8 Órai Ujság, 1933. június (19. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
■PF - tsa, W,'TM”V Ma:gárom táncosnő regénye Budapest, 1933 június 1. Csütörtök 1 L—ig ORoScíG Előfizetési ár: Félévre 1150 P. Külföldre 17-- P. Negyedévre 580 P. Külföldre 870 P. Egy hóra 2*— P. Külföldre 3— P. Főszerkesztő Felelős szerkesztő NADÁNYI EMIL 4 TORS TIBOR XIX. évfolyam 123. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal IV. Honvéd utca 10 Telefon: *15-0-14 A nemzet színháza A kultusztárca vitájának első napján három szónok is foglalkozott a Nemzeti Színházzal. Ami e felszólalásokban múló jelentőségű kérdések megvilágítása, vagy éppen személyi élű megállapítás, az sejthetőleg nem fog mélyebb nyomokat hagyni a magyar közvéleményben, amint nem is az ilyen részletkérdéseken múlik a nemzet színházának sorsa, kulturális életünk e féltett kincsének szerepe, hivatása, hatása.. De, ha a kultusztárca vitája nem is tűzte volna napirendre a Nemzeti Színház ügyét, a közeledő kapuzárás és az évad eddigi tanulságai nagyon is időszerűvé teszik azoknak a nagy kulturális kérdéseknek megvitatását, melyek a Nemzeti Színházzal kapcsolatosak. A parlamentben, a többi közt, kifogás hangzott el külföldi darabok túltengése ellen, a Nemzeti Színház programján. Bizonyos, hogy ezen a ponton a probléma gyökeréhez nyúlhatunk. A Nemzeti Színház hagyománya és hivatása szerint mindenek fölött a magyar művészet dobogója, a magyar nyelv szószéke, a magyar gondolat temploma. Ebből a templomból kell kisugároznia a magyar szó szépségének és a nemzeti ideálok tiszta szellemének, erről a színpadról kell hirdetni virágzó művészetünk és kultúránk európaiságában is magyarveretű értékeit. Ez a színház bölcsőjében is nemcsak kivirágzása, hanem hatalmas erőforrása is volt a magyar szellemnek, magyar művészetnek, magyar kultúrának s ettől a hagyományától nem térhet el e tragikus napokban sem, amikor talán még áhitatosabban és még nemesebb becsvággyal kell szolgálnia a magyar művelődést, a magyar érzést. Kétségtelen, hogy ezzel a feladattal nem áll szemben a külföldi irodalmak igaz értékeinek megmutatása sem, de a kiválogatás legfőbb szempontja itt is csak az lehet, hogy a nemzet színházában csak olyan darabok kerüljenek színre, melyeket nem múló divat sodort ide, hanem kivételes irodalmi rangjelzés és legfőképp, hogy e külföldi művek is harmonikusan illeszkedjenek a színház kulturális és nemzeti programjába. De ezt a programot nem lehet megvalósítani keserves anyagi küzdelmek közt és nem lehet akkor sem, ha a színházat nem azzal a szeretettel, jóakarattal és gyengédséggel bírálják, mely sohasem felejti el, hogy a Nemzeti Színház — a nemzet színháza. Elintéződött a Bleyer-affér a magyar és a német diákság között iós feldúlt Sinfalván A 8 Órai Újság tudósítója a kifosztott és lerombolt aranyosvölgyi magyar faluban . Súlyos sebesültek és milliós károk Magyarigenben is fosztogattak a felizgatott mócok Sinfalva, május 31. (Kiküldött munkatársunktól.) Romboltak, pusztítottak, vadállatias kegyetlenséggel verekedtek a felizgatott hegyi mócok Sinfalván, ebben a festői szép fekvésű, aranyosvölgyi községben, ahol még most is, két nappal a borzalmak elviharzása után rémület fagyasztja illeg a szíveket. Kifosztott lakások, izzó-porrá zúzott bútorok, bevert ablakok, súlyos és könnyebb sebesültek tanúskodnak arról a támadásról, mely az itteni magyarságot érte. Az egyik frissen meszelt falusi házban ravatalt állnak körül a mély gyászba borult rokonok. Emberéletet is követelt a sinfalvi rémnap: a község egyik tekintélyes gazdája a kiáltott izgalmak hatása alatt szívszélhűdésben meghalt. Mintha háború lett volna, olyan most a falu: elkeseredés kétségbeesett tehetetlenségül az itt élő magyar gazdák arcán. Egyik napról a másikra egész sereg magyar család jutott koldusbotra. Örökre feldúlta ennek a falunak békéjét ez a barbár tüntetés, mert nyílt titok, hogy a tordai revízióellenes gyűlésről hazautazó felizgatott módtömeget Kolozsvárott tanuló sinfalvi román fiatalemberek biztatták fel a rombolásra és a rablásokra. Két órán keresztül ötszáz főből álló támadócsapat tartotta terror alatt a sinfalvi magyarságot. Védtelen öregeket, asszonyokat bántalmazott, életveszélyesen megsebesíttette azokat az elszánt embereket, akik megkísérelték a lehetetlent és szembefordultak a támadókkal. Milliókra rúg az az összeg, amelyben a sinfalvi magyarok károsodását ki lehet fejezni. Egy órajárásnyira van Torda a falutól, mégsem érkezett hatósági segítség a rabló és romboló tömeget senki sem tartóz,tatta fel útjában. De nem volt hírenyoma a hatóságnak Boréven sem. A megszervezett ostrom Gyönyörű nyári délután van, amikor Tordáról Sinfalvára érkezünk, Napfény aranyozza be a havasokat: olyan ez a látvány, mint a nyugalomnak és békének ideális kéne. Ilyen délután volt vasárnap is, amikor a falu utcáin sétált a magyarság apraja-nagyja, nem is segítve azt, hogy milyen borzalmas események fognak következni. Délután fél öt óra tájban robogott be a vonat, amely a tordai revízióellenes gyűlésről szállította haza a mócokat Fad ordítozás előzte meg a vonat megállását. A sinfalvi román agitátorok gondoskodtak arról, hogy jó előre felizgassák a tömeget, mert mire a vonat Sinfalvára ért az utasok között végighullámzott a jelszó: — Fel kell tartóztatni a vonatot és emlékezetessé kell tenni a revizióellenes gyűlés napját a sinfalvi magyaroknak. Ezután következtek azok a jelenetek, amelyekről nagy vonásokban beszámolt a 8 Órai Újság. Vastag fadorongok, hatalmas kövek voltak a támadók kezében, akiknek közeledését messziről jelezte már a vérfagyasztó kiáltás: — Le a magyarokkal! Pusztítsuk el a magyarok házait! Sinfalvi fiatalemberek vezették a fékevesztett tömeget, amely úgy támadt a magyarokra, mint a derült égből a villámcsapás. — Először az unitárius vauhoz megyünk, — adták ki a jelszót az izgatók. Árkosi Tamás, a sínfalvi unitárius lelkész így mondja el a támadás lefolyását: Éppen a papi lak udvarán beszélgettem, amikor megérkezett a tömeg. Csak annyi időnk volt, hogy átmeneküljünk a templomba. A templomtoronyból néztük végig, hogy a békés papi lak hogyan változik át néhány pillanat alatt a legszörnyűbb pusztulás színhelyévé. Egyszerre több száz ember támadott Egymás hegyén-hátán tódultak be a kapun, óriási kődarabokkal zúzták be az ablakokat Egészen bizonyos, ha a szobákban tartózkodik valaki, nem kerül ki onnan élve. A kőzápor után a lakásba rohantak. Fejszékkel zúzták össze a bútorokat, feltörték a szekrényeket és megkezdték a rablást. . Mindent elvittek, amit csak elmozdíthattak. Közel háromszázezer lej a kár amit okoztak. Vadállati kegyellenkedések Ezután egyik megrendítő jelenet a másik után következett. Szolga Andrásné leányával a ház előtt állott, amikor a tüntetők rombolni kezdtek. Az özvegyasszony térdre borult a tüntetők előtt, úgy könyörgött: ne bántsák. Nem volt irgalom. Husángokkal verték fejbe a szerencsétlen asszonyt és gyermekét. Barla Dénes 70 éves gazda betegen feküdt ágyában. Hozzátartozói nem hagyták magára a tehetetlen öregembert. A betegágya körül gyülekeztek és ott várták a támadókat. A kőzápor után, mely az összes ablakokat betörte, betódult a lakásba a tömeg. A beteg ember kérlelni kezdte a rombolókat, hogy távozzanak. Botütésekkel és rúgásokkal válaszoltak. Az öreg Barla Dénes vérbeborultan hanyatlott vissza az ágyra. Hozzátartozói, gyermeke és asszonyok rohantak melé, hogy a további inzultusoktól megvédelmezzék. A tömeg azonban nem ismert kíméletet velük szemben sem. Véresre verték az egész háznépet és kirabolták a lakást. Két óra hosszat tartott a szörnyűség. A rombolásokat és veréseket a sinfalvi román pap fia, Alexandru Bálint irányította. Miközben a felizgatott tömeg a házakban garázdálkodott és, tehetetlen embereket vert ronccsá, a pap fia kiflit ordítva uszította .