8 Órai Ujság, 1933. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

Budapest, 1933 október L Vasárnap ^ B 10 *RA FILLÉR ÓfcMusió Előfizetési ár: Félévre 11*50 P. Külföldre­­ 17*— P. Negyedévre 5*80 P. Külföldre 8 70 P. , Egy hóra 2*— P. Külföldre 3*— P. Alapította: NADÁNYI EMIL I XIX. évfolyam 223. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: I­V. Honvéd­ utca 10 * Telefoni *15-0-14 Egy történelmi év Ma egy esztendeje fürge rikkan­csok százai rohantak végig a főváros utcáin a 8 Órai Újság különkiadásá­val, mely a késő délutáni órákban je­lentette, hogy a kormányzó Gömbös Gyulát bízta meg kabinetalakítással. A dezignálás hírét általános rokon­­szenv fogadta. Az idegesség és bizony­talanság, melyet Károlyi Gyula gróf kormányának hetek óta lappangó vál­sága okozott, Gömbös Gyula megbiza­­tásának hírére egyszeriben eloszlott és érdeklődő várakozásnak adott he­lyet. A dezignált miniszterelnök gyors ütemben folytatta le kormányalakító tárgyalásait s huszonnégy óra alatt már készen is volt az új kabinetlista. Még az első minisztertanács előtt Gömbös Gyula rádiószózatot intézett a nemzethez, nagy vonalakban ismer­tetve programját és célkitűzéseit, majd gyors egymásutánban követke­zett egy sereg lendületes nagy beszéd, valamennyi lobogó hitnek, feszülő energiának és égő munkavágynak megnyilatkozása. E beszédek során egy szuggesztív erejű népvezér bon­takozott ki, akinek hívő tettkészsége a nemzet lelkében örömteljes vissz­hangra talált. A nyomott közhangu­lat, mely tétován és reménytelenül nézett a bizonytalan jövőbe, néhány rövid nap­ alatt bizakodó optimiz­musba fordult. Az új stílus pezsdítő árammal járta át a nemzet idegrend­szerét s az általános rokonszenv, mely az új kormány parlamenti bemutat­kozását fogadta, már csak megpecsé­­telése volt­ a felvillanyozott közvéle­mény verdiktjének. Mindezt, azt hisz­­szük, elfogultságtól ment objektivitás­sal meg lehet és meg kell állapítani. Gömbös Gyula hivatalbalépésének első évfordulóján bőséges anyag kí­nálkoznék, hogy mérlegre tegyük egy esztendő munkáját és eredményeit. Törvények, rendeletek, kormányintéz­kedések nagy sora áll a krónikás és a statisztikus rendelkezésére, a magunk részéről azonban azt tartjuk, hogy en­nek az esztendőnek a tényei sokkal elevenebben élnek a köztudatban, sem­hogy szükség lenne seregszemlére s az eseményektől terhes idők is inkább arra köteleznek, hogy a holnap felé nézzünk, semminthogy a tegnapot idézzük. Érjük be azzal, hogy Gömbös sikeresen küzdött meg az elmúlt esz­tendő kemény feladataival és a maga szisztematikus és alapos részletmun­kájával megmutatta, hogy nemcsak népvezér, aki tömegeket mozdít meg, hanem államférfi is, aki a lelkesedést és bizalmat gyakorlati feladatok szol­gálatába tudja állítani. Ez a módsze­res részletmunka híján van a törté­nelmi kulisszahasogat­ásnak, a nagy effektusoknak és hatásvadászatnak, de tégláról-téglára épít, lépésről-lépésre visz előbbre egy gazdaságilag bizton­ságosabb és szociálisan igazságosabb világ felé. Vérmes politikusok, régé­nyes kávéházi diplomaták talán nin­csenek elragadtatva ettől a csendes és szívós munkától, mely nem korbá­csolja fel fantáziájukat­, nem forralja a vért és nem feszíti meg az idegeket. De vájjon ennek a szegény, támadott és védtelen kis országnak csakugyan arra az ötletszerű hazárdék­ára van-e szüksége, melyről a magyar politika romantikusai álmodoznak,­­ ha ugyan föltételezzük, hogy valóban jó­hiszemű ábrándokról van szó,­­ vagy pedig az lehet, hogy egyhangú és érdektelen, de szünetlen, egyenletes és alapvető munkára. Őszintén bevalljuk: bennünket s úgy érezzük, velünk együtt a nem­zet nagy többségét, éppen az nyug­tat meg, hogy a felelős magyar po­litika híján van a színfalhasogató nagy gesztusoknak. Ahol ma nagy gesztusokat látunk, ott mindenütt reng a föld, összeomlott az alkot­mányos tetőszerkezet, kicsúszott­ a talaj a politikai élet, a társadalmi rend és a békés gazdasági dologte­vés alól, viharok korbácsolják a lel­keket és senki sem tudja, mit hoz a holnap. A mi kicsiny és védtelen or­szágunk nem mehet bele sorsának ilyen megkísértésébe, mert itt min­den hazárdtéren a nemzet léte forog kockán. Olyan igazság ez, melyet mindenki mélységesen átérez s me­lyet Gömbös Gyula tud is, gyakorol is, hiába veszik rossz néven tőle a nagy kalandok álmodói. Egyebek­ben annak a Gömbös Gyulának, aki­nek képe oly élesen vésődött a köz­tudatba, bizonyára szintén nagyobb kedve telnék a bravúros, vagy vak­merő nekivágásban, mint abban, hogy az események alakulását figyelje s ezt az alakulást, ahol csak teheti, céljaink és érdekeink sze­rint igazgassa és egyengesse és a külpolitika boszorkányos székén szálanként szője a magyar sors kö­penyét. Mint ahogy nem is fog nagy cselekedetektől visszariadni, ha a magyar érdek nagy cselekedetet kö­vetel. A magyar vetések, minden véres szenvedésünk közepette is szépen érnek; rövidlátó és kárhozatos volna az a kormánypolitika, mely ezekbe a vetésekbe azér­t akarna belelova­golni, hogy érésüket siettesse. Ma­gyarországnak ma már van veszí­tenivalója: egy szebb, jobb és igaz­ságosabb jövő, melynek biztató képe egyre közelebbről int felénk. Bármi történjék ma világszerte, bár­mily kábító is az események roha­nása,­­ országok és nemzetek való­jában az előkészület és fölszerelés korszakát élik, egy olyan végső ki­fejlődés idejére, amely talán köze­lebb van, semmint gondolnék. Jó kormánypolitikának az bizonyul, mely erre az időre józanul takaré­koskodott az ország erejével, nyu­galmával és önbizalmával. Gömbös Gyula

Next