8 Órai Ujság, 1933. október (19. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Budapest, 1933 október L Vasárnap ^ B 10 *RA FILLÉR ÓfcMusió Előfizetési ár: Félévre 11*50 P. Külföldre 17*— P. Negyedévre 5*80 P. Külföldre 8 70 P. , Egy hóra 2*— P. Külföldre 3*— P. Alapította: NADÁNYI EMIL I XIX. évfolyam 223. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Honvéd utca 10 * Telefoni *15-0-14 Egy történelmi év Ma egy esztendeje fürge rikkancsok százai rohantak végig a főváros utcáin a 8 Órai Újság különkiadásával, mely a késő délutáni órákban jelentette, hogy a kormányzó Gömbös Gyulát bízta meg kabinetalakítással. A dezignálás hírét általános rokonszenv fogadta. Az idegesség és bizonytalanság, melyet Károlyi Gyula gróf kormányának hetek óta lappangó válsága okozott, Gömbös Gyula megbizatásának hírére egyszeriben eloszlott és érdeklődő várakozásnak adott helyet. A dezignált miniszterelnök gyors ütemben folytatta le kormányalakító tárgyalásait s huszonnégy óra alatt már készen is volt az új kabinetlista. Még az első minisztertanács előtt Gömbös Gyula rádiószózatot intézett a nemzethez, nagy vonalakban ismertetve programját és célkitűzéseit, majd gyors egymásutánban következett egy sereg lendületes nagy beszéd, valamennyi lobogó hitnek, feszülő energiának és égő munkavágynak megnyilatkozása. E beszédek során egy szuggesztív erejű népvezér bontakozott ki, akinek hívő tettkészsége a nemzet lelkében örömteljes visszhangra talált. A nyomott közhangulat, mely tétován és reménytelenül nézett a bizonytalan jövőbe, néhány rövid nap alatt bizakodó optimizmusba fordult. Az új stílus pezsdítő árammal járta át a nemzet idegrendszerét s az általános rokonszenv, mely az új kormány parlamenti bemutatkozását fogadta, már csak megpecsételése volt a felvillanyozott közvélemény verdiktjének. Mindezt, azt hiszszük, elfogultságtól ment objektivitással meg lehet és meg kell állapítani. Gömbös Gyula hivatalbalépésének első évfordulóján bőséges anyag kínálkoznék, hogy mérlegre tegyük egy esztendő munkáját és eredményeit. Törvények, rendeletek, kormányintézkedések nagy sora áll a krónikás és a statisztikus rendelkezésére, a magunk részéről azonban azt tartjuk, hogy ennek az esztendőnek a tényei sokkal elevenebben élnek a köztudatban, semhogy szükség lenne seregszemlére s az eseményektől terhes idők is inkább arra köteleznek, hogy a holnap felé nézzünk, semminthogy a tegnapot idézzük. Érjük be azzal, hogy Gömbös sikeresen küzdött meg az elmúlt esztendő kemény feladataival és a maga szisztematikus és alapos részletmunkájával megmutatta, hogy nemcsak népvezér, aki tömegeket mozdít meg, hanem államférfi is, aki a lelkesedést és bizalmat gyakorlati feladatok szolgálatába tudja állítani. Ez a módszeres részletmunka híján van a történelmi kulisszahasogatásnak, a nagy effektusoknak és hatásvadászatnak, de tégláról-téglára épít, lépésről-lépésre visz előbbre egy gazdaságilag biztonságosabb és szociálisan igazságosabb világ felé. Vérmes politikusok, régényes kávéházi diplomaták talán nincsenek elragadtatva ettől a csendes és szívós munkától, mely nem korbácsolja fel fantáziájukat, nem forralja a vért és nem feszíti meg az idegeket. De vájjon ennek a szegény, támadott és védtelen kis országnak csakugyan arra az ötletszerű hazárdékára van-e szüksége, melyről a magyar politika romantikusai álmodoznak, ha ugyan föltételezzük, hogy valóban jóhiszemű ábrándokról van szó, vagy pedig az lehet, hogy egyhangú és érdektelen, de szünetlen, egyenletes és alapvető munkára. Őszintén bevalljuk: bennünket s úgy érezzük, velünk együtt a nemzet nagy többségét, éppen az nyugtat meg, hogy a felelős magyar politika híján van a színfalhasogató nagy gesztusoknak. Ahol ma nagy gesztusokat látunk, ott mindenütt reng a föld, összeomlott az alkotmányos tetőszerkezet, kicsúszott a talaj a politikai élet, a társadalmi rend és a békés gazdasági dologtevés alól, viharok korbácsolják a lelkeket és senki sem tudja, mit hoz a holnap. A mi kicsiny és védtelen országunk nem mehet bele sorsának ilyen megkísértésébe, mert itt minden hazárdtéren a nemzet léte forog kockán. Olyan igazság ez, melyet mindenki mélységesen átérez s melyet Gömbös Gyula tud is, gyakorol is, hiába veszik rossz néven tőle a nagy kalandok álmodói. Egyebekben annak a Gömbös Gyulának, akinek képe oly élesen vésődött a köztudatba, bizonyára szintén nagyobb kedve telnék a bravúros, vagy vakmerő nekivágásban, mint abban, hogy az események alakulását figyelje s ezt az alakulást, ahol csak teheti, céljaink és érdekeink szerint igazgassa és egyengesse és a külpolitika boszorkányos székén szálanként szője a magyar sors köpenyét. Mint ahogy nem is fog nagy cselekedetektől visszariadni, ha a magyar érdek nagy cselekedetet követel. A magyar vetések, minden véres szenvedésünk közepette is szépen érnek; rövidlátó és kárhozatos volna az a kormánypolitika, mely ezekbe a vetésekbe azért akarna belelovagolni, hogy érésüket siettesse. Magyarországnak ma már van veszítenivalója: egy szebb, jobb és igazságosabb jövő, melynek biztató képe egyre közelebbről int felénk. Bármi történjék ma világszerte, bármily kábító is az események rohanása, országok és nemzetek valójában az előkészület és fölszerelés korszakát élik, egy olyan végső kifejlődés idejére, amely talán közelebb van, semmint gondolnék. Jó kormánypolitikának az bizonyul, mely erre az időre józanul takarékoskodott az ország erejével, nyugalmával és önbizalmával. Gömbös Gyula