Az utolsó fejezet Antoinette és kí­sérete messze járt, , amikor Mária Teré­z­­­iának hirtelen az az ötlete támadt, hogy­­a férffiak fölkeresi az Orsolya­kát hallott Marga­­réta testvérről, akit a jövőbe lát és éjszakának idején azért határozta el magát erre a látogatásra, mert nyugtalan szívó vigaszt remélt. A sonambu­la meg fogja neki mondani, hogy mi sors vár gyermekére Francia­­országban: boldog lesz-e, vagy boldogta­lan; a Dauphin szeretni fogja-e s ő maga megbecsüli-e szerencséjét. Fekete kendőt kapott magára és egé­szen eltakarta az arcát,­­ hogy feliismer­jek. A jezsuiták tornyában tizenkettőt ütött az óra és Fuch­s grófnő fázósan rázkódott össze, amikor a császárnő tu­domására adta, hogy el kell kísérnie az éjszakai útra. A Burgból minden baj is minden ne­hézség nélkül kijutottak, aztán farta siettek a Károly-tér felé, ahol bérkocsit találtak. Az első kétfogatúban elhe­lyezkedvén, a­ császárné kiadta a kocsis­nak a rendeletét: — Gyorsan az Orsolya-f­ővérei zár­dájához. A kocsis a lovak közé csapott, ám azok ügetve indultak útnak és hamaro­san a zárda elé érkeztek. Mária Terézia legnagyobb csodálkozására: nyitott ka­put talált, a kapu­ folyósót pei­g k­vi­­lágítva, szinte ünnepélyesen el­­készítve a fogadására. — Margaréta nővérrel akarok be­szélni! — mondotta izg­­ottan, amint a portásnő elébe sietett. — Tudom, — felelte a portás­nővér. — Margaréta testvér már este mondotta, hogy felséged el fog jönni... — Honnan sejted, hogy ki vagyok­) — Margaréta nővér elmondotta, hogy felséged arca sürű fekete kendővel lesz letakarva, hogy bérkocsin érkezik és egy udvarhölg­y lesz a kíséretében ... — Meglepő és csodálatos! — Oh, Margaréta nővér mindent tud. — Hol találom most meg őt? — A cellájában. Felségednek fel kell fáradnia az emeletre és ott, a folyosó végében van a kedves nővér szobája. A czászárn­ szinte futva sietett el a megjelölt irányban, de a kapun belül útját állta a főnöknő-testvér a klastrom apácáival, hogy hódolatteljesen üdvö­zölje. — Kedves nővér, ne tartóztasson fel, —­­kérte a császárnő, — nagyon sürgős a dolgom. — Tudom, felséges császárnő, de meg kell mondanom, hogy kérdéseire akár­minő választ adna Margaréta nővér: mi meg nem szűnünk felségedért és a felsé­ges császári házért imádkozni... A császárnő folytatta útját, mintha minden lépcsőfokon meg akarná fontolni, hogy tovább menjen-e, vagy sem. Talán j­obb is volna visszafordulni?... Néhány perc múltán a folyosó végébe ért és csöndes suttogás hangzott feléje hirtelen. —­ Margaréta nővért keresem ... A nővérek a refektóriumban várták és a nőst alázatos reverendával üdvözölték. — Margaréta nővért keresem... Egy apáca melléje szegődött és elkí­sérte a kedves testvér cellájának ajtajáig. Mária Terézia szorosabbra fogta a ken­dőjét és belépett a cellába. Margaréta nővér ez ágyán feküdt, de hirtelen fel­kapta a fejét és harsányan szólt: — Üdv és szerencse a nagy császár­­nőnek! Tűzben égő szemmel és hangosan do­bogó szívvel nézte a különös jelenséget a császárnő és közelebb lépett hozzá, hogy a fülébe súgja kérdéseit. De a nő­­vér be sem várta ezt, átszellemülten márig megadta a válaszát, szenvedélyesen és szenvedőn kiáltozva a császárnő felé: — Ne engedd el!__Ne hagyd, hogy elvigyék!... Szorítsd erősen a szívedre és tartsd magadnál__ Mária Terézia egész testében remi­­gett: — Kiről beszélsz, kedves nővér? — Ke küldd el Mária Antoinettet Franciaországba! Ne engedd XV. La­,­jos udvarába, ahol Dubarry grófnénak engedelmeskedik a király és az udvar s mindenki térdet hajt a szemérmetlen maitresse előtt... A császárnő rettenetesen vergődött­; a, sonambula pedig kegyetlen­­ ránc eban folytatta: — Mária Antónia sorsát akarod meg­­tudni?... Halljad tehát!... Sok sze­­rencsétlenséget fog megélni, de aztán­ megint jámbor lesz... Mária Terézia nem hallott többet a próféciából. Ájultan esett össze... s ami­­kor magához tért ismét, a Burgban volt, fehérfüggönyös hálószobájában, pehely, vánkosain, aggódó udvarhölgyei közt... * Az eskürt csöndesen folytatta útját a­ 4 éjszakában. Kufstein vára körül jártai, amikor Antoinette, a Dauphin felesége egy éles sikoltásra hirtelen fölébredt. — Mi történt!? — kérdezte ijedten és parancsot adott, hogy állítsák meg­­, lovakat. A fáklyahordák odalovagoltak melléj-­ s ő halkan szólt: —• Hadik gróf hol van? A huszárkapitány sietve vágtatott oda. —­ Parancsára, fenséges asszony. — Ki sikongott az imént? — Egy udvarhölgy, fenség. — Mi történt vele. — A hegyi ösvényen nagyot zökkent a hintó, amelyben utazott és szegény, le­­zuhant a szakadékba... — A neve? — Florence de Castelnau! Mária Antoinette összecsapta a kezét? — Szent Isten!... Aztán halkan sirdogálni kezdett: — Szent Isten... Milyen rossz ómen, ez a szerencsétlenség! A kocsik újra megindultak és a szép udvarhölgy, aki délben még csókot do­­bott a Burg ablakába Josephus császár­­nak, összetört tagokkal, véresen és élet­­telenül ott maradt a kufsteini szikla, hasadékban...* Josephus megvigasztalódott és Mórig Terézia, akinek csak nagyfokára merték elmondatni a rettenetes hírt: nem tudta megérteni, hogy hogyan kísérthet ismét az esői Burg régi folyosóin a fehér, asszony. És mindig azon a folyosón, amely lakosztályát a császár lakosztályán­­al összeköti ... Amikor az első nyugtalanító hírek jöt­tek Versaillesből: Antoinette könnyelmű, Antoinette léha és pazarló, Antoinette a romlás világai közt táncol... a császárnő újra találkozott a Purg fehér asszonyá­val ... És később, évtizedek múltán találkozott vele Karolina császárnő, a jámbor Fer­­dinánd felesége ... és Zsófia, Ferenc Jó­­zsef és Maxmilian anyja... amikor az ifjú császár aranycsináló kalandorok hálójába került s amikor távol, a mexikói Queretáróban agyonlőtték szerelmetes fiát... És megint évtizedek múltak el és Ma­­yerling éjszakáján is látták a fehér asz­­szonyt a Burg folyosóján és később,­­1918-ban talán szintén látták, csak eltit­kolták, vagy nem tartották érdemesnek följegyezni. Ma már — és ez egészen bizonyos, —■ nem kísért a Burg fehér asszonya... VÉGE Faragó Jenő. 1933 JANUÁR | M­RVIRG FFHEr ptízoNy* Regényes história régi feljegyzések alapjai. \

Next